← Magyarország

Gf.30119/2013/9 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.119/2013/

  1. szám A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Halmos Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Mészáros Győző Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kölcsön visszafizetés iránt indított perében a ...Törvényszék
  2. január
  3. napján kelt .... számú ítélete ellen az alperes által
  4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja és a kamatfizetés kezdő időpontját 30.000.000 (harmincmillió) forint tekintetében
  5. április
  6. napja helyett, 17.500.000 (tizenhétmillió-ötszázezer) forint tekintetében
  7. november 12-e helyett
  8. január
  9. napjában határozza meg. Ezt meghaladóan tekinti a keresetet elutasítottnak. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1.600.000 (egymillió-hatszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest 78.000.000 forint tőke, ennek
  10. január
  11. napjától számított késedelmi kamata, valamint 30.000.000 forint tőke után
  12. április
  13. napjától, 10.000.000 forint tőke után
  14. szeptember
  15. napjától, 17.500.000 forint tőke után
  16. november
  17. napjától, 17.500.000 forint tőke után
  18. december
  19. napjától és 3.000.000 forint tőke után
  20. január
  21. napjától
  22. december
  23. napjáig a mindenkori jegybanki alapkamattal egyező mértékű ügyleti kamat és perköltség fizetésére. Tényként az alábbiakat állapította meg: A felperesnek
  24. évben az alperesi részvénytársaságban közvetlen irányítást biztosító befolyása volt. Az alperes ebben az évben egy fejlesztési projektbe kezdett, melyhez önerőre volt szükség, ezt a felperes biztosította akként, hogy öt alkalommal,
  25. április
  26. és december
  27. között, írásban kötött szerződéssel összesen 78.000.000 forint kölcsönt adott. A 30.000.000 forint visszafizetési határidejét
  28. február
  29. napjában, a 10.000.000, illetve 17.000.000 forint visszafizetési határidejét
  30. március
  31. napjában, a negyedik kölcsön visszafizetési határidejét pedig
  32. május
  33. napjában határozták meg. A legutolsó kölcsönszerződésben ezt a határidőt
  34. december
  35. napjában állapították meg. Mindegyik szerződésben vállalt az alperes ügyleti kamat fizetését, a rövidlejáratúakban a tőkefizetéssel egy időben, a két
  36. március 15-ei lejáratúnál minden év június
  37. napján, míg a legutolsóban minden év december
  38. napján esedékes kamatfizetést kötöttek ki. Ezzel párhuzamosan a felperes értékesítésre hirdette meg részvényei többségét, az ajánlattevők közül B. R. került ki nyertesen. A
  39. december 21-én tartott felperesi Pénzügyi-Ellenőrző-, valamint Gazdasági és Városfejlesztési Bizottság összevont ülésén a leendő vevő, B. R. jogi képviselőjével jelen volt. Az átruházási szerződés feltételeinek megtárgyalásakor - a jegyzőkönyvben rögzítettek szerint - akként nyilatkozott, hogy vállalja a felperes által adott teljes kölcsön
  40. december
  41. napjáig történő visszafizetését azzal, hogy az ügyleti kamatokat minden év december 31-éig megfizeti. A felperes
  42. december
  43. napján tartott képviselő testületi ülésen elfogadott, 319/2004.(XII.22.) Kt. határozatában rögzítette, hogy ugyanezen feltételek mellett engedélyezi az átruházási szerződés megkötését. A részvény átruházási szerződés
  44. március 25-én került megkötésre, abban a felek rögzítették, hogy az alperesi társaság vállalja az összesen 78.000.000 forint kölcsön egyösszegű visszafizetését legkésőbb
  45. december
  46. napjáig.
  47. május 28-ai hatállyal az alperesi részvénytársaság törvényes képviselője a vevő, B. R. lett. A
  48. évi éves beszámoló szerint a felperesi tagi kölcsönök visszafizetésének határideje
  49. december 31.,
  50. évig az éves beszámolók mindegyike a tagi kölcsön visszafizetés tekintetében ugyanilyen tartalommal került elfogadásra. A részvény átruházási szerződés módosításakor a felperes vállalta, hogy minden évben az idegenforgalmi adó és normatív állami támogatás teljes összegét az alperesi társaság rendelkezésre bocsátja és a társaság ezen összegnek megfelelő alaptőke emelést köteles végrehajtani, ez
  51. évig minden évben teljesedésbe is ment. A
  52. január 3-án kelt levelében a felperes felszólította az alperest teljes tartozása visszafizetésére. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság azt a jogi következtetést vonta le, hogy az alperes elévülési kifogásra, illetve időelőttiségre hivatkozása alaptalan, mert a felek ráutaló magatartással a négy kölcsönszerződést módosították akként, hogy egységesen
  53. december
  54. napjában határozták meg a visszafizetés időpontját. Az ügyleti kamatfizetés kezdő időpontját az elsőfokú bíróság a folyósítás időpontjában határozta meg. Az alperes beszámítási kifogását a Gt.250.§

(1)bekezdésére, illetve a Ptk.296.§-ára hivatkozva alaptalannak találta. Megállapította, hogy az alperes alaptőke emelés hiányában a felperessel szemben követelést nem érvényesíthet, a beszámítás egyik konjunktív feltétele, a követelés lejárta hiányában, mert közgyűlési határozat az alaptőke emeléséről nem rendelkezett. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a szerződéseket nem módosították, ezért a
  1. április 26-án és november 22-én kelt kölcsönszerződésekből eredő igény elévült, a
  2. augusztus 18-án és november 5-én megkötött szerződésekből eredő felperesi követelés pedig idő előtti, ugyanis a visszafizetési határidő még nem járt le. A
  3. december
  4. napján kelt, és általa is elismerten lejárt követeléssel szemben fenntartotta beszámítási kifogását. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a felek a szerződések visszafizetésének határidejét egyöntetűen
  5. december
  6. napjában határozták meg, a másodfokú tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a kamatfizetés körében a módosított megállapodás az volt, hogy minden év december 31-ig kell az ügyleti kamatot az alperesnek fizetni. A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a másodfokú bíróság azzal egészíti ki, hogy peres felek - a
  7. március 25-én kelt részvény átruházási szerződés megkötését megelőzően - a
  8. évben kötött kölcsönszerződések visszafizetési határidejét
  9. december
  10. napjában határozták meg azzal, hogy a szerződésekben kikötött ügyleti kamatot minden év december
  11. napjáig köteles az alperes megfizetni. Az így kiegészített tényállás alapján is helyes az elsőfokú bíróság döntése a tőkemarasztalás tekintetében, azonban annak jogi indokait a másodfokú bíróság az alábbiakban módosítja, és egészíti ki: A Ptk. 240.§
(1)bekezdése szerint ha a jogszabály kivételt nem tesz a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát. A Ptk. 216.§
(1)bekezdése akként rendelkezik, hogy szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni, illetve a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. Nem ért azonban egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a szerződések módosítása a felek részéről ráutaló magatartással történt. A felperes PénzügyiEllenőrző-, valamint Gazdasági és Városfejlesztési Bizottságainak
  1. december 21-én megtartott rendkívüli zárt üléséről készült jegyzőkönyvből megállapítható, hogy az alperes, aki akkor még mint leendő részvényvásárló vett részt az ülésen, vállalta, hogy az addig megkötött kölcsönszerződések alapján fennálló alperesi tartozást egy összegben,
  2. december
  3. napjáig visszafizeti, míg az ügyleti kamatot minden év december 31-ig fizeti meg. (17/F/
  4. alatt csatolt jegyzőkönyv
  5. oldal, alulról a
  6. bekezdés,
  7. oldal legalsó bekezdés). A felperes másnap,
  8. december 22-én megtartott képviselő testületi ülésén elfogadott, 319/2004.(XII.22.) Kt. számú határozatával ezt az ajánlatot elfogadta. B.R. akaratnyilatkozatát a tőketartozás tekintetében írásban is megerősítette a részvény-átruházási szerződésben. Az alperes helyett a nyilatkozatot akkor nem vitásan a későbbi ügyvezető, B. R., mint a Ptk.221.§ álképviselő tette meg, jognyilatkozatát azonban a képviselt alperes jóváhagyta a
  9. évi éves beszámoló elfogadásával, amely a tagi kölcsönöket a
  10. december
  11. napi állapottal 47.500.000 forint erejéig rövid lejáratú, 30.500.000 forint erejéig hosszú lejáratú tartozásként nyilvántartva rögzítette, azzal, hogy a
  12. március hónapban létrejött részvény átruházási szerződés szerint a tagi kölcsönök visszafizetési időpontja egységesen
  13. december
  14. 2009 évig az alperes összes éves beszámolója ezt tartalmazza. A peres felek között tehát a tőkekövetelésre és az ügylet kamatra a szerződések módosítása egyező akaratnyilvánítással, részben szóban, jegyzőkönyvben rögzítetten, részben képviselő-testületi határozatban rögzített nyilatkozattal megtörtént. A kölcsön tőkeösszege nem évült el, és nem idő előtti. A felperes ügyleti kamat követelése azonban a
  15. évre fizetendő ügyleti kamat tekintetében elévült, a kamat ugyanis a módosított megállapodás szerint
  16. december 31-én az összes tagi kölcsön vonatkozásában esedékessé vált, a
  17. évi kamatot a felperes
  18. december 31-ig követelhette volna, ezzel szemben maga is elismerte, hogy csak
  19. január 3.napján kelt fizetési felszólításban hívta fel az alperest a teljesítésre. Az alperes által előterjesztett elévülési kifogás azonban csak a
  20. április 26-án felvett 30.000.000.-forintra, és a
  21. november 22-én felvett 17.500.000.- forintra vonatkozott, a másodfokú bíróság ezért csak e két kölcsön
  22. december 31-én esedékes ügyleti kamata tekintetében utasította el a keresetet, mert az elévült követelést bírói úton érvényesíteni már nem lehet. A 30.000.000.-, illetve 17.500.000,- forint tőke után tehát az alperes csak
  23. január
  24. napjától kezdődően köteles a szerződés szerint ügyleti kamat fizetésére. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak alperesi beszámítási kifogás körében kifejtett jogi indokaival, megjegyezve azt, hogy az alperes sem a részvény átruházási szerződésnek, sem az azt módosító szerződésnek nem volt alanya, így ezen szerződéses jogviszony alapján a felperessel szemben igényt nem érvényesíthet. A másodfokú bíróság a fenti indokok alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint változtatta meg. Az alperesi fellebbezés kizárólag az ügyleti kamat egyéves összegére volt alapos, ami a pertárgyértékhez képest rendkívül elenyésző, ezért a Pp.81 .§
(1)bekezdése alapján köteles viselni a másodfokú eljárásban felmerült költséget, ami áll a felperest képviselő ügyvéd munkadíjából, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 13.§
(3)és
(5)bekezdése alapján állapított meg. Pécs,
  1. november
  2. Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.