A határozat elvi tartalma: Az adózó hitelt érdemlően bizonyítani tudta, hogy a Kft.-től kölcsönt kapott, a Kft.-nek ennek megfelelő pénzügyi forrása volt, amit alperes jogszabálysértően nem vett figyelembe a vagyonmérleg felállításakor. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.35.717/2012/4.szám A Kúria a dr. Nevelő Ágnes Ilona ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Lakatos Csaba jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Debreceni Törvényszék
- június 20-án kelt 9.K.30.065/2012/
- sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Debreceni Törvényszék 9.K.30.065/2012/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az alperes
- számú határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az első fokú hatóságot új eljárásra kötelezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 150.000 (százötvenezer) forint együttes első fokú és felülvizsgálati perköltséget. A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az adóhatóság 2004-2008 évekre vonatkozóan valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. Ennek alapján 2005-2008 évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben összesen 6.626.710 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte ennek, valamint jogkövetkezményeinek megfizetésére. Az első fokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem fogadta el a felperesnek a ... Kft.-től (továbbiakban Kft.)
- február 10-én és
- január 26-án kapott 3-3 millió forint kölcsönre való hivatkozását. A Kft.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat nem tárt fel hitelt érdemlő bizonyítékokat. Az alperes a
- december
- napján kelt
- számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Utalt arra, hogy a Kft. éves gazdasági tevékenységét kimutató főkönyvi kivonat, mérlegbeszámoló és eredménykimutatás sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a kölcsönadás napján rendelkezett 3-3 millió forint szabad pénzeszközzel. Ezt csak a Kft. készpénzes kiadásait és bevételeit napi nyilvántartásban tartalmazó
- számú pénztári főkönyvi kartonnal lehetne igazolni. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és annak megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy a bíróság fogadja el a Kft-től kapott 3-3 millió forint kölcsönt. Kereseti kérelméhez csatolta a Kft.
- december 29-ei dátummal ellátott
- számú pénztári főkönyvi kartonjának
- február és
- január hónapra eső részleteit. Az első fokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a felperes nem vitatta az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.)
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a becslés alkalmazhatóságát. A 109. §
(3)bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlően bizonyítania. A felperes által csatolt két kölcsönszerződéssel kapcsolatban hivatkozott a Pp. 196. §
(1)bekezdés b) pontjára azzal, hogy az okiratban rögzített gazdasági esemény tényleges megtörténtét nem bizonyítja. Az első fokú bíróság tanúként hallgatta meg a kölcsönszerződésen szereplő tanúkat és a kölcsönadáskor állítólag ott lévőket. E körben kifejtette, hogy - bár nem túl jelentős, de mégis apróságokban rejlő - olyan különbségek mutathatók ki, amelyek tovább gyengítették a felperes előadását a kölcsön valóságtartalma tekintetében.(Pl: ki számolta meg a pénzt, melyik asztalnál került átadásra, mennyi idő telt el a kölcsönkérés és adása között.) Az első fokú bíróság kiemelte továbbá, hogy a felperes csak akkor hivatkozott a Kft-től származó állítólagos kölcsönadás tényére, amikor a jegyzőkönyvi megállapításokat már megismerte. A kölcsön visszafizetéséről is eltérően nyilatkozott a Kft. ügyvezetőjéhez képest. A Kft-nél iratok hiányában nem lehetett vizsgálatot lefolytatni, ehhez képest különös, hogy a felperes később mégis tudott iratokat csatolni. A kölcsönadás állítólagos dátumához képest a főkönyvi karton jóval korábbi pénztári kivételeket jelöl (10 nap, 24 nap). Az első fokú bíróság a Pp. 206. §
(1)bekezdésére figyelemmel nem fogadta a felperes részéről hivatkozott 3-3 millió forint összegű forrást. Az első fokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és új határozat meghozatalát akként, hogy vegye figyelembe a hivatkozott 3-3 millió forint kölcsönt. Jogi álláspontja szerint az első fokú bíróság megsértette a Pp. 206. §
(1)bekezdését és
- §-át. A tényállást hiányosan, illetve iratellenesen állapította meg, a bizonyítékokat egyoldalúan és tévesen értékelte. Iratellenes megállapításokat tett a
- számú pénztári főkönyvi karton tekintetében. A tanúk a kölcsönökről egybehangzóan nyilatkoztak, a kisebb eltérés az időmúlásra vezethető vissza. Az alperes a jogerős ítélet hatályában tartását indítványozta azzal, hogy az első fokú bíróság okszerűen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A felülvizsgálati kérelem alapos. Az Art.
- §
(1)bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. A
(3)bekezdés alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Az ún. vagyonosodási ügyben az adózó nincs elzárva attól, hogy akár a jegyzőkönyv kézhezvétele után, akár a fellebbezésében, sőt akár a keresetében hivatkozzon újabb forrásra. Önmagából a későbbi hivatkozásból nem lehet annak valóságtartalmát megkérdőjelezni. A perbeli esetben tehát nem az dönti el a felperes által hivatkozott kölcsönszerződések hitelt érdemlőségét, hogy a felperesi adózó mikor hivatkozott arra, hanem az, hogy hitelt érdemlően tudta-e bizonyítani ezek megtörténtét. Az adóhatóság az állítólagos kölcsönadónál kapcsolódó vizsgálatot folytatott le, de a rendelkezésre álló iratanyag alapján nem találta megalapozottnak a felperes hivatkozását. Az alperesi határozat kifejezetten tartalmazza, hogy az adózó kizárólag a Kft. készpénzes kiadásait és bevételeit napi nyilvántartásban tartalmazó
- számú pénztári főkönyvi kartonjával igazolhatná állítását. A perben adat van arra, hogy a felperes már az adóigazgatási eljárásban is megkísérelte ezt beszerezni, de ez sikertelen volt. A keresetleveléhez azonban csatolta az alperes által hiányolt főkönyvi karton
- február és
- január hónapra vonatkozó adatait. Ezzel kapcsolatban az első fokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy jelentős időbeli eltérés van a kölcsönadások dátumai és a főkönyvi karton dátumai között. A folyamatosan vezetett főkönyvi karton adataiból megállapítható, hogy az esedékesség határidejénél a dátum napjának második számjegyei hiányoznak. Ebből következően, ahol a főkönyvi kartonon „2005.02.0" szerepel, az a február 1-jétől 9-éig terjedő időszakot, ahol „2005.02.1" szerepel, az a február 10-étől 19-éig terjedő időszakot jelenti. Ugyanez állapítható meg a
- januári főkönyvi karton esetében is. Ebből következően nem állapítható meg az a jelentős időeltérés, mint amire az első fokú bíróság hivatkozott. A
- január 26-ai kölcsönszerződésben szereplő dátumhoz képest tehát nem „
- január 02." szerepel a főkönyvi kartonon, hanem „2007.01.2", ami azt jelenti, hogy 20-29-e közötti dátumú kell, hogy legyen. Az első fokú bíróság a főkönyvi karton kimutatása alján szereplő „2011.12.29." dátumot is tévesen értékelte, hiszen ez nem azt jelenti, hogy ekkor készült, hanem ekkor nyomtatták ki a lapot. Az első fokú bíróság a főkönyvi karton előkerülését megkísérelte tisztázni, de ezzel kapcsolatban csak a Kft. vezetőjéhez tett fel kérdést, a felpereshez nem. Ennek alapján tisztázható lett volna, hogy a főkönyvi karton jobb felső sarkában szereplő „B... Kft." milyen szerepet játszott az ügyben, esetleg a kölcsönadó kft. könyvelője, hiszen a felperes kifejezetten hivatkozott arra, hogy a Kft. könyvelőjétől is megkísérelte a hiányzó iratokat megszerezni. A Kúria véleménye szerint az első fokú bíróság a kölcsönadással kapcsolatban meghallgatott tanúk nyilatkozataiban szereplő kisebb különbségeket is eltúlzottan értékelte. A
- évi kölcsönadáshoz képest közel 7 év telt el a tanúk meghallgatásakor, egyáltalán nem életszerűtlen, hogy az asztallal vagy a pénz átszámolásával kapcsolatban nem teljesen azonosan nyilatkoztak. A fentiekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a felperes a perben az Art.
- §
(3)bekezdése alapján hitelt érdemlően igazolni tudta a kölcsönszerződések létrejöttét, hogy a Kft. rendelkezett a hivatkozott 3-3 millió forinttal, ezért az alperes azt jogszabálysértően nem vette figyelembe a vagyonmérleg felállításakor. Ezért a Kúria az első fokú bírósági ítéletet a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát a Pp. 339. §
(1)bekezdése mentén - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban az első fokú adóhatóságnak a
- február és
- január hónapokban elfogadott 3-3 millió forint forrás figyelembevételével kell az új vagyonmérleget felállítani, és ennek alapján megállapítani, hogy a felperesi adózót terheli-e fizetési kötelezettség vagy sem. A pervesztes alperest a Pp.
- §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapulvételével kötelezte a pernyertes felperes együttes első fokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja alkalmazásával megillető illetékmentességre figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- október
- Dr. Sperka Kálmán sk. a tanács elnöke, Dr. Hajnal Péter sk. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás sk. bíró