A határozat elvi tartalma: A Pp.
- §-án alapuló bírói mérlegelés csak akkor támadható eredményesen, ha a tényállás feltáratlan maradt és a jogerős ítélet iratellenes vagy okszerűtlen érvelést vagy logikai ellentmondást tartalmaz. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.545/2012/5.szám A Kúria a Komáromi és Körmendi Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd dr. Horváth Tamás) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Szabó Erzsébet jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- június 27-én kelt 19.K.30.663/2011/
- sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Fővárosi Törvényszék 19.K.30.663/2011/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 71.790 (hetvenegyezer-hétszázkilencven) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperes
- június
- napján élettársával, Tóth Gáborral megvásárolták a .... szám alatti lakóház, udvar megjelölésű ingatlant 40.000.000 Ft vételárért. Az eladó részére 10.000.000 Ft-ot fizettek ki, míg a fennmaradó vételárrészt bankhitelből fedezték. A 10.000.000 Ft-ból 5.000.000 Ft-ot az eladó kamatmentes kölcsönként nyújtotta részükre. Az adásvételi szerződésben rögzítettek alapján az élettársak az ingatlan tulajdonjogát 1/2-1/2 arányban szerezték meg. A felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytattak, melynek során az alperesi határozattal terhére
- évre 717.848 Ft adóhiányt állapítottak meg, mely után 358.924 Ft adóbírságot és 346.975 Ft késedelmi pótlékot számítottak fel. Forráshiányt az ingatlan adásvételével kapcsolatosan tárták fel és mindkettőjüknél 5-5 millió forint kiadást állítottak be. Az alperes az első fokú határozatot helyben hagyta. A felperes keresetében a ház vásárlása kapcsán a mértékét vitatta, mert állította, hogy élettársa millió forint vételárból a nagyobb részt, míg kölcsönösszegből eredő 2,5 millió forint esett. rá eső rész fedezte a 10 rá csak a A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. A tanúként meghallgatott élettárs a pontos eseményekre már nem emlékezett. Azt tudta, hogy a felperes a ház vásárlásakor már GYESen volt, így jövedelemmel nem rendelkezett, ezért valószínűsítette, hogy a vételár nagy részét ő egyenlítette ki. A rendelkezésre álló bizonyítékok (eladó, élettárs vallomása, az élettársnál lefolytatott adóhatósági vizsgálat eredménye) értékelése alapján az első fokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az eltérő kiadási arány nem bizonyított, így a vagyonmérleg felállításakor az alperes helyesen járt el. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság új eljárásra és határozat hozatalára történő utasítását kérte. Az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
- §
(4)és
(6)bekezdéseire hivatkozással állította, hogy az ítélet és az alperesi határozat jogszabálysértő. Szerinte a perben beszerzett bizonyítékok alapján a felperesi többletkiadás nem igazolható. Kizárólag a 2,5 millió forint ráfordítást eszközölt, az pedig, hogy az ingatlan tulajdonjogát milyen arányban szerezték meg élettársával, a forráshiány megállapításakor irreleváns. Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem hatályban való fenntartását indítványozta. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy az ingatlan vásárlására fordított összegből mennyi volt a felperes kiadása,a 10 millió Ft fele összege, vagy csak a kölcsönkapott összeg fele része 2,5 millió forint. Azzal egyetért a Kúria, hogy nem csupán a szerződésben meghatározott szerzési arány, hanem valamennyi, az ügy megítélése szempontjából lényeges egyéb bizonyíték figyelembevételével kellett eldönteni ezt a kérdést. Az első fokú bíróság maga is folytatott le bizonyítási eljárást, az eladót, valamint a felperes élettársát tanúként hallgatta meg. Önmagában az eladó nyilatkozata e szempontból nem volt ügydöntő jelentőségű, hiszen csupán arról tudott nyilatkozni, hogy részére a vételárat ki fizette meg, azonban a vevői oldal belső jogviszonyát részleteiben nem ismerte. Kiemelt jelentősége volt azonban a felperes élettársa vallomásának, de az ő vallomása e tekintetben nem volt meggyőző és egyértelmű, hiszen csupán arra emlékezett, hogy az élettársa ekkor már GYES-en volt, ezért jövedelemmel nem rendelkezett, így csak valószínűsítette, hogy a vételár nagyobb részét ő állta. Ugyanakkor a viselési arányt pontosan nem határozta meg, nem jelölte meg, hogy a 10 millió forintnak mekkora hányadát fizette meg saját forrásából, és milyen arányban járult ehhez hozzá a felperes. Mindezekre figyelemmel a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése alapján kellett az adóhatóságnak és a bíróságnak is állást foglalni a viselési arány tekintetében. Ezt a Pp. 206. §
(1)bekezdésén alapuló mérlegelést vitatta a felperes a felülvizsgálati kérelmében, amely azonban a Kúria felülvizsgálati ügyekben követett töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás keretében nem vizsgálható. Ebben az eljárásban nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak kivételes esetben kerülhet sor, csak akkor, ha a tényállás feltáratlan maradt, és a jogerős ítélet iratellenes vagy okszerűtlen érvelést vagy logikai ellentmondást tartalmaz. A Kúria jogi álláspontja szerint a perbeli esetben az első fokú bíróság nem sértette meg a Pp. 206. §
(1)bekezdését, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése nem volt megállapítható. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabályok megsértését nem látta megállapíthatónak, és a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. Az illetékfizetésre vonatkozó kötelezés a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdésén alapul. Budapest,
- november
- Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró