Kfv.37464/2012/8 – Kúria

(2)bekezdés h) pontja alapján. - A kereskedő által a fogyasztóknak nyújtott árengedménnyel kapcsolatosan a határozat megállapította, hogy a felperes a kapott beszállítói engedményt nem adta át teljes mértékben a fogyasztóknak, ezáltal megsértette a Tv. 3. §

(2)bekezdés f) pontjában foglaltakat. - A felperes üzletszabályzata tartalmazza az ún. EDI szolgáltatást. Ennek értelmében a kereskedő elektronikus úton juttatja el rendelését a beszállítóhoz. A beszállító az ilyen módon megtakarított logisztikai költség ellenében az elektronikus úton rendelt termékek mennyiségéhez igazodó díjat fizet. Az üzletszabályzat szerint a szolgáltatás legmagasabb díja 1 millió forint/év. A hatóság ezzel összefüggésben megállapította, hogy az üzletszabályzatban alkalmazott díj meghatározásától eltér a gyakorlatban érvényesített díjmegállapítás, ezáltal a felperes megsértette a Tv. 3. §

(2)bekezdés ec) pontját. - Az ellenőrzés vizsgálta az üzletszabályzatban szabályozott központosított árudisztribúciós szolgáltatást is. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy az üzletszabályzatban alkalmazott díjmeghatározástól eltér a gyakorlatban érvényesített díjmegállapodás. Ez a magatartás is tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül a Tv. 3. §

(2)bekezdés ec) pontja alapján. - A határozat megállapította továbbá, hogy a felperes két különböző megnevezéssel fix bónuszt írt elő a beszállítóinak utólagos engedmény címén. Az előírt fix bónusz mögött nem volt forgalomnövekedésre való ösztönzés, a visszatérítés a kereskedő ösztönzésére nem szolgált, így sérült a Tv. 3. §

(2)bekezdés ea) pontja. A határozat rögzítette: - A határidőn túli beszállítói számlakifizetések a 606 beszállító döntő többségét érintette, anyagilag terhelte, így az a bírság megállapításánál súlyosbító körülmény. A jogszabálysértés súlyosságát növelte a folyamatos, rendszeres törvénysértés. Az akciós értékesítéshez bekért 1090 számla vizsgálata alapján a hatóság megállapította, hogy az érintett 48 terméket 44 beszállító biztosította. A hátralékos fizetés mértéke a féléves adatbázis alapján 13 milliárd forint volt, ami nagyon jelentős az összes 20 milliárdos forgalomhoz képest. A jogsértéssel elért előny féléves szinten a felperesnél 14 millió forintot meghaladó a határidőn túli kifizetések vonatkozásában, tekintettel a nagy beszállítói áruérték viszonylag hosszú ideig tartó fizetési késedelmére. Az érintett beszállítóknak okozott kár számottevő, a forgóeszköz lehetőségük csökkentésén, termeléshez szükséges bankhitelük, s ebből adódó többlet terheik növekedésén keresztül. - A rendszeresen szervezett akciós értékesítéssel kapcsolatosan a hatóság megállapította, hogy tisztességtelen forgalmazói magatartás a vizsgált minta alapján 48 százalékuknál fordult elő. Az érintettek érdekei sérelmének súlya a vizsgált mintánál 118.498 forint/termék, amivel nem számolt el a felperes. A kalkulált kár féléves szinten átlagosan 614 millió forint. - Az EDI szolgáltatás mindössze egy beszállítót érintett, így a szolgáltatással érintettek köre jelentéktelen. Az ún. központosított árudisztribúciós szolgáltatással kapcsolatosan a hatóság megállapította, hogy az a beszállítók 20 %át érintette, az érintett érdekei sérelmének súlya több mint 750.000 forint/beszállító a vizsgált időszakban. A fix bónusz alkalmazása a felperes részéről érintette a legtöbb, 463 beszállítót, az összes 466 beszállítóból. Az érintettek érdekei sérelmének súlya 913.745 ezer forint összegű. Az alperes azt állapította meg, hogy a jogsértések jelentősek és rendszeresen ismétlődők voltak, jelentős gazdasági hátrányt okozva a beszállítóknak, ezért a felperesnek jogszabálysértések felszámolásával összefüggő

1. november 18-án jelzett kötelezettség-vállalását nem fogadta el. A felperes a közigazgatási határozattal szemben a bírósághoz fordult. Az ügyben eljárt Fővárosi Törvényszék ítéletében a felperes keresetét elutasította. A bíróság a következő tényállást állapította meg:
2. augusztus 5-én - a helyszíni ellenőrzés során - a felperes hivatalos helyiségében átadta az ellenőrzés részére a beszállítók I. féléves számlakénti beszállításait. Az adatbázisból az alperesi hatóság kiválasztotta a jegyzőkönyvben szereplő tételeket, melyekhez szintén bekérte a beszállítói számlákat, szállítóleveleket. A felperes átadta a belföldi és külföldi élelmiszer-szállítók jegyzékét is. A bíróság szerint a törvénynek megfelelő adatbázist kért be az alperes. A bíróság megállapította, hogy az alperes vizsgálta az ellenőrzés Tv. szerinti személyi és tárgyi hatályát a felperestől megkapott adatbázisból, véletlenszerűen kiválasztott számlák alapján, amelyet a határozata mellékletét képező táblázatokban foglalt össze. A bíróság szerint az átadott adatbázis a Tv.-nek megfelelő beszállítókat és mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari termékeket tartalmazott. A bíróság rögzítette továbbá: az alperes nem a teljes adatbázisra tett megállapításokat a határozatban, miután a 92.930 db tételes számla átvizsgálása nem volt lehetséges. Így véletlenszerűen kiválasztott minták alapján, szúrópróbaszerű ellenőrzést végzett. A felperes a hatósági ellenőrzés során ugyan megemlítette, hogy olyan nyilvántartási rendszerrel dolgozik - SAP rendszer -, amely nem mindenben felel meg a Tv. előírásainak, de azt is hozzátette, hogy az alperesnek ezért kellett leszűrni az átadott adatbázisból a 104.712 tételt 92.930 tételre, amelyek a kifizetésekkel voltak kapcsolatosak és nem érintették a beszállítói minősítést, tehát a felperes elismerte, hogy az alperes szűrt adatbázisból dolgozott. A szúrópróbaszerű vizsgálat adatbázishibát nem jelzett, így az alperesnek nem volt oka feltételezni, hogy nem megfelelően szűrt adatbázist vizsgál. Az alperes által vizsgált számlák kizárólag mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket tartalmaztak, bár a felperes a
3. november 15-ei előkészítői irataiban azt állította, hogy az adatbázis ún. non-food és vegyes beszállítót is tartalmazta, amely kijelentést később a
4. február 21-kei előkészítő iratban pontosította, miszerint az átadott adatbázis nem tartalmazott non-food, tehát műszaki, vegyi, ruházati termékeket, mely szintén az adatbázis szűrését bizonyítja. A bíróság álláspontja szerint a Tv.
5. §

(1)és

(2)bekezdése határozza meg a törvény hatályát, amelynek keretei között folytatta le az alperes az ellenőrzést. A bíróság megállapította, hogy önmagában az a körülmény, amire a felperes hivatkozik, mely szerint az elsőfokú hatóság nem tisztázta a tényállást, mert álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy milyen adatok alapján került sor a tényállás feltárására, nem elegendő a bizonyítási teher megfordulásához. A felperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy egyes cégek miért nem tartoznak a Tv. hatálya alá, holott a felperes részéről is beszállítóként lettek megjelölve. Nem tudta bizonyítani azon állítását sem, hogy több száz olyan non-food szállító számlája szerepel az átadott adatbázisban, ami szintén nem tartozik a törvény hatálya alá. A felperes az ellenőrzéskor nem jelezte azon utólagos hivatkozását, miszerint az ún. food osztályra szállítanak nem élelmiszeripari terméknek minősülő ún. non-food termékeket egyes beszállítók, így az nem alkalmas a tényállás feltárási kötelezettség körében elkövetett alperesi mulasztás igazolására. A perben tehát központi kérdésként merült fel a Tv. személyi és tárgyi hatálya, illetve annak vizsgálata, hogy a felperes által átadott adatbázis a felperes állítása szerint nem a Tv.-nek megfelelő adatbázis. A Fővárosi Törvényszék szerint a felperes részéről szolgáltatott, a törvénynek megfelelő adatbázis használhatóságának megkérdőjelezése a perben eredménytelenül zárult. A bíróság szerint a felperes részéről becsatolt közjegyzői tanúsítvány nem alkalmas azon állítás igazolására, hogy az alperes nem szűrt adatbázisból dolgozott. Nem bizonyítható ugyanis, hogy a közjegyzői irat az alperesnek átadott és a felperes részéről elmentett adatbázisból készült. A bíróság azt is megállapította, hogy az alperesi hatóság a felperest az eljárás megindításáról - a jogszabályokat is pontos megjelölve - értesítette, a felperes a bizonyítási eljárás aktív részese volt, lehetősége volt az iratok, bizonyítékok megtekintésére, észrevétel-tételre, valamennyi eljárási joga gyakorlására. Az alperes tehát a felperes bizonyításához szükséges összes körülményt biztosította. A bíróság utalt arra, hogy a

1. augusztus 5-én felvett jegyzőkönyv szerint a felperes beszállítói adatbázist adott át, ami közokiratnak minősül, a közirat tartalmát pedig ellenkező bizonyításig valónak kell tekinteni. A Tv. - ami alapján a hatóság eljárt -
2. január 1-jén lépett hatályba, így a felperesnek a hatósági ellenőrzésig 7 hónap állt rendelkezésére, hogy az SAP rendszerét a Tv.- nek megfelelő adatszolgáltatás teljesítésére átalakítsa. A Tv. időbeli hatályával kapcsolatban a bíróság szerint helytállóan utalt arra az alperes, hogy a
3. I. félév megnevezés használata jogszerű, mert a januári beszállításokra, teljesítésekre a törvény hatálya kiterjedt. A kötelezettség-vállalással kapcsolatosan a bíróság rámutatott arra, hogy ez egy alternatív lehetőség, az alperes mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a Tv.
4. § alkalmazása során a közérdek védelme érdekében elégségesnek tartja-e az írásbeli kötelezettségvállaló nyilatkozatot, vagy termékpálya felügyeleti bírságot szab ki. A bíróság ítélete ezt követően a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatban megállapított egyes jogsértésekkel összefüggésben fejtette ki, hogy a bíróság milyen indokok alapján ért egyet az alperes jogszabály-értelmezésével. A bíróság így kitért a 30 napon túli kifizetésekkel, az akciós értékesítéssel, az EDI szolgáltatással, valamint a fix bónusszal kapcsolatos törvényességi problémák értékelésére. Mindezek alapján a Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy az alperes nem sértett jogszabályt a 188 millió forint termékpálya felügyeleti bírság kiszabásakor. Az ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem szerint a Fővárosi Törvényszék ítélete megalapozatlan, a tényállást hibásan állapította meg, a bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte, így megsértette a Pp.
5. §

(1)bekezdésének és 221. §

(1)bekezdésének szabályait. A felülvizsgálati kérelem szerint a felperes a per során számos okirati bizonyítékkal bizonyította, hogy az általa

1. augusztus
2. napján tartott helyszíni ellenőrzés alkalmával átadott adatbázis tartalmazta azokat a vegyes szállítókat, illetve kereskedőket is, amelyekre a Tv. hatálya nem terjed ki. A felperes szerint az alperes határozata súlyosan jogszabálysértő, hiszen olyan számlák tekintetében is szankciót alkalmazott, amelyek egyértelműen nem tartoznak a Tv. hatálya alá. A felperes szerint az adatbázis nem a Tv. hatályának megfelelően lett szűrve, így a bíróság az eljárás lényegi kérdéseivel kapcsolatban súlyos ténybeli tévedésből eredően téves következtetést vont le az adatbázis tartalmára. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet önmagával is ellentmondó megállapításokat tartalmaz. Rögzíti ugyanis, hogy a 104.712 tételből 92.930 tételre való szűrés a kifizetésekkel volt kapcsolatos - ennek következtében nem érintette a beszállítói minősítést ugyanakkor ebből arra a téves következtetésre jutott, hogy az alperes teljes egészében a Tv.-nek megfelelő adatbázisból dolgozott. Az ítélet tehát tévesen tekinti a technikai szempontból „szűrt adatbázist" a Tv. hatályának megfelelően szűkített adatbázisnak. A felperes több alkalommal is felhívta az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy az alperes által a határozat alapjául elfogadott adatbázis egyrészt a kereskedők számláit, másrészt a Tv. hatálya alá nem tartozó termékekről szóló számlákat is tartalmaz. A Fővárosi Törvényszék az adatbázissal kapcsolatos felperesi érveket figyelmen kívül hagyta. Figyelmen kívül hagyta továbbá az alperes azon nyilatkozatát, amelyben elismerte, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során jelezte: az általa alkalmazott SAP nyilvántartási rendszer nem felel meg a Tv. hatálya szerinti besorolásnak, így az abból nyert adatok automatikusan nem alkalmazhatók a tisztességtelen kereskedői magatartás megítélése során. Az ún. vegyes beszállítókkal kapcsolatosan a felperes szerint az adatbázis akkor lenne a Tv.-nek megfelelő, ha a vegyes beszállítóknak valóban csak az élelmiszeripari termékekről kiállított számláit tartalmazná, azonban ez nem így van. Az adatbázis a vegyes beszállítók valamennyi, azaz az élelmiszeripari és nem élelmiszeripari termékeiről kiállított számláit is magában foglalja. A Fővárosi Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy az adatbázis a szállítók, és nem a számlák alapján tartalmazza az adatokat. A felperes szerint az alperes az iratbetekintés során önkényesen alkalmazta a Ket. vonatkozó garanciális rendelkezéseit, eljárása sem a tételes eljárási rendelkezéseknek, sem a Ket. alapelveinek nem felel meg. A felülvizsgálati kérelemben a felperes a Fővárosi Törvényszék ítéletéből több alkalommal idéz, melyekkel kapcsolatosan azt a következtetést vonta le, hogy a Törvényszék az ítéletalkotás során a felperes által előterjesztett okirati bizonyítékokat, illetve törvényes képviselőjének nyilatkozatait teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, míg az alperes bizonyítékokkal alá nem támasztott állításait egytől-egyig fenntartás nélkül elfogadta. Az ítélet ugyanakkor nem ad számot azokról a körülményekről, amelyeket a bizonyítékok ilyen fajta mérlegelésénél irányadónak vett. A felperes tételesen okirati bizonyítékokkal, többek között közjegyzői tanúsítvánnyal is cáfolta az alperes állításait, nem derült ki, hogy ezeket a felperesi bizonyítékokat az ítélet miért mellőzte teljes egészében. A felülvizsgálati kérelem utal arra is, hogy a jogerős döntés nincs tekintettel az irányadó bírói gyakorlatra sem, pl. a 30 napon túli kifizetések esetén a Fővárosi Törvényszék egy másik tanácsa azt a jogértelmezést tartja irányadónak, miszerint nem lehet a 30 napos fizetési kötelezettséget elvárni a felperestől abban az esetben, ha a beszállító nem állított ki számlát, vagy a számla hibásan került kiállításra. Összességében a felülvizsgálati kérelem úgy ítélte meg, hogy az ítélet a felperesi bizonyítékok mellőzésével súlyosan téves megállapításokat tartalmaz, ezért megalapozatlan. Kérte a Kúriát a Fővárosi Törvényszék ítéletének, valamint az alperes határozatának a hatályon kívül helyezésére, és az alperes új eljárás lefolytatására és határozat hozatalára utasítására. A felperes egy újabb beadványában a felülvizsgálati kérelem indokolását kiegészítette. Ebben kifejtette, hogy a bíróság az eljárás során a felperes bizonyítási indítványát indokolás nélkül mellőzte. Utalt arra, hogy az eljárás során lényeges eljárási szabálysértések történtek, így pl.
3. június 11-ki tárgyaláson nem volt folyamatos hangfelvétel útján történő jegyzőkönyvvezetés, így a tárgyaláson elhangzottak csak utólagos jegyzőkönyv kijavítása, illetve kiegészítése iránti kérelem útján került jegyzőkönyvbe. A Fővárosi Törvényszék megsértette a Pp.
4. §

(1)bekezdésében foglalt indokolási kötelezettséget, mert a felperes által felajánlott bizonyítás mellőzését nem indokolta. A felülvizsgálati kérelem kiegészítése értelmében az alperes a Ket. garanciális szabályait is megsértette a felperes iratbetekintési jogának gyakorlásával kapcsolatban. Az alperes által használt adatbázisból nem tudott másolatot készíteni. A Ket. szerint az iratbetekintésre az alperesnek jegyzőkönyvet kellett volna felvenni, az alperes képviselői felperes nyilatkozatának jegyzőkönyvben történő rögzítését jogellenesen tagadták meg. A felperes szerint az alperes korlátozta iratbetekintési jogában, amelyet végzés formájában kellett volna meghozni, de tartalmilag is jogsértő, mivel az adatbázis, amelyet az ügyfél bocsátott a hatóság rendelkezésére, semmilyen formában nem minősíthető döntéstervezetnek. Az iratbetekintés megtagadása a Ket. 69. §

(1)bekezdés a) pontjába ütközik, mivel az alperes ezzel megfosztotta a felperest attól, hogy a törvényben biztosított garanciális jogával élni tudjon. Az ügyben az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be. Ebben előadta, hogy a felperes számos okirati bizonyítékra hivatkozik, viszont ezek közül egyet sem jelölt meg, a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az alperes a tényállás-feltárási kötelezettségét nem teljesítette. Az alperes szerint a felperes csak állította, de azt sem bizonyította, hogy az alperes olyan számlák tekintetében is szankciót alkalmazott, amelyek egyértelműen nem tartoznak a Tv. hatálya alá. A felülvizsgálati ellenkérelem szerint a felperes a közigazgatási eljárás során a közigazgatási szerv tényállás-tisztázási kötelezettségének teljesítését figyelemmel kísérhette, annak hiányos voltára vonatkozó eljárási cselekményeket kezdeményezhetett volna. A felperes nem élt a Pp. 336/A. §

(2)bekezdés és a Ket. 70. §

(1)bekezdés és

1. § adta lehetőségeivel. Ezt követően a felülvizsgálati ellenkérelem a szűrt adatbázissal, a vegyes beszállítói minősítéssel és a SAP nyilvántartással kapcsolatban cáfolja a felperes érveit. A felülvizsgálati ellenkérelem a felperes ügyben tett további megállapításait is részletesen cáfolja, az adatbázis adattartalmától kezdődően az iratbetekintési jog kapcsán felvetettekig. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt nem alapos. A felperes
2. június 25-ei keltezéssel felülvizsgálati kérelmet, majd
3. augusztus 16-ai keltezéssel a felülvizsgálati kérelem indokolásának kiegészítését nyújtotta be. A Pp.
4. §

(5)bekezdés első fordulata szerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálati kérelemben nem említett jogszabálysértésre és indokra a kérelem előterjesztője utóbb nem hivatkozhat. A Kúria elsőként azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelem kiegészítése olyan további indokokat hoz fel a bizonyítási indítvány indokolás nélküli mellőzése, és az iratbetekintés megtagadása tárgyakban, amely a Pp. 273. §

(5)bekezdés alapján az eredeti kérelem megváltoztatásának minősül. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a kiegészítést figyelmen kívül hagyta. A Kúria kialakult gyakorlata szerint megalapozatlan az a felülvizsgálati kérelem, amely a jogerős ítélet okszerű, logikus indokolása mellett ismételten a közigazgatási eljárás jogsértéseit kéri számon a jogerős ítéleten (Lásd legutóbb a Kfv. IV. 37.298/2012/

1. számú ítéletet). A Kúria e körben megjegyzi, hogy a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott jogerős ítélet arra utalt, hogy a felperesnek elsősorban a hatósági eljárásban kellett volna kifogásolnia az alperesnek átadott adatbázis tartalmát, nem pedig a bírósági eljárásban. A jogerős döntés rögzíti is, hogy a bírósági eljárás nem a közigazgatási eljárás megismétlése. A Kúria a felülvizsgálati kérelem alapján pedig arra mutat rá, hogy a Pp. XIV. fejezetébe foglalt felülvizsgálati eljárás nem másodfokú bírósági eljárás. Felülvizsgálat során bizonyításfelvételnek, tényállás-tisztázásnak, tényállás kiegészítésnek nincs helye. A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, amelyben a jogerős döntés csak jogszabálysértés címén támadható. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során tehát jelentősége van annak, hogy a közigazgatási határozatot támadó fél az eljárás mely szakaszában, milyen érvek mentén kérdőjelezi meg az eljárást, a határozatot. A termékpálya felügyeleti bírsággal összefüggésben a Tv.
2. §

(4)bekezdése akként rendelkezik, hogy a mezőgazdasági igazgatási szerv e törvény szerinti eljárásában hozott döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során pedig a Pp. 340. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a bíróság ítélete ellen sincs helye fellebbezésnek. Ezekben az eljárásokban tehát mivel a közigazgatási határozat ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs - kiemelt jelentősége van, hogy a fél az alapeljárás során érvényesítse, érvényesíthesse ügyféli jogait. A tisztességtelen forgalmazói magatartás megállapítására és ennek keretében a bírság kiszabására irányuló - jogszabályok által kialakított - eljárás és jogorvoslati rend tehát adott (annak célszerűsége nem lehet a felülvizsgálat tárgya); a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata, majd a felülvizsgálati eljárás törvényi szabályai alól nem tehető kivétel azon az alapon, hogy a jogorvoslati rend e tárgyban egyfokú közigazgatási és egy fokú bírósági felülvizsgálatra szorítkozik. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §

(1)bekezdésben és a Pp. 221. §-a

(1)bekezdésében foglalt rendelkezések sérelmét jelölte meg. A Pp. 206. §

(1)bekezdés szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el." A Pp. 221. §

(1)bekezdése alapján az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte." A Pp. 270. §

(2)bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni a Kúriától. Az általánosan kialakult és következetes bírói gyakorlat szerint, ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást sérelmezi, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A felülvizsgálati eljárás keretében ugyanis nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére, és a bizonyítékok felülmérlegelésére (lásd például legutóbb a Kfv.35.288/2012/5.számú ítéletet). Az ügyben felmerült központi kérdés, hogy az alperes által az eljárás során felhasznált adatbázis csak a Tv. személyi és tárgya hatálya alá tartozó adatokat tartalmazta-e (azaz a Tv. 2. §

(1)bekezdésében megfogalmazott hatály és a 2. §

(2)bekezdés

1. a)pontjában meghatározott beszállító fogalmának megfelelő-
2. e)vagy az adatbázisban voltak olyan adatok is, amelyek e körön kívül estek és az alperes ezeket is felhasználta eljárása során, ezeket tekintve is szabott ki bírságot. A Kúria megítélése szerint az ügyben eljárt Fővárosi Törvényszék a Pp. 206. §

(1)bekezdését nem sértette meg. A Törvényszék a peres felek nyilatkozatai, a közigazgatási és egyéb iratok, tanuk meghallgatása alapján állapította meg a tényállást, amelynek során arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a felperestől megfelelő adatbázist kért be, ellenőrizte a felperestől megkapott adatbázisból a Tv. személyi és tárgyi hatályát. A Kúria megítélése szerint a bíróság mérlegelési körébe tartozik, hogy a rendelkezésre álló adatokból milyen következtetést von le. A Kúria elfogadta a Fővárosi Törvényszék azon megállapítását, hogy a közigazgatási eljárás során a felperes igazolhatóan nem jelezte, hogy nem tudja teljesíteni az adatszolgáltatást, a felperes az ellenőrzéskor - az adatbázis átadásakor - nem jelezte, hogy az adatbázis nem használható a tisztességtelen forgalmazói magatartás alapjául szolgáló hatósági eljárásban. A felperes a közigazgatási eljárás során azt jelezte az alperes részére, hogy az általa használt SAP nyilvántartási rendszer nem mindenben felel meg a Tv. előírásainak. A felperes a közigazgatási határozat meghozatalát követően, a bírósági eljáráshoz kapcsolódó előkészítő iratában emelte ki, hogy az az adatbázis amit az alperesnek átadott non-food és vegyes beszállítókat is tartalmazott, a felülvizsgálati kérelmében pedig már tényként állította, hogy az alperes olyan számlák tekintetében is szankciót alkalmazott, amelyek egyértelműen nem tartoznak a Tv. hatálya alá. A nem a Tv. hatálya alá tartozó beszállítók és egyéb adatok pontos megjelölésével ezen állítás igazolást nem nyert. A perben nem képezte vita tárgyát, hogy az adatbázist a felperes adta át, a felperes tájékoztatást kapott, hogy a hatóság milyen eljárást indított. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítéletnek a szűrt adatbázissal kapcsolatos megállapításai tévesek, a Fővárosi Törvényszék nincs tisztában a „szűrt adatbázis" fogalmával. A Kúria megítélése szerint a Fővárosi Törvényszék ítéletéből megismerhető, hogy a Törvényszék mit ért a „szűrt adatbázis" fogalmán, ezt a fogalmat a bizonyítékok, az alperesi és felperesi állítások ütköztetése körében használja. Nem tartozik a felülvizsgálat körébe, hogy az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat a Fővárosi Törvényszék miképpen értékelte. A Kúria a felülvizsgálati kérelem kapcsán rámutat: a felülvizsgálati kérelem nem jelölt meg olyan konkrét anyagi jogszabálysértést, amely az általa állított - a jogerős ítéletbe foglalt - helytelen mérlegelés következménye. A felülvizsgálati kérelem mindvégig a jogerős ítélet ténymegállapításait, és a Fővárosi Törvényszéknek az abból levont következtetéseit támadja, konkrét jogszabálysértést a Pp. 206. §

(1)bekezdésén és 221. §

(1)bekezdésén túl nem jelöl meg. A Pp. ezen szabályai általános követelményt támasztanak a bíróság számára a bizonyítékok mérlegelése és az ítélet tartalmát illetően. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet a Pp. fenti szabályait sértő módon nem iratellenes, a bíróság nem jutott nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésre, a felperes által megjelölt logikai ellentmondásnak pedig az ügy érdemére kiható volta nem bizonyított. A Fővárosi Törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Pp. fenti szabályai által felhatalmazottan úgy mérlegelt, hogy megalapozott döntést tud hozni, a Kúriának pedig a felülvizsgálati eljárásban nincs hatásköre a felülmérlegelésre. Minderre tekintettel a jogerős döntés a Pp. 206. §

(1)bekezdése és 221. §

(1)bekezdése alapján alappal nem támadható. A Kúria hangsúlyozza, hogy az ügyet a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta el. A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért a Kúria a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék 8.K.30.214/2011/

1. számú ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria a perköltség viseléséről a Pp.
2. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.

1. § alapján rendelkezett. Az illetéket az illetékekről szóló - módosított -
2. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
3. §

(3)bekezdés d) és 50. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. Budapest,

1. október
2. Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt bíró, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. bíró sk.előadó