A határozat elvi tartalma: Kölcsönszerződés úgy is köthető, hogy a felek a kölcsön összegét valamely munkálatok elvégzésének majdani költségében határozzák meg. A kölcsönszerződés akkor is érvényesen létre jön, ha a felek között pénzmozgás a szerződéskötéskor nem történik, mert a kölcsön összegét a hitelező az adós rendelkezésének megfelelően másnak teljesíti.
- IV. Tv.
- § A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.168/2013/4.szám A Kúria a Litresits András Ügyvédi iroda ügyintéző: dr. Litresits András ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kamarás Gábor Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Kamarás Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés létre nem jöttének megállapítása iránt a Törvényszék előtt 6.P.25.969/
- szám alatt megindított és másodfokon a Ítélőtábla 17.Pf.20.819/2012/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kettőszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 1.554.300 (Egymillió-ötszázötvennégy-ezerháromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A peres felek régóta ismerték egymást, az alperesnek építőipari tevékenységgel foglalkozó cége volt a S. M. Betéti Társaság (S. Bt.), amelynek ügyvezetője is volt. A felperes az alperessel
- nyarán megállapodott abban, hogy az alperes a felperes tulajdonát képező telekre a cégével családi házat épít, a felperes pedig akkor fogja ezt kifizetni, ha értékesítette a budai lakását. Az alperes vállalta, hogy saját vagyonából megelőlegezi a szükséges összeget. Az építkezés szeptemberben kezdődött és november végére elkészültek az épület falai és a betonfödém. A felperes ekkor jelezte, hogy le kíván állni az építkezéssel, ezért kérte az alperest, hogy számoljanak el az építkezés eddig megvalósult munkálataival. Ekkor készült a
- november 15-i okirat, amely kölcsönszerződés elnevezésű, teljes bizonyítóerejű magánokiratba foglalt megállapodás volt. Ebben a felek rögzítették, hogy az alperes
- november 15-én kölcsön ad az adós felperes részére 9.543.420 forintot az épülő családi lakóház kivitelezésére, a felperes pedig vállalta, hogy a kölcsön összegét legkésőbb
- március
- napjáig visszafizeti. Az okirat elkészültekor az alperes átadott egy költségvetést, amely az építkezés elkészült munkálataira vonatkozott. Ennek összege 9.543.420 forint volt. A felperes
- tavaszán eladta a budai lakását és az építkezést mással fejeztette be. Az alperes cége által elvégzett munkálatok értéke vonatkozásában túlzottnak találta a több mint 9.000.000 forintot, 6.000.000 forint megfizetését vállalta volna. Az alperes azonban ezt nem fogadta el. A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy közötte és az alperes között
- november 15-én nem jött létre kölcsönszerződés. Másodlagosan keresete annak megállapítására irányult, hogy a szerződés színlelt, valójában építési vállalkozási szerződést leplez, amelyet a S. Bt-vel kötött a családi háza felépítésére. Harmadlagosan pedig a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján a
- november 15-i kölcsönszerződést tévedés miatt megtámadta és kérte az érvénytelenség megállapítását. Előadta, hogy az építkezés költségeit az alperes vállalta megelőlegezni mindaddig, amíg neki sikerül értékesítenie a budai lakását.
- novemberében megállapodtak abban, hogy elszámolnak az addig elvégzett munkálatokról, ekkor keletkezett a kölcsönszerződés, de valójában kölcsönszerződés megkötésére irányuló szerződési akaratuk nem volt. A szerződés színlelt volt, amely építési vállalkozási szerződést leplezett. A felperes emellett tévedésben volt amiatt is, mert a szerződés aláírásakor nem tudta elolvasni a szerződést a szemüvege hiányában. Az alperes a kereset elutasítását kérte, emellett viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kölcsön jogcímén kérte a felperes kötelezését 9.542.420 forint és ezen összeg után
- március
- napjától a törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Állította, hogy a felek között
- november 15-én kölcsönszerződés jött létre, a kölcsön összegét a felperes nála hagyta és ő azt a kivitelező S. Bt-nek fizette ki a felperes helyett. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, vitatta a követelés összegszerűségét is. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, ugyanakkor a viszontkereset alapján kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 6.000.000 forintot, ezen összeg után
- március
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot, valamint a perköltséget. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálata, hogy a felperesnek van-e joga megállapítási kereset előterjesztésére és azt állapította meg, hogy nem áll fenn a jogmegóvás szükségessége. Erre figyelemmel nem vizsgálta a megállapodás érvénytelenségére vonatkozó hivatkozásokat. A viszontkereset tekintetében azonban azt állapította meg, hogy az alperes által küldött felszólítólevél alkalmas volt az elévülés megszakítására. A követelés elévülésének megszakadását eredményezte az is, hogy a felperes
- májusában 6.000.000 forint megfizetését felajánlotta. A követelés összegszerűsége vonatkozásában azonban az elsőfokú bíróság nem a
- november 15-i megállapodáshoz kapcsolódó költségvetésből indult ki, figyelemmel arra, hogy abban ügyleti kamat is szerepelt, holott a tényállás szerint ilyet nem kötöttek ki a felek. Miután azonban az alperes az összegszerűség körében bizonyítási indítványt felhívás ellenére nem terjesztett elő az elsőfokú bíróság a felperes által a munkálatok ellenértékeként korábban elismert 6.000.000 forint erejéig látta teljesíthetőnek a viszontkeresetet. Az ítélet ellen csak a felperes nyújtott be fellebbezést, így a viszontkeresetnek a 6.000.000 forintot meghaladó részben való elutasítása elsőfokon jogerőre emelkedett. A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban módosította, hogy álláspontja szerint a felperes az alperessel állapodott meg abban, hogy az építési telkén felépítményt épít. Ezt az állítást nem teszi vitássá az a tény, hogy a kivitelezést a S. Bt. végezte. Nem volt ugyanis jogszabályi akadálya annak, hogy az alperes teljesítési segéd vagy alvállalkozó útján tegyen eleget a kötelezettségének. A másodfokú bíróság tehát nem látta megalapozottnak az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy a felek között valójában két szerződés jött létre, egy kölcsönszerződés, amelyben az alperes a magánvagyonából biztosította az építkezési költségeket a felperes számára és egy építési vállalkozási szerződés, amelyet az alperes a S. Bt. ügyvezetőjeként kötött meg a felperessel. Ebben a körben a másodfokú bíróság arra utalt, hogy ha ez így történt volna, akkor a felperesnek ugyanazon összeget kétszer kellett volna megfizetnie, egyszer kölcsön címén az alperesnek, egyszer pedig vállalkozási díj címén a betéti társaságnak. A fentiek ellenére a másodfokú bíróság, bár eltérő jogi indokok alapján de az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben helyesnek találta. Ítéletében elsőként a megállapítási kereset előterjeszthetőségének kérdésével foglalkozott, amely a felülvizsgálati eljárásnak már nem tárgya. Az ügy érdemét illetően kifejtette, hogy a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében lehetőség van arra, hogy a felek közös megegyezéssel megváltoztassák a kötelezettségvállalásuk jogcímét, nem volt tehát akadálya annak, hogy a felperes által nem vitatott tartozást kölcsöntartozásnak minősítsék és egyben meghatározzák a teljesítési határidőt. A felek szerződési akarata erre a Ptk. 205. §
(1)bekezdése alapján fennállott. A szerződés színleltsége nem állapítható meg, mert ez mindkét fél részéről tudatos akarathiányt jelent. A felperes a szerződés megkötésekor tévedésben sem volt. Az, hogy megállapodás szövegét szemüvege hiányában nem tudta elolvasni, a saját felróható magatartásának minősül. A felperesnek tehát a szerződés létre nem jöttére, illetve érvénytelenségére való hivatkozása nem volt megalapozott. Az alperes a módosított jogcím alapján a megállapodás teljesítését követelhette volna, az alperes azonban a viszontkeresetét részben elutasító rendelkezést fellebbezéssel nem támadta, ezért azt az ítélőtábla nem érinthette. A felperes elévülési kifogásával kapcsolatban a másodfokú bíróság rögzítette, hogy a felperesnek 2005. március 30-ig kellett volna teljesítenie a szerződés alapján, az elévülés ettől az időponttól kezdődött meg. A 2010. február 10-i levélben küldött fizetési felszólítás az elévülést a Ptk. 327. §
(1)bekezdése alapján megszakította. A 2009-ben küldött írásbeli ügyvédi felszólítás szabályszerűségének tehát nem volt jelentősége a perben. A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesi keresetnek való helytadást. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az okirati bizonyítékokkal ellentétes, okszerűtlen döntést hozott és az a Ptk. 205. §
(1)bekezdését és
- §-át, valamint a Pp.
- §
(1)bekezdését sérti, emellett az építési törvény szabályaiba is ütközik. A felperes szerint az a tény, hogy az elsőfokú ítélet szerint a felek között
- november 15-én nem jött létre kölcsönszerződés, fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A másodfokú bíróság tehát nem állapíthatta volna meg, hogy
- november 15-én a felek között érvényes szerződés jött létre. A peradatok egyértelműen alátámasztották és az alperes sem vitatta, hogy
- november 15-én nem volt tényleges pénzmozgás és nem az alperes vállalkozott az építési munkálatok elvégzésére, hanem a S. Bt. nevében járt el. Az alperes végig elismerte, hogy magánszemélyként nem lehetett volna az építkezés kivitelezője. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
- évi LXXVIII. törvénynek az építkezés folytatásakor hatályos rendelkezései szerint magánszemély csak saját céljára végezhetett építési munkát (
- §
(4)bekezdés). Ebből következően a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy az alperes és a felperes között építési vállalkozási szerződés jött létre és a felperes ennek alapján köteles teljesíteni. A felperes előadta, hogy az alperes által átadott költségvetésen is a S. Bt. neve szerepelt, mint vállalkozó, nem pedig az alperesé, az általa felajánlott 6.000.000 forint a S. Bt-t illette volna meg a kivitelezési munkálatok ellenértékeként. A felperes a felülvizsgálati kérelmében emellett kifejtette, hogy a kereseti kérelme előterjesztésében rendelkezett jogi érdekkel. Az alperes felszólította a szerződés teljesítésére, így jogában állt a szerződés létrejöttére, érvénytelenségére vonatkozó védekezését a kereseti kérelmében előadni és erre vonatkozóan pert indítani. A felperes hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság túlzott mértékű ügyvédi munkadíjat állapított meg az alperes jogi képviselője részére, amelyet az alperes jogi képviselője által végzett munka nem indokol. Erre tekintettel a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdése alapján mérsékelni kérte a megítélt ügyvédi munkadíjat. A felülvizsgálati kérelem kis részben megalapozott, ez azonban az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolja. Helytálló a felülvizsgálati kérelem abban a részében, amelyben a felperes kifejti, hogy az alperes nem a saját nevében vállalta el az építési munkálatok elvégzését, hanem a cége nevében és a szerződés ebben a körben a felperes és az alperes cége között jött létre. Ezt tartalmazza egyébként az elsőfokú ítélet tényállása is és ezt a bizonyítás adatai mindenben alátámasztják, különös tekintettel az alperes saját előadására. Az alperes mind a peres eljárásban, mind pedig az ellene és a cége ellen folytatott különböző hatósági eljárásokban következetesen ezt adta elő. Helytálló a felperes felülvizsgálati kérelme abban a kérdésben is, hogy a felperesnek a jelen ügyben joga volt megállapítási kereset előterjesztésére részben azért, mert az alperes mint magánszemély szólította fel a
- november 15-i okiratban foglalt tartozása megfizetésére, így a kereseti kérelmében vitathatta az általa kötött megállapodásnak a létrejöttét, illetve érvényességét, erre a jogi érdeke fennállt. A megállapítási kereset előterjesztésére másrészt azért volt lehetősége, mert a felperes semmit sem teljesített erre a szerződésre vonatkozóan, így a szerződés létre nem jöttének vagy érvénytelenségének megállapítása esetén sem lett volna olyan igénye, amely a szerződés érvénytelenségéből fakadó jogkövetkezmények levonását tette volna szükségessé. Nem megalapozott ugyanakkor a felülvizsgálati kérelem abban a kérdésben, hogy a másodfokú bíróság a
- november 15-i megállapodás létrejöttével vagy érvényességével érdemben foglalkozhatott-e. A felperes a fellebbezésében a viszontkereset teljes elutasítását kérte, a viszontkereset alapja a
- november 15-i megállapodás volt, így a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy ez a megállapodás alapul szolgálhat-e az alperes viszontkeresetének akár részbeni teljesítésére. Mivel a felülvizsgálati kérelem is erre vonatkozik, így a Kúriának is módjában áll a
- november 15-i megállapodás jogi minősítésének felülbírálata. A Kúria ebben a körben a kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság álláspontjával ért egyet. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes a S. Bt-vel kötött szóbeli építési vállalkozási szerződést, amelyet az alperes mint ügyvezető kötött meg. Ugyanakkor a felperes személyesen azt adta elő, hogy az építési költségeket az alperes vállalta helyette megelőlegezni mindaddig, amíg a budai lakását értékesíti. Az alperes ugyanezt az előadást tette. A Pp.
- §
(2)bekezdése szerint a bíróság mindkét fél egyező előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. A felperes helyett tehát az alperes a saját magánvagyonából fizette ki részletekben az építési munkálatokhoz szükséges vállalkozási díjat a S. Bt-nek a felperes rendelkezése alapján. A
- november 15-i megállapodás is egyértelműen tartalmazta, hogy a megállapodásban rögzített összeg a családi ház építési költségeinek finanszírozására szolgál. Az nem vitatott, hogy a felperes nem fizetett vállalkozási díjat a S. Bt. részére, és az sem, hogy a háza a szerkezetkész állapotig eljutott a S. Bt. építkezése alapján. A Kúria szerint nincs jogi akadálya annak, hogy valamely személyek egymás között úgy állapodjanak meg, miszerint az egyiket terhelő fizetési kötelezettséget a másik fél teljesíti. A tipikus eset az, hogy a kölcsönadó fél a kölcsön összegét nem a kölcsönvevőnek bocsátja a rendelkezésére, hanem a rendelkezése alapján közvetlenül annak fizeti ki, akinek a kölcsönvevő tartozik. A jelen ügyben az alperes a felperes helyett az építési költségeket részletekben megfizette a S. Bt-nek. Erre mutat, hogy a S. Bt. igényt nem érvényesített a felperessel szemben. Kétségtelen, hogy a november 15-i megállapodás aláírásakor az okiratban foglaltakkal szemben kölcsönösszeg átadására nem került sor. A Kúria álláspontja szerint azonban a felek között a Ptk.
- §-a alapján már korábban szóbeli kölcsönszerződés jött létre, amely érvényes. Ez a kölcsönszerződés összegszerűen nem határozta meg a felperes mint adós által visszafizetendő összeget, azt azonban egyértelműen tartalmazta, hogy az alperes cége által jogosan felszámított építési költségek képezik a kölcsön tárgyát, amelyet a felperes a lakása eladása után fog megfizetni az alperesnek. A Kúria álláspontja szerint tehát a
- november 15-i írásbeli megállapodásnak valójában csak annyiban van jogi jelentősége, hogy a kölcsön összegét ez az okirat konkretizálta. Ezzel kapcsolatban a későbbiekben a felek között vita alakult ki. A Kúria egyetért az elsőfokú bíróságnak a viszontkereset körében hozott döntésével is. Kétségtelen, hogy az elszámolási okiratban rögzített összeg, amelynek végösszegét az írásbeli megállapodásban a felek feltüntették olyan tételeket is tartalmaz, amelyekről a felek korábban nem állapodtak meg (kamatköltség), illetve az alperes felhívás ellenére nem bizonyította, hogy a cégének pontosan milyen összegeket fizetett meg a felperes helyett az építési költségekre. Ezért a Kúria egyetért az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a kérdésben, hogy a felperes által felajánlott 6.000.000 forint összeg tekinthető olyan költségnek, amelyet az építkezés szerkezetkész állapota mindenképp indokolt. Ezt alátámasztja a büntetőeljárásban beszerzett szakvélemény is, amely 6.000.000 forintot némiképp meghaladó összegben tartotta megállapíthatónak az építési költségeket a S. Bt. elvégzett munkája vonatkozásában. Az alperes tehát nemcsak a fellebbezés hiánya miatt nem érvényesíthette az írásbeli megállapodásban rögzített teljes összeget, ahogy arra a másodfokú ítélet utal. A kifejtettek alapján tehát a felperes felülvizsgálati kérelme nem volt megalapozott, az eljáró bíróságok ítéletei érdemben helytállóak voltak, a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül eljárva eltérő jogi indokolással a Pp. 275. §
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme az első- és másodfokú perköltség mérséklése vonatkozásában nem volt teljesíthető. Az alperes által lerótt viszontkereseti illeték összegére és a pernyertességpervesztesség arányára is figyelemmel sem az első, sem a másodfokú perköltség nem volt eltúlzott. A felperes pervesztessége folytán köteles megfizetni az alperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségeit a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint. Ennek összegét a Kúria a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(2)és
(5)bekezdése alapján állapította meg. A felperes költségmentességben részesült, így az általa le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése, valamint a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdés és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- augusztus
- Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő