← Magyarország

Pf.20904/2007/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.904/2007/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pásztor Miklós ügyvéd (képviselő címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Fábián Ákos ügyvéd (képviselő címe) és dr. Koppány Tibor ügyvéd (képviselő címe) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű, a dr. Halász Lajos ügyvéd (képviselő címe) által képviselt II. rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesek ellen, megbízási szerződésből eredő követelés érvényesítése iránt indított perében, a Fejér Megyei Bíróság
  2. november
  3. napján meghozott, 3.P.21.308/2004/
  4. számú ítélete ellen, a felperes részéről 88., a II. rendű alperes részéről
  5. sorszámok alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy a felperesnek 15 nap alatt fizessen meg 500.000 (ötszázezer) forint fellebbezési perköltséget. Kötelezi a felperest és a II. rendű alperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessenek meg személyenként 900.000 - 900.000 (kilencszázezer - kilencszázezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A II. rendű alperes ingatlanközvetítéssel és adósságbehajtással foglalkozó cég. Az I. rendű alperes a II. rendű alperes közreműködésével vásárolta meg O.R.-tól és O.R.-nétól a ...-i ... helyrajzi számú ingatlant. Az ingatlant a ... Bank által az eladó tulajdonosoknak nyújtott kölcsön visszafizetésének biztosítására - az eladó ...-i ingatlanára a bejegyzett jelzálogjoggal egyetemleges jelzálogjog terhelte. Az adásvételi szerződés szerint az I. rendű alperes kötelezettsége volt az említett jelzálogjoggal biztosított kölcsön törlesztése. Az ingatlan-nyilvántartásba az I. rendű alperes tulajdonjogának bejegyzése már
  6. október 2-án megtörtént. Az I. rendű alperes azt tervezte, hogy az ingatlant rövid időn belül értékesíti és a vételárából kiegyenlíti a jelzálogjoggal biztosított kölcsönt. Az alperesek
  7. október 2-án kiállított okiratba foglalt szerződésében az I. rendű alperes azzal bízta meg a II. rendű alperest, hogy az ingatlanra vevőt szerezzen és intézze el az ingatlan tehermentesítésével kapcsolatos ügyeket. Kikötötték, hogy a közvetítői jogosultság kizárólag a II. rendű alperest illeti meg, és az ingatlan eladási árának 5%-ára, mint közvetítői jutalékra tarthat igényt. A felperes a II. rendű alperest az egyik üzletfelével szemben fennálló követelése behajtásával bízta meg. A II. rendű alperes úgy tájékoztatta a felperest, hogy a perbeli ingatlan az adósának „érdekeltségi körébe" tartozik; az eladási ára felhasználható lesz a felperes követelésének kiegyenlítésére. Az eladásnak azonban a jelzálogjog az akadálya. A II. rendű alperes arról is tájékoztatta a felperest, hogy az ingatlan értékesítésére és tehermentesítésére is neki van megbízása. A felperes és a II. rendű alperes
  8. november 22-én, írásban abban állapodtak meg, hogy a felperes átutal a II. rendű alperes ... Banknál vezetett bankszámlájára 85.000 amerikai dollárt arra a célra, hogy abból az ingatlant a II. rendű alperes tehermentesítse. A kérdéses összeget tehermentesítésre a II. rendű alperes azonban csak akkor használhatja fel, ha az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdonostól közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazást kap az ingatlan adásvételi szerződés megkötésére. Az alperes kötelezettséget vállalt arra is, hogy a tehermentesítést követő másfél hónapon belül a 85.000 amerikai dollárt a felperesnek visszafizeti. Ezután
  9. november 25-én a szóban lévő pénzösszeg megérkezett a II. rendű alperes ... Banknál vezetett bankszámlájára. Dr. G.L. ...-i közjegyző
  10. november 27-én okiratot állított ki, amely szerint az I. rendű alperes meghatalmazta a II. rendű alperest azzal, hogy az adásvételi szerződést az ingatlanra megkösse, a vételárat felvegye, s a jelzálogjogosult banknál az I. rendű alperest a tehermentesítéssel kapcsolatos ügyintézés során képviselje. A per irataihoz csatolt okiratpéldányokon az I. rendű alperes aláírása nem szerepel; egy okiratpéldány azonban az I. rendű alperes birtokába került. A II. rendű alperes a felperes által a bankszámlájára átutalt összegből 74.000 eurót felvett.
  11. november 28-án az alperesek és a II. rendű alperes egyik alkalmazottja külföldre mentek, hogy a ... Bank ...-i fiókjában az előzetesen kialkudott feltételeknek megfelelően 70.000 euró befizetésével a perbeli ingatlant tehermentesítsék. A II. rendű alperes a határon a vámhivatalnál bejelentette, hogy 74.000 eurót visz magával. A bankfiók vezetője az előzetes megállapodás félreértése folytán a jelzálogjog törléséhez csak 94.000 euró befizetése ellenében volt hajlandó hozzájárulni. Utóbb a félreértést a ... Bank Rt. ...-i fiókjának állandó jogi képviseletét ellátó ügyvéd tisztázta, így
  12. december 2-án az alperesek és az I. rendű alperes barátnője ismét az külföldi bankfiókba mentek a perbeli ingatlan tehermentesítése céljából. Útközben az I. rendű alperes megjelent V.T. dr. ...-i közjegyző irodájában, ahol a közjegyző által okiratba foglalt nyilatkozatot tett, miszerint kötelezettséget vállal arra, hogy az ingatlan értékesítését követően a tehermentesítés után még fennmaradt 24.000 euró kölcsöntartozást haladéktalanul megfizeti. A tehermentesítés megtörtént. A készpénz-befizetési bizonylatot a bank az I. rendű alperes nevére állította ki, azt az I. rendű alperes írta alá, az eredeti példánya azonban a II. rendű alperes birtokába került. A szóban lévő pénzösszeg kivitelének vámhivatalnál történt bejelentéséről okirat nem áll rendelkezésre. A bank által kiadott engedély alapján a földhivatal a jelzálogjogot az ingatlan tulajdoni lapjáról törölte.
  13. évben a rendőrség az I. rendű alperest és a II. rendű alperes ügyvezetőjét Sz.J.-t is letartóztatta. Az I. rendű alperes letartóztatása idején megbízta a házastársát az ingatlan értékesítésével. Az értékesítés
  14. augusztusában meg is történt. Az ingatlan tulajdonjogát H.T., a haszonélvezetének jogát S.L. szerezte meg. Az I. rendű alperes az eladási árból a ... Bankkal szemben fennálló 24.000 eurós kölcsöntartozását nem fizette meg. A felperes a keresetében az alpereseket egyetemlegesen 17.002.300 forint, a II. rendű alperest ezen felül további 3.320.350 forint és ezeknek az összegeknek
  15. január
  16. napjától járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Állította, hogy a perbeli ingatlan tehermentesítése az általa a II. rendű alperes bankszámlájára átutalt pénz részbeni felhasználásával történt meg. 70.000 eurónak megfelelő összeggel (17.002.300 forinttal) az I. rendű alperes jogalap nélkül gazdagodott, mert ennyit fordítottak a II. rendű alperesnek átutalt összegből tehermentesítésre. A II. rendű alperes a teljes 85.000 amerikai dollár tekintetében elszámolási kötelezettséggel tartozik, ezért őt a teljes összeg visszafizetésének kötelezettsége terheli. A tehermentesítésre fel nem használt 15.000 amerikai dollár átutaláskori forintegyenértéke 3.320.350 forint. A II. rendű alperes teljes tartozása így összesen 20.293.750 forint. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes tagadta, hogy a tehermentesítés a felperestől kapott pénzből történt. Azt állította, hogy a szóban lévő célra maga kért kölcsönt egyik rokonától. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította, a II. rendű alperest 20.293.750 forint és annak
  17. január 1-től a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte. A döntését a következőkkel indokolta: A II. rendű alperes megbízást kapott a felperestől az ingatlan tehermentesítésére. A II. rendű alperest, mint megbízottat a megbízás teljesítéséhez átvett pénzzel való elszámolási kötelezettség terhelte a Ptk. 474., illetve
  18. §

(2)bekezdése alapján. A II. rendű alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperestől kapott pénzt a megbízásnak megfelelő célra használta fel, ezért annak visszafizetési kötelezettsége terheli. Ebből következően az sincs bizonyítva, hogy az I. rendű alperes a tehermentesítés folytán a felperes rovására jogalap nélkül gazdagodott. A perbeli ingatlan korábbi tulajdonosai által az I. rendű alperes ellen indított perben hozott 5.P.20.252/2003/
  1. számú, a Somogy Megyei Bíróság 1.Pf.20.759/2004/
  2. számú ítéletével helybenhagyott ítéletének indokolásában a Siófoki Városi Bíróság ugyan tényként állapította meg, hogy a tehermentesítés a felperes pénzének felhasználásával történt, ehhez a ténymegállapításhoz azonban a Pp.
  3. §-a értelmében nem volt kötve. A per bizonyítékainak mérlegelésével ettől eltérő tényállás megállapításának tehát nem volt jogi akadálya. Nem tekinthető bizonyítottnak azonban az sem, hogy a tehermentesítéshez az I. rendű alperes szerzett az általa előadott módon pénzt. Ezt ugyanis az I. rendű alperes által ismertetett körülmények ellentmondásaik folytán kétségessé teszik. Fellebbezésében a felperes az első fokú ítéletet részben és akként kérte megváltoztatni, hogy az ítélőtábla az I. rendű alperest is a keresetnek megfelelően marasztja. A II. rendű alperes ugyancsak az első fokú ítélet részbeni megváltozatásával, a kereset vele szembeni elutasítását kérte. A felperes hangsúlyozta, hogy a Siófoki Városi Bíróság említett ténymegállapítása ugyan valóban nem kötötte az elsőfokú bíróságot, a bírói ítélet azonban, mint közokirat, a benne foglalt ténymegállapítások valóságának bizonyítására kétségtelenül alkalmas. Az I. rendű alperes jogi képviselője a II. rendű alperes ügyvezetőjének, valamint dr. E.T.E.-nek a ... Bank jogi képviselőjének tanúvallomására - amelyek alapján a Siófoki Városi Bíróság a szóban forgó ténymegállapítást tette - észrevételt nem tettek, az I. rendű alperes csak ebben a perben hivatkozott első ízben arra, hogy a tehermentesítés nem a felperes által adott pénzből történt. Saját előadása szerint is, már 2003-ban tudott dr. G.L. közjegyző által készített okirat létéről, és a Siófoki Városi Bíróság ítéletébe foglalt erre vonatkozó ténymegállapítást még az ítélet elleni fellebbezésében sem kifogásolta. Mindezek az ő tényállításait támasztják alá. A II. rendű alperes fellebbezési érvei szerint a bizonyítékok helytelen mérlegelésének a következménye, hogy a tehermentesítés körülményeire nézve az állításait az elsőfokú bíróság nem fogadta el bizonyítottnak. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezések nem alaposak. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helytálló érdemi döntést is hozott, a jogi álláspontját azonban az ítélőtábla nem osztotta maradéktalanul. A felperes azért kötött szerződést a II. rendű alperessel, hogy a magyarországi cégében alkalmazott munkatársával szemben fennálló követeléséhez a II. rendű alperes közreműködésével hozzájusson. A II. rendű alperes úgy tájékoztatta a felperest, hogy erre a perbeli ingatlan értékesítése esetén, annak eladási árából lesz lehetősége; az értékesítésnek csupán az ingatlan jelzálogjoggal való terheltsége az akadálya. A II. rendű alperes a szerződés szerint a felperes érdekében álló ügyviteli tevékenység ellátására is megbízást fogadott el, amennyiben az ingatlan tehermentesítését és értékesítését követően a felperes követelésének kiegyenlítését ígérte. Az ingatlan tehermentesítésére és értékesítésére megbízást azonban a II. rendű alperes csak az ingatlan tulajdonosától, az I. rendű alperestől fogadhatott el; az ingatlan tehermentesítése és arra vevő szerzése csak az ingatlantulajdonos ügye lehet, ezekre a feladatokra csak ő adhat megbízást. A szóban forgó megbízási tevékenységet tehát a II. rendű alperes a felperessel
  4. október 2-án megkötött szerződés alapján végezhette. Nem osztotta ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a II. rendű alperes bankszámlájára átutalt 85.000 amerikai dollár a felperes által a II. rendű alperesnek adott megbízás teljesítésével kapcsolatos költségek fedezetére szolgált, és azzal a II. rendű alperes a Ptk.
  5. §
(2)bekezdése alapján volt köteles elszámolni és a visszafizetési kötelezettség is a Ptk. 479. §
(2)bekezdése alapján terhelte. A felperes és a II. rendű alperes abban állapodtak meg a szerződésükben, hogy a II. rendű alperes „a fenti ingatlant tehermentesíti és legkésőbb másfél hónapon belül a fenti összeget átutalja, vissza a küldőnek (felperes) úrnak". A Ptk. 479. §
(1)és
(2)bekezdése szerint az ügy ellátásával kapcsolatban felmerült költségek a megbízót terhelik. A szerződés megszűnésekor a megbízott köteles elszámolni és ennek keretében a megbízónak mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából jutott, kivéve amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált. A törvény e rendelkezéséből következően a megbízás teljesítése céljából a megbízótól átvett összeget a megbízott nem köteles visszafizetni, ha azt a megbízás teljesítése során jogosan felhasználta. A II. rendű alperest azonban a felek szerződésének fentebb idézett rendelkezéséből következően a tehermentesítés céljára átadott összeg visszafizetésének kötelezettsége attól függetlenül terhelte, hogy azt a szerződésben megjelölt célra felhasználta-e vagy sem. Minthogy a kérdéses pénzösszeg visszafizetésének kötelezettsége a II. rendű alperest mindenképpen terhelte, a felperes követelésével a II. rendű alperes kölcsön címén, a Ptk. 523. §
(1)bekezdése alapján tartozik. Az a körülmény, hogy a II. rendű alperes a felperes által a rendelkezésére bocsátott összeget a perbeli ingatlan tehermentesítésére használhatta fel, csupán a kölcsön céljának megjelölését jelenti, a II. rendű alperest azonban a visszafizetési kötelezettsége alól a rendeltetésszerű felhasználás megtörténte sem mentesítette. A II. rendű alperes kötelezettsége szempontjából ezért közömbös a tehermentesítésre felhasznált pénzösszeg eredete. A Ptk. 361. §
(1)bekezdése akként rendelkezik, hogy „aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni". A 85.000 amerikai dollár átutalásával a felperesnek a II. rendű alperessel szemben az összeg visszafizetésére követelése keletkezett; a felperes vagyona a pénzkölcsönzéssel nem fogyatkozott meg, csupán a pénzösszeg tulajdona helyébe ugyanolyan értékű követelés lépett. A felperes rovására az I. rendű alperes gazdagodása csak akkor lett volna megállapítható, ha a tehermentesítéshez szükséges pénzösszeg közvetlenül gyarapította volna az adott módon az I. rendű alperes vagyonát anélkül, hogy annak bármiféle elismerhető jogalapja lett volna. Minthogy a II. rendű alperes bankszámlájára átutalt 85.000 amerikai dollárnak megfelelő érték nem került ki a felperes vagyonából, az a felperes vagyonában a II. rendű alperessel szemben fennálló követelés formájában továbbra is megvan, és közvetlenül nem is gyarapította az I. rendű alperest, a felperesnek az I. rendű alperessel szembeni jogalap nélküli gazdagodásra alapított keresete ez okból nem volt eredményes. Mindezért közömbös, hogy a tehermentesítés az I. rendű alperes pénzéből vagy a felperes által a II. rendű alperesnek átadott pénzösszeg felhasználásával történt-e. Az ebben való állásfoglalásnak az alperesek vitáját eldöntő perben lesz jelentősége. Az ítélőtábla a kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét indokainak módosításával, a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes és a II. rendű alperes fellebbezései nem vezettek eredményre, ezért a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelesek az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt fellebbezési illetéket az államnak megfizetni. A felperessel szemben a fellebbezési eljárásban a II. rendű alperes pervesztes lett, ezért a II. rendű alperes köteles a felperes fellebbezési perköltségét is megfizetni. A felperesnek az I. rendű alperes elleni keresetet elutasító ítéleti rendelkezése elleni fellebbezése ugyan nem vezetett eredményre, az I. rendű alperesnek azonban a fellebbezési eljárásban megtérítendő költsége nem volt, ezért a felperes és az I. rendű alperes vonatkozásában a perköltségviseléstől határozni nem kellett. Budapest, 2008. január 11. . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Szücs József s. k. előadó bíró, Dr. Németh László s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.