Bf.308/2012/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjai,

(3)bekezdés I. fordulata) miatt mint visszaesőt 8 évi fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható és kötelezte a bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen az ügyész a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül a vádlott terhére, súlyosításért jelentett be fellebbezést, a büntetés tekintetében téves anyagi jogszabály alkalmazása miatt. A vádlott és védője felmentés érdekében éltek jogorvoslattal bizonyítottság hiányában. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.162/2012/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést maradéktalanul helytálló indokai alapján fenntartotta. Álláspontja szerint a törvényszék helytelenül rekesztette ki a bizonyítékok sorából gyk. ... első hatóság előtti nyilatkozatát, amelyet a feljelentést szakszerűtlenül rögzítő nyomozóhatóság „a sértett vallomása” elnevezéssel illetett, minthogy okirati bizonyíték és nem tanúvallomás. Észlelte tovább, hogy a sértett nyomozási bíró előtt történő kihallgatásakor a lépcsőzetes figyelmeztetést a jegyzőkönyv kifejezetten nem tartalmazta, azonban a tanú Be. 82. §

(1)bekezdésében foglaltakra történő kioktatása megtörtént, csupán relatív szabálysértés, amely nem akadálya a kihallgatási jegyzőkönyv bizonyítékként történő értékelésének. Az ítélőtábla a minden irányú fellebbezések folytán a törvényszék ítéletét a Be. 348. §

(1)bekezdés alapján a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen. A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség jelen lévő képviselője és a védő is fellebbezésük irányát fenntartották. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le az igen széles körű bizonyítási eljárást és ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett, figyelemmel az ilyen jellegű ügyek bizonyítási nehézségeire is. A megállapított tényállás megalapozott, az ítélőtábla a másodfokú eljárásban irányadónak tekintette. A vádlott mindvégig tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el és ennek részletes indokát adta. A tanúvallomásokat kellő körültekintéssel értékelte és számot adott arról, mely tanú vallomását miért fogadta el, indokolási kötelezettségének eleget téve. A nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél jelentős relevanciával bírnak a szakértői vélemények a cselekmények jellegére tekintettel. Jelen ügyben a sértett 7 és fél éves gyermek volt, így a szavahihetőségében történő állásfoglalás - figyelemmel a vádlott bűncselekményt tagadó vallomásaira - sarkalatos kérdés volt. E körben ennek vizsgálatára a törvényszék kellő gondot fordított, ahogyan a vádlott szavahihetőségének vizsgálatára is. A gyermekkorú sértett esetében nem csak az igazságügyi pszichológus szakértő, hanem a sértett elmeállapotát vizsgáló szakértőpáros véleményét is alapul véve - és a szakértők tárgyaláson történő meghallgatása által - alappal jutott az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a szakértői vélemények aggálytalanul elfogadhatók, de a véleményekkel összhangban több tanú vallomása is megerősítette gyk. ... sértett vallomását. Foglalkozott az elsőfokú bíróság azzal is, hogy a sértett kisebb hazugságai mennyiben befolyásolhatták szavahihetőségét. Ugyanez a megállapítás tehető a vádlottal kapcsolatban is, a szakértői véleményekkel szemben ésszerű kétely nem támasztható, az ügy elbírálása szempontjából relevanciával bírt a vádlottnak a szexuális életével kapcsolatos szakértői megállapítás is. Az elsőfokú bíróság ítéletének 9. oldal 2. bekezdésében a sértett-tanúnak a rendőrségen 2008. november 28. napján tett nyilatkozatait a bizonyítékok köréből kirekesztette, mivel a gyermekkorú tanú kihallgatására törvényes képviselője hozzájárulása, valamint a szükséges kioktatások megtörténte nélkül került sor. E körben nem osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját, ugyanakkor osztotta a fellebbviteli főügyészségnek a Bf.162/2012. sz. átiratában kifejtett és a nyilvános ülésen megerősített kifogástalan érvelését, így az elsőfokú bíróságnak a kirekesztésre vonatkozó megállapításait mellőzte és a sértettnek a hatóság előtti első nyilatkozatát a Be. 361. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a bizonyítékok körébe vonta, amely egyébként az elsőfokú eljárásban felolvasásra is került (

1. sz. tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). Mindezek alapján okszerű a vádlott bűnösségére levont következtetés. A vádlott és védőjének a bizonyítottság hiánya miatti felmentést célzó jogorvoslata nem foghat helyt. Az elsőfokú bíróság a logika szabályait nem sértve, mérlegelési jogkörében eljárva vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére, amely megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelését a másodfokú eljárásban nem eredményezheti. Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott terhére rótt bűncselekményt. A büntetés kiszabása körében iránya adó bűnösségi körülményeket feltárta és súlyuknak megfelelően értékelte és helyesen foglalt állást, amikor a vádlottra kedvezőbb, elkövetéskori szabályokat alkalmazta. A vádlott cselekménye 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Elkövetésekor a középmértékre vonatkozó szabály még nem volt hatályban. A felső határt közelítő 8 évi fegyházbüntetés, mint visszaesővel szemben kiszabott büntetés lényeges súlyosítása nem indokolt, szükséges, de egyben elégséges is a büntetési célok hatályosulásához. Fentiekre tekintettel a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést nem találta alaposnak, a büntetés enyhítése pedig szóba sem kerülhetett. Észlelte az ítélőtábla, hogy az ítélet
3. oldal
4. bekezdésében a tanú neve elírásra került, helyesen ..., valamint az elkövetéskori szabályozásra tekintettel az ítélet
5. oldalának
6. bekezdésében a közügyektől eltiltás jogszabályhelye a Btk. 53-
7. §-ai. Az ítélet járulékos rendelkezései helyesek és törvényesek. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
8. §

(1)bekezdésére utalással indokai alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,

1. június
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Debreceni Törvényszék 9.B.579/2009/
3. számú ítélete a másodfokú bíróság jelen határozatával
4. június
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. június
7. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke