A határozat elvi tartalma: A közösségen belül letelepedett természetes személy nem azonos a magyarországi állandó bejelentett lakóhellyel rendelkező személlyel. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.520/2012/5.szám A Kúria a dr. Béres-Deák Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Vámés Pénzügyőri Főigazgatósága alperes ellen vám ügyben hozott közigazgatási hatóság bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a Gyulai Törvényszék
- május
- napján kelt 11.K.23.097/2012/
- számú jogerős ítélete ellen az alperes által
- sorszámon benyújtott – tárgyaláson kívül – meghozta az felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Gyulai Törvényszék 11.K.23.097/2012/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felperes és élettársa,
- március
- óta Svájcban tartózkodik, a felperes ott dolgozik.
- november 23-án Békéscsabán közúti ellenőrzés alá vonták a felperes élettársát, aki a felperes gépjárművét a felperestől származó írásbeli engedély alapján használta. A felperes nem tartózkodott Magyarországon. Az elsőfokú hatóság azt állapította meg, hogy a felperesnek és élettársának magyarországi állandó lakóhelye van, ezért a gépjármű Közösségbe történő belépése során nem álltak fenn az ideiglenes behozatal feltételei. A felperes a behozatalivám-köteles árú vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásával vámadós lett; ezért 210.400 forint közösségi vám és 578.600 forint áfa megfizetésére kötelezték. Az alperes az 546-3/
- NAV DARVPF számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolása szerint az élettárs a belföldi lakóhely okán, függetlenül a svájci tartózkodási helytől, a Közösség területén letelepedett személynek minősül. Mivel a jármű tulajdonosa
- november
- között nem tartózkodott a Közösség vámterületén, nem teljesült a jármű teljes behozatali vámmentesség melletti ideiglenes behozatalához feltételül szabott, a Bizottság
- július 2-i, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
- cikk
(1)bekezdésében rögzített kritérium. Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint mind a Vámkódex
- cikk 2/ pontja, mind a 450/2008/EK rendelet (a továbbiakban: Modernizált Vámkódex)
- cikk 26/ pontja alapján a közösség területén letelepedett természetes személynek az tekinthető, akinek szokásos lakóhelye ott található. A közigazgatási eljárás során azonban nem tárták fel, hogy a felperes és élettársa ténylegesen hol él. Téves az az álláspont, amelyik a szokásos lakóhelynek az állandó lakóhelyet tekinti, mivel ezek elválhatnak egymástól. Azt kellett volna vizsgálni, hogy ténylegesen, életvitelszerűen hol laknak. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperesnek 10 éves korától, élettársának 1 éves kora előtti időtől állandó lakóhelye a jelenlegi, amelyből akár arra is lehetne következtetni, hogy külföldre költözésükkor megtartották a szülői házban lévő állandó lakcímet. Az új eljárás során a Vámkódex
- cikke szerint kell vizsgálni kell mind a felperesre, mind élettársára, hogy Közösségen belül letelepedett személyek-e. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását kérte, mert az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből a jogszabályok nem megfelelő értelmezése miatt helytelen jogi következtetésére jutott. Előadta, határozatát kifejezetten a Vhr.
- cikk
(1)bekezdésére alapította. Ezen vámmentességnek négy konjunktív feltétele van, ha bármelyik hiányzik, akkor a Közösség területén belül letelepedett személy nem részesülhet a vámmentességben. Elsődleges álláspontja szerint a felperes esetében szükségtelen a szokásos tartózkodási hely vizsgálata, mert az alperes nem vonta kétségbe, hogy a felperes Közösségen kívül letelepedett személy. Mivel azonban ő maga a használatkor nem tartózkodott a Közösség területén, nem állt fenn a Vhr. szerinti valamennyi feltétel, ezért szükségtelen az élettárs szokásos tartózkodási helyének vizsgálata. További indokai szerint a lakcímnyilvántartás adatai alapján, melyek szerint az élettársnak
- augusztus és
- november között volt bejelentett magyarországi tartózkodási helye, önmagából a svájci tartózkodási engedélyből nem vonható le az a vámjogi következtetés, hogy az ügyfél Vámkódex
- cikk szerinti szokásos lakóhelye Svájcban volt. A felperes nem terjesztett elő ellenkérelmet. Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet helytelen, okszerűtlen következtetésekre jutott. Ez tartalmilag a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206.§
(1)bekezdésében és 221.§
(1)bekezdésében foglaltak megsértését jelentené. Az elsőfokú bíróság azonban a Pp. 221.§-ának
(1)bekezdése szerint járt el. Az iratoknak megfelelő, pontos tényállást rögzített, részletezte mind a felperes kereseti előadását, mind az alperes ellenkérelmét. Az ítélet indokolási részében megjelölte és ismertette az általa alkalmazott jogszabályokat, jogi indokolása során ütköztette a tényállási elemeket. A jogerős ítéletből megállapítható tehát, hogy döntésének meghozatala során az elsőfokú bíróság a helytállóan megállapított tényállásra vonatkozó bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el: eljárása megfelelt a Pp. 206.§
(1)bekezdésének is. A felülvizsgálati kérelemnek a téves jogértelmezésre vonatkozó előadása kapcsán a Kúria megállapította, hogy az alperesi határozat jogalapját képező Vhr. 560. cikk
(1)bekezdése valóban négyes konjunktív feltételt tartalmaz: a szállítóeszköz a Közösségben letelepedett természetes személy használja alkalomszerűen, magáncélra; a gépjármű harmadik országban letelepedett természetes személy tulajdona; a használat igazoltan megfelel az üzemeltető utasításának; a tulajdonos a használat idején a Közösség területén tartózkodik. A rendszer kiinduló pontja következtében azonban minden további feltétel vizsgálata szükségtelen akkor, ha a szállítóeszközt nem a Közösségben letelepedett természetes személy használja. Az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette tehát vizsgálandónak azt, hogy a felperes élettársa a Közösségen belül, vagy kívül letelepedett személynek minősül. Helytállóan tekintette irányadónak a Vámkódex, illetőleg a Modernizált Vámkódex fogalom meghatározását: a Közösség területén letelepedett természetes személynek az tekintendő, akinek szokásos lakóhelye ott található. A jogerős ítélet alappal következtetett tehát arra, hogy a magyarországi bejelentett lakóhely nem ad automatikus választ a szokásos lakóhely hollétére, azt bizonyítási eljárás keretében kell feltárni. Az elsőfokú bíróság jogértelmezésének vizsgálata során a Kúria különös tekintettel volt azon alperesi előadásra, mely szerint a szintén magyarországi állandó bejelentett lakóhellyel rendelkező felperes Közösségen kívül letelepedett személy. Mindezekre tekintettel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelemben foglalt nyilatkozata következtében az új eljárás során a felperest Közösségen kívül letelepedett személynek kell tekinteni és csak az élettársra nézve kell vizsgálni, hogy a Vámkódex
- cikk szerinti Közösség területén letelepedett személynek tekinthető-e. A felperes javára felülvizsgálati perköltség nem merült fel, így arról külön rendelkezni nem kellett. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes alperest az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény 5.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megillető illetékmentességre figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Budapest,
- október
- Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné Éva sk. előadó bíró, Dr. Mudráné sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő dr. Oláh dr. Láng Erzsébet