Bfv.179/2013/18 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pont], bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk.318.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont,

(6)bekezdés b) pont] és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk.274.§

(1)bekezdés c) pont] állapította meg és ezért, valamint a Szegedi Városi Bíróság 15.B.384/2001/8. számú ítéletének próbára bocsátást kimondó rendelkezése hatályon kívül helyezése és a próbára bocsátás megszüntetésével érintett további közokirat-hamisítás bűntette [Btk.274.§

(1)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 4 évi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte a X. rendű terheltet kártérítés, illeték, valamint bűnügyi költség megfizetésére. ehhez kapcsolódó A Szegedi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a

1. október hó
2. napján tartott nyilvános ülésen meghozott 3.Bf.514/2012/
3. számú ítéletében a Szegedi Városi Bíróság ítéletét a X. rendű terhelt tekintetében részben megváltoztatta. X. rendű terhelt tekintetében a Szegedi Városi Bíróságon B.58/
4. szám alatt próbára bocsátás megszüntetése iránt indított büntetőügyet jelen ügytől elkülönítette és a terhelt ellen próbára bocsátás megszüntetése iránt indított eljárást megszüntette. Az első fokú ítélet próbára bocsátást kimondó rendelkezését hatályon kívül helyező és a próbára bocsátás megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket mellőzte. A próbára bocsátással érintett közokirathamisítás bűntette [Btk.274.§

(1)bekezdés c) pont] miatt a büntetés kiszabását mellőzte. A terhelt bűnsegédként elkövetett csalás bűntetteként [Btk.318.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont,

(6)bekezdés b) pont] értékelt cselekményét bűnsegédként, társtettességben elkövetett csalás bűntettének minősítette. A terhelt börtönbüntetése tartamát 3 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre enyhítette. Egyebekben az első fokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta. A Szegedi Városi Bíróság első fokú ítélete történeti tényállásában az egyes sértettek sérelmére megvalósított cselekményeket rögzítő tényállási pontokat megelőzően összegző megállapításokat tett. Ezek szerint: I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltek

1. és
2. év közötti időszakban rendszeres haszonszerzési céllal ingatlanokkal kapcsolatos bűncselekményeket követtek el. A cselekmények minden esetben arra irányultak, hogy az idős, beteg, vagy más okból az átlagosnál kiszolgáltatottabb, jogaik érvényesítésére képtelen személyek bizalmába férkőzve, adott esetben az ügyletek mibenléte tekintetében őket megtévesztve megszerezzék a sértettek tulajdonában lévő ingatlanokat, vagy azok értékesítésére történő rábírást követően szintén tévedésbe ejtés útján azok ellenértékét. Ennek megfelelően a terheltek kifejezetten keresték a lehetőséget az ilyen személyek megismerésére, és családjukban, ismeretségi körükben is elhíresztelték, hogy az ilyen személyeket ismertessék meg velük. Amennyiben sikerült ilyen személyt megismerniük, a szóba jöhető ingatlanok megszerzésének módjában, a cselekményben való részvétel formájában előzetesen egymással és másokkal megállapodtak. A cselekmények elkövetésébe gyakran bevonták családtagjaikat, ismerőseiket, akik részben a sértettek téves tudattartalmának kialakításában, részben a cselekmények technikai lebonyolításában vállaltak szerepet, illetve ügyvédként működtek közre azok elkövetésében. A terheltek egymás tevékenységéről tudomással bírtak, egymás magatartását kiegészítve, segítve tevékenykedtek, a bűncselekmény útján megszerzett hasznon osztoztak. I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltek a sértettek többségét a K. utcában lévő, valamint a V. utcában lévő ház komfort nélküli, udvari épületében helyezték el, a tulajdonuktól megfosztott, kiszolgáltatott helyzetben lévő sértetteknek „albérleti díjat" kellett fizetniük a terheltek részére. A Szegedi Törvényszék másodfokú ítéletében ezen összegző megállapításokat kiegészítette azzal, hogy a terheltek a sértettek szellemi és értelmi képességeikben meglévő hiányosságokat teljes mértékben kihasználva, a sértetteket tévedésben tartották, majd az egymást követő szerződésekkel őket végkép olyan helyzetbe hozták, hogy saját helyzetüket már átlátni se legyenek képesek. Az I., II. és III. rendű terheltek által a cselekmények elkövetésébe bevont családtagok és ismerősök VI. rendű, VII. rendű, VIII. rendű, X. rendű és XIV. rendű terheltek voltak. A Szegedi Városi Bíróság első fokú ítéletében ezt követően 13 tényállásban konkretizálta egyes sértettekhez kapcsolódóan a terheltek marasztalása alapjául szolgáló tényállást. E tényállási pontok közül a felülvizsgálati indítvánnyal érintett X. rendű terhelt a VI., VII. és XIII. tényállási pontban érintett, azonban ez utóbbi XIII. számú tényállásrészt a másodfokon eljárt Szegedi Törvényszék ítéletében az első fokú ítélet tényállásából mellőzte (megállapította, hogy a korábbi próbára bocsátás megszüntetésének lehetősége elévült). A felülvizsgálati indítvánnyal érintett, az első fokú ítélet VII. tényállási pontjában foglaltak a következőket tartalmazzák:
3. április
4. napján dr. L. A. sértett, aki ekkor az utcán zenélt, megismerkedett a neki "N. P." és "N. T." néven bemutatkozó V. rendű és VI. rendű terhelttel, akik meghívták az V. rendű és élettársa, a sértettnek "M. D." néven bemutatkozó XIV. rendű terhelt által lakott K. utcai lakásba, majd később elvitték az I. rendű terhelt K. utcában lévő házába. A sértettnek, aki élethivatásszerűen zenélésből kívánt élni, egy, az eljárás során ismeretlenül maradt személy "Sz. A." álnéven koncertszervező menedzserként mutatkozott be, majd a sértettnek fellépési lehetőséget ígért és vele "lemezszerződést" is kötött. XIV. rendű terhelt eközben azt állította a sértettnek, hogy szerelmes belé és vele akar élni, illetve közösen építkezni a sértett Sz.-n lévő üres telkén, az V. rendű terhelt pedig azt ígérte a sértettnek, hogy 1,2 millió Ft-ért tud neki lakást szerezni, hogy addig is megoldódjanak a lakásgondjai. A sértett
5. április 20-án pszichés betegsége miatti rosszullét miatt kórházba került, majd innen saját felelősségére távozott, azonban április 24-én bekerült a pszichiátriai klinikára. Ezt megelőzően a terheltek a sértettet, akin pszichés megbetegedése egyre jobban és láthatóan elhatalmasodott,
6. április
7. napján rávették, hogy kérje ki a fenti ingatlan tulajdoni lapját. Ezt követően az I. rendű terhelt a sértett és az ingatlan adatainak fenti módon történt megszerzése után dr. K. Z.-vel elkészíttette az adásvételi szerződést, mely szerint a sértett
8. április
9. napján 3,5 millió Ft-ért eladja a Sz.-en lévő telket a VII. rendű terheltnek. Ismételt kórházba kerülését követően a terheltek több alkalommal meglátogatták a sértettet, majd a hamis adásvételi szerződés elkészültét követően az I. rendű, a VII. rendű, az V. rendű és a XIV. rendű terheltek, valamint dr. H.-Zs. L. elmentek a pszichiátriai klinikára. VII. rendű terhelt a gépkocsinál maradt, a többiek pedig felkeresték a sértettet a kórteremben, és itt az I. rendű, a XIV. rendű és az V. rendű terheltek rávették a sértettet a szerződés aláírására, azt állítva neki, hogy ez a korábbi "lemezszerződéshez" kapcsolódó újabb szerződés. A szerződést később a X. rendű és a XVIII. rendű terheltek tanúként aláírták akként, hogy tudomással bírtak arról, hogy a szerződés hamis. Dr. K. Z. a szerződést ügyvédként ellenjegyezte, majd az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érdekében eljárt. Az így létrejött hamis szerződést
10. április
11. napján benyújtották a földhivatalba, majd a VII. rendű terhelt az ingatlant
12. május
13. napján 3,7 millió Ft-ért értékesítette, ez utóbbi szerződést már a XVII. rendű terhelt készítette és ügyvédként ellenjegyezte. X. rendű és a XVIII. rendű terheltek azzal, hogy a szerződést akként írták alá tanúként, hogy tudomással bírtak annak hamis voltáról, illetőleg az adás-vételi szerződés aláíráskor a sértett jelen sem volt, így közreműködtek a sértett ingatlanának jogtalan megszerzésében és abban, hogy az ingatlan-nyilvántartásba valótlan adatok kerüljenek be. VI. rendű terhelt megtévesztő, a sértett behálózását szolgáló cselekménye (álnéven bemutatkozás) is a sértett ingatlanának későbbi megszerzését szolgálta a terhelt-társak által. Dr. L. A. sértettre
14. április utolsó harmadában pszichés megbetegedése következtében nagyfokú befolyásolhatóság, a mérlegelőképesség súlyos zavara volt jellemző, mely képtelenné tette nyilatkozatai következményeinek megítélésében. A sértett ingatlanának forgalmi értéke a cselekmény elkövetésekor 6,6 millió Ft volt, a terheltek a cselekményükkel ilyen összegű kárt okoztak a sértettnek. * A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen X. rendű terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416.§-a

(1)bekezdésének b) pontjában foglalt okra hivatkozással. Az indítvány arra irányult, hogy a Kúria a X. rendű terhelt cselekményét · a csalás bűntette vonatkozásában a Btk. 17.§

(2)bekezdés szerinti alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletként minősítse; · a közokirat-hamisítás bűntettének - alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlete okán a terhelt büntetőjogi felelősségét a maradék bűncselekmény, azaz a magánokirat-hamisítás vétsége [Btk. 276.§] vonatkozásában állapítsa meg; · mindkét bűncselekmény vonatkozásában a bűnsegédi minőséget mellőzze; · a kiszabott büntetést enyhítse, ennek körében elsődlegesen a büntetéskiszabást mellőzze, másodlagosan a halmazati büntetést enyhítse. A közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában az indítvány indokai a következők. Az irányadó tényállás szerint a X. rendű terhelt okirati tanúként hamisan igazolta a szerződő felek aláírásának valódiságát, tekintettel arra, hogy az eladóval nem találkozott. Az Inytv. 32.§

(3)bekezdése értelmében a tulajdonjogra vonatkozó ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek kizárólag közokirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye. Ebből az következik, hogy aki ügyvédi ellenjegyzés nélküli magánokiratra alapozottan kíván tulajdonjogra vonatkozó valótlan tényt az ingatlan-nyilvántartásba, mint közokiratba bejegyeztetni, az az intellektuális közokirat-hamisítás kísérletét objektíve alkalmatlan eszközzel viszi véghez. A felülvizsgálati indítvány szerint ez a helyzet állapítható meg a X. rendű terhelt esetében. A terhelt által megvalósított elkövetési magatartás nem áll ok-okozati összefüggésben az eredmény bekövetkezésével, figyelemmel arra, hogy az ingatlannyilvántartásban ügyvédi ellenjegyzés nélküli magánokirat alapján tulajdonjog- változás bejegyzésére nem kerülhet sor. Miután az adásvételi szerződést dr. K. Z. ügyvédként ellenjegyezte, ezért a X. rendű terhelt megtévesztő közreműködése folytán jogi jelentőséggel bíró valótlan adat, tény nem került a közhiteles nyilvántartásba, hiszen az ügyvédi ellenjegyzés, mint jogi aktus tanúsította a felek személyének és nyilatkozatának hitelességét. Az okirati tanú nyilatkozata a jelen esetben joghatás kifejtésére nem volt alkalmas, a bűncselekmény a X. rendű terhelt cselekménye következtében nem válhatott befejezetté. Ezért a terhelt felelősségét kizárólag a maradék bűncselekményben, azaz a magánokirat-hamisítás vétségében lehet megállapítani. A csalás bűntette vonatkozásában az indítvány indokai a következők. Az okirat-hamisítás és annak következményei (valótlan tulajdonosváltozás) között nincs ok-okozati összefüggés, hiszen a X. rendű terhelt magatartása alkalmatlan volt az elérendő cél elérésére, így a bekövetkezett kár és a terhelti magatartás között szintén nincs ok-okozati összefüggés. Miután a X. rendű terhelt magatartása önmagában nem volt alkalmas a károkozásra, ezért az ő vonatkozásában a csalás bűntette kísérleti szakban maradt. Az indítvány szerint ezért a X. rendű terhelt cselekményét alkalmatlan eszközzel elkövetett csalás kísérleteként kell minősíteni. A fentiek figyelembevételével pedig a X. rendű terhelt vonatkozásában kiszabott szabadságvesztés-büntetés enyhítésének van helye. Hivatkozott még arra, hogy miután az ügyben alkalmazott anyagi jogszabályok helyett

1. július 1-jével hatályban lépett új Büntető Törvénykönyv enyhébb következményeket előíró büntetőjogi szabályokat (feltételes szabadságra bocsátás) léptetett életbe, kérte ennek alkalmazását. A Legfőbb Ügyészség BF.377/
2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a felülvizsgálattal támadt mindkét bűncselekmény (csalás, közokirathamisítás) esetében a X. rendű terhelt büntetőjogi felelőssége részesi elkövetésként került megállapításra, ami azt jelenti, hogy cselekménye a tényállás többi részével összefüggően vizsgálandó. Az irányadó tényállás szerint a X. rendű terhelt kezdettől fogva tudta, hogy a terhelt-társak a sértett ingatlanát akarják megszerezni, ehhez nyújtott segítséget és írta alá tanúként az adásvételi szerződést. Ügyvédi ellenjegyzést követően pedig a tulajdonosváltozást bejegyezték az illetékes földhivatali nyilvántartásba, a cselekmény pedig ezzel vált befejezetté (1/2005.BPJE III/2.). A csalási cselekmény esetében ugyanez állapítható meg, a X. rendű terhelt mindvégig tisztában volt azzal, hogy a terhelt-társak a sértett ingatlanát, a sértettet megtévesztve, jogtalanul akarják megszerezni, amely bűncselekménynek az elkövetéséhez nyújtott segítséget. A cselekmény a törvényi tényállás teljes megvalósulásával befejezetté vált, így a kísérletre vonatkozó szabályok alkalmazása fogalmilag kizárt. A felülvizsgálattal nem támadott zsarolási cselekményre is figyelemmel a kiszabott büntetés ennélfogva nem törvénysértő. Mindezekre figyelemmel az első- és másodfokú határozatok hatályában való fenntartását indítványozta. A Kúria a Be. 420.§-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő az előterjesztett felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta. Felszólalásában kiemelte, hogy álláspontja szerint a X. rendű terhelt a VII. tényállásban foglalt bűncselekményeknek nem részese, hanem tettese. A X. rendű terhelt nem találkozott a sértettel, a X. rendű terhelt közreműködése folytán jogilag releváns valótlan adat, tény nem került a közhiteles nyilvántartásba, a bűncselekmény nem a X. rendű terhelt cselekménye folytán vált befejezetté. A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta. A X. rendű terhelt elmondottakhoz. nyilatkozatában csatlakozott a védő által A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416.§-a

(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416.§-a

(1)bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423.§

(4)-

(5)bekezdések] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta. A Kúria megállapítja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a Be. 416.§-ának

(1)bekezdésében meghatározott okokból van helye. A Be. 416.§-a

(1)bekezdésének b) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Felülvizsgálati indítványában a terhelt védője ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy az irányadó tényállás szerint a X. rendű terhelt nem nyújtott segítséget a tettes-társaknak, az okirat-hamisítás és annak következménye - a valótlan tulajdonosváltozás - között nincs ok-okozati összefüggés, miután a terhelt okirati tanúként kifejtett magatartása alkalmatlan volt az elérendő cél elérésére, így a bekövetkezett károkozás és a terhelti cselekvőség között nem áll fenn releváns kapcsolat. A Kúria mindenekelőtt abból indult ki, hogy a Be. 423.§-ának

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, annak vizsgálatánál tehát, hogy a bűnösség megállapítása, vagy a cselekmény jogi minősítése törvényes-e, csak a jogerős határozatban megállapított irányadó tényállás vehető figyelembe. A jelen ügyben az irányadó tényállást az elsőfokú ítélet összegző megállapításokat tartalmazó bevezető része (elsőfokú ítélet

1. oldal), a felülvizsgálattal támadott VII. tényállási pont (elsőfokú ítélet
2. és
3. oldal), valamint a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítélet
4. oldalán írt történeti tényállás bevezető részének kiegészítése képezi. A Kúria - a már hivatkozott tényálláshoz kötöttség folytán kizárólag e tényállásból kiindulva vizsgálhatta a védői okfejtésben foglaltakat, vagyis azt, hogy lehet-e mondani, miszerint a X. rendű terhelt magatartása társaitól elkülönült, cselekménye társaitól elszigeteltként került megvalósításra. Miután az eljárásban feltárt bizonyítékok a X. rendű terhelt védekezését megcáfolták, a bíróságok tényként állapították meg, hogy az I., II. és III. rendű terheltek, akik rendszeres haszonszerzési célzattal ingatlanokkal kapcsolatos bűncselekményeket követtek el, e cselekmények elkövetésébe gyakran bevontak családtagokat, ismerősöket - köztük a X. rendű terheltet is -, akik többek között a cselekmények technikai lebonyolításában vállaltak szerepet. Tényként került az is megállapításra, hogy a X. rendű terhelt azzal, hogy a dr. L. A. sértett tulajdonát képező ingatlan adásvételi szerződését úgy írta alá tanúként, hogy tudomása volt annak hamis voltáról, illetőleg a szerződés aláírásakor a sértett nem is volt jelen, közreműködött a sértett ingatlanának jogtalan megszerzésében és abban, hogy az ingatlannyilvántartásba valótlan adatok kerüljenek. A Kúria álláspontja szerint ezek a tények elegendőek annak a megállapításához, hogy a VII. tényállási pontban rögzített cselekmény elkövetői - köztük a X. rendű terhelt - között szándékegybekapcsolódás állt fenn. Amint azt az első fokú ítélet indokolása is tartalmazza (első fokú ítélet
5. oldal
6. bekezdés), a X. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy a hamis szerződés tanúkénti aláírásával bűncselekményt követ el, a tényállás egésze tükrében az is megállapítható, hogy tisztában volt azzal is, miszerint a terhelt-társak a sértett ingatlanját akarják jogtalanul megszerezni, a sértett megtévesztésével, amihez ő úgy nyújtott segítséget, hogy aláírta tanúként a hamis adásvételi szerződést. Tisztában volt terhelt-társai szándékával, hisz az irányadó tényállás szerint azért került sor a bevonására, hogy a cselekmény megvalósítása eredményes legyen, terhelt-társai tevékenységét támogatandó ahhoz segítséget is nyújtott. Az adásvételi szerződést ügyvéd ellenjegyezte, majd az illetékes földhivatal - a szerződés benyújtását követően - a tulajdonosváltozást a nyilvántartáson átvezette. Ekként egyértelműen fennáll az ok-okozati összefüggés mind az okirat-hamisítás és annak következménye (valótlan tulajdonosváltozás), mind a terhelt magatartása és a kár bekövetkezése között. A Kúria a védőnek a jogi érveit tehát nem fogadta el, mert a X. rendű terhelt magatartását önállóan, mintegy a tényállás egészét figyelmen kívül hagyva értékelte. Az eljáró bíróságok ekként az irányadó tényálláshoz képest nem sértettek anyagi jogszabályt a X. rendű terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításakor, sem a terhére rótt bűncselekmények jogi minősítése során. A helyes minősítést támasztja alá az 1/
7. BPJE III/
8. pontjában foglaltak, melynek értelmében minthogy az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés írásba foglalása kötelező, a tulajdonjogot pedig annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése keletkezteti, a szükségszerűen hamis-magánokiratnak a földhivatali bejegyzés kieszközlése végett való elkerülhetetlen benyújtása folytán az elkövető megvalósítja a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének c) pontjában foglalt közokirat-hamisítás bűntettét is, mely a csalással bűnhalmazatban állapítandó meg. A Kúria a védő érveit azért sem osztotta, mert a X. rendű terhelt esetében mind a közokirat-hamisítást, mind a csalást megvalósító cselekmény esetében a helyes minősítésnek - a védő által megjelölt tettesi elkövetési alakzattal szemben - a bűnsegédi megjelölést tartotta. A Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott bűncselekmény elkövetési magatartása ugyanis csak az a közreműködés, amelynek eredményeként az arra feljogosított hivatalos személy - a tévedése folytán - a valótlan adatokat a közokiratba foglalja. Minden más közreműködés, valójában e tettesi magatartást mozdítja elő és ahhoz kapcsolódó bűnsegélyként értékelhető. Ebből, és a tényállásból megállapítható szándékegybekapcsolódásból következően a X. rendű terhelt a csalás cselekményéhez is bűnsegédletet nyújtott. Miután a cselekmény a törvényi tényállás teljes megvalósulásával befejezetté vált, ennek okán helyesen állapította meg a Legfőbb Ügyészség, hogy a kísérletre - tehát az alkalmatlan kísérletre vonatkozó szabályok alkalmazása fogalmilag kizárt. A Be. 416.§-ának

(1)bekezdés b) pontja értelmében a jogerős ítéletben kiszabott büntetés felülvizsgálatára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután a minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta. A Kúria a védő nyilvános ülésen elhangzott indítványa okán rámutat, hogy a Be. 423.§-ának

(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt néhány, a törvényben tételesen meghatározott kivételtől eltekintve - a megtámadott határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A X. rendű terhelt ügyében a törvényileg megjelölt kivételt teremtő okok (Be. 416.§

(1)bekezdés

1. e)és
2. f)pontja) nem merültek fel, ezért kizárólag az elbíráláskor hatályban volt anyagi jogi előírások alkalmazhatók, a jogerős ítélet meghozatala után hatályba lépett enyhébb jogi előírások nem. Ezért a Kúria - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423.§-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426.§-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3.§-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatát pedig a Be. 416.§

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos bekezdésén alapul. figyelmeztetés a Be. 418.§-ának

(3)Budapest,

1. október hó
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. előadó bíró, Dr. Feleky István s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné