Bf.324/2013/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(6)bekezdés I. fordulat) minősíti. A börtönbüntetés mértékét 2 (kettő) évre enyhíti, melynek végrehajtását 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti. A közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 3.000 (Háromezer) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. A vádlott személyi igazolványának száma: ... Indokolás: Az első fokon eljárt törvényszék a vádlottat emberölés bűntettének (Btk. 166. §

(1)bekezdés) kísérlete miatt 4 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelek sorsáról és kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője elsőként felmentés, a védő eltérő tényállás megállapítása és eltérő jogi minősítéssel - a vádlottal együtt enyhítés érdekében is fellebbeztek. Az ügyész a határozatot tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség Bf.368/

1. számú átiratában kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság részben megalapozatlan tényállást állapított meg, mivel a helyszínen intézkedő rendőrjárőr tagjainak jelentéséből és tanúvallomásából az abszolút mentességi joggal élt hozzátartozó tanúk nyilatkozatára vonatkozó részekre történt hivatkozásnak törvényi akadálya van. A rendőri jelentésből és a tanúvallomások tartalmából kizárólag a hallgatás jogával érintett személyek testi- és kedélyállapotára vonatkozó jellemzések és történések hasznosíthatók. Fentiek alapján az ítélet történeti tényállása is módosul, valamint indokolása is. A fojtogatás időpontjában volt vádlotti és sértetti testhelyzet pontos leírása, valamint a vádlottnak tulajdonított - ölési szándékra utaló - kijelentés törvényes bizonyítékforrásból nem ismerhető meg. Ilyen előadásokat a terhelt nyomozati vallomásai nem tartalmaznak, sőt: ölési szándékának hangoztatását, valamint a sértett mellkasára ülését a terhelt gyanúsítotti vallomásában kifejezetten tagadta. Erre tekintettel az említett megállapításoknak az ítéleti tényállásból kirekesztése szükséges, azonban a kirekesztés ellenére az élet kioltására irányuló vádlotti szándékot megalapozni alkalmas történeti tényállás a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokból megállapítható és bizonyítható. Az ítélőtábla a védelmi fellebbezések folytán az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta. A nyilvános ülésen a védő a vádlott védekezésének elfogadását indítványozta, annak megállapítását, hogy szándéka csupán testi sértés okozására irányult és ezáltal büntetésének lényeges enyhítését. A fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. Osztotta a védő érvelését annyiban, hogy a tényállást tárgyi oldalon a vádlott védekezése alapozza meg. A vádlotti vallomásra tekintettel indítványozta a fojtogatás időtartamának 1 percben történő megállapítását. Kiemelte a kézmozdulat jelentőségét, tekintettel arra, hogy a két kézzel történő fojtogatás a vádhatóság álláspontja szerint egyértelműen ölési szándékra utal. A két kéz használata gyors, határozott, célirányos, az élet kioltására irányuló mozdulat. Az ok-okozati viszonyban jelentőséggel bír a sérülés jellegzetességének a rögzítése, nevezetesen „a nyak bal oldalán észlelt maradványtünetek elhelyezkedésük és jellegük alapján a nadrágszíj csatja által okozott hámsérülés maradványtüneteinek felelnek meg.” A történeti tényállás és az indokolás helyesbítését követően a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával eljárva széles körű bizonyítást folytatott és ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az általa megállapított tényállás azonban a Be. 351. §

(2)bekezdés b) pontjának II. fordulatára figyelemmel részben megalapozatlan. A részbeni megalapozatlanság abban állt, hogy az elsőfokú bíróság a történeti tényállást a rendőri jelentésben (nyomozati iratok 29-

1. oldal) foglaltakra, amely ... sértett és ahozzátartozók - a vádlott fiai - előadását tartalmazta a vádlott általi cselekvőségről, továbbá a rendőri tanuvallomásokra, így ..., ... (ítélet indokolása
2. oldal 3-4-
3. bekezdések) vallomásaira is alapozta, holott ... és ifj. .... a tárgyalási szakban mentességi jogukkal éltek, így nyomozati vallomásuk nem volt figyelembe vehető, mint ahogyan azt helyesen rögzítette a törvényszék az ítélet
4. oldal
5. bekezdésében, hivatkozással a Be.
6. §

(3)bekezdésében írtakra. A már hivatkozott rendőri jelentésből nem állapítható meg, hogy a sértett ... és testvére, ifj. ...meghallgatásukat megelőzően a rendőrség eljáró tagjai részéről abszolút mentességi jogukkal kapcsolatban figyelmeztetésben részesültek volna. Ily módon - teljes körűen osztva e körben a fellebbviteli főügyészség álláspontját - a rendőri jelentésben foglaltak, valamint ... és ... tanúknak a vádlott konkrét cselekvőségére vonatkozó vallomásai nem vehetők figyelembe a Be. 78. §

(4)bekezdése alapján. Fentiekből az is következik, hogy a történeti tényállás a vádlotti vallomás és az igazságügyi orvos-szakértő megállapításai alapján rögzíthető. E körben helytállónak bizonyult a védői érvelés és javarészt a fellebbviteli főügyészség álláspontja is. Az ítélet

1. oldal utolsó bekezdése kiegészítendő „amiért heti napszámpénzüket fejenként 18-18.000 ft-ot április 22-én kapták meg” (18.Bny.260/2011/
2. sz. jegyzőkönyv
3. oldal
4. bekezdés). A
5. oldal 1 bekezdésének
6. mondata kiegészítendő: „A sörözőből előbb a vádlott ment haza a lakására kb. 17 óra körül, lenyírta a füvet, tisztálkodott, majd 19 - 19.30 óra körül visszatért a presszóba, ahol látta, hogy ... fia már ittas állapotban van. Elfogyasztott egy felest és egy sört, ezt követően lakására távozott. ... 20 óra körül érkezett haza (nyomozati iratok 259-
7. oldal;
8. sz. tárgyalási jegyzőkönyv
9. oldal). Az ítélet
10. oldal
11. bekezdés utolsó sorban: „kérdőre vonta a sértettet, köztük hangos szóváltás alakult ki amiatt, hogy …” (nyomozati irat
12. oldal). A
13. oldal
14. bekezdése mellőzendő az első mondat második felétől, helyette: „indulatos lett és a nadrágjából kihúzott nadrágszíjat belevágta a nyakába, két kézzel kereszt irányba meghúzta úgy, mintha görcsöt kötne rá, megrántotta a sértettet, aki a földre esett, ekkor a nadrágszíjból a sértett nyaka kiszabadult (nyomozati irat
15. oldal). Az így helyesbített tényállás immár megalapozottá vált, az ítélőtábla a felülbírálat során irányadónak tekintette. A módosult tényállásra tekintettel mellőzendő az ítélet indokolásából az
16. oldal 3-4-
17. bekezdése és az utolsó és utolsó előtti bekezdés is. Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon indítványát, mely szerint a tényállásban az kerüljön rögzítésre, hogy a vádlott 1 percig fojtogatta a sértettet. A vádlott valóban tett ilyen kijelentést a nyomozati irat
18. oldalán: „az egész szerintem egy percig, ha tartott, kb. ennyi ideig fojtogattam a fiút, nem tovább”. Ennek azonban ellentmond - az egyébként aggálytalannak elfogadott - igazságügyi orvosszakértői vélemény (7.sz. tárgyalási jegyzőkönyv), amely 30-35 másodperces fojtogatást ír le, amely megfelelt az okozott sérülés jellegének is. Az irányadó tényállás alapján az ítélőtábla álláspontja szerint ölési szándékra nem vonható következtetés, e körben a másodfokú bíróság osztotta a védő érvelését. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság
19. számú irányelvére. A módosult tényállás alapján arra vonható következtetés, hogy a vádlott szándéka cselekményével csupán testi sértés okozása volt, mintegy „megrendszabályozni” akarta gyermekét, akinek magatartása nem első alkalommal okozott gondot. Kétségtelen, hogy a nadrágszíj, amelyet a tényállásban leírt módon hurkolt a fia nyakába a vádlott és két kézzel kereszt irányban meghúzta, adott körülmények között, ahogyan az igazságügyi orvos-szakértő részletesen kifejtette és az elsőfokú bíróság is rögzítette (ítélet
20. oldal utolsó bekezdés) alkalmas lehet emberi élet kioltására. A
21. oldal
22. bekezdésében rögzíti a törvényszék, a második mondatban, hogy „azt megszorította úgy, hogy az öv csatja a sértett nyakán lenyomatot képezett”. Az igazságügyi orvos-szakértő (
23. sz. tárgyalási jegyzőkönyv) akként foglalt állást: „a sértett nyakán látszott mindenképpen, hogy azt nadrágszíjjal megszorították. Át volt véve a csaton és nem igazán nagy erővel, de a nyak bal oldalán nyomot hagyott.” A vádlott az eljárás során mindvégig tagadta, hogy ölési szándék vezette. Védekezését alátámasztotta a motívum, amely a vádlott cselekvőségét kiváltotta és az volt, hogy fia akivel már több alkalommal volt probléma életvitele, magatartása miatt - ismét elszórakozta azt a pénzt, ami a háztartás napi szükségleteinek biztosításához szükséges lett volna. Ahogyan az igazságügyi elmeorvos-szakértő is megállapította, de maga a vádlott is elismerte, hogy indulatos állapotba került. Az ítélőtábla álláspontja szerint cselekményével a Btk.
24. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a Btk.

1. §-a szerinti kísérletét valósította meg, amely figyelemmel az igazságügyi orvosszakértői véleményre távoli kísérlet. Az ítélet indokolásából mellőzendő a
2. oldal tárgyi tényezők köréből az
3. bekezdésből az ölésre alkalmas módon kitétel, és a
4. pontban írtak, a
5. oldal
6. bekezdése. A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta. Az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezés alapos. A megváltozott minősítésre tekintettel a büntetés lényeges enyhítése indokolt. Az ítélőtábla nagy nyomatékkal értékelte a vádlott javára, hogy özvegyként három jelenleg már felnőtt gyermekének megélhetését, boldogulását segíti, a településen köztiszteletben áll, büntetlen előéletű, a cselekmény elkövetésének motívumát és azt a körülményt, hogy távoli kísérleti szakban maradt. Mindezek alapján lehetőséget látott a szabadságvesztés büntetés tartamát a középmértéktől eltérően a törvényi minimumban megállapítani és végrehajtását a Btk.
7. §

(1)bekezdése alapján a törvényi maximumhoz (Btk. 89. §

(2)bekezdés) közeli tartamban felfüggeszteni. A szabadságvesztés felfüggesztésére tekintettel a Btk. 62. §

(1)bekezdésére figyelemmel a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását mellőzte. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a jelzett körben megváltoztatta, egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. A vádlott megváltozott személyi igazolványának számát a másodfokú bíróság rögzítette. Debrecen,

1. június
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 3.B.591/2011/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással
4. június
5. napján jogerős és a szabadságvesztés büntetés kivételével végrehajtható. Debrecen,
6. június
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke