Gf.IV.30.261/2013/
- A Debreceni Ítélőtábla a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adóigazgatósága (CÍM, ügyintéző: Dr. Papp László jogtanácsos) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek, a Jenei és Társa Ügyvédi Iroda (CÍM, ügyintéző: Dr. Kovács Tamás ügyvéd) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása és kártérítés megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék
- március
- napján meghozott 13.G.40.271/2012/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett és
- sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 38 100 (Harmincnyolcezer-egyszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes elsődleges keresetét elutasította, míg a másodlagos kereseti kérelme tekintetében a pert megszüntette és kötelezte a felperest az alperes javára 63 500 Ft perköltség megfizetésére, valamint rendelkezett a feljegyzett illeték viseléséről. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a CÉG1 NEVE (a továbbiakban: adós)
- november
- napján megtartott közgyűlésén elhatározta a végelszámolással történő jogutód nélküli megszűnését. Végelszámolóként az alperes került megválasztásra azzal, hogy az alperes nevében eljáró természetes személyként H.I. jelölték ki. A
- november 26-i fordulónapra elkészített végelszámolási nyitómérleg szerint az adós eszközállománya 1 000 162 158 Ft volt, amelyből a készletek értéke 132 192 000 Ft-ot tett ki. Az adós készlet állományából az alperes mint végelszámoló nevében eljáró H.I.
- március
- napján 35 775 372 Ft összegű készletet könyv szerinti értékben 14 687 000 Ft almalé, 5 200 000 Ft almachips, 8 979 000 Ft göngyöleg leselejtezett. Az almalé és az almachips tekintetében a lejárt szavatosságra, míg a göngyöleg vonatkozásában selejtes minőségre hivatkozással történt meg a készletek leselejtezése. Az alperes végelszámolóként ugyanezen a napon az adós készletei közül 104 701 426 Ft értékű, 1 400 772 kg mennyiségű kukoricát is leselejtezett arra hivatkozással, hogy e terményeket az CÉG2 NEVE közraktározó cég a letevő és raktározó hozzájárulása nélkül áttároltatta egy mátészalkai raktárba, azonban az áttárolás során csak részben történt meg a termény mérlegelése. Az alperes mint az adós végelszámolója
- március
- napján kezdeményezte az adós felszámolásának az elrendelését. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a .../
- számú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. A felszámoló az alperes lett, míg felszámolóbiztosként P. D. került kijelölésre. E végzés a Cégközlöny
- május
- napi számában került közzétételre, így a felszámolás kezdő időpontja ez a nap. Az alperes
- május 3-i fordulónapra elkészítette az adós végelszámolási zárómérlegét, amely szerint az eszközállományának mértéke 915 159 000 Ft-ra csökkent, ezen belül készletekkel már nem rendelkezett. A kötelezettségei 613 839 000 Ft-ról 588 215 000 Ft-ra csökkentek, míg a mérleg szerinti vesztesége 348 963 000 Ft-ról 213 306 000 Ft-ra változott. A végelszámolási nyitómérlegben a saját tőkéjének az összege még 548 319 000 Ft volt, a végelszámolási zárómérlegben ez az összeg 326 944 000 Ft-ban került feltüntetésre. A felszámolási eljárás közzétételét követően a felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes)
- február
- és május
- napja között adóellenőrzést tartott az adósnál. Az adóellenőrzésről készült revizori jegyzőkönyvben megállapításra került, hogy az alperes mint végelszámoló képviseletében eljáró H.I.
- március
- napján ok nélkül selejtezte le az almalevet, almachipset, illetve a göngyölegeket, illetve ugyanezen a napon indokolatlanul selejtezett le 400 222 kg kukoricát 16 226 000 Ft-os értékben, valamint feltűnő értékaránytalansággal értékesítette az adós egyéb készleteit, ezért ezzel a magatartásával 15 873 000 Ft értékű bevételt titkolt el. Az adós felszámolóbiztosa e jegyzőkönyvet
- május
- napján átvette azzal a megjegyzéssel, hogy arra nem kíván észrevételt tenni. Az adós felszámolási eljárásában a felperes által bejelentett hitelezői igényt a felszámoló visszaigazolta, és „A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.)
- §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerint minősülő kategóriában 3 811 856 Ft, a Cstv. 49/D. §-a szerinti kategóriában 52 948 558 Ft, a Cstv. 57. §-a
(1)bekezdésének
- e)pontja szerinti kategóriában 6 675 811 Ft,
- g)pontja szerinti kategóriában 25 466 000 Ft,
- f)pontja szerinti kategóriában 100 000 Ft követelés besorolására került sor. A felszámolási eljárás során a Nyíregyházi Törvényszék az alperest felmentette, új felszámolóként a CÉG3 NEVE jelölte ki. Az új felszámoló kijelölésének a közzétételére 2011. április 4. napján került sor a Cégközlönyben. A felszámolási eljárás jelenleg is folyamatban van, a Nyíregyházi Törvényszék .../99. sorszámú végzésével az új felszámoló által előterjesztett II. számú közbenső mérleget és jelentést, a tartalék képzésre tett javaslatot jóváhagyta azzal, hogy az részleges vagyonfelosztási javaslatot nem tartalmaz. A felperes az elsődleges kereseti kérelmében a Cstv. 33/A. §-ának
(1)bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes mint az adós végelszámolója a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal az adós vagyona 74 386 000 Ft-tal csökkent. Másodlagosan - amennyiben az elsődleges kereseti kérelmét a bíróság elutasítaná - azt kérte, hogy „A cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról" szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 99. §-ának
(4)bekezdése, valamint a Cstv.
- §-a alapján megfelelően alkalmazandó Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésére alapítottan a bíróság az alperest 74 386 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezze. Az alperes a felperes kereseti kérelmének az elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Vitatta a kereseti kérelem jogalapját és összegszerűségét is. Az elsőfokú bíróság az 5. sorszámon meghozott ítéletében a felperes elsődleges kereseti kérelmét elutasította, a másodlagos kereseti kérelem tekintetében pedig a pert megszüntette. A döntésének indokolása szerint a felperes a Cstv. 33/A. §-ának
(1)bekezdésére hivatkozással a volt végelszámolóval szemben nem érvényesíthet igényt, mivel a Ctv. 99. §-ának
(4)bekezdése abban az esetben, ha a végelszámolási eljárás fordul át felszámolási eljárásba, a végelszámoló felelősségére speciális rendelkezéseket kell alkalmazni. A másodlagos kereseti kérelem tekintetében a pert „A polgári perrendtartásról" szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 157. §-ának a) pontja alapján - visszautalva a Pp. 130. §-a
(1)bekezdésének f) pontjára is - azért szüntette meg, mert megállapítása szerint a felperes által kártérítés jogcímén előterjesztett kereseti kérelem időelőtti, ugyanis a felszámolási eljárás jogerős befejezése előtt nem lehet azt megállapítani, hogy a követelésének esetleges meg nem térülése okán érte-e, és ha igen, milyen összegű kár a felperest. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsődleges kereseti kérelmét elutasító határozat - annak megalapozatlansága miatti - hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság „új eljárásra kötelezését" és a kereseti kérelme érdemi elbírálására utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a felperes jogosult megjelölni, hogy mely jogszabályban rögzített jogcímre hivatkozással terjeszti elő a kereseti kérelmét, és mivel ennek a megjelölése a felperes kizárólagos döntési jogkörébe tartozik, az eljárást lefolytató bíróság nem jogosult annak a vitatására. Hivatkozott arra is, hogy önmagában az a körülmény, hogy a végelszámolóval szemben a Ctv. 99. §-ának
(5)bekezdése alapján is helye lehet igény érvényesítésének, nem zárhatja ki az általános szabályok alkalmazhatóságát. A másodlagos fellebbezési kérelmében - amennyiben az elsődleges kereseti kérelmét az ítélőtábla nem találná alaposnak, - azt kérte, hogy a másodlagos kereseti kérelme vonatkozásában utasítsa az ítélőtábla az elsőfokú bíróságot „új eljárásra és új határozat hozatalára". Ezzel összefüggésben azt állította, hogy a jóváhagyott közbenső mérlegből már megállapítható, hogy az adós vagyona nem biztosít fedezetet a teljes hitelezői követelése (89 002 225 Ft) kielégítésére, mivel a felszámolási költségekre tartalékolt pénzeszköz mértéke 9 893 988 Ft, ezért álláspontja szerint a kára a csatolt, közbenső mérleget jóváhagyó bírósági határozattal megfelelően igazolt. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperesnek a másodfokú perköltségében történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte a perbeli bizonyítékokat, az ítélete helyes indokokat tartalmaz. Az ítélőtáblának a Pp. 256/A. §-ának
(3)bekezdése szerinti felhívására a felek egyike sem kérte az ügyben tárgyalás tartását, ezért az ítélőtábla a Pp. 256/A. §-ának
(4)bekezdése alapján - utalva a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontjára - a fellebbezést tárgyalás tartása nélkül bírálta el. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta és azt helyesen állapította meg. Helytálló volt az abból levont jogi következtetése is, ezért az ítéletnek a fellebbezésben megjelölt okokból történő hatályon kívül helyezésére nem volt alapos indok. Az ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra tekintettel csupán a következőket emeli ki: Az ítélőtáblának a felperes elsődleges kereseti kérelme tárgyában abban kellett állást foglalnia, hogy a Cstv. 33/A. §-a alkalmazható-e az alperessel mint az adós volt végelszámolójával szemben figyelemmel a Ctv. 99. §-ának
(5)bekezdésében írt, a végelszámoló felelősségére vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre. Arra megalapozottan hivatkozott a felperes a fellebbezésében, hogy a keresetlevelében a felperes jogosult (és köteles is) megjelölni az érvényesíteni kívánt jogot [Pp. 121. §-a
(1)bekezdésének c) pontja] és a jogszabályokban megjelölt jogcímek közül azt kiválasztani. Annak eldöntése azonban a bíróság feladata, hogy a felperes által megjelölt jogcímen az alperessel szemben az adott igény érvényesíthető-e, vagy sem. A végelszámoló jogállása tekintetében a Ctv. a korábban hatályban volt jogszabályi rendelkezéseket pontosította, és a Ctv. 99. §-ának
(1)bekezdésében foglalt rendelkezésekkel egyértelművé tette, hogy a végelszámoló vezető tisztségviselőnek minősül. A Ctv. 99. §-ának
(1)bekezdése alapján a végelszámoló személyére a cégformától függetlenül megfelelően alkalmazni kell „A gazdasági társaságokról" szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 21-30. §-ában foglaltakat, a Gt. 22. §-ának
(1)bekezdésében, illetve a 25. §-a
(1)bekezdésének második fordulatában írt korlátozások kivételével. Mivel többek között a Gt.
- §-ában foglalt rendelkezések csak megfelelően alkalmazandók a végelszámolóra, a jogirodalomban elfogadott többségi álláspont szerint „a végelszámoló helyzetét nem az általános Gt. szerinti vezető tisztségviselői előírások határozzák meg. A Ctv.
- §-ának
(4)bekezdése alapján eltérés a vezető tisztségviselő Gt. 30. §-ának
(2)bekezdése szerinti helyzetéhez képest az, hogy a végelszámoló mindkét érdekkör érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni, a cég, valamint a hitelezők egymás mellett nyernek említést, egyaránt fontosnak minősülnek és nincs is szükség a Gt.
- §-a szerinti rangsorolásra, mert a végelszámolónak a fenyegető, vagy a bekövetkezett fizetésképtelenséggel kapcsolatos teendőit külön szabályozza és szükség esetére szankcionálja a törvény. A Ctv.
- §-ának
(4)bekezdése szerinti szabályozás a vezető tisztségviselő általános helytállási kötelezettségéhez hasonlítva attól teljesen eltérő, nincs ugyanis korlátozás. A végelszámoló nemcsak a társasággal szemben, hanem bárkinek (végelszámolói eljárásával vagy mulasztásával) okozott kárért köteles helyt állni, az igényérvényesítésre nemcsak a társaság (vagy annak megszűnése után a tagok) hanem például a kárt szenvedett hitelező is jogosult az általános elévülési idő alatt." (Dr. Gál Judit - Dr. Kiss Gábor - Zala László: A végelszámolási eljárás, HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010. 120-121. oldal). Bár a Ctv. 99. §-ának
(4)bekezdése nem zárja ki, hogy a megfelelően alkalmazandó kifejezés miatt a végelszámoló mint vezető tisztségviselő céggel szembeni felelősségére szubszidiárius szabályként az általános felelősségi rendelkezések alkalmazásra kerüljenek, ez azonban nem jelenti azt, hogy a Gt. 30. §-ának
(3)bekezdésére hivatkozással a Cstv. 33/A. §-a szerinti megállapítási kereset előterjeszthető lenne a volt végelszámolóval szemben a Ctv. 99. §-ának
(5)bekezdésében foglalt kereset helyett. Az általános felelősségi rendelkezések abban az esetben kerülhetnek kisegítő szabályként alkalmazásra, ha a végelszámoló magatartása a Ctv. 99. §-ának
(4)-
(5)bekezdéseiben foglalt tényállások körébe nem sorolható. A Ctv. 99. §-ának
(4)bekezdése szerinti felelősség vizsgálata során a törvény a végelszámoló gondossági fokozatát a vezető tisztségviselő gondossági fokozatával azonos szintre helyezi, hiszen a céggel szemben fennálló felelőssége a végelszámolónak mint vezető tisztségviselőnek vagyoni felelősségtípus, saját magatartásáért való teljes, elsődlegesen felróhatóságon alapuló és kontraktuális felelősség. A Ctv. 99. §-ának
(5)bekezdése a cég felszámolása esetén további speciális felelősségi szabályt tartalmaz. E jogszabályhely szerint, ha a végelszámolás alatt álló cég felszámolás alá kerül és megállapítható, hogy a végelszámoló alapos ok nélkül késlekedett a felszámolási eljárás kezdeményezésével, vagy nem tett meg mindent a hitelezők veszteségeinek csökkenése, illetve a környezeti károk mérséklése, a kármentesítés érdekében vagy egyes hitelezőket mások rovására előnyben részesített, a felszámoló vagy a hitelező keresetére a bíróság arra kötelezi a végelszámolót, hogy a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke - hozzájárulást teljesítsen. A bíróság ebben az esetben a végelszámoló díját részben vagy egészben megvonhatja. Az e jogszabályi rendelkezéshez fűzött indokolás szerint a végelszámoló azon túl, hogy a Ctv. 99. §-ának
(4)bekezdése szerinti kötelezettsége megszegése esetén teljes kártérítési felelősséggel tartozik, megfelelő tényállás mellett felszámolói vagy hitelezői keresetre peres eljárásban arra is kényszeríthető, hogy a cég vagyonához tőke - hozzájárulást teljesítsen, továbbá végelszámolói díja is megvonható. Az indokolás szerint ebben az esetben nem tényállási elem a hitelezői részleges vagy teljes kielégítetlenség, ugyanis az eljárás célja, hogy az adós vagyonát, a felszámolási költségek és a hitelezői követelések fedezetét növelje, ugyanakkor a Ctv. 99. §-ának
(5)bekezdése a cég vagyonához csak a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke hozzájárulás teljesítéséről rendelkezik. Az ítélőtábla megállapítása szerint a Ctv. 99. §-ának
(5)bekezdése részben hasonló szabályt tartalmaz, mint a vezető tisztségviselőknek a Cstv. 33/A. §-a szerinti, az angolszász jogból ismert „wrongfull trading" felelőssége (az angol bíróság nem kártérítésre kötelezi a vezető tisztségviselőt, hanem arra, hogy járuljon hozzá a társaság vagyonához akkora mértékben, amekkorát a bíróság szükségesnek tart.) Erre utal a Ctv. indokolása is, amely szerint a bíróság által megítélendő összeg teljes mértékben a bírói mérlegelésen múlik, melynek során figyelembe kell venni a kötelességszegés súlyát, az esetlegesen okozott kár mértékét, a végelszámoló vagyoni helyzetét és az eset összes körülményeit. A Ctv. 99. §-ának
(5)bekezdésében foglalt rendelkezések illetve a Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősségi rendelkezések egybevetéséből megállapítható, hogy mivel a Ctv. 99. §-ának
(4)bekezdése a végelszámolási eljárás alatt a végelszámoló feladataként elsődlegesen a végelszámolás alatt álló cég, valamint a hitelezői érdekek együttes szem előtt tartását követeli meg, ezért a Cstv. 33/A. §-ának
(1)bekezdése szerinti feltétel - a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján köteles ellátni - a végelszámolási eljárás alatt a végelszámoló felelősségére megfelelően nem alkalmazható. A Ctv. ugyanis speciális rendelkezéseket tartalmaz a végelszámolóval mint vezető tisztségviselővel szembeni követelményekre, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az alperessel szemben a Cstv. 33/A. §-ára hivatkozással nem érvényesíthet igényt, az alperessel mint végelszámolóval szemben a Ctv-ben szabályozott speciális felelősségi rendelkezések alapján érvényesíthetett volna igényt az egyéb feltételek fennállta esetén. A végelszámoló - mint vezető tisztségviselő felelősségére a Ctv. 99. §-ának
(4)-
(5)bekezdései azért tartalmaznak speciális rendelkezéseket, - a cég, illetve a hitelezői érdekek együttes szem előtt tartása - mivel a végelszámolást, mint a jogutód nélküli megszűnés egyik formáját a jogalkotó a cég olyan létszakának tekinti, amely alatt az általánostól eltérő magatartási formák szerint kell eljárnia a végelszámolónak mint a cég vezető tisztségviselőjének. [Utal arra is az ítélőtábla, hogy az új Ptk. (
- évi V. törvény) 3:
- §-ának utolsó mondata is ezért került úgy megfogalmazásra, hogy a végelszámolóra a harmadik személyekkel szembeni felelősségi rendelkezések nem alkalmazhatóak.] Mindezekre tekintettel a felperes alaptalanul hivatkozott ezért a fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság „vitatta" az általa megjelölt jogcímet. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában - helyesen - azt fejtette ki, hogy a felperes által megjelölt Cstv. 33/A. §-a alapján miért nem érvényesíthető igény az alperessel mint az adós volt végelszámolójával szemben. A felperes a fellebbezésében nem támadta az elsőfokú ítélet indokolásának az alperes passzív perbeli legitimációjával kapcsolatos álláspontját, ugyanakkor az ítélőtábla szerint e körben a Ctv.
- §-a
(1)-
(3)bekezdéseiben rögzített rendelkezésekből nem vonható le az a megállapítás, hogy ha a végelszámoló nem természetes személy, csupán az általa kijelölt természetes személlyel szemben érvényesíthető a Cstv. 33/A. §-a szerinti igény. Ha a végelszámoló a felszámolók névjegyzékéből kerül kiválasztásra, a végelszámolási feladatok ellátására a végelszámoló szervezet a vele munkaviszonyban, tagsági viszonyban, megbízási viszonyban álló természetes személyt jelölheti ki, aki nem a saját nevében, hanem a végelszámoló szervezet nevében jogosult, illetve köteles eljárni, az ő felelőssége a végelszámoló szervezet irányában áll fenn, és nem az adós illetve a hitelezők felé. A Ctv. rendelkezései alapján tehát egyértelmű, hogy a végelszámoló szervezet a cég törvényes képviselője, ebből következően nem a saját, hanem a cég nevében, képviseletében köt szerződést a feladatra tesz jognyilatkozatot az erre kijelölt természetes személy útján. (A cégjegyzékbe is a végelszámoló szervezet kerül bejegyzésre vezető tisztségviselőként, és a kijelölt természetes személy az, aki a nevében ténylegesen ellátja a feladatokat.) Nem találta alaposnak az ítélőtábla a felperes fellebbezését a másodlagos (harmadlagos) kereseti kérelemmel összefüggő per megszüntetés tárgyában sem. A kialakult bírói gyakorlat szerint ugyanis, amíg az adós ellen folyó felszámolási eljárás eredményeként be nem bizonyosodik, hogy a követelés vagy annak egy része nem térül meg, a kárigény időelőtti (EBH2002.641.). Ezért helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság akkor, amikor a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja szerint - visszautalva a Pp. 130. §-a
(1)bekezdésének f) pontjában foglaltakra is - megszüntette, mivel a felperes keresete e jogcímre alapítottan időelőtti. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy alaptalanul sérelmezte a felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak a követelés behajthatatlanságáról szóló nyilatkozata tárgyában tett megállapításait. Az elsőfokú ítélet indokolása a
- oldalának második bekezdése csupán azt rögzíti, hogy a felperes hitelezőként továbbra is részt vesz a felszámolási eljárásban, mivel azt nyilatkozta, hogy nem kért behajthatatlansági nyilatkozatot, és az a jövőben sem áll szándékában. E ténynek abból a szempontból van jelentősége, hogy amennyiben a felperes a Cstv.
- §-ának
(8)bekezdése alapján „A számvitelről" szóló 2000. évi C. törvény 3. §-a
(4)bekezdésének
- pontja szerinti behajthatatlansági nyilatkozatot kért volna, megszűnt volna a hitelezői minősége és az igényérvényesítéssel kapcsolatos anyagi jogi jogvesztésre tekintettel hitelezőként már nem indíthatna pert az alperessel szemben (BDT2008.178.). Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése szerint - utalással a Pp. 254. §-ának
(3)bekezdésére is - indokai alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárással felmerült költségét (jogtanácsosi munkadíj) maga köteles viselni. Az ítélőtábla a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 3. §-a
(3)és
(5)bekezdése, valamint a 4/A. §-ának
(1)bekezdése alapján megállapított - ügyvédi munkadíjból származó perköltség megfizetésére a felperes javára a fellebbezésre tett észrevétel terjedelmét és az ügy tárgyaláson kívüli elintézését is figyelembe véve. A felperes teljes személyes illetékmentessége folytán „Az illetékekről" szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §-ának
(1)bekezdése alapján megállapított és az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján a fellebbezési illetéket az állam viseli. Debrecen,
- november
- Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit sk. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna sk. előadó bíró, Dr. Szűcs Lajos sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -