Bf.124/2012/9 – Balassagyarmati Törvényszék

(1)és

(2)bekezdés I. fordulat) emelt vád alól felmenti. A törvényszék ... vádlottal szemben a lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés (Szabs. tv. 177.§

(1)bek. a./ pont) miatt 20 (Húsz) nap elzárást szab ki. A vádlott által

1. április
2. napjától április
3. napjáig őrizetben töltött időt a kiszabott elzárás tartamába beszámítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 13.390.- (Tizenháromezerháromszázkilencven) forint bűnügyi költséget a vádlott viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek van helye. Indokolás: A Salgótarjáni Városi Bíróság a
4. év április hó
5. napján kihirdetett fenti számú ítéletével ... vádlottat bűnösnek mondta ki lopás vétségében (Btk.
6. §

(1)és

(2)bekezdés I. fordulat), ezért 180 óra közérdekű munka büntetésre ítélte, melyet fizikai munkakörben köteles letölteni. Tájékoztatta továbbá a vádlottat a közérdekű munka esetleges átváltoztatásának lehetőségéről. Az elsőfokú bíróság a vádlott által

1. április
2. napjától őrizetben töltött időt a kiszabott büntetésbe beszámította akként, hogy 18 óra közérdekű munkát ledolgozottnak tekintett. Rendelkezett továbbá a sértett részére történő kártérítés, eljárási illeték és bűnügyi költség vádlott általi megfizetéséről. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a bűncselekmény téves minősítése és a büntetés súlyosítása, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása és közügyek gyakorlásától való eltiltás alkalmazása érdekében. A Nógrád Megyei Főügyészség B.606/2012/l. BF. számú átiratában az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta és indítványozta az ítélet ügyészi indítványnak megfelelő megváltoztatását, a vádnak megfelelően lopás helyett rablás bűntettének megállapítását. A vádlott és védője írásban benyújtott fellebbezési ellenkérelmében, valamint a nyilvános ülésen tett nyilatkozatában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte tekintettel arra is, hogy a Btk.
3. §-a értelmében az elkövetési érték ma már szabálysértési értéknek minősül, ezért a cselekmény már nem minősül bűncselekménynek. Az ügyészi fellebbezés nem alapos. A törvényszék az ügy érdemi elbírálására nyilvános ülést tűzött ki, majd a
4. november
5. napján tartott nyilvános ülésen bizonyítás felvételét, a bolt kamerafelvételének megtekintését rendelte el, ezért az ügyet tárgyalásra utalta. A törvényszék a Be. 346.§

(1)bekezdése szerinti jogkörében eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt a Be.

1. §-a szerinti tárgyaláson bírálta felül. A tárgyaláson az ügyész fellebbezését változatlan tartalommal tartotta fenn, míg a vádlott és védője az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A törvényszék a felülbírálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során a büntetőeljárási szabályokat megtartotta, feltárta és értékelési körébe vonta azokat a bizonyítékokat, amelyek az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez szükségesek. A tényállást a bizonyítékok egymással is összefüggő értékelése alapján határozta meg úgy, hogy indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be.
2. §

(2)bekezdésében megjelölt hiányosságoktól, az egyik fél sem támadta, ezért az irányadó volt a fellebbezési eljárás során a Be. 351. §

(1)bekezdésének megfelelően. A törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróság azon indokolásbeli okfejtésével, ami alapján a vádbeli cselekményt rablás bűntette helyett lopás vétségének minősítette. A Btk. 321. §

(2)bekezdése értelmében rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. A törvényszék természetesen egyetértett az ügyészi érvelés azon részeivel, miszerint jelen esetben a lopás befejezetté vált, amikor a vádlott az üzletből fizetés nélkül kívánt távozni. Megvalósult a tettenérés is, azáltal, hogy a biztonsági őr a dolog elvételét követően felszólította a tolvajt az eltulajdonított elkövetési tárgy visszaadására. Az is megállapítható, hogy a vádlotti magatartás kettő célt szolgált, ahogy ezt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította, az részben a felelősségre vonás elöli menekülést, másrészt a lopott dolog megtartását célozta, és ez a kettősség még nem is zárja ki a rablás

(2)bekezdés szerinti megállapításának lehetőségét. Viszont töretlen a bírói gyakorlat atekintetben, hogy az

(1)bekezdés esetében, amikor az elvétellel valósítja meg az elkövető a rablási cselekményt, a bűnösség megállapításának csak akaratot megtörő erőszak esetében van helye, akkor mi indokolná dogmatikailag, hogy a

(2)bekezdés esetében ugyanazon szóhasználattal megjelölt erőszaknak már kisebb foka is elegendő lenne a rablási cselekmény megállapításához. Erre nem szolgálhat indokul az sem, hogy itt az erőszak már nem eszköz, illetőleg előcselekmény, hanem a lopásnak utócselekménye. A törvényszék álláspontja szerint a

(2)bekezdésben meghatározott rablás megállapíthatósága esetén is szükséges, hogy a terhelt által alkalmazott erőszak elérjen egy olyan fokot, amely legalább a lehetőségét teremtse meg annak, hogy alkalmas legyen arra, hogy az őt tetten érő személyt megakadályozza az eltulajdonított dolog visszavételében. Jelen ügyben ilyen erőszak kifejtésére a vádlott részéről nem került sor, az üzlet kamerafelvételén alig észrevehető a mozdulat, a karmolást a sértett nem is észlelte, így ez a terhelti magatartás semmiképpen nem értékelhető komoly ellenállás leküzdésére alkalmas fizikai kényszernek, de valójában még az akarat hajlítására sem volt alkalmas. A biztonsági őr továbbra is kifejtette azt a magatartást, hogy a vádlottat próbálja visszatartani a tett helyszínén, míg a terhelt támadó magatartást nem tanúsítva az oszlopba kapaszkodva ellenállt. Mindezek alapján a törvényszék álláspontja szerint sem minősül súlyosabban a cselekmény lopás vétségénél. Utal a törvényszék az ügyészi fellebbezésben foglaltak kapcsán arra is, hogy a bíróság a vádhoz kötve van és mivel a vád a garázdaság tényállási elemeit maradéktalanul nem tartalmazza, így a bíróság ezen bűncselekmény vonatkozásában marasztaló rendelkezést nem is hozhatott. A 2012. évi II. törvény (Szabs. tv.) 253.§

(2)bekezdése módosította

1. április hó
2. napjával kezdődő hatállyal a Btk. 138/A. § a) pontját. A módosítás értelmében az elkövetési érték akkor kisebb, ha az 50.000.- forintot meghaladja, de a 200.000.forintot nem haladja meg.
3. április
4. napjával pedig a Btké.
5. §

(1)bekezdés e./ pontja értelmében nem bűncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg, ha a lopást (Btk.

1. §) 50.000.forintot meg nem haladó értékre követik el. Az irányadó tényállás szerint jelen esetben a lopási cselekmény elkövetési értéke 28.996.- forint. A Btk.
2. §-a értelmében ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni. Erre figyelemmel a törvényszéknek az ítélet felülbírálata során az elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezéseket kellett alkalmaznia, mivel ez esetben a vádlott cselekménye már nem bűncselekmény. Mindezekre tekintettel a vádlottat a Be.
3. §

(1)bekezdés és a Be. 6. §

(3)bekezdés a./ pont I. fordulata alapján az ellene lopás vétsége miatt emelt vád alól - mert a vád tárgyává tett cselekmény már nem bűncselekmény, hanem szabálysértés - felmentette. A másodfokú bíróság megállapította egyben a Be. 337. §

(1)bekezdése alapján figyelemmel a Szabs. tv. 252. §

(4)bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezésekre is , hogy a vádlott cselekménye a 2012. évi II. törvény (Szabs. tv.) 177. §

(1)bekezdés a./ pontja szerint minősül tulajdon elleni szabálysértésnek. Tekintettel az ilyen jellegű cselekmények országos és helyi szinten történő elszaporodására, továbbá arra, hogy a kár csak kis részben térült meg, valamint arra, hogy a jelen cselekmény elkövetését megelőzően ugyanezen üzlet sérelmére megvalósított szabálysértés elkövetése miatt a Salgótarjáni Városi Bíróság már 7 nap elzárást szabott ki a terhelttel szemben, a törvényszék álláspontja szerint a büntetési célokat csak elzárás szolgálhatja, amelynek tartamát - a fokozatosságra tekintettel - a törvényszék a korábbinál magasabb tartamban határozta meg. Rendelkezett a törvényszék az őrizetben töltött idő elzárásra történő beszámításáról. Az elsőfokú bíróságnak az egyéb rendelkezései megfelelnek a büntető anyagi- és eljárásjogi szabályoknak. A törvényszék ... felelősségét szabálysértés elkövetéséért megállapította, ezért a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 338. §

(1)bekezdésében foglaltakra - a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére kötelezte. A Be. 386. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye. Balassagyarmat,

1. év január hó
2. napján Dr. Kovács István sk. a tanács elnöke Dr. Varga Zsolt sk. a tanács tagja, előadó Lászlóné dr. Verebélyi Edina sk. a tanács tagja