← Magyarország

Kfv.35622/2012/5 – Kúria

Obsah (7)Art. 130Art. 116Art. 108Art. 97Art. 142Art. 2013Art. 109

A határozat elvi tartalma: Adóhatósági megállapítás hiányában

Art. 130. §-ára való hivatkozás törvényi feltétele nem teljesül.

A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.622/2012/5.szám A Kúria a dr. Fülöp Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Novoth Zoltán György jogtanácsos által képviselt alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék

  1. május
  2. napján kelt 25.K.33.384/2010/
  3. számú ítélete ellen a felperes által
  4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Törvényszék 25.K.33.384/2010/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

alperesnek 15 napon belül 75.000 (

az hetvenötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra - 317.500 (

az háromszáztizenhétezer-ötszáz) felhívásra forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága valamennyi adónemre kiterjedő ellenőrzést végzett a felperesnél 2003.,

  1. évekre. A vizsgálat megállapításait tartalmazó elsőfokú határozat
  2. április 12-én emelkedett jogerőre.

ellenőrzés lezárását követően

alperes 2007. június 14-én

adózás rendjéről szóló

  1. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 116.§ /1/ bekezdés c.) pontja alapján felülellenőrzést rendelt el a felperesnél. A 07/14/425/
  2. számú megbízólevéllel lefolytatott felülellenőrzés során hozott elsőfokú határozatot

alperes a

  1. április
  2. napján kelt határozatával megsemmisítette, és új eljárás lefolytatását rendelte el.

alperes rögzítette határozatában, hogy: „a felülellenőrzés feltételei fennálltak, ugyanis

adózó tulajdonában álló cégek ellenőrzése során megállapítást nyert, hogy a vizsgálattal lezárt időszakban tagi kölcsönt nyújtott, illetve üzletrészt vásárolt. Ezek a körülmények

alapellenőrzés során nem voltak ismertek. A felülellenőrzés elrendelésének a hat hónapos határideje

Art. 116

.§ /3/ bekezdése szerint attól

időponttól számítandó, amikor

új tény, körülmény

adóhatóság tudomására jutott.

új tény, körülmény 2007. február 15-én jutott

adóhatóság tudomására, a felülellenőrzés elrendelésére 2007. június 14-én került sor, a jogszerűség szempontjából nem releváns a fellebbezés

on hivatkozása, hogy

elsőfokú határozat jogerőre emelkedésétől 18 hónap telt el." A 09/14/425/15. számú megbízólevéllel lefolytatott új eljárás eredményeként

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Felülellenőrzési Főosztálya /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ megismételt eljárásban a 2010. január 18. napján kelt határozatával

APEH Megyei Igazgatósága határozatát megváltoztatta, a felperest személyi jövedelemadó /szja/ adónemben 2004. évre 3.175.476 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 1.587.738 Ft adóbírság és 1.320.467 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Döntését

Art. 108

.§ /1/-/2/ bekezdései, 109.§ /1/-/3/ bekezdései, 97.§ /4/ bekezdése, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja tv./ 4.§ /1/ bekezdése, 28.§ /1/ bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint

ellenőrzés

  1. évre 12.115.725 Ft,
  2. évre 8.860.424 Ft egyéb jövedelmet állapított meg

adózó terhére, mivel

összegekre a korábbi években vallott jövedelme nem nyújthatott fedezetet, és

adózó olyan jogviszonyt, amelyből e jövedelme származott, nem igazolt. A

  1. évi adó megállapításához való jog elévült, a
  2. évi adóalap után adókülönbözet keletkezett

adózó terhére.

elsőfokú hatóság határozatában rögzítette, hogy

adózó 2003. évben több alkalommal - összesen 13.480.000 Ft összeget - J. T.-tól kapott kölcsön, aki

összegeket a felperes bankszámlájára utalta. J. T. 2009. október 20-i tanúvallomása szerint lakossági folyószámláról több alkalommal utalt át kölcsönként különböző nagyságrendű összegeket a felperes lakossági folyószámlájára, a kölcsönökről írásos kölcsönszerződés nem készült, szóbeli megegyezés alapján a felperes a kölcsönöket napokon, heteken belül minden esetben készpénzben visszafizette, egymással szemben tartozásuk nincs. A felülellenőrzés a pénzforgalmi mérlegben a kölcsön készpénzben történő visszafizetését szerződés hiányában a kölcsön nyújtásától számított egy hónap múlva vette figyelembe. A határozat tartalmazza továbbá, hogy a felülellenőrzés kronologikus sorrendben vette figyelembe

adózó készpénz bevételeit és kiadásait. A pénzforgalmi mérleg

  1. és
  2. évekre a benne szereplő adatokat időrendi sorrendben, napi bontásban tartalmazza,

az a készpénzbevételek mindig a következő készpénzkiadások pénzügyi forrásaként szolgálnak.

ok a bevételek, amelyeket

adózó bankszámlájára utaltak, a táblázatban nem szerepelnek, akkor jelennek meg a bevétel oszlopban, amikor adózó készpénz formájában felveszi, mivel csak ekkor tudja

t a készpénzes kiadások forrásaként felhasználni, ameddig a bankszámlán van,

csak

utalások fedezeteként szolgálhat.

adóhatóság rögzítette továbbá a felperes

on nyilatkozatát is, hogy a családjában két felnőtt és két gyermek van, a vizsgált időszakban a családjában ő volt

egyedüli kereső és rajta kívül még három eltartott él, akiknek jövedelmük nem volt, a feleségével nem adóköteles jövedelemként két gyermek után kaptak családi pótlékot. A családi pótlék összegét a felülellenőrzés a pénzforgalmi mérlegben minden hónap első napján vette figyelembe.

adózó

  1. szeptember 5-én kelt írásos nyilatkozata szerint
  2. január 1-jén 30.000.000 Ft készpénzkészlettel rendelkezett, aminek a meglétét igazolni nem tudta.

adózó részéről történő bizonyítás hiánya miatt

elsőfokú hatóság nem fogadta el felperesnek a 2002. évi készpénz megtakarítására tett nyilatkozatát, így a felülellenőrzés által készített pénzforgalmi mérleg szerint

adózó

  1. évi nyitó készpénz egyenlege 0 Ft. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
  2. május
  3. napján kelt határozatával

elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében

adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta

adóhatározatokat jogalap és összegszerűség vonatkozásában is.

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint

alperes a döntése alapjául szolgáló tényeket, körülményeket

ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárta, a rendelkezésre álló iratokra és

ok együttes értékelésére alapította döntését. Felperesnek a hatósági eljárás során tett nyilatkozataira alaposan és kellő részletességgel kitért, a fellebbezésben foglaltakat teljes körűen és szabályszerű indokolással utasította el. Nem követett el szabálysértést eljárása során, alappal alkalmazta a becslést, maradéktalanul feltárta a tényállást,

t kellően bizonyította.

elsőfokú bíróság

alperes megállapításaival egyetértett és álláspontja szerint

adóhatóság anyagi jogi értelemben is helytálló határozatot hozott, a bizonyítékokat megfelelően értékelte. A felperes

általa megjelölt 30.000.000 Ft tekintetében nem tett eleget a vele szemben, a jogszabály által kötelezettségként előírt hitelt érdemlő igazolás feltételének,

eljárás során beszerzett iratok mind a felperes, mind a házastársa vonatkozásában nem támasztották alá a határozatokban összegzett forrásokon túli összegek rendelkezésre állását a vizsgálat kezdő időpontjában. Alaptalannak értékelte

elsőfokú bíróság

adózó igazolt jövedelemmel nem bíró házastársára, illetve Jónás Tamás nyújtott kölcsönére vonatkozó kifogásokat is, a felperes nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amelyet

alperes határozatában foglalt bizonyítékokon felül értékelhető bizonyítékként figyelembe lehetett volna a per során venni. A felperes felülvizsgálati kérelmében

ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését, illetve

elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem 1-6. oldalain csak és kizárólag a J. T.tól kapott kölcsön vonatkozásában fejtette ki részletesen álláspontját, vitatta

adóhatóság illetve a bíróság megállapításait. Hangsúlyozta, hogy J. T. vagyonmérlegében bevételként sem 2003-ban, sem 2004-ben nem szerepelnek

adóhatóság által felperes készpénzes kiadásaiként nyilvántartott kölcsön visszafizetések. A revizorok a J. T.-nál lefolytatott ellenőrzés megállapításainak ismeretében

Art. 130

.§-a alapján készpénzes kiadásként nem tüntethették volna fel a kölcsönök visszafizetését a vagyonmérlegében, miután ezek

összegek nem szerepeltek bevételként a másik fél pénzforgalmi mérlegében sem. A felülvizsgálati kérelem 6., illetve utolsó: 7. oldala összefoglalóként tartalmazza, hogy

adóhatóság a tényállást nem tisztázta, a bizonyítási eljárást felületesen folytatta le, a javára szolgáló körülményeket meg sem kísérelte feltárni, megsértve ezzel

Art. 97

.§ /4/, /6/ bekezdéseinek és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 50.§ /1/ bekezdésének rendelkezéseit. A keresetében és

1. számú előkészítő iratában is jelezte, hogy

adóhatározatok indokolása hiányos.

adóhatóság eljárásával megsértette a Ket. 72.§ /1/ bekezdés e.) pontját, továbbá a gondos ügyintézés kötelezettségét, a határozatok ellentétesek

Art. 142

.§ /1/ bekezdésének rendelkezéseivel is.

adóhatóság eljárása, a becslés alkalmazása ellentétes

Art. 108

.§-109.§-inak rendelkezéseivel.

adóhatóság jogszabálysértést követett el

zal, hogy - a fennálló házastársi vagyonközösség ellenére - feleségének a bevételeit nem vizsgálta, a házastársak forrásait elkülönítette, a megélhetési kiadások, hiteltörlesztések teljes összegét felperesi kiadásoknak tekintette. A felülellenőrzés elrendelésének feltételei hiányoznak.

elsőfokú bíróság ítélete mind ezek okán, miután a keresetet elutasította, törvénysértő.

alperes érdemi ellenkérelmében

ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Közigazgatási perben a bíróság a Pp. XX. fejezetében található speciális szabályok alapján a felülvizsgálni kért határozat jogszerűségéről dönt a kereseti kérelem keretei között /Pp. 215.§/. A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási /Pp. 260.§/, jogkérdésben felülvizsgálati /Pp. 270.§/ kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül /Pp. 272.§ /2/ bekezdés, 275.§ /2/ bekezdés, BH2002. 490., KGD2002. 262./. A felperes felülvizsgálati kérelmében

elsőfokú bíróság által megsértett jogszabályként a Pp. egy jogszabályhelyét sem jelölte meg,

adóhatóság által alkalmazott Art. és Ket. rendelkezésekre hivatkozott. A felperes sem a házastársak forrásainak elszámolása, sem a felülellenőrzés elrendelésének körében a felülvizsgálati kérelmében jogszabályhelyet meg nem jelölt (

t

iraton számozottan és más beadványra történő hivatkozás nem pótolja/, így a Kúriának

elsőfokú bíróság ítéletének e tételekhez kapcsolódó részeit jogszerűség szempontjából nem volt mivel összevetnie.

Art. 2013

. január 01-ig hatályban volt 130.§-a szerint

adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak ellenőrzése során ugyanazon jogviszonyt

adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során.

alperes - felperes által nem cáfolt - nyilatkozata szerint J. T. adóellenőrzése során a felperessel folytatott kölcsönügyletét

adóhatóság nem minősítette, arra vonatkozóan megállapítást nem tett, így nemlétező megállapítással sem

onosan, sem ellentétesen dönteni nem lehetséges.

Art. 130

.§-ának

on törvényi előírása, hogy „ugyanazon jogviszonyt

adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően" hiányzik J. T. és a felperes adóellenőrzéséből (J. T. esetében ugyanis a felperessel folytatott kölcsönügyletet

adóhatóság nem minősítette), amelyből következően e jogszabályhelyet

alperes nem sérthette meg. A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását

Art. 97

.§-ának /4/-/5/ bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint

ellenőrzés során a tényállást

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást

adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen:

irat, a szakértői vélemény,

adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, más adózók adatai,

elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai,

adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során

adózó terhére értékelhető /Art. 97.§ /6/ bekezdés/.

Art. 97

.§-ának /4/ bekezdése szerint

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást.

Art. 109

.§-ának /1/ bekezdése értelmében ha

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

Art. 108

.§-ának /1/ bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha

adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell.

Art. 108

.§-ának /2/ bekezdése alapján

adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak,

onban

Art. 109

.§-ának /3/ bekezdése lehetőséget szabályoz

adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. A vizsgálattal érintett időszakra a felperes-adózó volt köteles igazolni

t, hogy bevallásainak adatai a valósággal egyezőek. Kiadásainak fedezetéről a felperes bír ismerettel, ezért annak bizonyítása, hogy kitől, mikor, miért és mennyi összeget kapott,

t mire fordította, a felperest terhelte.

adóhatóság

általa beszerzett, illetve a felperes által beterjesztett bizonyítékok alapján volt köteles dönteni, a meghozott adóhatározatokkal szembeni jogorvoslat közigazgatási perben biztosított.

adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a /Pp. 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó/ Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy

okat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék,

okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok /Pp. 166.§ /1/ bekezdés/.

elsőfokú bíróság a keresetben foglalt állítások igazolására a Pp. 163.§-ának /1/ bekezdése alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, és nem állapított meg

ügy érdemi elbírálására kiható, igazolt eljárási jogszabálysértést.

elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban

adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és

eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.

elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, a tanúvallomást, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának /1/ bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést

onban a felülvizsgálati kérelem alapján,

elsőfokú ítélettel és

adóhatározatokkal való tételes átvizsgálás során a Kúria nem állapított meg.

elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében nem iratellenes, precíz és részletes tényállást rögzített, logikusan és okszerűen értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a keresetet elutasító döntését. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak felülvéleményezést nem alapoztak meg. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján köteles

alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről és mértékéről a Kúria

illetékekről szóló

  1. évi XCIII. törvény 50.§-ának /1/ bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
  2. november
  3. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.