Pf.20281/2013/3 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.281/2013/

1. szám A Győri Ítélőtábla Dányi Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Szendrő Németh Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt a Szombathelyi Törvényszék előtt folyamatba tett perében a
2. szeptember
3. napján 17.P.20.413/2013/
4. szám alatt hozott, majd a
5. szeptember
6. napján kelt 17.P.20.413/2013/
7. számú kijavító végzésével kijavított ítélet ellen az alperes részéről
8. szám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja. Mellőzi az ... Egyesületnek a felperes javára 50.000,- Ft + Áfa (Ötvenezer) képviseleti költségben és 20.317,- (Húszezer-háromszáztizenhét) Ft készkiadásban történő, valamint a Magyar Állam javára 36.000,- (Harminchatezer) Ft feljegyzett eljárási illetékben való marasztalását. Köteles a felperes megfizetni az alperesnek 15 napon belül mindkét fokú eljárás perköltségeként összesen 50.000 ,- (Ötvenezer) Ft-ot. Köteles a felperes megfizetni az Állam javára az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 36.000,- (Harminchatezer) Ft feljegyzett kereseti, és 48.000,- (Negyvennyolcezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül a "A".hu internetes portálon a
9. február
10. napján megjelent „"B"-re és "C"-re is vallott a koronatanú" cikk megjelenésének megfelelő terjedelmében, megfelelő betűméterben és ugyanazon helyen jelentesse meg az alábbi helyreigazítást: "
11. február
12. napján megjelent, ""B" és "C"re is vallott a koronatanú" című írásunk címében, és magában a cikkben "hivatalos iratokra" hivatkozva valótlanul azt híreszteltük felperessel kapcsolatosan, hogy egy "D" nevű személy azt állította, miszerint felperes a
13. november 9-i "Csapat"1-"Csapat"2 (1-4) mérkőzésből "hasznot húzott", és hogy felperes neve, mint a "Csapat"1 akkori edzője egy "E" nevű személytől tudomást szerzett arról, hogy valakik manipulálni kívánják a mérkőzést, és hogy kik lehetnek szerinte ezek a személyek, így kiket hagyjon ki, hogyha nem akar veszíteni, és felperes ezen információ birtokában megfogadta a mérkőzést és a bundázókat pedig bennhagyta a csapatban. Ezzel ellentétben a valóság az, hogy "D" nevű személy felperessel kapcsolatban semmilyen terhelő vallomást nem tett a
14. november 9.-i "Csapat"1-"Csapat"2 mérkőzéssel kapcsolatban." Kötelezte egyúttal a ... Egyesületet 50.000,- Ft + Áfa ügyvédi munkadíj és 20.317,- Ft felperes javára történő, míg 36.000,- Ft eljárási illeték állam javára történő megfizetésére. Ítéletének indokolása szerint a "A".hu internetes portálon
15. február 18-án „"B" és "C"re is vallott a koronatanú" c. írásban az alábbi felperesre vonatkozó valótlan tartalmú közlemény jelent meg: „"C" is fogadott? "D" vallomásában azt állítja, felperes a korábbi világválogatott labdarugó a "Csapat"1 akkori edzője is hasznot húzott az ominózus meccsből. Állítása szerint "E" megtudta, hogy valakik manipulálni akarják a meccset és felhívta felperest, hogy figyelmeztesse, megítélése szerint kik lehetnek benne a mérkőzés manipulásában, kiket hagyjon ki, hogyha nem akar veszíteni. "D" azt mondta, hogy az edző ezek után megfogadta a meccset, a bundázókat pedig bennhagyta a csapatban." A felperes
16. március 5-én a valótlan tartalmú cikk eltávolítása mellett helyreigazítás közzétételét kérte az alperestől.
17. március 11-én a "A".hu internetes hírportálon a következő cikk jelent meg. "C" másként értelmezi "D" vallomását. „felperes ügyvédje felszólított bennünket, hogy vegyük le oldalunkról „"B" és "C"re is vallott a koronatanú" c. cikkünket, amelyben "D"nek a büntető ügyben tett vallomását ismertettük." Egy vallomásrészlet közzétételét követően a cikk úgy folytatódott, hogy „a cikket nem vesszük le, ám felperesnek a magyar labdarúgásban szerzett érdemeire való tekintettel lehozzuk a kért közleményt, amelyben leírják az ő véleményüket is és értelmezésüket." Ezt követően a felperes helyreigazítási közleménye jelent meg változatlan formában. Az elsőfokú bíróság a jogi indokolásában megállapította, hogy az alperes a felperes sajtóhelyreigazítás iránti kérelmét formai okokból nem kifogásolta, és nem is hivatkozott arra, hogy a felperes keresete az általa kért közlemény változatlan formában történt közzététele folytán alaptalan lenne. A BH1999.
18. számú eseti döntésre utalással megállapította, hogy a felperes az alperessel szemben azért igényelhetett helyreigazítást, mert ugyan az alperes a felperes által kért közleményt közzétette, de ahhoz kommentárt, észrevételt fűzött, és a cikk levételét megtagadta, így a helyreigazítás lényege elveszett. A perben az alperes által közölt tényállítások valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani a PK.
19. számú állásfoglalás szerint abban az esetben is, ha a sajtószerv más személy tényállítását, nyilatkozatát közli, vagy átveszi más sajtószerv közleményét. A törvényszék megállapította, hogy az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget. Az általa csatolt híváslista, mivel az csak a felperessel kilenc hónapon keresztül folytatott rendkívül nagyszámú telefonhívást igazolja, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes hasznot húzott egy konkrét, a cikkben megjelölt meccsből. Az alperes a cikkben nem a felperes bundaüggyel való érintettségére utalt, hanem egy konkrét mérkőzéssel kapcsolatban fogalmazott meg tényállításokat, a híváslista azonban nem bizonyítja, hogy az edző megfogadta a meccset, és a bundázókat bennhagyta a csapatban. A "D"től származó vallomásrészletben nem a felperesre vonatkozóan szerepel, hogy megfogadta a mérkőzést. A közölt tényállítások valóságtartalmának bizonyítatlanság miatt az alperest a felperes által kért tartalommal helyreigazításra kötelezte. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben annak megváltoztatásával a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az általa megjelenített közlés a nyomozati iratokból, a rendelkezésre álló tényadatokból, az előzményekből levont objektív és okszerű következtetés. Az alperes a hivatkozott adatokhoz tartalmilag nem tett hozzá, a közlése a nyomozati iraton alapuló valósághű tájékoztatás volt. Annak értelmezése során nem az egyéni szubjektív jelentéstartalomból, hanem az objektív tartalomból kell kiindulni. Előadta, hogy a perbeli közlemény az Alaptörvény által védett közlés, amely közérdeklődésre számot tartó ügyben jelent meg. Az elsőfokú bíróságnak a mérlegelése során vizsgálnia kellett volna, hogy az alperes a rendelkezésre álló nyomozati iratok alapján objektíve következtethetett-e a sérelmezett közlésben foglaltakra. Az alperes álláspontja szerint a közlése a fentiek teljesülése miatt sajtó-helyreigazításra nem ad alapot. Téves az az elsőfokú megállapítás, hogy „"D"tól származó vallomásrészletben nem a felperesre vonatkozóan szerepel, hogy megfogadta a mérkőzést." A nyomozati irat releváns része szerint „…Kenesei rájött arra, hogy a siófoki mérkőzést megcsinálják a játékosok, ezért jelezni kell felperesnek, hogy engem és a védelmet szedje ki a csapatból, és játszasson másokat. Ezt végül nem tette meg, hanem Ő is megfogadta a mérkőzést." Az előzmények és a rendelkezésre álló adatok, valamint az alapján, hogy a felperes a nyomozati irat idézett része előtti mondatban is már említésre került, az alperes okkal vonta le azt a következtetést, hogy a személyes névmás (ő) az előző mondat utoljára említett személynevére utal vissza. A nyomozati irat közokirat, ezért egy gyanúsítottti vallomásról nem feltételezhető, hogy kétséget ébresztő módon foglalják írásba. Ezért az alperes okkal jutott arra az álláspontra, hogy az általa megismert szöveg egyértelműen a felperesre vonatkozik. Ha pedig felperes nem hallgatott "E"re, nem szedte ki a csapatból "D"t és társait, és az előre tudott eredmény szerint megfogadta a mérkőzést, akkor aggálymentesen közölhető, hogy a fő bundázókat bent hagyta a csapatban, és hasznot húzott a mérkőzésből. Ezért az alperes jogszerűen sajtóhelyreigazítási közlemény közzétételére nem kötelezhető. Téves az is, hogy „az alperes nem hivatkozott arra, hogy a felperes által kért közleményt közzétette változatlan formában." Az alperes a megismételt eljárás során az alapeljárásban előadottakat változatlan formában fenntartotta. Az alapeljárásban előterjesztett ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a helyreigazító közleményt változatlan formában leközölte. A törvényszéknek mérlegelnie kellett volna, hogy a helyreigazítási közlemény a megjelenített formájában az anyagi jogi cél elérésére alkalmas volt-e. Végül utalt arra, hogy az alperes feladata a közérdeklődésre számot tartó ügyekről a közvélemény hiteles, gyors és pontos tájékoztatása, amely egyéni érdeksérelem nélkül nem gyakorolható. A sajtó kötelessége, hogy kellő körültekintéssel járjon el, és a közlését hiteles információra alapítsa. Az alperes a szakma szabályait betartva kellő gondossággal járt el. Ezt támasztja alá, hogy a cikkben nevesítette az annak alapjául szolgáló nyomozati iratot, ezért nincs lehetőség a marasztalására. A fellebbezési tárgyaláson kiegészített fellebbezési érvelésében a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.259/2013/
20. számú ítéletére hivatkozással a felperes keresetének elutasítását kérte. A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes a vitatott cikkben leírt valótlan tények megtörténtét semmivel nem bizonyította, sőt a rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen cáfolják ennek valóságtartalmát. Az alperesnek tevékenységéből kifolyólag tisztában kellene lennie a rejtett alany fogalmával, azaz azzal, hogy a jelen esetben a személyragozás utal az alanyra, amely alapján a nyilatkozatnak a vitatott cikk alapjául szolgáló részében csak és kizárólag "E" állítólagos cselekményéről van szó, és abban a nyilatkozó felperes semmilyen cselekményéről nem tesz említést. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos. A kifogásolt sajtóközlemény megjelenésekor (
21. február 18.) hatályos Pp. 342.§