Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.133/2012/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
- év március hó
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A fegyveresen elkövetett rablás bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
- január
- napján kelt 24.B.630/2011/
- számú ítéletét a vádlottal szemben annyiban változtatja meg, hogy a sértett
- polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. A bűnjelként lefoglalt és a Budapesti Rendőr-főkapitányság 01000/3261/2010.bü. szám ügyében ... számlájára befizetett 44.480.- (Negyvennégyezernégyszáznyolcvan) Ft lefoglalását megszünteti. Ezen összegből 15.000.(Tizenötezer) Ft-ot az sértett
- részére rendeli kiadni, a további fennmaradó 29.480.- (Huszonkilencezer-négyszáznyolcvan) Ft-ot sértett
- polgári jogi igényének biztosítására visszatartja. Figyelmezteti a magánfelet, hogy abban az esetben, ha 60 napon belül nem igazolja, hogy a polgári perben biztosítási intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, úgy a bíróság a visszatartást megszünteti. A vádlott személyi igazolványának száma: A bűnügyi költség viselésével kapcsolatos ítéleti rendelkezést akként változtatja meg, hogy a felmerült bűnügyi költségből a vádlott helyesen 410.159.(Négyszáztízezer-egyszázötvenkilenc) Ft-ot köteles megfizetni az államnak, míg az állam 112.887.- (Egyszáz-tizenkettőezer-nyolcszáznyolcvanhét) Ft bűnügyi költséget visel. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban felmerült 6.880.- (Hatezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles megfizetni az államnak. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS Az elsőfokú bíróság ítéletében a vádlottat 5 rb. rablás bűntette [Btk.
- §
(1)és
(4)bekezdés a.) pont] miatt, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság vádlottat az ellene 2 rb. rablás bűntette [Btk. 321. §
(1)és
(4)bekezdés a.) pont] és testi sértés vétsége [Btk. 170. §
(1),
(2)és
(7)bekezdés I. fordulata] miatt emelt vád alól felmentette. Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentésért és a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.388/2012/
- számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával járt el, ennek során széleskörű bizonyítást vett fel. A bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelte és iratszerűen rögzítette, mérlegelő tevékenysége során feloldatlan ellentmondást nem hagyott. Részletes indokát adta annak, hogy a vádlott nyilatkozatával szemben mely bizonyítékot és miért vette figyelembe a tényállás megállapításánál. Kellő indokát adta annak is, hogy a vádlott bizonyítási indítványát miért utasította el. A megállapított tényállás megalapozott és irányadó a másodfokú eljárás során is. A bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadó fellebbezések a felülmérlegelés tilalma folytán eredményre nem vezethetnek. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmények minősítése is törvényes. A büntetés nemének és mértékének meghatározásakor a törvényszék figyelemmel volt a vádlott által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyára, a bűnösség fokára, a bűnösségi körülményekre, azonban ezeket nem kellő súllyal értékelte a joghátrány mértékének meghatározásakor. A vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában a vádlottal szemben súlyosabb büntetés kiszabására nincs lehetőség. A nyilvános ülésen a védő az 1.,
- és
- vádpontokban felmentésre, a
- vádpontban enyhítésre tett indítványt; másodlagosan valamennyi vádpont vonatkozásában a bejelentett fellebbezést enyhítésre irányulóan tartotta fenn. A felmentésre irányuló fellebbezések indokaként előadta, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból a bíróság a vádlott bűnösségére tévesen vont következtetést, ugyanis a sértettek a tárgyaláson nem ismerték fel a vádlottban a cselekmény elkövetőjét. A kamerafelvételeket sem vette figyelembe a bíróság, mely szintén azt bizonyította volna, hogy nem a védence az elkövető. A kiszabott büntetés enyhítését indokolja a vádlott részbeni beismerő vallomása, megbánó magatartása, az időmúlás és az a tény, hogy a korábbi elítélésének alapját képező bűncselekmények elkövetése óta több mint tíz év telt el. A vádlott felszólalásában megismételte az eljárás során előadott védekezését. Az 1-2-
- vádpontokban foglalt bűncselekmények kapcsán ártatlanságát hangoztatta. Hivatkozott arra, hogy a nyomozás során lefolytatott felismerésre bemutatáson védője nem vett részt, így nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a nyomozó hatóság a tanúkat befolyásolta. A
- vádpontbeli rablás elkövetését nem vitatta, a vele szemben e bűncselekmény miatt kiszabott büntetés enyhítését kérte. A bejelentett fellebbezések nem alaposak. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be.
- §
(1)bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Az elsőfokú bíróság azon döntése ellen, hogy a vádlottat az ellene 2 rb. rablás bűntette és testi sértés vétsége miatt emelt vád alóli felmentette, sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentettek be fellebbezést. Ezért az ítélet felmentő rendelkezései tekintetében beállt a részjogerő, a Be. 348. §
(2)bekezdés alapján az ítélet e részének a felülbírálata kizárt. Az elsőfokú bíróság a részletes, minden körülményre kiterjedő bizonyítási eljárást a perrendi szabályok szerint, az eljárási szabályokat betartva, kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le. A bizonyítási eljárás során a Be. 75. §
(1)bekezdésben megfogalmazott ügyfelderítési kötelezettségnek eleget tett, ennek során ellenőrizte a tényállás 1-2-
- pontjaiban foglalt cselekmények elkövetését tagadó terhelti védekezést, a
- tényállás tekintetében a Be.
- §
(2)bekezdés szerint eljárva a vádlott beismerő vallomása mellett beszerezte az egyéb bizonyítékokat is. A tényállás alapos és hiánytalan felderítése érdekében minden olyan tanút megidézett, akik kihallgatásának eredményeként az ügy eldöntése körében releváns adatok beszerzése volt várható. A másodfokú bíróság egyetértett az ítélet
- oldal második bekezdésben a bizonyítási indítvány elutasítása körében kifejtett álláspontjával is, ugyanis tanú
- tanúkénti kihallgatása az eljárás indokolatlan elhúzódását eredményezte volna, mivel vallomása az ügy felderítésében nem számottevő jelentőségű. Az elsőfokú bíróságnak a szükséges és lehetséges körben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként feltárt bizonyítékok értékelésével megállapított tényállása alapvetően helytálló. A Be.
- §
(2)bekezdés b.) pont II. fordulata és c.) pont alapján viszont kisebb részben megalapozatlan, mert a tényállás hiányos és iratellenes. Ezt a másodfokú bíróság a Be. 352. §
(1)bekezdés a.) pont értelmében az iratok tartalma alapján történt kiegészítéssel és helyesbítéssel orvosolta. Az ítélet
- oldalán a tényállás
- pontjának utolsó bekezdését mellőzi és helyére az alábbit illeszti: „A vádlott által használt gáz- és riasztófegyvert, az elvitt telefonokat és 15.000.forint készpénzt lefoglalták. A telefonokat a sértetteknek a nyomozó hatóság kiadta, így az okozott kár részben megtérült." (nyomozati iratok 1313-
- oldal). Az ítélet
- oldalán a tényállás
- pontjának utolsó bekezdése után az alábbi új bekezdést illeszti: „A
- évi XXIV. törvény
- §
- pontja alapján a lefoglalt riasztópisztoly gáz-és riasztófegyvernek, a töltények a
- §
- pontja értelmében gáztölténynek minősülnek, melyek megszerzése nem engedélyhez kötött." (nyomozati iratok
- oldal) A fenti változtatásokkal a tényállás a Be.
- §
(2)bekezdésben felsorolt hibáktól és hiányosságoktól mentessé vált, ezért a Be. 352. §
(2)bekezdés alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a Be. 258. §
(3)bekezdés d.) pontban írt kötelezettségének eleget téve, részletesen és az iratok tartalmának megfelelően számbavette a rendelkezésre álló bizonyítékokat, melyeket a Be. 78. §
(3)bekezdésében írtaknak megfelelően, egyenként és összességében értékelt is. Ennek körében részletesen számot adott arról a meggyőződéséről, hogy miért adott hitelt a sértett és a tanúk vallomásának, illetve a tényállás 1-2-
- pontjaiban a vádlott védekezését milyen indokokkal vetette el. Az elsőfokú bíróság indokolása a perrendi szabályoknak és az ésszerűség követelményének megfelelő, a köznapi gondolkodással ellentétes megállapítást nélkülöző. A bizonyítékoktól a tényálláshoz vezető következtetések során az elsőfokú bíróság logikai hibát nem vétett, a tényállásban leírt tények nagyrészt összhangban állnak a hitelesnek elfogadott bizonyítékokkal. A tényállás a
- pont tekintetében annyiban szorult pontosításra, hogy a nyomozati iratok 1313-
- oldali iratok alapján a nyomozó hatóság a három mobiltelefont kiadta, azonban a vádlott elfogásakor nála talált készpénzt a rendőrség számlájára fizették be, így a kár csak részben térült meg. Ugyanezen tényállás kiegészítését az indokolta, hogy az elsőfokú bíróság bár elfogadta az igazságügyi fegyverszakértői véleményt, annak megállapításait ítéletszerkesztési hiba folytán - a bizonyítékok értékelése körében (
- oldal alulról a harmadik bekezdés) helyezte el, ezért a másodfokú bíróság azokat beemelte a tényállásba. Az elsőfokú bíróság a tényállást az 1-2-
- pontok esetében a rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban, törvényesen alapította - a vádlott tagadásból álló védekezésével szemben - a tanúk vallomására. A bizonyítási eljárás során kihallgatott tanúk vallomásainak és a nyomozás során lefolytatott felismerésre bemutatás eredményének értékeléséről az elsőfokú bíróság részletes, meggyőző indokolást adott. A felismerésre bemutatás, mint nyomozati cselekmény lefolytatását képfelvevővel rögzítették, a fényképfelvételeket az irat tartalmazza, így az eljárás törvényessége, elsődlegesen a Be.
- §
(1)és
(3)bekezdésében foglalt szabályok betartása ellenőrizhető volt. A hivatkozott törvényhely értelmében a tanúnak felismerésre legalább három személyt kell bemutatni. Személyek bemutatása esetén az ügytől független és a felismerést végző által nem ismert, továbbá a kérdéses személlyel a fő ismertető jegyekben megegyező tulajdonságú - így különösen vele azonos nemű, hasonló korú, testalkatú, bőrszínű, ápoltságú és öltözetű - személyeket kell a kérdéses személlyel egy csoportba állítani. A kérdéses személynek vagy tárgynak a csoporton belüli elhelyezkedése a többitől jelentősen nem térhet el, és nem lehet feltűnő. A felismerésre bemutatásról készült jegyzőkönyvekhez (nyomozati iratok 371-403., 529-
- és 739-
- oldal) csatolt fényképek alapján megállapítható, hogy a nyomozati cselekmény során a törvényi előírásokat maradéktalanul betartották. Amennyiben az elkövető fejére húzott kapucnis felsőt viselt, valamennyi személyt ilyen öltözetben mutatták be. A napszemüvegben történő elkövetésénél a felismerés során mindenki ezt viselte, annak formája, nagysága is hasonló volt. Amennyiben a tanúk leírása egy bajuszos, szakállas elkövetőt feltételezett, valamennyi személy arcszőrzete ilyen jellegű volt. Ezen túl a személyek magassága, testalkata, kora, bőrszíne is megegyezett. A tanúk a feljelentésben, illetve kihallgatásuk során részletes, egymás elmondásával teljesen egyező leírást adtak a támadóról, aki kb. 175 cm magas, 3540 év körüli, vékony testalkatú, hosszúkás arcú, fehér arcbőrű, vöröses hajszínű. Elmondták azt is, hogy a kérdéses személyt milyen körülmények között észlelték és milyen ismertetőjegyeiről tudnák őt azonosítani. A felismerésre bemutatásról készült jegyzőkönyvek is rögzítik, hogy a tanúk az elkövetőt az arcforma, testtartás, testalkat, járás, egy esetben ruházat alapján ismerték fel teljes határozottsággal. Az a vádlotti hivatkozás, hogy ezen eljárási cselekményeket a védője távollétében folytatták le, így nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a nyomozó hatóság a tanúkat befolyásolta, minden alapot nélkülöz. A Be.
- §
(1)bekezdés értelmében a védő jelenléte e nyomozati cselekményen nem kötelező. Másrészt a nyomozó hatóság ráhatását kizárja az a körülmény, hogy a
- és
- tényállás tárgyát képező rablási cselekmények sértettjei nem ismerték fel teljes határozottsággal a vádlottban az elkövetőt, a bíróság e vádpontokban felmentő rendelkezést is hozott. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a rendőrség nem befolyásolta, nem presszionálta a tanúkat a felismerésre bemutatás eredményessége érdekében, mert ennek az előbbi két esetben sem lett volna akadálya. Mindezek alapján a nyomozás során végzett felismerésre bemutatások lefolytatása törvényes volt, helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság e bizonyítékok felhasználása mellett. A tanúk a nyomozás során, a cselekményt követő pár napon belül, kétséget nem ébresztő határozottsággal azonosították a vádlottban támadójukat, illetve tanú
- tanú azt a személyt, akit a helyszínen fegyvernek látszó tárggyal a kezében látott. A sértettek és tanú
- a bírósági tárgyaláson már valóban nem ismerték fel a vádlottat, azonban az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy ennek indoka a jelentős időmúlás, mely az emlékezet megtartását befolyásolja, másrészt az a körülmény, hogy a vádlott külső jellegzetességei (így hajhossza, arcszőrzete, szemüvege) nagymértékben megváltozott, ez egyébként a másodfokú bíróság nyilvános ülésén is tapasztalható volt. A tanúk nyilatkozata szerint biztosak abban, hogy a nyomozás során általuk kiválasztott személy a rablás elkövetőjével azonos. A törvényes módon lefolytatott felismerésre bemutatások eredménye alapján az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott bűnössége kétséget kizáró módon bizonyított, a tanúk vallomását és a felismerésre bemutatás eredményét egyéb, közvetett bizonyítékok is megerősítették. Így a tényállás
- és
- pontja esetében a nyomozati iratok 189-
- és 477-
- oldalán a rendőrség által készített jelentés alapján a térfigyelő kamera által a rablás időpontjában rögzített felvételen látható személy a vádlottal egyező magasságú, vékony testalkatú és hajlott testtartású. A
- tényállás esetében a térfigyelő kamerán látható személy ruházata is nagyfokú hasonlóságot mutat a vádlott által az elfogásakor viselt nadrággal. A tényállás
- pontja esetében tanú
- vallomását megerősítette a bolti kamera által rögzített felvétel (nyomozati 647-
- oldal), amelyen tisztán kivehető, amint az elkövető - akinek magassága, testalkata, testtartása a vádlottéhoz hasonló fegyvernek látszó tárgyat fog rá. Az
- tényállás esetében a nyomozati iratok 227-
- oldalán lévő szakértői vélemény szerint a sértett fekete színű mellényéről biztosított anyagmaradványban talált 1 darab kék színű, mikroszkopikus mérető pamutszál a vádlottól lefoglalt sötétkék színű, kapucnis pulóver textilanyagával azonos minőségű szálakat tartalmazó textíliából származik. Ez szintén alátámasztja a sértett vallomását. A fenti törvényes bizonyítékok olyan zárt logikai láncot képeznek, mely alapján ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy a tényállás 1-2-
- pontjaiban foglalt rablásokat a vádlott követte el. A felmentésre irányuló fellebbezések - új bizonyíték hiányában - az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységének a kritikái, melyek a meglévő, már mérlegelt bizonyítékok újraértékelését, és a tényállás 1-2-
- pontjai esetében a vádlott tagadásból álló védekezésének elfogadását célozták. A perrendi szabályok szerint azonban - a megalapozott tényálláshoz kötöttség folytán - ez a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett. A tényállás
- pontja esetében a vádlott mind a nyomozás során, mind a bírósági tárgyaláson beismerő vallomást tett. Ez az egyéb bizonyítékokkal is összhangban állt, így annak elfogadásához kétség nem fért. A tanúk vallomásaikban részletesen beszámolták a rablás elkövetéséről, illetve a cselekmény után a sértettek segítségkéréséről, melyet követően a vádlottat azonnal üldözőbe vették és elfogásáig nem is tévesztették szem elől. Több tanú a tárgyaláson is határozottan felismerte a vádlottat. Az elfogáskor készült rendőri jelentés tartalma szerint a vádlottnál megtalálták az elkövetés eszközeként szolgáló fegyvert, illetve az olajzöld pénztárcán kívül, zsebében az elvitt 15.000.- forintot és a három mobiltelefont. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. A cselekmények minősítése is megfelel az anyagi jogszabálynak. Az ítélet
- oldalán a jogi indokolás körében az elsőfokú bíróság helyes érveléssel mutatott rá, hogy a rablás rendbeliségét az határozza meg, hogy hány személlyel szemben alkalmaz az elkövető erőszakot vagy kvalifikált fenyegetést azért, hogy a tulajdonában vagy birtokában lévő dolgot jogtalan eltulajdonítás végett elvegye. A cselekmény annyi rendbeliként minősül, ahány személlyel szemben a rablás teljes tényállása megvalósul, függetlenül attól, hogy az elvett dolgok esetleg több személy tulajdonában állnak. Ez megfelel a töretlen bírói gyakorlatnak is, melyet a BH 1992/563, BH 1995/324, BH 1996/244, BH 1996/352 és BH 2001/458 számú eseti döntések is tükröznek. Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket helyesen ismerte fel, azonban azokat nem megfelelő súllyal értékelte. A vádlott büntetett előéletének nyomatékát nagyban befolyásolja, hogy korábban több rendbeli, hasonló, fegyveresen elkövetett rablás miatt ítélték hosszabb tartamú szabadságvesztésre. Az elsőfokú bíróság által kiszabott mértékű büntetés nem alkalmas a Btk.
- §-ban meghatározott büntetési célok, elsődlegesen a speciális prevenció elérésére, különös figyelemmel valamennyi cselekmény kitartó, gátlástalan elkövetésében is megnyilvánuló, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre. Az elsőfokú bíróság azon hivatkozása, hogy a vádlott javára értékelendő, hogy a rablás elkövetési módjai közül az enyhébbet - nevezetesen nem az erőszakot, hanem a fenyegetést - alkalmazta, a cselekmény tárgyi súlyát nem csökkenti oly mértékben, mely az 5 rendbeli, 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményért a középmértéket el nem érő tartamú büntetés kiszabását indokolná. A halmazati büntetés túlzottan enyhe, a büntetést kiszabó rész megváltoztatásának a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiánya, ezáltal a Be.
- §
(1)bekezdés szerinti súlyosítási tilalom képezte akadályát. Ebből következően a vádlott és védő enyhítésre irányuló fellebbezése minden alapot nélkülöz. Az ítélet indokolása nem tartalmazza a feltételes szabadságra bocsátásról szóló rendelkezést, ezért azt a másodfokú bíróság kiegészítette azzal, hogy a vádlott a Btk. 47. §
(2)bekezdés I. fordulata alapján büntetése legalább 4/5 részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a nyomozati iratok
- oldalán található beadványban, a tényállás
- pontja kapcsán, a sértett
- vezetője által bejelentett polgári jogi igényről. Ezt a mulasztást a másodfokú bíróság pótolta és határozott kereseti kérelem hiányában a Be.
- §
(1)bekezdés alapján a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A törvényszék a bűnjelként lefoglalt és a Budapesti Rendőr-főkapitányság ....számú számlájára befizetett 44.480.- forintról sem döntött (nyomozati iratok 1311. oldal). A másodfokú bíróság a lefoglalást a Be. 155. §
(1)bekezdés alapján megszüntette és a tényállás
- pontjában foglalt rablás során eltulajdonított 15.000.- forintot kiadta az sértett
- részére. A fennmaradó 29.480.- forintot pedig a Be.
- §
(1)bekezdés alapján a sértett
- polgári jogi igényének biztosítására visszatartotta és a Be.
- §
(2)bekezdés értelmében figyelmeztette a magánfelet a visszatartás megszüntetésének esetére. Az ítélet rendelkező része a Be. 258. §
(2)bekezdés b.) pontban meghatározott - a Be. 117. §
(1)bekezdésben felsorolt - személyi adatok közül a vádlott személyazonosító okmányának számát nem tartalmazza, ezt a nyomozati iratok
- oldali okirat alapján a másodfokú bíróság feltüntette. A törvényszék a bűnügyi költség teljes összegét helyesen állapította meg. Annak viseléséről történt rendelkezés során megfelelően alkalmazta a Be.
- §
(2)bekezdés szabályait, mely kimondja, hogy a vádlottat csak azzal a cselekménnyel, illetőleg a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét vagy a felelősségét megállapították. Számítási hibát vétett azonban a költségjegyzék egyes tételeinek összesítésénél, ugyanis a Be. 339. §
(1)bekezdés alapján a bűnügyi költség azon részét viseli az állam, amely a cselekményekkel - testi sértés vétsége és a tényállás
- és
- pontjában meghatározott rablás bűntette - kapcsolatban merült mely, amely tekintetben a bíróság felmentő rendelkezést hozott. Ennek összege a költségjegyzék 1., 2.,
- és
- tétele alatti, összesen 112.887.- forint. A felmerült bűnügyi költség fennmaradó része - mely 410.159.- forint - a Be.
- §
(1)bekezdés értelmében a vádlottat terheli. Fenti indokokra figyelemmel az ítélőtábla - a Be. 361. §
(1)bekezdés alapján nyilvános ülésen eljárva - a Be.
- § alkalmazásával a Be.
- §
(1)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Egyéb, a törvénynek megfelelő rendelkezéseit pedig a Be. 371. §
(1)bekezdés alapján helybenhagyta. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdésen alapul. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére a Be. 338. §
(1)bekezdés alapján kötelezte a vádlottat. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezést a Be. 386. §
(1)bekezdés zárja ki. Budapest,
- év március hó
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Sárecz Szabina Martina s.k. Dr. Sebe Mária s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék
- január
- napján kelt 24.B.630/2011/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.133/2012/
- számú ítéletében foglalt változtatásokkal
- év március hó
- napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
- év március hó
- napján . Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző