Bf.346/2012/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint, a társtettesként elkövetett garázdaság vétségeként megnevezett cselekménye a 2012. évi C. törvény 339. §

(1)bekezdése szerint minősül. Az I. r. vádlott a vele szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A II. r. vádlott folytatólagosan, társtettesként elkövetett garázdaság bűntetteként értékelt cselekménye a 2012. évi C. törvény 339. §

(1)bekezdése és

(2)bekezdés a) pontja szerint minősül, és egyben e cselekményt a 2012. évi C. törvény 164. §

(1)és

(3)bekezdése szerinti, társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérleteként is minősíti. A II. r. vádlott börtönbüntetését 10 (tíz) hónapra súlyosítja, és halmazati büntetésként tekinti kiszabottnak. A II. r. vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A III. r. és a IV. r. vádlottak társtettesként elkövetett garázdaság bűntetteként értékelt cselekménye a 2012. évi C. törvény 339. §

(1)bekezdése és

(2)bekezdés a) pontja szerint minősül, és egyben e cselekményt a 2012. évi C. törvény 164. §

(1)és

(3)bekezdése szerinti, társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérleteként is minősíti. A III. r. vádlottat - halmazati büntetésül - 150 (százötven) napi tétel pénzbüntetésre ítéli azzal, hogy egy napi tétel összegét 1.000 (ezer) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 150.000 (százötvenezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A IV. r. vádlottat - halmazati büntetésül - 120 (százhúsz) napi tétel pénzbüntetésre ítéli azzal, hogy egy napi tétel összegét 1.000 (ezer) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 120.000 (százhúszezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege helyesen 239.282 (kettőszázharminckilencezer-kettőszáznyolcvankettő) forint, melyből az I. r. vádlott 148.720 (száznegyvennyolcezer-hétszázhúsz) forintot, a II. r. vádlott 28.970 (huszonnyolcezer-kilencszázhetven) forintot, a III. r. és a IV. r. vádlottak 26.540 26.540 (huszonhatezer-ötszáznegyven - huszonhatezer-ötszáznegyven) forintot kötelesek megfizetni az Állam javára. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az ítélet bevezető részéből mellőzi a

1. november 28-i, a
2. február 6-i és a
3. március 19-i tárgyalási határnapok feltüntetését. Az I. r. vádlott személyi igazolványának száma A. A III. r. vádlott születési éve
4. A IV. r. vádlott állandó bejelentett lakcíme 7, tartózkodási helye
5. A másodfokú eljárásban felmerült 33.680 (harmincháromezer-hatszáznyolcvan) forint bűnügyi költség merült fel, melyből a II. r .vádlott 8.500 (nyolcezer-ötszáz) forintot, a III. r. vádlott 7.620 (hétezer-hatszázhúsz) forintot, míg a IV. r. vádlott 9.940 (kilencezer-kilencszáznegyven) forintot köteles az Államak megfizetni. A fennmaradó 7.620 (hétezer-hatszázhúsz) forintot az Állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A Székesfehérvári Törvényszék a
6. év május hó
7. napján kihirdetett 14.B.325/2011/16.számú ítéletében bűnösnek mondta ki az I. r. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében [Btk.
8. §

(1)bekezdés és

(6)bekezdés I. fordulat], valamint társtettesként elkövetett garázdaság vétségében [Btk. 271. §

(1)bekezdés], amiért őt halmazati büntetésül 2 év - végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról is arra az esetre, ha a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását utóbb elrendelnék. Ugyanakkor az I. r. vádlottat az ellene életveszélyt okozó testi sértés bűntettének [Btk. 170. §

(1)bekezdés és

(6)bekezdés I. fordulat] kísérlete miatt emelt vád alól felmentette. A II. r. vádlott bűnösségét folytatólagosan, társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 271. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a) pont] állapította meg, amiért őt 5 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 271. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a) pont], amiért őt 2 évre próbára bocsátotta. Végezetül a IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 271. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a) pont], amiért őt ugyancsak 2 évre próbára bocsátotta. Rendelkezett továbbá az elsőfokú bíróság az eljárás során lefoglalt tárgyak további sorsáról akként, hogy azok egy részének lefoglalását megszüntette és megsemmisítésüket rendelte el, míg más tárgyat elkobzott. A bűnösnek kimondott vádlottakat egyrészt felmerülésük arányában külön-külön, másrészt egyetemlegesen kötelezte a bűnügyi költség viselésére. A költségek egy részéről pedig megállapította, hogy azt az állam viseli. A Székesfehérvári Törvényszék ítéletének - az I. r. vádlottra vonatkozó - felmentő része első fokon jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész mind a négy vádlott terhére súlyosítás, illetve ezen túlmenően a II. r. vádlott vonatkozásában eltérő jogi minősítés érdekében jelentett be fellebbezést. A II. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a III. r. vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a

1. év szeptember hó
2. napján kelt BF.959/2012/
3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Átiratában kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Ennek eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, az mindössze az I. r. vádlott előéletére vonatkozó pontosítással egészítendő ki. A helyesen megállapított tényállás alapján a bíróság okszerű következtetést vont a vádlottak bűnösségére, és az I. r. vádlott cselekményét törvényesen minősítette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában rámutatott, hogy a II-IV. r. vádlottak bűncselekményeinek minősítése során tévedett az elsőfokú bíróság, mert nem vette figyelembe a nyomozás során készült orvos-szakértői véleményt, amely az I.r. vádlott sérüléseit rögzítette. A szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy az I. r. vádlottat a II-IV. r. vádlottak arcán ököllel megütötték, illetve mellkasát kézzel bántalmazták, továbbá lábbal rugdosták, ezért a ténylegesen bekövetkezettnél súlyosabb sérülések kialakulásának reális veszélye is fennállt. Elsősorban arccsonttörés, orrcsonttörés és bordatörés alakulhatott volna ki, amelyet az adott helyzetben a II-IV. r. vádlottak is felismertek, de ez iránt közömbösek maradtak, cselekményüket eshetőleges szándékkal követték el. Mindezek alapján a II-IV. r. vádlottak cselekménye - a garázdaság bűntette mellett - súlyos testi sértés bűntette kísérletének is minősül, mert az adott körülmények között kizárólag a véletlenen múlott, hogy az I. r. vádlott nem szenvedett 8 napon túl gyógyuló sérüléseket. A Fellebbviteli Főügyészség átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az I. r. vádlottat illetően az enyhítő körülmények közül mellőzze az időmúlást, illetve a II-IV. r. vádlottak esetében további súlyosító körülményként értékelje a halmazatot, a III. r. vádlott esetében pedig azt is, hogy a bűncselekményeit büntetőeljárás hatálya alatt követte el. Összességében valamennyi vádlott büntetésének súlyosítására tett indítványt. Az I. r. vádlott esetében végrehajtandó szabadságvesztés, a II. r. vádlottnál hosszabb tartamú, de végrehajtásában felfüggesztett, szabadságvesztés, míg a III. r. és a IV. r. vádlottakkal szemben - az enyhítő szakasz alkalmazásával - pénzbüntetés kiszabását szorgalmazta. A bejelentett kétirányú fellebbezésekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
4. §

(2)bekezdése szerinti terjedelemben bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával járt el. A vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, megvizsgálta, azokat egyenként és összességükben is értékelte, egybevetette, mérlegelte. Törvényesen járt el, amikor a tárgyaláson a vallomás megtagadás jogával élő III. és IV. r. vádlottaknak nem csak a gyanúsítottként, illetve az I. r. vádlottal folytatott szembesítéskor tett vallomásait olvasta fel és tette ekként a tárgyalás anyagává, hanem az általuk a nyomozás során tanúként tett vallomásokat is, mivel ennek törvényi feltételei maradéktalanul fennálltak. Ugyancsak az eljárási szabályok betartásával került sor az ülnökváltozás miatt két esetben is az eljárás megismétlésére 2012. év február hó 6. és május hó 30. napján a Be. 287. §

(4)bekezdésének alkalmazásával. Ennek egyébként az is a következménye, hogy az ítélet bevezető részében kizárólag a

1. év május hó
2. napját kellett volna feltüntetni tárgyalási határnapként, amelyet az elsőfokú bíróság elmulasztott, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla a fentiek szerint pontosította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, de az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetés levonása útján a Be.
3. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az kiegészítésre, illetve pontosításra szorul az alábbiak szerint: - Az ítélet

1. oldalának alulról a
2. bekezdését (a vád megjelölése) azzal pontosítja a vádiratban írtak alapján, hogy a Fejér Megyei Főügyészség az I. r. vádlottat 2 rendbeli, a Btk.
3. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével vádolta. - A 3. oldalon, alulról a 2. bekezdésben a II. r. vádlottnak a Btk. 271. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a) pontja szerinti cselekménye helyesen garázdaság bűntette. - A

1. oldal
2. bekezdését - az I. r. vádlott személyi körülményeire vonatkozóan - azzal szükséges kiegészíteni a másodfokú bíróság nyilvános ülésén elhangzottakra figyelemmel, hogy a vádlott a gépkocsik klímaberendezését ellenőrző-tesztelő Kft1.-nél dolgozik operátorként, mely munkából havonta 85.000 forint nettó jövedelme származik. - A
3. oldal
4. bekezdését - az I.r. vádlott előéletére vonatkozóan - azzal egészíti ki, hogy a vádlott a Székesfehérvári Városi Bíróság 11.B.1171/2004/
5. számú jogerős ítéletével kiszabott 1 év 8 hónap börtönbüntetéséből feltételes kedvezménnyel a
6. év július hó
7. napján szabadult, feltételes szabadsága
8. július
9. napján járt le, a büntetést
10. év december hó
11. napjával kell kitöltöttnek tekinteni. - Az elsőfokú ítélet I. r. vádlottra vonatkozó személyi részét a fentiek után az alábbi két büntetéssel egészíti ki a másodfokú bíróság: o az I.r. vádlottat a Veszprémi Városi Bíróság a
12. év március hó
13. napján jogerős 11.B.1350/2010/
14. számú ítéletében bűnösnek mondta ki pénzhamisítás bűntettében és szerzői jogok megsértésének vétségében, amiért őt - halmazati büntetésül - 1 év 4 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett, börtönbüntetésre ítélte. A vádlott e bűncselekményeit a
15. év június hó
16. napján követte el. o A Székesfehérvári Városi Bíróság a
17. év június hó
18. napján jogerős 1.B.524/2012/
19. számú ítéletében bűnösnek mondta ki a vádlottat kábítószerrel visszaélés vétségében, amiért őt 3 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte. A vádlott e bűncselekményét a
20. év július hó
21. napján követte el. - Az elsőfokú ítélet
22. oldalának
23. bekezdését azzal pontosítja, hogy az I.r. vádlottat a Székesfehérvári Városi Bíróság az 1.B.175/2006/
24. számú jogerős ítéletében garázdaság vétsége és kábítószerrel visszaélés vétsége miatt is elmarasztalta. - Az elsőfokú ítélet
25. oldalának utolsó bekezdéség - a III.r.vádlott személyi körülményeire vonatkozóan - azzal egészíti ki, hogy a III. r. vádlott jelenleg a Kft2-nél dolgozik épületburkolóként, amely munkából havonta 120.000 forint jövedelme származik. Egy személygépkocsija is van, mintegy 500.000 forint értékben. A vádlott ellen jelenleg is büntetőeljárás van folyamatban közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt, amelyet a megalapozott gyanú szerint a
26. év március hó
27. napján valósított meg. - Az
28. oldal
29. bekezdését azzal egészíti ki a másodfokú bíróság, hogy a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság B.375/2010/
30. számú ítéletével elbírált bűncselekmény elkövetési ideje a
31. év április hó
32. napja volt. - A
33. oldal
34. bekezdésének utolsó sorát a megrugdosták szót követően azzal egészíti ki az orvos-szakértői vélemény alapján, hogy az I. r. vádlottat legalább 7 rendbeli kis-közepes erejű erőbehatás érte. - A
35. oldal
36. bekezdés
37. sorát azzal pontosítja, hogy a hasfali szúrt sérülés a hasüregbe nem hatolt be. (az orvos-szakértő tárgyalási nyilatkozata alapján
38. sz. tjkv.
39. oldal
40. bekezdés) - A
41. oldal utolsó bekezdését azzal pontosítja, hogy a IV. r. vádlott jobb kéz II. ujj hámhorzsolása nem az I.r. vádlott cselekménye következtében alakult ki, hanem az I. r. vádlott sérelmére elkövetett bántalmazáskor. - A
42. oldal
43. bekezdésének első mondatát azzal egészíti ki, hogy fennállt a reális lehetősége a 8 napon túl gyógyuló sérülés kialakulásának is. Az így kiegészített, pontosított tényállás már minden szempontból megalapozott, a vádlottak tagadásával szembenálló részében is a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így az a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság a szükséges körben eleget tett az indokolási kötelezettségének is. Számot adott arról, hogy az egyes tényállási pontban rögzítetteket milyen bizonyítékok alapján látta megállapíthatónak. Tényállási pontonként mutatta be a vádlottak védekezését, illetve az azzal szemben álló, vagy éppen azt megerősítő tanúvallomásokat. Ezeket a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság egyenként és összességükben is értékelte, mérlegelte, tényből tényre is jórészt helyes következtetést vont le. A III/A. tényállási pont esetében döntően az I. r. vádlott vallomására alapította a tényállást, aki maga sem vitatta, hogy a diszkóban kirobban első verekedést a II. r. vádlottal voltaképpen ő provokálta ki. Ennek okáról azonban a II. és IV. r. vádlottak előadásától eltérően adott számot. Ez utóbbi kérdésben az elsőfokú bíróság a II.r. és a IV.r. vádlottak nyilatkozatait fogadta el. Az sem volt vitás az I., II. és IV. r. vádlottak vallomása és a kihallgatott tanúk (a
44. és
45. számú) nyilatkozatai alapján, hogy azI.r. vádlott és a II.r. vádlott két ízben is összeverekedtek a diszkóban és a második esetben már a II. r. vádlott volt a kezdeményező. Ezért is menekítették az I. r. vádlottat a pult mögé tanú1 és tanú2 vallomása szerint. tanú1 a II. r. vádlott fenyegetéséről is beszámolt, amit a
46. számú tanú is megerősítette. A III/B. tényállási pontnál az I. r. vádlott magatartását jogos védelemként értékelte az elsőfokú bíróság, melyre vonatkozó ítéleti rendelkezése jogerőre is emelkedett, így ez nem is képezheti a felülbírálat tárgyát. E tényállás vonatkozásában is eltérő, ellentétes tartalmú vádlotti nyilatkozatokat kellett az elsőfokú bíróságnak mérlegelnie. Az I. r. vádlott előadása szerint a diszkó előtt a lépcsőnél vártak rá a II., III. és IV. r. vádlottak, de még további személyek is, összesen mintegy négy-öt fő. Határozottan állította, hogy a bántalmazásában mindhárom vádlott-társa részt vett. Testszerte ütlegelték, megrugdosták, földre is került. A II. r. vádlott állítása szerint a diszkóban történtek miatt várták az I.r.vádlottat, de az I. r. vádlott volt az, aki a lépcsőn leérve, rögtön neki támadt. Vitatta, hogy a III. r. és a IV. r. vádlottak részt vettek volna a bántalmazásban. A III. r. vádlott tagadta a bűnösségét. Azzal védekezett, hogy ő csak akkor kapcsolódott be az eseményekbe és ütötte meg az I.r. vádlottat - olyan erővel egyébként, hogy a keze is eltört -, amikor az I. r. vádlott már megszúrta mind a II., mind a IV. r. vádlottat. A IV. r. vádlott is tagadta a bántalmazásban való részvételét. Azt állította, hogy ő csak akkor ütötte meg ay I.r. vádlottat, amikor az rátámadt és a hátán megszúrta. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a tényállás ezen részét a kihallgatott tanúk vallomásai alapján állapította meg. A
47. és
48. számú tanú, de még a IV. r. vádlott nyilatkozata szerint is a verekedést a II. r. vádlott kezdeményezte. Elmondták azt is, hogy ebbe a IV. r. vádlott, továbbá még egy személy is bekapcsolódott. Többen támadtak tehát az I. r. vádlottra, és miután a földre került ütötték, megrugdosták. A
49. számú tanú a III. r. vádlott részvételére is konkrétan nyilatkozott, ezzel megerősítve az I. r. vádlott ilyen tartalmú előadását. Ezeket a bizonyítékokat mérlegelve jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az I. r. vádlott bántalmazásában a II. r. vádlotton kívül a III. r. és a IV. r. vádlottak is részt vettek, egymással szándékegységben. A vádlottakon keletkezett sérüléseket, továbbá azoknak lehetséges keletkezési mechanizmusát, nem utolsó sorban pedig gyógytartamát igazságügyi orvos-szakértői vélemény alapozta meg. A II. és III. r. vádlottak felmentését célzó fellebbezések a bizonyítékok értékelését támadják, és mint ilyenek - megalapozott tényállás mellett -, nem vezethettek eredményre a másodfokú eljárásban. A III/C. tényállásnál törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. vádlott védekezését elvetve, az
50. és
51. számú tanúk vallomásai alapján - de részben a IV. r. vádlott előadását is elfogadva - állapította meg a IV. r. vádlott szúrt hátsérülése keletkezésének körülményeit. Az irányadó történeti tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. Törvényes az I. r. vádlott cselekményeinek minősítése is az elkövetéskor hatályos Btk. szerint. A másodfokú bíróság osztotta ugyanakkor a Fellebbviteli Főügyészség azon észrevételét, mely szerint a III/B. tényállásnál részben tévesen minősítette az elsőfokú bíróság a II-IV. r. vádlottak cselekményét. Helyesen utalt e körben az orvos-szakértői vélemény megállapításaira, mely szerint az arc és a mellkas ököllel történő megütése, ütlegelése, illetve megrúgása esetén fennáll a reális veszélye a 8 napon túl gyógyuló sérülés kialakulásának. E tényt a hétköznapi ismeretekkel rendelkező vádlottaknak is fel kellett ismerniük, és a lehetséges eredmény bekövetkezését a vádlottak tudatának is át kellett fognia, mely következményekbe belenyugodva cselekedtek. Ezért terhükre megállapítható a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, amely már nem olvad bele a garázdaság bűntettébe, hanem azzal valóságos alaki halmazatot képez. A
52. év július hó
53. napján hatályba lépett a
54. évi C. törvény (új Btk.), melynek következtében a bíróságnak vizsgálnia kellett azt is, hogy az elkövetéskori vagy az elbíráláskori törvény eredményez-e kedvezőbb elbírálást az egyes vádlottaknak. A Btk.
55. §-ában írtakra figyelemmel e vizsgálat során arra a következtetésre jutott a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az elbíráláskor hatályos új Btk. valamennyi vádlottra kedvezőbb. Ez egyrészt a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének korábbi időpontjában nyilvánul meg, még akkor is, ha jelen esetben felfüggesztett szabadságvesztésről van szó, figyelemmel arra, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén a büntetésvégrehajtási bíró a vádlottal szemben alkalmazott anyagi jogszabály szerinti rendelkezéseknek megfelelően dönt a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Míg az elkövetéskori törvény szerint a feltételes szabadságra bocsátás börtön fokozat esetén a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően kerülhet szóba, addig az elbíráláskor hatályban lévő új Btk. rendelkezései szerint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon lehetséges. A pénzbüntetés kiszabására vonatkozó szabályok is enyhébbek a
56. évi C. törvény rendelkezései szerint, így értelemszerűen e jogszabályt alkalmazta a fellebbviteli bíróság. Az új törvénynek megfelelően minősítette valamennyi vádlott terhére megállapított bűncselekményeket. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen vette számba a vádlottak javára szóló enyhítő, illetve terhükre értékelendő súlyosító körülményeket, azonban azok több helyen pontosításra szorulnak. Az I. r. vádlott vonatkozásában azt értékelte enyhítő körülményként a másodfokú bíróság, hogy a halmazatban álló bűncselekményei közül a legsúlyosabb megítélésű maradt kísérleti szakban. Súlyosító körülményként értékelte terhére a bűncselekmények elkövetésében játszott kezdeményező, provokáló szerepét. A fentiekkel ellentétben mellőzte a másodfokú bíróság a súlyosító körülmények közül a halmazatra történő utalást, mert az a Legfelsőbb Bíróság BKv.
57. számú véleményében rögzítettek szerint is csak akkor súlyosító körülmény, ha kettőnél több deliktum van. Ugyanígy mellőzni kellett a súlyosító körülmények közül az I. r. vádlott által elkövetett bűncselekmények elszaporodottságára történő utalást, mert erre vonatkozóan az elsőfokú bíróság semmilyen tényadatot nem rögzített az ítéletében. Megjegyzendő, hogy a II-IV. r. vádlottak vonatkozásában ezt a súlyosító körülményt a fenti okokra hivatkozással ugyancsak mellőzte a Fővárosi Ítélőtábla. A II.r. vádlottat érintően további súlyosító körülmény, hogy a jelen ítélettel elbírált bűncselekményeit az ellene már folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt követte el. A módosult bűnösségi körülményekre is figyelemmel a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az I. r. vádlottal szemben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés szükséges, de egyben elegendő is a törvényben rögzített büntetési célok eléréséhez. A Fővárosi Ítélőtábla az I. r. vádlott büntetésének súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezéssel nem értett egyet, azt nem tartotta indokoltnak. A II. r. vádlott esetében a súlyos testi sértés bűntette kísérletének megállapítása miatt hosszabb tartamú, de végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést tartott indokoltnak a másodfokú bíróság, mert álláspontja szerint ez a büntetés áll arányban a vádlott által megvalósított bűncselekmények súlyával, társadalomra veszélyességével és bűnössége fokával. A III. r. és a IV. r. vádlottak esetében a Fővárosi Ítélőtábla is súlytalannak találta a velük szemben első fokon alkalmazott intézkedést, különös tekintettel arra, hogy másodfokon más bűncselekményben is megállapította a bíróság a bűnösségüket, amiért velük szemben halmazati büntetés kiszabására került sor. Ezért a III. és IV. r. vádlottakat a Btk.
58. §

(1)és

(3)bekezdéseinek felhívásával - figyelemmel a Btk. 81. §

(1)és

(2)bekezdéseiben, valamint a Btk. 33. §

(4)bekezdésében megfogalmazottakra is - pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés napi tételeinek számát a bűncselekmény tárgyi súlyához, míg az egy napi tételnek megfelelő összeget az elkövetők vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten állapította meg. A vádlottakra kedvezőbb új Btk. alkalmazásának eredményeként a másodfokú bíróság a 2012. évi C. törvény 38. §

(1)bekezdésében írtak alapján - figyelemmel a

(2)bekezdés a) pontjában foglaltakra - megállapította, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak, szabadságvesztésük végrehajtása esetén, a büntetésük kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság az ítéletében - nyilvánvaló számítási hiba következtében helytelenül állapította meg a bűnügyi költség összegét, és annak megosztásáról sem a Be. fő szabálya szerint rendelkezett. Ezért a másodfokú bíróság korrigálta az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét és mivel az a vádlottak között megosztható volt, ezért mellőzte az egyetemleges kötelezésüket, és valamennyi vádlottat külön-külön, felmerülése arányában kötelezett a bűnügyi költség viselésére. Mellőzni kellett az elsőfoú ítélet bevezető részéből - az eljárás többszöri megismétlése miatt - a 2011. november 28., 2012. február 6. és 2012. március 19. tárgyalási napok feltüntetését. A másodfokú bíróság a nyilvános ülésen elhangzottak alapján rögzítette az I. r. vádlott új személyi igazolványának számát, továbbá a IV. r. vádlott lakó- és tartózkodási helyét, illetve pontosította a III. r. vádlott születési évét. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét a fentiek szerint megváltoztatta, míg az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdésének felhívásával helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről a Be. 381. §

(1)és

(2)bekezdéseinek felhívásával döntött a Fővárosi Ítélőtábla. Budapest,

1. év november hó
2. napján Dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke Dr. Németh Nándor sk. Erzsébet sk. Zólyominé előadó bíró dr. Törő bíró A Székesfehérvári Törvényszék 14.B.325/2011/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.346/2012/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal valamennyi vádlott vonatkozásában
5. év november hó
6. napján jogerőre emelkedett és - az I. r., valamint a II. r. vádlottak szabadságvesztés büntetésének kivételével - végrehajtható. Budapest,
7. év november hó
8. napján Dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő