Pfv.21242/2007/7 – Kúria

Pfv.I.21.242/2007/

1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Törköly Éva ügyvéd által képviselt felperesnek az I.r., a Lukács Mónika Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lukács Mónika ügyvéd) által képviselt II.r. alperes ellen közös tulajdon megszüntetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 17.P.26.545/
2. szám alatt folytatott és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.503/2006/
3. számú kijavított ítéletével befejezett perében a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi ítéletét hatályában fenntartja. Ítélőtábla kijavított jogerős Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II.r. alperesnek 150.000 (Százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá felhívásra az államnak 187.320 (Száznyolcvanhétezer háromszázhúsz) forint felülvizsgálati illetéket. Indokolás: Az első- és másodfokú bíróság által egyezően megállapított tényállás szerint a Budapest frekventált helyén levő földszinti sarok üzlethelyiség a felperes, a még jelenleg is perben állóként feltüntetett I.r. alperes és a II.r. alperes közös tulajdona oly módon, hogy a II.r. alperes az ingatlan 1/5 eszmei hányadával, míg a felperes annak 4/5 részével rendelkezik. Ez az ingatlan korábban állami tulajdonú fodrász üzlet volt, amelyet divat szaküzlet bérelt és az anyagi lehetőségeiknek megfelelően annak dolgozói - a privatizáció lehetőségével élve - azt a rendszerváltást követően üzletrész kivásárlásaként úgy szereztek meg, hogy annak 3/5 eszmei illetősége a felperes, 1/5 része az I.r. alperes és 1/5 része a II.r. alperes tulajdonába került. A kényszerű együttdolgozás eredményeként a tulajdonos peres felek egymás közötti viszonya olymértékben megromlott, hogy a közös üzlet használatát sem elkülönült használattal, sem pedig váltott műszak alkalmazásával súrlódásmentesen megoldani nem tudták. Így a felperes a fodrászati tevékenységgel felhagyott és mintegy négy éven keresztül a vendéglátóiparban helyezkedett el, majd veszélyeztetett terhesként otthon tartózkodott. Időközben a felperes az I.r. alperes 1/5 eszmei hányadát magához váltotta, így a vele szemben az előterjesztett eljárás elállás folytán az I.r. alperes hozzájárulásával megszűnt. A jelenleg is perben álló felek tehát a 4/5 részben tulajdonos felperes és az 1/5 részben tulajdonos korábbani II.r. alperes. Az üzletet, amelynek a fekvése, felszereltsége igen kedvező, a magántulajdonba kerülését követően szinte mindvégig kizárólag a II.r. alperes üzemeltette, aki természetesen a környék lakóiból, de állandó megrendelőkört alakított ki. Az üzlet szolgáltatását igénybe vevők a hely közelségéhez és a II.r. alperes szakszerűnek tartott munkájához ragaszkodva jelentették a jövedelemszerzést biztosító üzletkört. A felperes sem az üzlethez, sem a munkájához meghatározóan nem ragaszkodott, a tulajdoni illetőségét vételre mindkét tulajdonostársának felajánlotta és az értékesítés kizárólag azért hiúsult meg, mert a tulajdonostársak egyike sem rendelkezett olyan összegű készpénzzel, illetőleg anyagi forrással, amely a felperes által igényelt nyereséget a számára biztosította volna. Tény az, hogy a II.r. alperes, aki az 1/5 tulajdoni hányadáért elérhető megváltási ár birtokában nem az adott helyen, de még külvárosi részeken sem tudna megfelelő üzlethelyet a munkavégzéséhez biztosítani. Ezzel szemben a felperesnek, aki a napi bejárástól egyébként is elzárkózott, időközben gyermeke született és családjával együtt vidékre költözött. Eltekintve a felperes életkörülményeitől sem az első-, sem a másodfokú bíróság a munkához való ragaszkodást benne nem fedezte fel, így nem találta indokát annak, hogy emiatt a fodrászműhely teljes tulajdonjogát az ő részére biztosítsa. Amiért az elsőfokú bíróság az adott döntését meghozta, az az volt, hogy a felperes rendelkezik az ingatlanban a legjelentősebb tulajdoni résszel, így életszerű, hogy ő legyen az, aki kisebb tulajdoni hányaddal rendelkező eszmei illetőségét megváltsa. A másodfokú bíróság ezt a szempontot nem tekintette ügydöntő jelentőségűnek, mert hiszen mind a felperes, mind az alperes igazolta a teljesítőképességét a II.r. alperes oly módon, hogy ennek érdekében OTP kölcsönt vett fel, amelynek törlesztésére az adott munkahelyen történő állandó munkavégzése teremt lehetőséget. Ezt is mérlegelve a másodfokú bíróság úgy látta, hogy a felek méltányos érdekeinek összhangját az teremti meg, ha a Budapestről elköltözött felperes, ha fodrászként kíván tevékenykedni, akkor azt lakókörnyezetében ebből a célból nyilván könnyebben megszerezhető üzlet megnyitásával megteheti és ezzel a II.r. alperes által az évek során megszerzett üzletkört a II.r. alperes gondjaira bízza. Ehhez képest minden személyes és anyagi szempont mérlegelésével arra a megállapításra jutott, hogy a jelen esetben a méltányos érdekek azt indokolják, hogy a felperes nagyobb tulajdoni hányadát a kisebb részben tulajdonos II.r. alperes váltsa magához. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Az alperes ellenkérelme a hatályban tartásra irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp.
4. §-ának