DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. I. 20.499/2013/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Nyári Péter ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Dula Béla ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Debreceni Törvényszék 6.P.20.015/2013/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett és Pf.
- sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 48 000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A perbeli időszakban az alperes üzemeltette a..... szám alatti „"X"" elnevezésű és a...... szám alatti „alperes" elnevezésű edzőtermeket; Sz. K. és R. T. az alperes ügyvezetője, M. M., D. K., M. N., Sz. K. és F. A. az alkalmazottja volt. Az alperes nem üzemeltette az „"A" a „"D" a „"C" és az „"L" elnevezésű edzőtermeket; S. I., Ú. L., Sz. Z. és Sz. G. az alperessel megbízási, tagsági vagy munkajogviszonyban nem álltak. A felperes keresetében előadta, hogy az alperes számos, az alkalmazottaihoz, képviselőihez köthető magatartásával megsértette az emberi méltósághoz, jóhírnévhez és becsülethez fűződő személyiségi jogait. A jogsértő magatartások közül hivatkozott az „"A" a „"D" a „"C" és az „"L" termekben történtekre; az „"X"" teremben történtek közül Sz. G., S. I., Ú. L. és Sz. Z. magatartásaira; előadta továbbá, hogy az „"X"" edzőteremben Sz. K. egy alkalommal a felperessel közölte, hogy „az edzőterem alkalmazottai közül mindenki egyetért abban, hogy a felperes egy nagy bunkó", és „ő megtisztelte a felperest azzal, hogy az imént köszönt neki, a felperes pedig nem állt le vele beszélgetni vagy kezet fogni, hanem csak viszont köszöntette és ment tovább"; M. M. egyszer azt közölte a felperessel, hogy „ismeretlen kilétű személyek a vendégeknek biztosított törölközőket ellopják"; D. K. akkor, amikor a felperes italt kért, úgy tett, mintha nem vette volna észre; Sz. K. elmosatlan pohárban szolgálta ki az üdítőitalt részére; a pultnál dolgozó alkalmazottak nem köszöntek neki; F. A. személyi edző a felperes azon kérését, hogy foglalkozzon vele, egy hónap várakoztatás után elutasította, valamint azt híresztelte, hogy a felperes „zavaróan nyomul rá"; M. N. egyszer azt közölte a felperessel, hogy „nem tudja a felperes miért ilyen beképzelt, miért hiszi azt, hogy többnek tarthatja magát nála vagy a többi vendégnél, nézzen a felperes magába, és vegyen vissza a stílusából"; R. T. és D. K. a felperes és Ú. L. valamint Sz. Z. közötti vita után - megtagadta a rendőrség értesítését; M. M. a felperes edzése alatt rá folyamatosan fenyegető kijelentéseket tett; R. T. és M. M. felszólították a felperest, hogy a jövőben ne járjon az edzőterembe; M. M. egy másik személlyel együtt egy alkalommal megjelent a .... szám alatti ingatlanban, és azt felügyelte, hogy a felperes onnan incidens nélkül távozik-e; ezen túl az „alperesi" edzőteremben M. M. rosszallóan nézett a felperesre, mintha nem kívánatos személy lenne. Egyes jogsértő eseményeknek tágabb körben híre ment, amelyek a felperes rossz hírnevét keltették. A fenti magatartások alapján a felperes keresetében a Ptk.
- §-a
(1)bekezdésének b) pontja alapján kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, a Ptk. 84. §-a
(1)bekezdésének c) pontja szerint kérte az alperest elégtétel adására kötelezni úgy, hogy a felperes részére írásbeli nyilatkozatban jelentse ki, mely szerint „az alperes, az alperes neve, elnézést kér felperes neve felperestől az őt ért becsmérlések, fenyegetések, lejáratások miatt." Kérte az alperes perköltségében marasztalását. Az alperes érdemi védekezésével a jogsérelem hiányára hivatkozva a kereset elutasítását, a felperes perköltségében marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság rendkívül széles körű bizonyítási eljárást követően ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 38 100 Ft összegű perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 36 000 Ft le nem rótt kereseti illetéket. Az ítélet indokolása szerint a bírói gyakorlatban elfogadott és érvényesülő ítélkezési elv alapján a gazdasági társaság képviselői és alkalmazottai által e minőségükben harmadik személyek sérelmére megvalósított személyiségi jogsértések tekintetében a személyiségi jogsértés objektív szankcióinak az alanya lehet a gazdasági társaság, nem alanya azonban mindazon jogsértések tekintetében a személyiségi jogsértés objektív szankcióinak, amelyeket az alperessel sem tagsági, sem képviseleti, sem munkaviszonyban nem álló személyek valósítottak meg. Az „"A" a „"D" a „"C" és az „"L" termek nem álltak az alperes üzemeltetése alatt, az ott hivatkozott jogsértő magatartásokat a felperes nem hozta összefüggésbe az alperes tagjaival, alkalmazottaival, képviselőivel, ezért a hiányosság a hivatkozott személyiségi jogsértések tekintetében az alperesi gazdasági társaság felelősségének megállapítását önmagában kizárja. Az „"X"" fitneszteremben hivatkozott történések közül Sz. G., S. I. Ú. L. és Sz. Z. magatartásai tekintetében a bíróság megállapította, hogy a személyiségi jogsértést állítólagosan elkövető személyek az alperessel sem tagsági, sem képviseleti, sem munkaviszonyban nem álltak, melyre figyelemmel az alperesi gazdasági társaság személyiségi jogi felelősségének megállapítása ezen okból önmagában kizárt. A személyiségi jogi felelősség tekintetében pedig közömbös az a körülmény, hogy az érintett személyek az alkalmazottakkal milyen emberi, magánéleti kapcsolatban álltak. Erre figyelemmel is mellőzte Ú. L. és Sz. Z. tanúkénti kihallgatását a Pp. 3. §-ának
(4)bekezdése szerint. Sz. K. közléseivel, M. M. a törölközőkre tett kijelentésével, D. K., Sz. K., M. N. és általában a pultnál dolgozó alkalmazottak magatartásukkal, R. T. és D. K. a rendőrség értesítésére vonatkozó kérés megtagadásával, M. M. az edzés alatti folyamatos fenyegető kijelentéseivel, valamint M. M.nak az alperes edzőteremben állított magatartásaival kapcsolatban a keresetében hivatkozott történéseket a felperes a perben tényállási szinten bizonyítani nem tudta. A tényállási elemeket ugyanis a perben lefolytatott bizonyítási eljárás nem igazolta, az adott körülményekre kihallgatott tanúk vallomásai azokat nem támasztották alá, sőt azok valóságtartalmát kifejezetten cáfolták. Nem bizonyította azt sem a felperes, hogy szélesebb körben rossz híre keletkezett volna, valamint hogy az esetlegesen okozati összefüggésben állna az alperes felelősségi körébe eső személyek által megvalósított bármely jogsértéssel. M. M.nak a ..... szám alatti ingatlanhoz kapcsolódó tevékenysége - azzal együtt, hogy nem bizonyított - egyébként is fogalmilag alkalmatlan a személyhez fűződő jog megsértésére, melyre figyelemmel ebben a körben a Pp. 3. §-ának
(4)bekezdése alapján mellőzte az elsőfokú bíróság Sz. E. és B. A. tanúk kihallgatására vonatkozó indítványt. F. A. alkalmazott magatartásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a bizonyítási eljárás alapján megállapítható, miszerint a felperes felkérte az érintett személyt, hogy a versenyre készítse fel, amelyet ő elhárított, figyelemmel arra, hogy ilyen feladatot egyáltalán nem végzett, valamint a felperes olyan kijelentést tett az érintett személy irányába, amely többértelmű volt, amiből az érintett személy következtethetett olyan felperesi közeledésre, amely túlmutat az edző-versenyző és az edző-vendég kapcsolaton; az adott szituációhoz kapcsolódóan azonban nincs olyan többlet tényállási elem, amely a perben megállapítható lenne, és a felperesnek a személyiségi jogát érintené. A bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy M. M. R. T. jelenlétében a felperest felkérte arra, hogy a jövőben az adott termet ne látogassa; a perben azonban szinte valamennyi tanú alátámasztotta azt a körülményt, hogy a felperesnek az adott teremben viselkedésével, modorával, a gépek használatával kisebb jelentőségű konfliktusos helyzetei alakultak ki, az adott kérés célja az így fennállt konfliktusos helyzet rendezése, amely kulturált, a jövőbeli lehetséges nagyobb sérelmek elhárítását célzó intézkedés volt, mindezzel az alperes személyiségi jogsértést nem valósított meg. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a kialakult bírói gyakorlat alapján a személy védelmének polgári jogi eszközei a személyiség ellen irányuló, társadalmi megítélését negatív módon befolyásoló közvetlen támadás ellen nyújtanak jogvédelmet, önmagában az egyéni túlérzékenység a személyiségvédelmi igényt nem alapozza meg. A kereseti kérelmek alaptalansága miatt az elsőfokú bíróság a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperesi jogi képviselő a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(3)bekezdése alapján megállapított indokolt összegű munkadíjának és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése szerint a le nem rótt eljárási illeték megfizetésére. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte az ítélet megváltoztatását, a keresetének való helyt adást. Fellebbezésében előadta, hogy az alperes által üzemeltetett edzőtermekben személyiségi jogait súlyosan megsértették, amelyet a lefolytatott bizonyítási eljárás alátámasztott, ezért a keresete alapos. Rámutatott arra, hogy Sz. K. tanúvallomásában maga is előadta, hogy találkozott a felperessel, ebből arra lehetett következtetni, hogy a neki tulajdonított közlések elhangzottak. F. A. saját nyilatkozata szerint sem vállalta a felperes versenyre felkészítését, a segítő szándék hiánya a felperest érintő mendemondák lehettek. M. T. J. a korábbi kollegiális kapcsolatára tekintettel szót ejthetett a felperesről F. A. részére. Rámutatott továbbá M. T. J. tanúvallomásának az azzal kapcsolatos ellentmondására, hogy a felperesnek a „"C" teremben jó volt-e a megítélése. Kifogásolta, hogy M. N. tanúkénti nyilatkozata a jegyzőkönyv szerint tartalmazta, hogy őt a felperes trágár megfogalmazással illette volna, ezzel szemben ilyen nyilatkozat a tanútól nem hangzott el. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem hallgatta ki tanúként Ú. L-t és Sz. Z.t, akik az alperes alkalmazottaival összefüggésbe hozható személyek, és a rendőrség kiérkezésével, valamint a felperessel szemben tanúsított saját magatartásukkal kapcsolatban nyilatkozni tudtak volna. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja szerint tárgyaláson kívül bírálta el, és azt a következők szerint nem találta alaposnak: Az elsőfokú bíróság a per eldöntése szempontjából releváns tényállást a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetései is helytállóak, álláspontjának jogi indokolását az ítélőtábla minden részében osztotta. A jogszabályi rendelkezésekkel összhangban foglalt állást úgy az elsőfokú bíróság, hogy az alperes - erre vonatkozó előírás hiányában - nem tartozik felelősséggel azon személyeknek a Ptk. 75. §-ának
(1)bekezdése szerinti személyhez fűződő jogokat sértő magatartásaiért, akikkel munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban, tagsági jogviszonyban nem állt. A Pp. 3. §-ának
(4)bekezdése alapján ezért az elsőfokú bíróság az alperes felelősségi körén kívül eső magatartásokkal kapcsolatban helytállóan mellőzte a bizonyítási eljárás lefolytatását, így nem ütközött az eljárási szabályokba Ú. L. és Sz. Z. tanúkénti kihallgatásának elmaradása. Az ítélőtábla abban is osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy az alperes alkalmazottainak, tagjainak tulajdonított magatartásokat - F. A-nak, valamint M. M.nak R. T. jelenlétében tett kijelentései kivételével - a felperes bizonyítani nem tudta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékokat helyesen vetette egybe, a megállapított tényállás az eljárási szabályoknak mindenben megfelelt, összhangban állt a periratokkal, okszerű és helyes következtetéseken alapult, a felperesnek a fellebbezésében előadott hivatkozásai nem mutattak rá olyan releváns körülményekre, amelyek szerint a bizonyítékok értékelésének a felülmérlegelése indokolt lenne. A Ptk. 76. §-ában szabályozott emberi méltóságnak és becsületnek, továbbá a Ptk. 78. §ának
(1)bekezdésében szabályozott jóhírnévnek a bírói gyakorlatban kialakult, a személy polgári jogi védelmének jogalkotói indokát is figyelembe vevő értelmezése alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy F. A-nak, valamint M. M.nak R. T. jelenlétében tett kijelentései a felperes személyhez fűződő jogainak a megsértésére alkalmatlanok, a társadalmi együttélés elfogadott, alapvető kulturált normáinak megfeleltek. Az egyes személyek eltérő habitusából szükségszerűen eredő kisebb jelentőségű társadalmi konfliktusok megoldására a személyek védelme polgári jogi eszközeinek az alkalmazása nem indokolt. Mindezek alapján az ítélőtábla az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján - és annak a Pp. 254. §-ának
(3)bekezdése szerinti helyes indokainak fogva helybenhagyta. A felperes a másodfokú eljárásban is pervesztes lett, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles a le nem rótt, az
- évi XCIII. törvény
- §-ának
(1)bekezdése szerint meghatározott fellebbezési illeték viselésére. Az alperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett. D e b r e c e n,
- december
- Dr. Csikiné Dr. Gyuranecz Márta s.k. a tanács elnöke, Dr. Pribula László s.k. előadó bíró, Dr. Bakó Pál s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő