Pfv.20832/2013/4 – Kúria

(1)Pfv.IV.20.832/2013/4.szám A Kúria a dr. Petró László ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felperesek által a dr. Berhidai-Parragh Imre jogtanácsos által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság I. rendű és a .. jogtanácsos által képviselt Készenléti Rendőrség II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Bíróság előtt 33.P.26.813/

1. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.397/2012/
2. számú jogerős ítéletével befejezett perében az I. rendű alperes által
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I.-II.r. felpereseknek, mint együttes jogosultaknak 25.000 (huszonötezer) felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 100.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint
4. április 11-én Budapesten a felperesek egy, a .. téren tartott demonstráción vettek részt, amikor a rendőrség megkezdte a tömeg feloszlatását arra tekintettel, hogy a tüntetés bejelentésére nem került sor. A rendőrség három felszólítása szerint a helyszínt a .. út irányában kellett elhagyni, azonban a rendőrség 20 óra 22 perckor a teret kettős sorfallal körbezárta, és elzárta a .. út felé vezető .. utcát is. A felperesek a felszólításokat követően a helyszínről el akartak távozni, azonban az útvonal el volt zárva, így a helyszínen maradtak. Ezt követően igazoltatták, majd előállították őket a BRFK VII. Kerületi Rendőrkapitányságra, ahonnan 8 óra fogvatartás után engedték el őket. A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperesek fogvatartásukkal megsértették személyes szabadsághoz és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogukat. Emiatt elégtételadásra és egyetemleges kötelezettként a felperesek javára személyenként 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I.-II.r. alperesek megsértették az I.-II.r. felperesek személyes szabadsághoz és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy
5. április
6. napján e rendőri intézkedési körükben az I.II.r. felpereseket elfogták és fogvatartották. Egyetemlegesen kötelezte az I.-II.r. alpereseket, hogy fizessenek meg az I.-II.r. felpereseknek személyenként 500.000 forint tőkét és ennek
7. április 11-től járó kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az I.r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az I.-II.r. alperesek illetékfizetésre kötelezését mellőzte azzal, hogy a 60.000 forint kereseti illetéket az állam viseli, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.-II.r. felpereseknek együttesen 25.000 forint fellebbezési eljárási költséget. A le nem rótt 96.000 forint fellebbezési eljárási illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Határozata indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok, különösen az ombudsmani jelentés alapján helytállóan állapította meg: a demonstráción a tömeg nem volt tisztában azzal, hogy jogellenes rendezvényen vesznek részt. Az egyes résztvevők a rendőri felszólítást sem hallhatták, ezért a felperesek a felszólítás alapján sem kerültek olyan helyzetbe, hogy a helyszínt egyértelműen el tudták volna hagyni, aminek következtében az I.r. alperes a rendőrségről szóló
8. évi XXXIV. törvény (Rtv.)
9. §

(2)bekezdés f) pontja alapján jogszerűtlenül állította elő az I.-II.r. felpereseket. Ebből következően az I.r. alperes megsértette a felperesek személyhez fűződő jogait az Rtv.

1. §-ába ütköző módon, ugyanis az intézkedés törvényes céljával nyilvánvalóan arányban nem álló hátrányt okozott. Ezért alappal tartottak igényt a felperesek személyhez fűződő jogaik megsértésének megállapítására, nem vagyoni káruk megtérítésére. A nem vagyoni kártérítési igény tekintetében kifejtette az ítélőtábla, hogy a felperesekkel szemben jogtalanul alkalmazott kényszerintézkedés, elfogásuk, fogvatartásuk nem vagyoni hátrányt okozott számukra. Az elsőfokú bíróság okszerűen értékelte a felperesek előadását arról, hogy az I.r. alperes jogtalan eljárása lelkileg megviselte őket, megalázó helyzetbe kerültek, így az I.r. alperes károkozó magatartásával okozati összefüggésben a felpereseket ért hátrányos változásokat, a bizonyítékokat helytállóan mérlegelve, az azok orvoslásához szükséges kártérítési összegeket helyesen állapította meg. A jogerős ítélet ellen az I.r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelem teljes elutasítását kérte. Jogszabálysértőnek tartotta a másodfokú bíróság megállapítását, miszerint az alperesek tevékenysége bár egymástól elkülönült, azonban egységes folyamatként kezelendő, így a II.r. alperes által foganatosított elfogás és kényszerintézkedés kihatott az I.r. alperes eljárására is. Hangsúlyozta, hogy a demonstráción résztvevő felperesekkel szemben a II.r. alperes állományába tartozó rendőrök intézkedtek a jogszerű feloszlatás során. A Fővárosi Bíróság 20.K.34.132/2008/
2. számú ítéletében megállapította, hogy a rendezvény, a demonstráció nem felelt meg a hatályos jogszabályoknak, mert a bejelentési kötelezettséget három nappal előre csak a rendezvénysorozat első rendezvénye tekintetében tartották meg. Az ítélet tartalmazza, hogy a rendőrség jogszerűen döntött a demonstráció feloszlatásáról és a felvétel alapján megállapította, hogy az oszlatásra vonatkozó felhívások elhangzottak. A demonstrálók a rendőri felszólításnak a szükséges idő biztosítása ellenére nem tettek eleget, passzív ellenállást tanúsítottak, ezért az egyes szabálysértésekről szóló 218/
3. (XII. 28.) Korm. rendelet 40/A. §-ában jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség miatt adott utasítást a műveletirányító a személyek igazoltatására és előállításuk foganatosítására. Ezzel egyidőben rendelte el a téren maradt tömeg körbezárását. Hivatkozott az Rtv.
4. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakra, amely szerint a jogsértő tömeg oszlatásának megkezdését követően a jelenlévők egyéni felelősségét az alperesek nem vizsgálhatják. Az előállított felpereseket a II.r. alperes, a Készenléti Rendőrség Rendészeti Igazgatóság Bevetési Főosztály IV. Bevezetési Osztály jelentésében foglaltak alapján adta át az I.r. alperesnek, aki a felperesek személyhez fűződő jogait kizárólag a szükséges ideig és mértékben korlátozta, figyelemmel az előállított személyek nagy számára is. Tehát az az okfejtés, amely a felperesek saját személyes magatartását a rendőri intézkedéssel összefüggésben vizsgálja, jogszabálysértő. Az I.r. alperes esetében a kártérítés fogalmi elemei közül nem valósult meg a jogellenes magatartás, figyelemmel arra, hogy a II.r. alperes utasításai alapján korlátozta a felpereseket jogaiban. Az Rtv. 33. §

(2)bekezdés f) pontja alapján az előállítás jogszabályi feltételei fennálltak. Előadta, hogy a rendőri jelentés a Pp. 195. §

(1)bekezdése alapján közokiratnak minősül, így az abban foglaltakat valónak kell tekinteni. Hangsúlyozta, hogy az I.r. alperes parancsnoki kivizsgálása a személyes szabadságot korlátozó rendőri intézkedést és a kényszerítő eszköz alkalmazását jogszerűnek, szükségesnek és arányosnak találta. Arra is utalt, hogy a szabálysértésekről szóló

1. évi LXIX. törvény
2. §-a alapján jogosult volt a felperest a törvényes határidőn belül fogvatartani. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.900/2010/
3. számú döntésével kapcsolatban hivatkozott arra, hogy az Rtv. keretei között jogszerűnek minősülő rendőri intézkedés nem minősíthető jogellenessé azon az alapon, hogy a személyiségi jogok korlátozásával is együtt jár, még akkor sem, ha utóbb a szabálysértési, büntetőjogi felelősség megállapítására nem kerül sor. Önmagában abból, hogy a szabálysértési felelősség megállapítása nem történt meg, nem következik, hogy a megelőző intézkedések jogellenessé válnának, ha a hatóság kirívó jogalkalmazási hibát nem vétett. Az előzetes letartóztatásban, illetve elítéltként töltött fogvatartással szemben, ahol az államnak a felróhatóságtól függetlenül helyt kell állnia a szabálysértési előállítás kapcsán, objektív helytállási kötelezettség nem vezethető le a jogszabályokból. Álláspontja szerint kirívó jogalkalmazási hibát, aránytalan, szükségtelen rendőri intézkedést nem lehet a terhére róni. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Előadták, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezésekkel a jogerős ítélet nem ütközik. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
4. §

(2)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül. A Ptk. 75. §

(1)bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ezen jogok a törvény védelme alatt állnak. A

1. § értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti - egyebek mellett - különösen a személyes szabadság jogellenes korlátozása és az emberi méltóság megsértése. Az Rtv.
2. §-a rögzíti a rendőr intézkedési kötelezettségét. A
3. § tartalmazza az intézkedés arányosságának kötelezettségét. A Kúria a perbelivel egyező tényállás megállapítása esetén már több döntésében állást foglalt a rendőri intézkedés jogszerűsége kérdésében (Pfv.IV.22.210/2011/4., Pfv.IV.22.265/2011/6., Pfv.IV.20.446/2012/4.). Jelen eljárásban nem merült fel olyan tény, körülmény, amely az azonos tényállás mellett született ítéletektől eltérő határozatot indokolna. Az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül, helytállóan állapították meg azt, hogy a demonstráción résztvevők többsége azért nem tudta elhagyni a .. teret, mert a távozás lehetőségét illetően nem helytálló információkat kaptak, illetve ehhez a rendőri szervek nem biztosítottak elegendő időt. Ebből következően a jogerős ítélet helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az Rtv. 33.§

(2)bekezdés f) pontja szerinti rendőri intézkedés a felperesekkel szemben nem volt alkalmazható, így előállításuk és fogvatartásuk jogszerűtlen volt. Az I.r. alperes a perben nem bizonyította, hogy a felperesek a rendőri intézkedéssel szemben ténylegesen ellenszegültek volna vagy akár csak az igazoltatást megtagadták volna, ezért az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999.(XII.28.) Korm.rendelet 40/A.§

(1)bekezdése szerinti jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség sem állt fenn, ami indokolta volna a felperesek személyi szabadságának elvonását. Ebből következően az I.r. alperes alaptalanul hivatkozott az Rtv. 60.§

(1)és

(2)bekezdésére is. Az I.r. alperes azon magatartása, hogy a felperesek fogvatartásával a személyi szabadságot maga is korlátozta, okszerű mérlegelés alapján volt olyannak tekinthető, amely a felperesekkel szemben szükségtelen és aránytalan intézkedés volt, ezzel pedig az I.r. alperes is megvalósította a felperesek személyiségi jogainak megsértését. Téves tehát az I.r. alperes azon felülvizsgálati álláspontja, hogy semmiféle jogellenes magatartást nem tanúsított. Az I. r. alperes a Pp.195.§

(1)bekezdése alapján hivatkozott arra is, hogy a rendőri jelentés közokirat, amely igazolja a rendőri intézkedés megtörténtét. Valóban a jelentésből megállapítható, hogy az intézkedés megtörtént, azonban önmagában a jelentésből arra nézve nem vonható le következtetés, hogy az intézkedés jogszerű volt. A rendőri intézkedést arányosnak minősítő parancsnoki vizsgálat a Pp.4.§

(1)bekezdése alapján a polgári bíróságot döntése meghozatalánál nem köti, az csupán a bizonyítékok egyikeként volt figyelembe vehető. A Ptk. 84. §

(1)bekezdésének e) pontja alapján akit személyhez fűződő jogában megsértenek, kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A Ptk. 339. §

(1)bekezdése értelmében aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A Ptk. 355. §

(1)és

(4)bekezdése szerint a kárért felelős személy kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást és költséget köteles megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez és kiküszöböléséhez szükséges. E rendelkezések alapján a személyhez fűződő jogaiban megsértett személynek állítania és ha vitatott, bizonyítania is kell, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben olyan hátrányt szenvedett, amely csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt. A Pp. 163. §

(3)bekezdése szerint ugyanakkor külön erre irányuló bizonyítás lefolytatása nélkül is elfogadható az olyan hátrány bekövetkezése, amely köztudomású ténynek tekinthető. A perben megállapítható, hogy a két, önálló jogi személyiséggel rendelkező alperes közül az I. r. alperes adta ki a tüntetés oszlatására vonatkozó utasítást, amit a II. r. alperes foganatosított, majd az I.r. alperes az előállítást követően tartotta fogva a felpereseket. Amennyiben az önálló jogi személyiséggel rendelkező, különböző rendőri egységek egy demonstráció feloszlatásával kapcsolatban együttműködnek, és ennek során külön-külön sértik meg az egyes érintett személyek személyhez fűződő jogát, az egyik jogsértő sem hivatkozhat arra, hogy a másik jogsértő rendőri egység tevékenysége miatt az ő magatartása formailag már nem felróható. A két rendőri egység együttes tevékenysége eredményeként sérült a felperesek személyhez fűződő joga, amelyért a Ptk. 84. §

(1)bekezdés e) pontján keresztül alkalmazandó Ptk.

1. §-a alapján, mint együttes károkozók egyetemleges felelősséggel tartoznak. Az I. r. alperes tehát a kárfelelősség alól nem mentesülhet azon az alapon, hogy a II.r. alperes, azaz a másik rendőri egység intézkedése miatt járt el a felperesekkel szemben és nem volt lehetősége az előállítást követően annak jogosságát felülbírálni. Köztudomású tényként elfogadható, hogy a személyes szabadság elvonása az érintett személy számára olyan súlyos hátrányt jelent, ami megalapozza a nem vagyoni kártérítés megítélését (Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.549/2007/6.). Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül kötelezte az I. r. alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) az I.r. alperes által hivatkozott Pfv.IV.20.900/2010/
2. számú döntését a perbeli esettől eltérő tényállás mellett hozta meg, amikor a rendőri felszólítással szemben ellenállást tanúsító személyek esetében került sor a rendőri intézkedésre. Jelen esetben azonban a felperesek nem tanúsítottak ellenszegülő magatartást. A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
3. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. §

(1)bekezdése, valamint a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(2)és

(5)bekezdése alapján a pervesztes I.r. alperest kötelezte a felperesek felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Az I.r. alperes illetékmentessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
2. november
3. Dr. Baka András s.k. a tanács elnöke, Böszörményiné Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. bíró dr. Kovács A kiadmány hiteléül: Vné tisztviselő