Fkhar.709/2013/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése és a

(2)bekezdés első fordulata szerint minősül. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A harmadfokú eljárásban 6000 (hatezer) Ft bűnügyi költség merült fel, melyből 3000 (háromezer) Ft-ot II.r. vádlott, 3000 (háromezer) Ft-ot pedig az állam visel. Indokolás: A Debreceni Városi Bíróság a 2011. március 27-én kihirdetett 28.Fk.81/2011/30. számú ítéletével fk.I.r. vádlottat lopás vétsége (Btk. 316. §

(1),

(2)bekezdés első fordulat) miatt 2 hónap, végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett fiatalkorúak fogházára, II.r. vádlottat 1 rb. bűnsegédként elkövetett lopás vétsége (Btk. 316. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés első fordulat) és 2 rb. lopás vétsége (Btk. 316. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés h) pont) miatt 4 hónap, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett fogházra ítélte. Megállapította, hogy Fk. I.r. vádlott a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll, II.r. vádlottnál pedig elrendelte a pártfogó felügyeletet. A II.r. vádlottnál beszámította a büntetésbe elrendelése esetén az általa előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a sértett kárigényéről, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A vádlottakat ellenben az 1.rb. fogolyszökés bűntettének kísérlete (Btk. 245. §

(1)bekezdése) miatt emelt vád alól felmentette. Az első fokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést mindkét vádlott terhére a részbeni felmentés miatt, megalapozatlanságra és a II.r. vádlottnál anyagi jogszabálysértésre hivatkozva, a büntetés súlyosítás érdekében. A védelmi oldalról fellebbezés nem érkezett. A másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék a 2013. június 11. napján kelt 18.Fk.434/2012/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottakat az I. tényállással összefüggésben bűnösnek mondta ki 1-1 rb. fogolyszökés bűntettének kísérletében (Btk. 245. §

(1)bekezdés). Ezen túlmenően a lopás vétségét a Btk. 316. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés második fordulat f) pontja szerint minősítette, melyet II.r. vádlott bűnsegédként követett el, a II. számú tényállás vonatkozásában pedig II.r. vádlott cselekményeit 2 rb. kifosztás bűntettének (Btk. 322. §

(1)bekezdés c) pont) minősítette. Fk. I.r. vádlott fk. fogház büntetetését 6 hónapra, II.r. vádlottnál pedig 1 év 2 hónap börtönre súlyosította. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta az I.r. vádlott lakcímének pontosításával. Megállapította továbbá, hogy a II.r. vádlott köteles viselni a másodfokú eljárásban a kirendelt védő közreműködésével kapcsolatban felmerült díjat. A másodfokú ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére élt fellebbezéssel büntető anyagi jogszabálysértés miatt, a vádlottakkal szemben megállapított, társtettesként elkövetett lopás vétsége helyes minősítése érdekében, kifejtve, hogy a kiszabott büntetés súlyosítása ugyanakkor nem indokolt. A vádlottak, a védők és a fiatalkorú törvényes képviselője nem terjesztett elő jogorvoslatot. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.410/2013/1-II. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással, a büntetés súlyosítására irányulóan is fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte a vádlottak bűnösségére vont következtetést a fogolyszökés bűntettének kísérlete vonatkozásában. A lopás vétsége pedig eltérően a másodfokú ítélettől, a Btk. 316. §

(1)bekezdése és a

(2)bekezdés első fordulata szerint minősül az alkalmazandó, az elkövetéskor hatályos törvény szerint. Erre tekintettel a másodfokú ítélet részbeni megváltoztatását, egyéb részben helybenhagyását indítványozta. A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakkal egyezően nyilatkozott. Fk. I.r. vádlott védője a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte. II.r. vádlott védője vitatta a fogolyszökés büntettében a bűnösség megállapításának helyességét. Álláspontja szerint a cselekmény nem lépett kísérleti szakba, csak előkészületet valósított meg. Még kísérlet esetén sem lehetne azonban megállapítani a vádlott felelősségét, mert annak alkalmatlan volta igazolt. Érvelése szerint a kifosztás nem róható védence terhére, az annak minősített bűncselekmény legfeljebb lopást valósíthat meg. Ennek megfelelően tett indítványt az ítélet megváltoztatására. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be.387.§

(1),

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően felülbírálta, figyelemmel arra, hogy a Be.386.§

(1)bekezdés a) pontja alapján a másodfokú határozat ellen a törvény biztosítja a fellebbezés jogát. A felülbírálat során megállapította, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatták le. Nem vétettek sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív hibát, mely az érdemi harmadfokú elbírálást kizárná. A másodfokú bíróság által irányadónak elfogadott tényállás megalapozott, az a harmadfokú ítélkezésnek is alapját képezi. A bíróságok a lényeges bizonyítékokat számba vették és azokat okszerűen, a logika szabályai szerint értékelték. A tényállás megállapításának feladata elsődlegesen az elsőfokú bíróságra hárul, azaz ténybíróságnak az első fokon eljáró bíróság minősül. E feladatának a városi bíróság hibátlanul eleget tett. A fogolyszökéssel kapcsolatos tényeket mindkét vádlott beismerte, mely vallomásokat alátámasztották a személyi bizonyítás körében beszerzett tanúvallomások is. Az I. tényállást érintően helyes a mérlegelés a tekintetben is, hogyII.r. vádlott nyomozási vallomásával szemben okszerűen vonható következtetés arra, fk. I.r. vádlott vallomása alapján, hogy a II.r. vádlott is tudott már előzetesen társa pénzelvételi szándékáról. Összegezve, mindkét tényállás helyes, hiánytalan, a bíróságok indokolási kötelezettségüket is teljesítették. A cselekmények jogi értékelése előtt vizsgálni szükséges az anyagi jogi norma változása folytán, hogy az elkövetéskor, vagy a jelenleg, a harmadfokú elbíráláskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni. Az elsőfokú és másodfokú, valamint a másodfokú és harmadfokú elbírálás között is módosultak a büntető anyagi jogi szabályok, utóbbi esetben a

1. évi C. törvény által új büntető törvény lépett hatályba. A törvényi rendelkezésen alapuló töretlen bírói gyakorlat szerint kizárólag az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos törvény vethető össze, a „közbenső", azaz jelen esetben a másodfokú döntés idején hatályos norma vizsgálatának és alkalmazásának nincs helye. A fellebbviteli főügyészség helyesen hivatkozott arra, hogy a Btk.
2. §-ának fő szabálya szerint az elkövetéskor hatályos büntető törvény alkalmazandó. Összevetve a két törvénynek az áltanos és a vonatkozó különös részi rendelkezéseit, megállapítható, hogy az új törvény nem eredményez enyhébb elbírálást, ezért a favor defensionis elvét is kifejezésre juttató, a jogszabály visszaható hatályú alkalmazása kivételes előírásának feltételei nem valósultak meg. E körben utal rá az ítélőtábla II.r. vádlottnál, hogy a kifosztás büntetési tétele súlyosabb az új törvényben, mert 1 év a tétel alsó határa szemben az elkövetéskor hatályos törvénnyel, melynél az alsó határt a generális minimum, azaz a 2 hónap jelentette. A felnőttnél 1 év alatti büntetésre a hatályos törvény szerint már csak a büntetés enyhítése által kerülhet sor. Nem enyhébb az új törvény Fk. I.r. vádlottnál sem. Kétségtelen, hogy a lopás vonatkozásában az elkövetési érték az elkövető javára változott, mert 20.000 Ft-ról 50.000-Ft-ra emelkedett a szabálysértési értékhatár. Mindez azonban nem jelenthet enyhébb elbírálást. Nem rögzíthető ugyanis, hogy a cselekmény már nem bűncselekmény, mert a más által használt helyiségbe behatolva elkövetés jelenleg is bűncselekmény és büntetési tétele is azonos az Btk.
3. §

(1),

(2)bekezdés első fordulatában szabályozott vétséggel. A kifejtettekre tekintettel ezért, osztva a fellebbviteli főügyész álláspontját, a harmadfokú bíróság az elkövetéskor hatályos büntető törvényt alkalmazta. A harmadfokú eljárást a fogolyszökés tekintetében hozott eltérő döntés alapozta meg (I. tényállás). Az ítélőtábla megállapította, hogy szemben az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, a másodfokú döntés a helyes, a vádlottak bűnösségét az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményben is ki kell mondani. A Btk. 245. §

(1)bekezdése szerint aki büntetőeljárás alatt vagy a szabadságvesztés végrehajtása során a hatóság őrizetéből megszökik, bűntettet követ el. A bűncselekmény alanya kizárólag az előzetes letartóztatás, illetve szabadságelvonás hatálya alatt álló személy lehet. A tettesnek fizikailag a hatóság őrizetében kell állnia (habeas corpus). A fogolyszökés akkor befejezett, ha az elkövető eléri a tényleges szabadságot, fizikai hatósági őrizete megszűnik, azaz, amikor eredményesen elhagyja a fogvatartási intézményt. A bűncselekmény a megkezdésével kísérleti szakba lép. Amint a másodfokú bíróság is utalt rá, a követett bíró gyakorlat szerint a fogolyszökés elkövetési magatartása a kényszertartózkodásra kijelölt hely engedély nélküli, önkényes elhagyása. A Btk.

1. §-a szerinti kísérlet megállapítására akkor kerülhet sor, ha az elkövető a kényszertartózkodásra kijelölt nem zárt hely elhagyását megkezdi, vagy eltávozási szándékkal elindul, vagy zárt hely esetén az elindulást ténylegesen lehetővé tevő feltételeket biztosította (BH
2. 48.). Jelen esetben az irányadó tényállás szerint a vádlottak a kijelölt zárt kényszertartózkodási helyet a lezárt ajtót nyitó, a felügyelőtől megszerzett mágneskártya segítségével, azzal a szándékkal hagyták el, hogy az intézetből az épület falának átmászása után megszöknek. A kártya megszerzésével nem csak a zárt helyből való kijutás feltételeit teremtették meg, hanem a körletből az intézet dohányzó udvarára is kijutottak, sőt II.r. vádlott megpróbált átmászni az étkező falán, viszont az nem vezetett eredményre. E tényállás mellett egyértelmű a bűncselekmény kísérleti szakba lépése, egyben téves az elsőbírósági álláspont, hogy csak büntetlen előkészületet valósított meg a vádlottak magatartása. A fogolyszökés kísérletének és előkészületének elhatárolásáról több eseti döntés lett közzétéve (BH
3. 550., BH
4. 219., BH1992.8., s a már idézett BH
5. 48.sz. határozatok). Valamennyi felsőbírósági döntés jelen cselekmény kísérlet voltát erősíti meg. Előkészület megállapítására kizárólag akkor került sor, amikor a tettesek a jogtalan távozás előfeltételeinek biztosítására tettek kísérletet, például fal bontásával, az ablakrács elfűrészelésével, de nem indultak el, azaz a távozást nem kezdték meg. A fogolyszökés javítóintézetben történő megvalósulása kapcsán utal a másodfokú bíróság a Debreceni Városi Bírság 28.Fk.300/2002., valamint a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 11.Fkf.847/
6. számú ügyére, melyben egy szintén a debreceni javítóintézetből történt fogolyszökést bírált el a bíróság. Ezen cselekmény ugyan befejezett volt, de a fogolyszökés törvényi tényállása és az elkövetői alakzat kapcsán kifejtettek jelen ügyre is irányadók. Helytálló a másodfokú ítéletben a fogolyszökésnél az önálló tettesség megállapítása is. Az előzetes letartóztatás ugyanis a fogoly személyére szabott kényszerintézkedés, ezért nem társtettesség, hanem önálló tettesség létesül akkor is, ha a szökést több személy együtt követi el (BH
7. 620). A vádlottak e tényállásban írt vagyon elleni bűncselekménye az elkövetéskor hatályos büntető törvény alkalmazása folytán, amint az első fokú ítélet tartalmazta, a Btk.
8. §

(1)bekezdése és a

(2)bekezdés első fordulata szerint minősül. Ennek megfelelően az ítélőtábla módosította a másodfokú bíróság minősítést érintő rendelkezését. Az elkövetői alakzatok megállapítása törvényes. A II. tényállással kapcsolatban az ítélőtábla a másodfokú bíróság jogi álláspontjával értett egyet, mely szerint a 2. rb. lopás vétsége helyett 2. rb. kifosztás bűntettét kell megállapítani II.r. vádlott terhére a Btk. 322. §

(1)bekezdés c) pontja alapján. A másodfokú bíróság a tekintetben is igen részletes és alapos indokolást adott, melyet a táblabíróság osztott. Az indokolás dogmatikailag és a bírói gyakorlat tükrében is helyes, kiegészítést, helyesbítést nem igényel. A másodfokú bíróság által alkalmazott joghátrány mindkét vádlottnál megfelel a törvénynek, tett arányos, igazodik az elkövetők és a cselekmény társadalomra veszélyességéhez és alkalmas a büntetési célok elérésére is. Eltúlzottan enyhének a vádlottak büntetése nem tekinthető, lényeges súlyosítás, végrehajtandó szabadságvesztés az időmúlásra is tekintettel nem indokolt, ezért a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezés nem volt alapos. A járulékos kérdésekben hozott rendelkezések törvényesek. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a másodfokú ítéletet a Be. 398. §

(1)bekezdése szerint a szükséges részekben megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 397. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján utalva a Be. 385.§-ára - állapította meg, figyelemmel fk. I.r. vádlott személyes költségmentességére is, mely által kirendelt védőjének díját a Be 74. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében az állam viseli. Debrecen,

1. november
2. Dr. Elek Balázs sk. . Háger Tamás sk.. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró ZÁRADÉK: A Debreceni Törvényszék 18.Fkf.434/2012/
3. számú ítélete a harmadfokú ítéletben írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetések kivételével végrehajtható. Debrecen,
4. november
5. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő