← Magyarország

Bfv.132/2013/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatos alaptalan felülvizsgálati indítványt elbírálva a határozat hatályában fenntartása. KÚRIA Bfv.III.132/2013/5.szám A Kúria Budapesten, a

  1. év október nyilvános ülésen meghozta a következő hó
  2. napján tartott v é g z é s t: A csalás bűntette miatt H. L. ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kiskőrösi Városi Bíróság 6.B.44/2010/
  3. számú, illetőleg a Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.41/2012/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s H. L. terheltet a Kiskőrösi Városi Bíróság a
  5. november 29-én kelt 6.B.44/2010/
  6. számú, illetve a Kecskeméti Törvényszék a
  7. október
  8. napján jogerős 3.Bf.41/2012/
  9. számú ítéletével 4 rendbeli, 3 esetben folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A bíróság által megállapított tényállás a következő. 1) A terhelt a P. B. Kft. képviselőjeként
  10. április 17-én szállítási és kereskedelmi együttműködési megállapodást kötött V. Z. egyéni vállalkozóval, mint szállítóval. Még ezen a napon átvett bizományi értékesítésre egy 134.700 forint összegű G., és egy 79.400 forint értékű L. bútort. A terhelt a bútorokat nem vitte vissza, a vételárat nem fizette ki. Ezt követően
  11. augusztus 27-én 285.000 forint,
  12. szeptember 3-án 399.200 forint,
  13. szeptember 11-én 205.500 forint,
  14. október 27-én 412.300 forint, összesen 1.312.000 forint értékben, mindösszesen tehát 1.526.100 forint értékben vett át értékesítésre különböző bútorokat a sértettől, amelyeket eladott és a vételárral nem számolt el. 137.100 forint értékű bútor visszaszállításra került, így a meg nem térült kár: 1.389.000 forint. 2/a) A terhelt adásvételi szerződést kötött a L. L. Kft. és a L. M. Kft-vel. A terhelt a L. M. Kft-től
  15. október 9-én 2 darab matracot vett át 92.232 forint értékben, a vételárat azonban nem fizette meg. 2/b) A terhelt a L. L. Kft-től
  16. október 9-én 189.491 forint,
  17. október 20-án 129.464 forint, összesen tehát 318.955 forint értékben vett át és értékesített bútorokat, amelyek ellenértékét nem fizette meg, az okozott kár nem térült meg. 3) A terhelt
  18. május 25-én szállítási szerződést kötött a D. M. Zrt-vel, és
  19. október 13-án 6 darab B. széket vett át 133.200 forint értékben,
  20. november 13-án 8 darab N. széket 134.880 forint értékben, amelyeket értékesített, de az ellenértéket nem fizette meg. A 268.080 forint kár nem térült meg. A jogerős ítélet ellen a terhelt védője tartalmilag a Be.
  21. §

(1)bekezdés c) pontjára hivatkozással, a Be. 373. §
(1)bekezdés III. a) pontjában írt eljárási szabálysértés elkövetése miatt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kezdeményezte. A felülvizsgálati indítvány hivatkozása szerint a másodfokú bíróság azon kiegészítéséből, hogy a terhelt magánszemélyként a R-i Takarékszövetkezettől hitelt vett fel, arra kell következtetni, hogy a terhelt szándéka a Kft-jének működőképessé tételére és az adósságok visszafizetésére irányult. Ebből következően a terheltnek nem állt szándékában a sértettek megtévesztése fizetési képességeit illetően. A védő jogi okfejtése szerint a másodfokú bíróság a tényállás kiegészítésével kapcsolatos indokolási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a Be. 373. §
(1)bekezdés III. a) pontja alapján a határozat felülbírálatra alkalmatlan. A Legfőbb Ügyészség a BF.1084/
  1. számú átiratában a felülvizsgálattal megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott. A terhelt védője felülvizsgálati indítványát változtatás nélkül fenntartotta, és védence bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta azzal a kiegészítéssel, hogy a terhelt, mint vállalkozó átmenetileg nehéz gazdasági-pénzügyi helyzetbe került, és ez okozott számára fizetési nehézségeket. Anyagi helyzete rendeződött, és fizetési kötelezettségének eleget tett. A Legfőbb Ügyészség képviselője átiratában írtakat fenntartva a határozat hatályában fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint nem alapos. Az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét 4 rendbeli, a Btk.
  2. §
(1)bekezdésébe ütköző és részben az
(5)bekezdés b) pontja, részben a
(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében állapították meg. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság részletesen feltárta és a tényállásban rögzítette a csalás valamennyi tényállási elemét, nevezetesen a jogtalan haszonszerzési célzatot, a sértettek megtévesztését és tévedésben tartását, valamint azt, hogy a terhelt cselekményeivel a sértetteknek kárt okozott. Felülvizsgálatnak kizárólag a Be. 416. §
(1)bekezdésében tételesen felsorolt okok miatt van helye, és a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a Be. 423. §
(4)bekezdésére tekintettel csak az indítványban megjelölt felülvizsgálati okra, valamint az indítványtól függetlenül, az
(5)bekezdése szerint hivatalból - a 416. §
(1)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontja szerinti eljárási szabálysértésekre lehet figyelemmel. Jelen esetben azonban maga a felülvizsgálati indítvány hivatkozott a Be. 373. §
(1)bekezdés III. a) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésre. Következésképpen a Kúria a felülvizsgálat során a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjára figyelemmel azt vizsgálta, hogy az eljárt első- vagy másodfokú bíróság olyan mértékben nem tett-e eleget indokolási kötelezettségének, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Ennek során megállapította, hogy az első fokon eljárt bíróság teljesítette indokolási kötelezettségét, a feltárt bizonyítékokat az egyes cselekményekkel kapcsolatosan megvizsgálta, azokat különkülön és összességében is értékelte, számot adva arról, hogy mely bizonyítékokra alapította a tényállást, következésképpen megállapítható volt az is, hogy mire alapította a terhelt bűnösségének kimondását és a cselekmények jogi értékelését. A Kúria álláspontja szerint a másodfokú ítélet indokolását támadó kifogások sem alaposak. A másodfokú bíróság a Be. 352. §
(2)bekezdésében írt törvényi kötelezettségének eleget téve kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, de mint előre bocsátotta: tette ezt „a történeti tényállást érintően összhangban az elsőfokú bíróság mérlegelésével, a bizonyítékok értékelését tartalmazó indokolási részben tett megállapításokat a tényállási részbe átemelve". Ennek eredményeként az elsőfokú ítélet
  1. oldalának utolsó bekezdésében, a
  2. oldal második és harmadik bekezdésében írtakat az indokolási részből kivéve technikailag a tényállás részévé tette. Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság e kiegészítésekkel érintett részletes okfejtését nem érintette, e tényekkel kapcsolatosan további indokolási kötelezettség sem terhelte. A Be.
  3. §-ának
(1)bekezdés c) pontja alapján - figyelemmel a Be. 373. §-ának
(1)bekezdés III. a) pontjára - az indokolási kötelezettség elmulasztása csak akkor ad okot a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására, ha a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet a felülbírálatra alkalmatlan. A tényállás kiegészítésének indokai, és a másodfokú bíróságnak azzal kapcsolatos jogi álláspontja ítéletének indokolásából pontosan megismerhető, az mind terjedelmében, mind tartalmában kielégítő, így a felülvizsgálati indítványnak az indokolási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos jogi okfejtése nem alapos. Nem helytálló a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása sem, amely szerint a másodfokú bíróságnak a tényállás kiegészítéséből a megtévesztő szándék, illetve magatartás hiányára kellett volna következtetnie. Ezzel kapcsolatosan megjegyzi a Kúria, hogy a bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, és az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, ugyanis az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának megkérdőjelezését jelenti, amely felülvizsgálat alapját nem képezheti. Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan, az indítványokban nem kifogásolt eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be.
  1. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be.
  2. §-ának
(4)bekezdésén, illetve a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontján, továbbá a Be. 418. §
(3)bekezdésén és a 421. §
(2)és
(3)bekezdésén alapul. Budapest,
  1. október
  2. Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Judit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.