Bhar.83/2013/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(5)bekezdés a) pont). Ezért őt 2 év, végrehajtásában 5 év próbidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 300.000 Ft - meg nem fizetés esetén 5000 Ft-onként szabadságvesztésre átváltandó - pénzmellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett a járulékos kérdések, így a lefoglalt bűnjelek, a sértett polgári jogi igénye és a bűnügyi költség viselése tekintetében is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott enyhítésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést. A másodfokon eljáró Egri Törvényszék a

1. november hó
2. napján kelt Bf.77/2012/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlottat az ellene sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól felmentette és az elsőfokú bíróság ítéletének büntetés kiszabására vonatkozó ítéleti rendelkezéseit mellőzte. Megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget a Magyar Állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész bűnösség megállapítása, büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A fellebbezés indokolásában tévesnek tartotta a másodfokú bíróság azon jogi következtetését, amely a fennálló tartozást elismerő egyezséget olyannak tekintette, mint ami az eredeti követelést megszünteti, mert az aranyékszerek tulajdoni viszonyán nem változtat az, hogy az ügynöki szerződést a vádlott szerződésszegése miatt a tulajdonos felmondta, mivel a vádlottat őrzési kötelezettség terhelte. A polgári perek során született egyezségek nem érintik az eredeti tulajdoni viszonyokat, a zálogtárgyként beadott ékszerek tulajdonjoga a takarékszövetkezetet illette abban az időpontban is, amikor azt a vádlott eltulajdonította, még akkor is, ha a sértett az ügynöki szerződést már felmondta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság hivatkozása akkor lett volna alapos, ha a vádlott az eltulajdonítás időpontja előtt ténylegesen elszámolt vola a takarékszövetkezettel. Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlott bűnösségének megállapítását sikkasztás bűntettében, szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabását és a vádlott kötelezését a bűnügyi költség megfizetésére. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.146/2013/
4. számú átiratában és képviselője a nyilvános ülésen a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta. A másodfokú bíróság által kiegészített irányadó tényállás alapján vizsgálandónak azt tartotta, hogy az egyezség az ékszerek tulajdoni helyzetében hozott-e változást. Álláspontja szerint változás nem következett be, mert a sértett az ékszerek tulajdonjogáról nem mondott le, nem adott felhatalmazást az ékszerek önkényes értékesítésére, a vádlott pedig csak egy külön jogügylettel, vagy az elszámolást követően lett volna tuljadonos. Mivel erre nem került sor, a vádlott elszámolási kötelezettsége továbbra is fennállt, az ékszerek a pénzintézet tulajdonában maradtak. Az engedély nélküli értékesítéssel megvalósult a sikkasztás bűntette. Ezért a másodfokú ítélet megváltoztatását, a vádlott bűnösségének megállapítását sikkasztás bűntettében, felfüggesztett börtönbüntetés és magasabb összegű pénzmellékbüntetés kiszabását indítványozta. A vádlott védője írásbeli beadványában és a nyilvános ülésen is a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A főügyészi indítvány kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a sértettnek a polgári peres eljárással nem az aranytárgyakkal történő elszámolás volt a célja, hanem az aranytárgyak ellenértékének a megfizetése. Ez a tulajdoni viszonyokban is változást hozott. Utalt még az ügynöki szerződés pontatlanságára, a bizalmi viszonyon alapuló üzleti kapcsolatra a vádlott és a sértett között és a kár több mint háromnegyed részének megtérülésére, mivel a sértett a vádlotti ingatlan tulajdonjogát megszerezte. A vádlott felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy ő a szerződés szerint járt el, az ellenőrzéskor felajánlotta a Takarékszövetkezet vezetőjének, hogy vigyék el az ékszereket, de nem ezt, hanem az ékszerek ellenértékét akarták. Nyilatkozott megváltozott személyi körülményeire is. A bejelentett fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt a Be. 387.§-ának

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Felülbírálata során az ítélőtábla megállapította, hogy az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Az elsőfokú bíróság a megfelelő körben, kellő részletességgel lefolytatott bizonyítási eljárás során a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges, releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és egymással összevetve összességében értékelte, mérlegelte. A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg, azt azonban az iratok tartalma alapján a Be. 352.§

(1)bekezdés a) pontjára tekintettel a másodfokú bíróság indokoltan egészítette ki a sértett és a vádlott által kötött és a bíróság által jóváhagyott egyezség részleteivel. Ezt a tényállást az ítélőtábla a vádlottnak a nyilvános ülésen tett nyilatkozatára tekintettel akként helyesbítette, hogy a vádlott különváltal él, kiskorú gyermekeit különváltan élő felesége neveli, a vádlott gyermekeiről szülei segítségével gondoskodik. Vagyontalan. A másodfokú bíróság által kiegészített és a személyi körülmények tekintetében az ítélőtábla által helyesbített tényállás mentes a Be. 351.§-ának

(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, ezért a tényállás a Be. 388.§-ának

(1)bekezdése értelmében irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének. Kellő részletességgel adott számot arról, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok közül melyeket, mely körben és miért fogadott el, illetve mely bizonyítékokat, mely körben és miért nem tartott valónak. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az általa a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetést vont le a vádlott bűnösségére. A másodfokú bíróság színvonalas indokolással fejtette ki, hogy döntő jelentősége van az események egymást követő folyamatának és - bár a büntetőjogi felelősség elbírálása önállóan történik -, jelen ügyben figyelembe kell venni a polgári peres eljárás során 2009. október 22-én megkötött két egyezséget is. A Ptk. 240.§

(3)bekezdésében és a Pp. 148.§

(4)bekezdésében szabályozott egyezséggel a szerződést lehet módosítani, a jogerős bírói egyezség felülírja a korábbi szerződésben foglaltakat, így az egyezség tekinthető a bíróság előtti szerződésmódosításnak. A Takarékszövetkezet sértettnek a bírói egyezségbe foglalt szerződési akarata már nem az aranytárgyak kiadására irányult, hanem azok pézbeli ellenértékének egyéb követelései mellett - megfizetésére. Erre utal az a körülmény is, hogy a polgári per nem ingó kiadása miatt indult és a sértett-felperes nem kérte és nem is került az egyezségbe foglalásra az, hogy az aranyékszerek biztosítékul szolgálnának a vádlott által vállalt pénzbeli ellenérték megfizetésére kötelezettségnek. Következésképp a jogerős bírói egyezség értelmében a vádlottnak fizetési kötelezettsége és nem az aranytárgyakra vonatkozó elszámolási kötelezettsége állt fenn a sértett felé. Helytállóan mutatott rá tehát a másodfokú bíróság, hogy a polgári perben megkötött egyezség felülírta az aranytárgyak tekintetében az eredeti szerződésből adódó rábízást, így az értékesítés időpontjában - 2010. január 15-én - az aranytárgyak nem miősültek rábízott idegen dolognak, így a sajátjakénti rendelkezés sem valósult meg. A másodfokú bíróság törvényesen mentette fel a vádlottat a Be. 6.§

(3)bekezdés a) pontja és a 331.§

(1)bekezdés alapján bűncselekmény hiányában a sikkasztás büntettének vádja alól. A másodfokú bíróságnak a járulékos kérdések tekintetében hozott rendelkezései is törvényesek. Ezért az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397.§-a alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év november hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Halász Irén sk. bíró Az Egri Törvényszék Bf.77/2012/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.83/2013/
4. számú végzése folytán
5. év november hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év november hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő