adóhatóság jogszerűen alapítja döntését. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.550/2012/7.szám A Kúria a dr. Bencze Dénes ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tóth Eszter jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Kaposvári Törvényszék
alperesnek 15 napon belül 30.000 /
az harmincezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg
államnak - külön felhívásra - 239.900 /
az kettőszázharminckilencezer-kilencszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen
ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A Nemzeti Adóés Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2002.-
elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint
ellenőrzés közérdekű bejelentésre indult olyan információk alapján, hogy a felperes engedély nélkül, illegálisan turista utakat szervez Spanyolországba, és e tevékenységéből származó jövedelme után adót nem fizet. A bejelentésben foglaltak tisztázására
adóhatóság a K. T. Bt.-nél, a T. T. Kft.-nél kapcsolódó vizsgálatot végzett, a spanyol adóhatóság felé megkereséssel fordult, és a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként
t állapította meg, hogy a spanyolországi utazásszervezéssel kapcsolatosan megjelölt spanyol állampolgár, illetve a felperes között fennálló gazdasági-, üzleti kapcsolat nem nyert bizonyítást. A külföldi megkeresés körében jogszerű volt a revízió eljárása, mivel a tényállás tisztázása
adóhatóság kötelezettsége, és a felmerült információk a külföldi adóhatóság megkeresését tették szükségessé. A megkeresésről
ellenőrök értesítették
adózót, a spanyol adóhatóság a felpereshez kapcsolódóan a spanyol magánszemély gazdasági tevékenységére vonatkozóan adott választ.
elévülés időtartamába be nem számítható a külföldi megkeresés időszaka, amelynek kezdete e lehetőséget biztosító törvényi rendelkezés hatályba lépésének időpontja, vége a válasz megérkezésének a napja, időtartama pedig 721 nap, így 2004. évre vonatkozóan
adó megállapításához való jog
adóhatósági nyilvántartás szerint
adózó 1999-től ügyvezetője volt a „P." Kft.-nek, amely társaság szárazföldi személyszállítással és utazásszervezéssel foglalkozott. A felperes
édesanyjától több alkalommal kapott kölcsönt. A revízió annak megállapítására, hogy a tagi kölcsönnyújtásra rendelkezett-e fedezettel
adózó,
édesanyját, valamint a szülői kölcsön átadásánál jelenlévő személyeket tanúként meghallgatta, és
egybehangzó nyilatkozatok alapján a felperes által átadott kölcsönmegállapodásokban szereplő szülői kölcsönök összegét,
ok nyújtásainak időpontjaiban, bevételként figyelembe vette. A felperes 2004. évi vagyonmérlegében
adóhatóság forráshiányt tárt fel, amely alapján
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 108.§ /1/ bekezdése, 109.§ /1/ bekezdése alkalmazásával
adó alapját becsléssel állapította meg. A revízió bizonyítékként értékelte a tagi kölcsönök nyújtásáról rendelkezésére bocsátott kölcsönszerződéseket, a tagi kölcsönösszegeket tartalmazó főkönyvet, felperes édesanyjának és a szülői kölcsönök nyújtásakor tanúként jelenlévő magánszemélyeknek
egybehangzó nyilatkozatait, a szülőtől kapott kölcsönnyújtásról készített írásbeli megállapodásokat.
alperes figyelemmel volt felperesnek a fellebbezésében foglalt
on hivatkozására, miszerint
elsőfokú határozatban megállapított forráshiány nem valós, mert
színlelt tagi kölcsönszerződésekből tevődik össze, és
ellenőrzés során bizonyítást nyert, hogy kizárólag a Kft. házipénztárának hiánya tette szükségessé a tagi kölcsönszerződések elkészítését, mert a könyvelésben a könyvelő a készpénzes kimenő számlákat tévedésből „vevői folyószámlára (átutalásos) könyvelte"; a Kft.-nek a valóságban nem volt szüksége kölcsönre, működési költségeinek fedezetére forrással rendelkezett. Ekörben
alperes rögzítette, hogy
adózó
adózónak visszafizetett összegek is a kölcsönnyújtást igazolják a revízió által - a felperes bizonylatai alapján - készített kronológikus táblázat szerint. A felperes
ellenőrzési jegyzőkönyvre tett észrevételében is csak annyiban módosította a 2008. február 26-ai nyilatkozatát, hogy hivatkozott
édesanyjától négy alkalommal kapott szülői kölcsönre.
adózó édesanyja
elsőfokú adóhatóság felhívására a szülői kölcsönöket megerősítette, és a nyilatkozathoz mellékelte a szerződések fénymásolatát, (
eredeti példányok a revízió rendelkezése álltak), amely megállapodásokban egyértelműen rögzítették a felek, hogy
adózó részére a vállalkozása pénzügyi helyzetének javítása érdekében kerültek átadásra
összegek.
alperes kifejtette, hogy a felperes hiába kezdeményezné a bíróságon a szerződések semmisségének megállapítását, mert
.§ /7/ bekezdésének egyértelmű rendelkezése alapján
érvénytelen szerződésnek
adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. A rendelkezésre álló bizonyítékokból egyértelműen megállapítható, hogy a kérdéses tagi kölcsönszerződéseknek a gazdasági eredménye kimutatható, mivel maga
adózó is
t állította nyilatkozatában, hogy kölcsönt adott a Kft.-nek, továbbá igazolta, hogy ennek érdekében maga is szülői kölcsönt vett fel
édesanyjától. Mindezeken túl
ügyleti tanúk is igazolják a szülői kölcsönt, és ezen szerződéseknél maguk a felek is rögzítették, hogy
adózó vállalkozásához került felhasználásra
adózó édesanyja által adott összeg. A Kft. írásbeli szerződést kötött
adózóval a tagi kölcsönökről, kifejezetten igazolta
összegek átvételét, amely összegeket a könyvelésében szerepeltetett, továbbá a cég részéről a kölcsönök visszafizetése is megtörtént. A fellebbezéssel érintett ügyletben tehát a szerződések gazdasági eredménye egyértelműen kimutatható, ezért
elsőfokú adóhatóság jogszerűen vette figyelembe a tagi kölcsönöket
ellenőrzés során. A megállapítások jogszerűségét nem érinti
a kérdés, hogy
adózó tulajdonában álló társaság részéről mennyiben volt téves egyes számlák könyvelése. A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását és adófizetési kötelezettsége törlését, másodlagosan a hatályon kívül helyezésüket és
adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Előadta, megismételte és fenntartotta
t a közigazgatási eljárás során tett nyilatkozatát, miszerint a tagi kölcsönszerződések kiállítására könyvelői mulasztás miatt került sor, tekintettel arra, hogy a könyvelés a társaság készpénzes bevételeit tévedésből vevői folyószámlára könyvelte le. E tévedés csak
ok mindig is a Kft. készpénzvagyonához tartoztak, a kölcsönszerződések megkötésekor, és a visszafizetéseket követően is. A felperes vitatta a nemzetközi megkeresés szükségességét, hogy
bármiféle kapcsolatban lett volna adózásával, továbbá, hogy a 2004. évre vonatkozó adóhatósági megállapítások elévülési ideje megszakadt volna.
elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja szerint
adóhatóság eljárási jogszabálysértést nem valósított meg. A kellően feltárt tényállásra megalapozott döntést hozott, helytállóan alkalmazott becslést, amelynek alapján megállapított jogkövetkezmények jogszerűek.
által, hogy a céget illető bevételekkel a felperes sajátjaként rendelkezett, fel kell vállalnia
adójogi és
esetleges büntetőjogi következményeket.
adóhatóság megállapította, hogy nem került minden esetben a Kft. által kibocsátott számla ellenértéke közvetlenül a cég javára bevételezésre,
zal
adózó rendelkezett. A felperes
ellenőrzés kezdetén akként nyilatkozott, hogy a Kft. részére tagi kölcsönt nyújtott, e nyilatkozatát
adóhatározatokban felsorolt és megvizsgált bizonyítékok alátámasztották. Későbbi, megváltoztatott nyilatkozata a könyvelői tévedésről önmagában nem elégséges bizonyíték a közigazgatási eljárásban részletezett és értékelt bizonyítékok összevetésével megállapított tényállás megdöntésére. A felperes felülvizsgálati kérelmében
ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte. Megjelölte a Kúria eljárására irányadó törvényhelyeket, így a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 270.§ /2/ bekezdését, a 273.§ /3/ bekezdését, a 274.§ /1/ bekezdését, a 275.§ /4/ bekezdését, továbbá
Art.-nek
adóhatóság bizonyítási kötelezettségéről, a bizonyítási eszközökről rendelkező 97.§ /4/-/5/ bekezdéseit, továbbá a becslést szabályozó 108.§ /1/ és /2/ bekezdéseit. A felperes szerint
adóhatóság, továbbá
elsőfokú bíróság jogszabálysértése abban foglalható össze, hogy a tényállást kellően nem derítették fel, a becslésre vonatkozó jogszabályi lehetőséget indokolatlanul,
elévülésre vonatkozó szabályokat a jogszabálytól eltérően alkalmazták, továbbá a bírósági eljárásban - a spanyol megkeresésre küldött - angol nyelvű válasziratot használtak fel bizonyítékként, annak hiteles fordítása nélkül. E körben a felperes hivatkozott a Pp. nyelvhasználatot rendező alapelveire /6.§ /1/, /3/ bekezdés/, előadva, hogy a válaszirat magyar nyelvű fordítását a közigazgatási eljárásban bemutatták,
onban annak tartalma a spanyol magánszeméllyel kapcsolatos, és így
.§ /1/ bekezdése szerinti adó megállapításához való jog elévülésének megszakadása reá nem vonatkozhat. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat, becsatolt egy
alperes érdemi ellenkérelmében
ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Elsődlegesen rögzíti a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése értelmében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúriának tehát a felperes által a felülvizsgálati kérelméhez mellékleteként benyújtott,
elsőfokú ítélet meghozatalát követően keletkezett bizonyítékai értékelésére nincsen jogszabályi lehetősége.
.§ /4/ bekezdése szerint ellenőrzés során a tényállást
adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást
adózó kötelezettségévé teszi.
/5/ bekezdés előírja, hogy bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen:
irat, a szakértői vélemény,
adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai,
elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai,
adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat.
elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy
elsőfokú adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettségét teljesítette akkor, amikor felperes ügyében külföldi adóhatóságot keresett meg. A válaszirat tartalmát felperes - általa elismerten - a közigazgatási eljárás során megismerte,
abban foglaltak alapján állapította meg
adóhatóság, hogy felperesnek spanyol magánszeméllyel kapcsolatos gazdasági tevékenysége - a közérdekű bejelentésben foglaltak ellenére - nem nyert bizonyítást, így ekörben adóterhet eredményező megállapítást sem tett.
alperes által a perben benyújtott, a spanyol adóhatóság adatközlését tartalmazó, fordítás nélküli iratnak
elsőfokú bíróság a magyar adóhatósághoz történt megérkezése időpontját (érkeztetését: „APEH által alkalmazott vonalkód, érkeztető bélyegző, dátum") vizsgálta
elévülés időtartama miatt, amely független - amint ezt a jogerős ítélet helyesen tartalmazza - a /felperes által egyébként már a közigazgatási eljárásban megismert/ tartalmától. Nem sértett tehát nyelvhasználattal kapcsolatos alapelvi rendelkezéseket
elsőfokú bíróság, és arra is helytállóan mutatott rá, hogy
december 10től hatályos /10/ bekezdése szerint a külföldi adóhatóság megkereséséről szóló értesítés postára adásától a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséig
adó megállapításához való jog elévülése nyugszik. A felperes adóügyében a külföldi adóhatóság megkeresése bizonyított tény, a megkereséssel kapcsolatos elévülési szabályokat
Art. rendezi, e körben a felperes jogsértést
adóhatóság részéről nem bizonyított, keresetének teljes körűen alaptalan vonatkozó részét
elsőfokú bíróság jogszerűen utasította el. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül /Pp. 272.§ /2/ bekezdés, 275.§ /2/ bekezdés, BH2002. 490., KGD2002. 262./.
Art. rendelkezéseit
adóhatóság alkalmazza,
elsőfokú bíróság eljárására irányadó Pp. rendelkezéseinek a mikénti alkalmazását (a 6.§ /1/, /3/ bekezdésein túl) a felperes nem kifogásolta.
.§-ának /1/ bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.
.§-ának /1/ bekezdése értelmében ha
adóhatóság megállapítása szerint
adózó vagyongyarapodásával és
életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban
adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,
adóhatóság
adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel
ismert és adóztatott jövedelmekre is
adóhatóságnak
t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és
életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
.§-ának /2/ bekezdése alapján
adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,
onban
.§-ának /3/ bekezdése lehetőséget szabályoz
adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. E pertípusban,
úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a /Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy
okat a bíróság valónak fogadja el.
elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban
adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség, és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást,
eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy
alperes határozatában a becslés alkalmazásának a feltételeit bizonyította,
adó alapjának valószínűsítését jogszerűen végezte, a felperes
onban a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően nem igazolta. Kifejtette továbbá, hogy
alperes részletezte határozatában mindazon bizonyítékokat /adózó nyilatkozata, a Kft. könyvelése, a főkönyvi kartonok, kölcsönszerződések/, amelyek igazolták felperes részéről a Kft.-nek történt tagi kölcsönök nyújtását, illetve
ok visszafizetését.
érvényes kölcsönszerződéseknek megfelelően került sor a könyvelésre, amely így a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15.§ /3/ bekezdése, 16.§ /3/ bekezdése alapján a valódiság követelményének megfelelt. A pénzmozgások megtörténtét a felperes sem vitatta, a tagi kölcsönök nyújtásához szükséges, a felperes által megjelölt forrást /szülői kölcsön/
adóhatóság elfogadta és a mérlegbe be is állította. A jogerős ítéletben jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést
onban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.
elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében felperesnek mind
eljárási jogi, mind pedig
anyagi jogi jogszabálysértésekre alapított keresetrészeire vonatkozó döntését tételesen és részletesen megindokolta. Ismertette
alkalmazott jogszabályokat, logikusan értékelte a bizonyítékokat,
ok adóhatósági minősítését, és kifejtette álláspontját
egyes bizonyítékok bizonyító erejéről.
elsőfokú bíróság eljárási jogi és anyagi jogi jogsértés nélkül állapította meg a kereseti kérelem keretei között,
irányadó tényállásra figyelemmel, hogy
adóhatóság bizonyította a becslés alkalmazását, jogalapját, annak alkalmazott módszere jogszerű volt,
adóhatóság határozati megállapításait és jogkövetkezményeit a felperes bizonyítatlan keresetével pedig nem cáfolta meg. A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Kúriának nincs jogszabályi lehetősége. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte
alperes felülvizsgálati költségének a megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria
illetékekről szóló
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.