A határozat elvi tartalma: Önmagában az, hogy a jogerős ítélet egy későbbi hatályos jogszöveget hív fel a jogvita elbírálásakor, de a hatályos jogszabály alapján eljárva értékeli a bíróság a bizonyítékokat, nem jogszabálysértő, nem eredményezi az ítélet hatályon kívül helyezését. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.509/2012/6.szám A Kúria a dr. Gazdag Péter ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Szabó Erzsébet jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- január 26-án kelt 8.K.31.166/2011/
- számú végzésével kijavított
- sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Fővárosi Törvényszék 8.K.31.166/2011/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 180.150 (száznyolcvanezer-egyszáz-ötven) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperesnél 2001-2005 évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó bevallások utólagos vizsgálatára került sor, a megismételt eljárásban az első fokú hatóság a terhére 1.801.433 Ft adóhiányt állapított meg, az adóhiány után 900.716 Ft bírságot és 876.511 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Nyitó tételként 50 millió forintot vettek figyelembe elfogadva az
- decemberi felperesi édesanyától származó ajándék meglétét, viszont elutasították az 1997-1998-as tőzsdei ügyletekből származó összeg
- január 1jei rendelkezésre állását. Szintén elvetették ... szerb magánszemély kölcsön visszafizetését. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- december
- napján kelt 4045378470 számú határozatával az első fokú határozatot annak helyes indokaira történő utalással helybenhagyta. A felperes keresetében változatlanul állította, hogy
- január 1-jei nyitó mérlege 78.300.000 Ft volt, az élettársi vagyonközösségi szerződésben rögzítettekkel egyezően, továbbá az
- évben megszerzett 25.514.075 Ft-ot kölcsönadta szerb ismerősének, amit
- októberében kapott vissza. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy az alperes nem fogadta el a külföldi személy kölcsön visszafizetését, illetőleg ezzel összefüggésben sérelmezte, hogy a külföldi adóhatósági megkeresésre adott választ nem ismerhette meg. Törvényszék jogerős A felperes keresetét a Fővárosi ítéletével elutasította. Az élettársak között létrejött vagyonjogi szerződés álláspontja szerint csak azt tanúsította, hogy milyen összegű vagyonnal rendelkezett annak megkötésekor, de annak egy évvel későbbi rendelkezésére állását nem. A szerb állampolgár részére történő kölcsönnyújtással összefüggésben értékelte a külföldi megkeresés eredményét, a kölcsönvevő nyilatkozatát, az adóbevallásait, illetve a kölcsönszerződést szerkesztő ügyvéd nyilatkozatát. Utalt arra is, hogy a közjegyző előtt tett nyilatkozat csak azt igazolta, hogy a nyilatkozatot a nyilatkozó személy megtette. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezésével keresetének helyt adó ítélet meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítéletnek és az alperesi határozatnak az első fokú adóhatósági határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezésével új eljárás és új határozathozatalra történő kötelezését kérte. Állította, hogy fedezethiánya nem keletkezett, hiszen
- január 1-jén 78.300.000 Ft megtakarítással rendelkezett, melyet a házassági vagyonjogi megállapodás is alátámaszt. Nézete szerint ellentmondásos a nyitó egyenleg megállapítás a bíróság és hatóság részéről, mert az édesanyjától
- decemberi ajándékot elfogadta, míg az egy évvel későbbi vagyonjogi megállapodásban rögzített megtakarítást azon az alapon nem, hogy annak rendelkezésre állása nem igazolt. Szerinte a külföldi hatóság megkeresésre adott válasza csupán a
- szeptember
- és
- február
- időpont között vizsgálta a kölcsönvevő jövedelmi viszonyait, ezzel szemben annak visszafizetése
- október 22-én történt meg. Így több, mint másfél évre nincs adat, melyre nem tér ki az ítélet. Miután a kölcsönvevő a kölcsön összegét nem használta fel, így kizárólag a 3,5 milliós kamat kigazdálkodása volt a feladata, ami pedig nem életszerűtlen. A nyilatkozat nem került kellő súllyal értékelésre és nem adott arra sem magyarázatot a jogerős ítélet, hogy az ajándékba kapott 50 millió forint behozatala során miért nem tulajdonított jelentőséget a külföldi eredetnek és a bejelentés hiányának, míg ezzel szemben a kölcsön visszafizetése esetén igen. Azt is kiemelte, hogy az első fokú ítélet az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
- §
(3)bekezdésének
- szeptember
- napját követő szerzésekre irányadó jogi szabályozást alkalmazta, így jóval szigorúbb követelményeket támasztott a források igazolása tekintetében. Ez már önmagában is megalapozza a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályban való fenntartására irányult kiemelve, hogy a külföldi megkeresés a kölcsön visszafizetésének időpontját is felölelte, továbbá a jogerős ítélet érdemére a nem hatályos jogszabály felhívása nem hatott ki, mert a bíróság valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékot ítéletében értékelt. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. Nem vitásan, a Fővárosi Törvényszék ítéletében az Art.
- §
(3)bekezdésének a
- szeptember 15 utáni vagyongyarapodás forrásának megszerzésére vonatkozó jogszabályi szövegét idézte, melyben a jogalkotó a bizonyítási rendet leszűkítette és kizárólag az adóhatóság rendelkezésére álló, a közhiteles nyilvántartás és a jogerős hatósági határozat adatai felhasználásával fogadja el- az elévülési idő előtt szerzésre történő hivatkozás esetén- a szerzés forrásának, tényének, időpontjának igazolását. Az ítéletből azonban kitűnik, hogy a bíróság valamennyi rendelkezésére álló bizonyítékot értékelt. Bizonyítást folytatott le még a közigazgatási per során is és nem az általa hivatkozott szűkített bizonyítási rend alapján ítélte meg a tényállást, illetve hozta meg jogerős ítéletét. Ebből kifolyólag a Kúria osztja azt az alperesi felülvizsgálati ellenkérelemben kifejtett álláspontot, hogy jogsérelem e körben a felperest nem érte, hiszen a vizsgált időszakra vonatkozó és hatályos Art.
- §
(3)bekezdése szerint járt el valójában a bíróság. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a bizonyítékok mérlegelését, értékelését vitatta, melyre azonban a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati jellege folytán nincs lehetősége. A Pp.
- §-a a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét rögzíti. A bíróság a tényállást a felek előadásának, a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetésével állapítja meg. Az ítélet indokolásából megállapíthatóan a törvényszék a felperes által hivatkozott kölcsönösszeg visszafizetését nem fogadta el, mivel az adóhatóság által beszerzett bizonyítékok (vallomások, nyilatkozatok, külföldi hatósági megkeresés eredménye) mind arra utaltak, hogy ennek visszafizetésére nem kerülhetett sor. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes
- január 1-jén nem rendelkezhetett az élettársi vagyonjogi szerződésben rögzített teljes összeggel, mivel a személyes meghallgatásakor maga nyilatkozta azt, hogy ebből már korábban,
- augusztusában kölcsönadott 26 millió forintot egy szerb állampolgár részére. Így tehát ezen adatok összevetéséből is az következik, hogy a felperesnek ténylegesen
- január 1-jén 50 millió forint állt rendelkezésére, melyet az alperes is elismert. A bizonyítékok felülmérlegelésére vonatkozó szabályt sértené meg a Kúria, ha a kölcsön visszafizetésével kapcsolatos okiratokat, nyilatkozatokat és vallomásokat újraértékelné, mivel annak mérlegelése során a bíróság helytállóan járt el, a jogerős ítélet nem iratellenes, logikai ellentmondásokat vagy ésszerűtlen következtetéseket nem tartalmaz. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárásban csak a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen értékelése vezethet a jogerős ítéletben vizsgált és értékelt bizonyítékok újraértékeléséhez. Éppen a korábban feltárt ellentmondások vezettek arra, hogy a kölcsön visszafizetés megtörténtét a bíróság kétségbe vonta. Rámutat a Kúria arra is, hogy annak nincs különösebb jelentősége, hogy egy adott nyilatkozat milyen okirati formában került rögzítésre, mivel az ilyen okiratokkal szembeni Art.
- §
(3)bekezdésében rögzített elfogadási feltétel, hogy az hitelt érdemlően igazolja az alperesi határozatban foglalt adatoktól való eltérést, ennek pedig a felperes által bemutatott dokumentumok nem feleltek meg. Mind az alperes, mind pedig az első fokú bíróság jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a kölcsön visszafizetés megtörténte kétséges. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabályok megsértését nem találta megállapíthatónak és a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján kötelezte a felperes az alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. Az illeték viselésére vonatkozó kötelezés a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdésén alapul. Budapest,
- november
- Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró