Bhar.274/2013/5 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Úgy rendelkezett, hogy az eljárás során felmerült 549.111.- forint bűnügyi költség az állam terhén marad. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett. A Békés Megyei Főügyészség Bf.1875/2012/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta és a vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetés és közúti járművezetéstől eltiltás kiszabását, továbbá az eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezését indítványozta. A Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság, a
2. április
3. napján kihirdetett 1.Bf.398/2012/
4. számú ítéletével a Battonyai Városi Bíróság 9.B.17/2012/
5. számú ítéletét megváltoztatta akként, hogy a vádlottat bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [Btk.
6. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont], ezért 1 év fogházbüntetésre és 1 év 6 hónap „D" kategóriájú közúti járművek vezetésétől eltiltásra ítélte. A fogházbüntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Úgy rendelkezett, hogy végrehajtásának elrendelése esetén a vádlott csak akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a fogházbüntetés legalább kétharmad részét kitöltötte. A „D" kategóriájú közúti járművek vezetésétől eltiltás tartamába a

1. július
2. napjától
3. január
4. napjáig eltelt időt beszámította és megállapította, hogy a beszámítással a vádlott e büntetést kitöltötte. Kötelezte a vádlottat 451.911.- forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak, 97.200.- forint bűnügyi költségről akként rendelkezett, hogy az állam viseli. Az ítélet ellen a vádlott - mivel a fellebbezési nyilvános ülésen nem jelent meg - a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezést jelenthetett be. A másodfokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be a vádlott felmentésért, védője a bűnösség téves megállapítása miatt, felmentés végett. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.213/2013/1/II. számú átiratában a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta és a bűnösségi körülményeket észrevételezte. A védő fellebbezését írásban indokolta és pontosította akként, hogy a másodfokú ítélet megváltoztatását és elsődlegesen a vádlottnak az ellene emelt vád alóli bűncselekmény hiányában történő felmentését, másodlagosan enyhítést, továbbá a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés megváltoztatását indítványozta akként, hogy az ítélőtábla mellőzze a vádlott kötelezését a szükségtelenül kirendelt vegyész szakértő költségének megfizetésére, és ezt meghaladóan is, a bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól is mentesítse [Be.
5. §

(2)és

(4)bekezdés]. Fellebbezése indokolásában kifejtett álláspontja szerint a vádlott a másodfokú bíróság által, terhére megállapított KRESZ szabályok közül a 31. §

(4)bekezdését - a bekanyarodásra vonatkozó szabályt - nem szegte meg. A kukoricásra ugyanis, ahová a vádlott a földútról behajtott, a speciális közútra jellemző körülmények nem vonatkoznak, ilyen területről a KRESZ nem rendelkezik, minek következtében az, hogy a bekanyarodást irányító személy igénybevételével kellett volna végrehajtani, a vádlott terhére nem írható. A KRESZ 25. §

(1)bekezdése és 3. §

(1)bekezdés c) pontjának megsértését - melyek általános szabályok a járművezetők részére - a vádlott részéről nem vitatta, az eredményre vetítetten viszont álláspontja szerint a büntetőjogi felelőssége ezek mellett sem állapítható meg. Abból indult ki, hogy a gondatlan bűncselekményeknél az eredmény csak akkor büntetendő ha az, objektív gondossági kötelesség megszegéséből származik, azaz objektíve előrelátható és objektíve elkerülhető volt. A vádlott esetében viszont azt találta megállapíthatónak, részéről nem volt objektíve előre látható, hogy a sértett a kukoricásban tartózkodik, ezért az eredményben még a hanyag gondatlansága sem állapítható meg. Kiemelte, hogy a közlekedésben előre nem látható akadályokkal a közlekedési szabályokat megtartó járművezetőknek általában nem kell számolniuk és ezzel kapcsolatban jogesetekre hivatkozott. A másodfellebbezések nem alaposak. A harmadfokon eljáró ítélőtábla a Be. 387. §

(1)és

(4)bekezdésében foglalt terjedelemben bírálta felül a rendes jogorvoslattal megtámadott ítéletet, valamint az első- és másodfokú bírósági eljárást. A felülbírálat eredményeképpen sem az első-, sem a másodfokú eljárásban az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. A tényállást viszont, melynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletet meghozta, az iratok alapján és helytelen ténybeli következtetésnek iratok alapján való kiküszöbölésével, a Be. 388. §

(2)bekezdésére figyelemmel, hivatalból az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: A kérdéses kukoricatáblában utócímerezést végeztek, ezért a munkával gyorsabban haladtak. A sértett az elütésekor meg nem állapítható testhelyzetben volt. A [település megnevezése] külterületén lévő [helyrajzi szám] hrsz.-ú szilárd burkolattal el nem látott út, melyen a vádlott az autóbusszal közlekedett, besorolási kategóriáját tekintve közútnak minősül (nyom. iratok

1. oldal). Egyebekben az ítéleti tényállás hiánytalan, melyet a harmadfokú bíróság a fenti kiegészítésekkel és helyesbítéssel ítélkezése alapjául elfogadott. Az ítélőtábla álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor a rendelkezésre álló adatokból következtetve tényállásként azt állapította meg, hogy a sértett a kukoricatábla szélén ülő, vagy fekvő testhelyzetben várakozott (másodfokú ítélet
2. oldal
3. bekezdése). Az iratokból megállapítható, hogy az ügyben a sértett testhelyzetére vonatkozóan először az orvosszakértők nyilatkoztak, a nyomozás során
4. augusztus
5. napján készült szakvéleményükben. A sérülések alapján azt véleményezték, hogy a sértett elsődleges sérüléseit felegyenesedő, felálló testhelyzetben, az alsó végtagok hátsó felszínén szenvedhette el és a baleset bekövetkezésekor az autóbuszhoz képest háttal helyezkedett el (nyomozati iratok
6. és
7. oldal, szakvélemény
8. és
9. pontja). (
10. sz. szakértő neve) igazságügyi műszaki szakértő először az orvosszakértői vélemény ismerete nélkül, a nyomozás során
11. szeptember
12. napján készített szakvéleményében akként nyilatkozott, hogy a sértett minden valószínűség szerint felhúzott térdekkel, a kukoricatábla 4-
13. sora között, fekvő helyzetben volt az elütésekor, amit az autóbusz jobb oldalán, a köténylemezen talált sérülésre alapított, amit szerinte a sértett jobb térdével való ütközés okozhatott (nyomozati iratok
14. oldal). Az orvosszakértői vélemény megismerése után (
15. sz. szakértő neve) igazságügyi műszaki szakértő
16. október
17. napján kiegészítő véleményt terjesztette elő, melyben a korábbi véleményét fenntartotta, amit azzal magyarázott, hogy az autóbuszon rögzített rongálódások nem támasztják alá az orvosszakértői vélemény szerinti elütést megelőző helyzetet, ugyanis a busz köténylemeze fölött a sértett testével történt érintkezésre utaló nyom nem volt található, a köténylemez jelentős (és jelentős erőhatást is igénylő) sérülésére pedig elfogadható magyarázat csak az, hogy felhúzott térdek melletti fekvő, vagy félig ülő helyzetben volt (nyomozati iratok
18. oldal). A nyomozó hatóság és az eljárt bíróságok nem ismertették a műszaki szakértő véleményét az orvosszakértőkkel és együttes meghallgatásukra sem került sor. Ugyanakkor, a fenti szakvélemények elkészülése után,
19. október
20. napján, (
21. sz. szakértő neve) igazságügyi vegyész szakértő megállapította, hogy a sértett ruházati tárgyainak rázadékában lévő festékmaradványok nem származhatnak a vádlott által vezetett autóbusz első vészhárítójának jobb oldaláról biztosított festékmintával reprezentált festett felületről (mely mintát a műszaki szakértő által említett köténylemezen talált horpadásból vettek, nyomozati iratok
22. és
23. oldal). Mindezeken túlmenően nem hagyható figyelmen kívül a sértett közelében szintén címerezést végző (név) tanúvallomása, mely szerint ő már a sértett elütése előtt a kukorica sor végére ért és az útnak háttal volt. Az elütés pillanatában a sértettől 7-10 méter távolságra lehetett, de a sértettet nem látta és az autóbusz zaját sem hallotta. Csak az elütéssel járó hangokra fordult meg és akkor látta meg az autóbuszt és alatta a sértettet. A fentiekből megállapítható, hogy a részletezett szakértői vélemények és (név) tanú vallomása is, az igazságügyi műszaki szakértő véleménye ellen szólnak. Továbbá, ugyancsak ellene szól az a körülmény is, hogy a sértett térdein nem keletkeztek olyan súlyos sérülések, mint amilyen sérüléseket az autóbusz köténylemezével való ütközés okozhatott volna. Mindezen tényekből levont következtetéssel az ítélőtábla a tényállást akként helyesbítette, hogy a sértett az elütéskor meg nem állapítható testhelyzetben volt. Egyebekben az ítéleti tényállás megalapozott, melyet a harmadfokú bíróság a fenti kiegészítésekkel, illetve helyesbítéssel ítélkezése alapjául elfogadott. A másodfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére. A harmadfokú bíróság álláspontja szerint is helyesen állapította meg, hogy a vádlott egyrészt a KRESZ
24. §

(1)bekezdés c) pontját és 25. §

(1)bekezdését, másrészt a bekanyarodás szabályait vagyis, a KRESZ 31. §

(4)bekezdését szegte meg. Kétségtelen, hogy az eredmény tekintetében a gondatlanság enyhébb foka, a negligencia jöhet szóba. Ami az objektív előreláthatóságot és elkerülhetőséget illeti, a konkrét esetben a következőket kellett figyelembe venni: A vádlott tudta, hogy az adott területen munkát végeznek. Látta, hogy a kukoricásban címereznek (nyomozati iratok

1. oldal
2. bekezdés), három darab munkagéppel vegyszereznek és látta az embereket munkagépek körül is. Ő maga is munkásokat szállított. Mindezek mellett objektíve számolhatott azzal, hogy a kukoricásban ott ahová behajtott, emberek lehetnek. Mégpedig azért, mert a címerezők a munkavégzés során odaérnek, mint ahogy ez meg is történt és mert, akár a munkagépet kezelők közül van éppen valaki a kukoricásban. Ilyen körülmények mellett elvárható volt tőle a körültekintés, vagyis az, hogy vagy személyesen győződjön meg a kukoricásban igénybe vett útvonal akadálytalanságáról, vagy pedig irányító személy közreműködését vegye igénybe. Ezt a körültekintést viszont elmulasztotta mert ő maga vallotta, hogy mérges volt amiért elállták az utat és amikor kiért a kukoricásból, oda is szólt ezért a munkásoknak (nyom. iratok
3. oldal
4. és
5. bekezdése). Nyilván ez a körülmény továbbá az, hogy nagyon meleg volt, sok ember volt a buszon, a munkába időben oda kellett érni velük, is eredményezte azt, hogy a sértettet nem észlelte. A baleset a figyelmetlenségével okozati összefüggésben következett be. A fentiekre tekintettel helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy büntetőjogi felelőssége a terhére rótt bűncselekményben megállapítható és a cselekmény minősítése is törvényes. A bűnösségi körülmények annyiban szorulnak kiegészítésre, hogy mivel a vádlottat az eredményben a gondatlanság enyhébb foka, a negligencia terheli, ezt enyhítő körülményként kell értékelni. A másodfokú bíróság a vádlottal szemben a törvényi minimum szerinti fogházbüntetést és 1 év 6 hónap „D" kategóriájú közúti járművek vezetésétől eltiltást szabott ki. A bűnösségi körülmények értékelése mellett e büntetéseket az ítélőtábla is arányosnak és szükségesnek találta. A fogházbüntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére is törvényesen került sor, és helyes a próbaidő tartama is. Az időközben,
6. július
7. napján hatályba lépett új Btk-ra figyelemmel vizsgálta az ítélőtábla, hogy a vádlott vonatkozásában az elkövetéskori, vagy az elbíráláskori Btk. az enyhébb. Mivel az elbíráláskori Btk. csupán az enyhítő szakasszal alkalmazható büntetésnemek miatt enyhébb, viszont a szabadságvesztés generális minimuma súlyosabb - mert két hónapról három hónapra emelkedett - és a vádlottal szemben szabadságvesztés kiszabása indokolt, az ítélőtábla úgy látta, hogy összhatásában az elbíráláskori Btk. nem enyhébb. Ezért, a másodfokú bíróság részéről az elkövetéskori törvény alkalmazása is helyes. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor (
8. sz. szakértő neve) igazságügyi műszaki szakértő igénybevételével felmerült 97.200.-Ft bűnügyi költségről akként rendelkezett, hogy az állam viseli. Az ügyben ugyanis (
9. sz. szakértő neve) igazságügyi műszaki szakértő is eljárt, és azonos területen két szakértő igénybevétele indokolatlan volt. A további költségek viszont nem szükségtelenül merültek fel, hiszen a vegyész szakértői véleményre is szükség volt. Ugyanakkor a bűncselekmény tárgyához és eredményéhez képest, az ítélőtábla a védő indítványával szemben, nem találta indokoltnak a vádlott mentesítését a bűnügyi költség további részének megfizetése alól. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság ítéletét a Be.
10. §-a alapján helybenhagyta. Észlelte az ítélőtábla, hogy a másodfokú bíróság a felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének tartamára elmulasztotta felhívni a Btk.
11. §

(2)bekezdését, a bűnügyi költséggel kapcsolatban pedig a Be. 338. §

(2)bekezdését és a Be. 339. §

(1)bekezdését, amit ezennel pótolt. Szeged,

1. november
2. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Halász Edina s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bhar.III.274/2013/
3. számú végzése és a Gyulai Törvényszék 1.Bf.398/2012/
4. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős - és fel nem függesztett részében - végrehajtható. Szeged,
5. november
6. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke