Pf.20736/2013/2 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése és 58. §

(3)bekezdése alapján fennáll. Megállapította, hogy a felperes életvitele jelentősen megváltozott, amióta tudomást szerzett HCV fertőzöttsége tényéről. A felperes arra kényszerült, hogy megváltozott körülményeihez igazodó életmódot alakítson ki, munkáját is nehezebben tudta ellátni, családi kapcsolatait ugyancsak negatívan befolyásolta a betegség. Hangsúlyozta, hogy a betegség jelenleg nem gyógyítható, az eredményes Interferon kezelés sem jelent gyógyulást, a vírus és a tünetek bármikor újra megjelenhetnek, ezért a kár összegszerűségének megállapításánál nem a felperes aktuális egészségi állapotának van elsődleges jelentősége, hanem a betegség tényének. Minderre tekintettel a felperes életkorára, családi- és társadalmi helyzetére is figyelemmel 4.000.000 forintot tartott alkalmasnak a felperes nem vagyoni kára kompenzálására. Az elsőfokú bíróság a diéta többletköltsége kapcsán azt vizsgálta, hogy a felperesnek a betegségét megelőző életviteléhez képest okozott-e többletköltséget a megváltozott étrend betartása, és a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként - a kirendelt szakértő véleményére is figyelemmel - megállapította, hogy a felperesnek a májkímélő diéta havi 15.000 forint többletköltséget okoz. Elfogadta, hogy a felperesnek a betegségével összefüggésben gyógyszereket, gyógyhatású készítményeket kell alkalmaznia, ahogy nem kifogásolható az sem, hogy a felperes fokozottan ügyel a higiénés szabályok betartására, melyre figyelemmel több tisztítószert kell használnia, mint korábban. Rámutatott: nyilvánvaló, hogy nem terhelhető az alperesre az összes szóba jöhető természetgyógyászati készítmény költsége, ugyanakkor nem kifogásolható, hogy a felperes a széles körben ismert és alkalmazott Silegon nevű készítmény költségeit is követelte. Az előzőekben kifejtettekre tekintettel havi 6.000 forintot a perbeli betegséggel kapcsolatos gyógyszerek, gyógyhatású készítmények többletköltségeként, míg havi 2.000 forintot a tisztítószerekkel kapcsolatos többletkiadásként tartott indokolt, az alperesre áthárítható költségnek. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérve. Álláspontja szerint transzfúziós napló hiányában kétséget kizáróan a transzfúzió ténye sem állapítható meg, és a szakértő csak valószínűsíthetőnek tartja, hogy a fertőzés a transzfúzió eredményeként jött létre, ez a kettős bizonytalanság érvelése szerint nem értékelhető az alperes terhére. A nem vagyoni kártérítés kapcsán kifejtette, hogy a nem vagyoni kár érvényesítése szolgál valamennyi a fertőzés következtében kialakult következmény kompenzálására, így jelentősége van annak, hogy a fertőzés diagnosztizálása milyen károkat okozott a felperes fizikai állapotában, a vírus, illetve annak kezelése milyen eredménnyel zárult, jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a felperes az Interferon kezelés hatására vírusmentessé vált, gyógyultnak tekintendő. Az étrend többletköltsége kapcsán kiemelte: maga a felperes is úgy nyilatkozott személyes meghallgatása során, hogy az havonta 6.0007.000 forint többletköltséget okoz, így az elsőfokú bíróság sem állapíthatta volna meg ennél magasabb értékben a diéta többletköltségét. Utalt arra is, hogy a felperes semmilyen olyan adatot nem szolgáltatott, amely szerint a dietetikus által számításba vett megváltozott étrend szolgálna a felperes életvitelének alapjául. Fenntartott álláspontja szerint azt a tényt, hogy a felperes korábban egészségtelen táplálkozást folytatott, nem lehet az alperes terhére értékelni. A szakvélemény megállapítása szerint a felperes számára elegendő az általános higiénés szabályok követése, így ez a felperes számára nem jelent többletköltséget. A felperes kizárólag az egyenként havi 300 forintos költséget jelentő gyógyszerek szedésének indokoltságát igazolta, a májvédő funkciót betöltő Silegon csak lehetséges gyógyhatású készítmény, így annak - nem igazolt - költsége sem hárítható át az alperesre. A felperes fellebbezési helybenhagyására irányult. ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla teljes terjedelmében felülbírálta [Pp. 228. §

(4)bekezdés]. Az alperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, a Fővárosi Ítélőtábla arra alapított, a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések mindenben helytálló alkalmazásával meghozott ítéleti döntésével is egyetértett. Kifejezetten a fellebbezésben foglaltakra tekintettel emeli ki a Fővárosi Ítélőtábla a következőket: A károsodás bekövetkeztekor hatályos Eütv. 58. §

(3)bekezdése értelmében, ha a gyógyszer összetétele és minősége megfelel a Gyógyszerkönyvben, illetőleg a törzskönyvezés (nyilvántartásba vétel) alkalmával megállapított előírásoknak, és ennek ellenére alkalmazása folytán az állampolgár egészségében vagy testi épségében előre nem látható károsodást szenvedett, megrokkant vagy meghalt, őt, illetőleg az általa eltartott hozzátartozóit az állam kártalanítja. A kártalanításra a

1. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A szervezetbe gyógyítás céljából juttatott vér, illetve vérkészítmény az állam kártalanítási felelőssége szempontjából azonos elbírálás alá esik a gyógyszerrel, ezért a vértranszfúzió során kapott hepatitis C vírusfertőzés miatt az alperesnek az Eütv.
2. §

(3)bekezdésén alapuló objektív kártalanítási kötelezettsége fennáll. Az alperes fellebbezési hivatkozásával szemben a felperes igazolta, hogy 1979-ben a gyermekágyban fellépő anaemia miatt kapott vért (kórházi zárójelentés), az alperes a vérkészítményt gyógyszerként alkalmazta, gyógyászati cél érdekében juttatta a felperes szervezetébe; az adott vérkészítmény az orvostudomány akkori ismeretei szerinti előírásoknak megfelelt, a felperes testi épsége mégis károsodott. Az alperes ezért az Eütv. 58. §

(3)bekezdése alkalmazásával köteles a felperes kártalanítására. Az Eütv. 22. §

(2)bekezdése értelmében a kártalanítás módjára és mértékére a Ptk.-nak a kártérítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 355. §

(1)bekezdése alapján követelheti a felperes a nem vagyoni hátrány ellensúlyozásához szükséges nem vagyoni kárpótlást, valamint a vagyonában beállott kára megtérítését. A felperes az alperes hivatkozásával szemben - a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan betegségben szenved, ebben a tudatban kell leélnie hátralévő életét. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a felperes esetében, hogy tünetmentessége nem jelenti azt, hogy meggyógyult. Jelentőséget kell tulajdonítani annak is, hogy a vírusaktivizálódás lehetősége nem kizárt, annak valószínűsége nem prognosztizálható, a felperesnek élete végéig rendszeresen kell járnia kontrollvizsgálatokra. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felperest a gyógyíthatatlan betegség tudata, és a sok mellékhatással járó gyógykezelés is megviselte, hátrányosan érintette a családi, baráti kapcsolatait, betegsége okán aggódott munkája elvesztésének lehetősége miatt is. Miután a felperes mások által is veszélyesnek tartott, fertőző betegségben szenved, ami az emberi kapcsolatait is hátrányosan befolyásolta, életlehetőségei - korára is tekintettel - számottevően beszűkültek. A felperes által az alperes károkozó magatartásával okozati összefüggésben elszenvedett sérelem kárpótlásához szükséges nem vagyoni kártérítés mértékét - a más hasonló ügyekben megállapított összegeket is alapul véve - ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, az alperes által a nem vagyoni kártérítés kapcsán a fellebbezésben hivatkozott indokok és érvek nem szolgáltak kellő alappal az elsőfokú bíróság helyes, logikus és ellentmondásoktól mentes - mérlegelésen alapuló - döntése megváltoztatására. A Fővárosi Ítélőtábla a vagyoni kártérítési igények kapcsán a következő körülményeknek tulajdonított jelentőséget. Az elsőfokú bíróság a feltárt ellentétes peradatok okszerű és helyes mérlegelésével állapította meg a felperes részére - vagyoni kártérítésként - a májkímélő diéta többletköltsége, valamint a gyógyszerköltség, és tisztítószerek többletköltsége címén járó járadék összegét is. Ésszerű és elfogadható, hogy a felperes számára többletköltségeket okoz az, hogy betegsége súlyosbodásának megelőzése, immunrendszere erősítése érdekében májkímélő diétát folytat, gyógyszereket, gyógyhatású készítményeket szed. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes korábban esetleg egészségtelenül táplálkozott, azt kell értékelni, hogy a felperesnek a korábbi étrendjéhez képest milyen többletköltséget okoz az, hogy egészsége megőrzése érdekében májkímélő diétát kell folytatnia. Alaptalanul hivatkozott az alperes fellebbezésében arra is, hogy a felperes korábbi étrendjéhez képest a májkímélő diéta többletköltsége nem lehet több havi 6.000-7.000 forintnál. A felperes valóban így nyilatkozott a perben, házastársa azonban havi 20.000 forintra tette a diéta többletköltségét, az elsőfokú bíróság ezért a feltárt ellentétes peradatokat, így a szakértői vélemény megállapításait is helyesen mérlegelve jutott arra a következtetésre, hogy a diéta többletköltségeként havi 15.000 forint többletkiadás hárítható át az alperesre. A felperes környezete, családtagjai egészsége megóvása érdekében indokolt szigorú higiéniai előírásokat is figyelembe véve megállapítható, hogy a felperes javára megítélt havi 23.000 forint járadék nem eltúlzott a felperesnek a betegségéről való tudomásszerzését követően megváltoztatott életviteléhez képest. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokaira is utalással - a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes a sikertelen fellebbezése következményeként köteles a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján a felperes részére jogi képviselete ellátásáért a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdései szerint - a 4/A. § értelmében áfa figyelembevételével - megállapított ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költség megfizetésére. Az Itv. 46. §

(1)bekezdése szerinti fellebbezési illetéket az alperes illetékmentességére [Itv. 5. §

(1)bekezdés a) pont] tekintettel a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
2. november
3. Dr. Sághy Mária s. k. a tanács elnöke Dr. Kincses Attila s. k. előadó bíró Dr. Csordás Csilla s. k. bíró