Pf.21415/2013/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés c) pontját, a közúti közlekedés nyilvántartásáról szóló

1. évi LXXXIV. törvény (Kknyt.)
2. §-át,
3. §

(1)bekezdésének b) pontját, 9. §

(1)bekezdésének b) pontját,

1. §-át, a közúti közlekedési nyilvántartás működéséről és az adatszolgáltatás rendjéről szóló 56/
2. (XII. 28.) BM rendelet
3. §-át,
4. §

(1)bekezdését. Kifejtette, hogy a felperesnek a személyes adatok törlésére vonatkozó kereseti kérelemmel szemben előterjesztett II. rendű alperesi védekezés mellékletéül csatolt okiratokkal összefüggő felperesi előadás (okirat hamisítás, valótlan okirati tartalom), a keresetben foglaltaktól eltérő módon jogszerűen orvosolható. A felperesnek rendelkezésére áll a Ket. szerinti rendkívüli jogorvoslat kezdeményezése, illetve egyéb polgári perben a jogainak megóvása végett indított megállapítási kereset is. A felperes által kezdeményezett, személyes adatok törlése iránti perben nem vizsgálható, hogy a II. rendű alperes okmánytárában őrzött iratok megfelelnek-e a valóságnak, illetve meghamisítottak-e. Nem volt megítélhető továbbá a perben az sem, hogy a felperes által az okiratokkal, és a motorkerékpár tulajdonlásával, birtoklásával kapcsolatosan előadottak megfelelnek-e a valóságnak. A rendelkezésre álló adatok alapján a II. rendű alperes megfelelően kezeli a felperes személyes adatait, egészen addig, míg más bírósági eljárásban ezzel ellenkező tény megállapítására nem kerül sor. Az I. rendű alperes tekintetében azt állapította meg, hogy a II. rendű alperestől vette át a felperes által sérelmezett személyes adatot, ezért vele szemben sem volt alapos a felperesi kereset. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság határozata megalapozatlan és törvénysértő. Előadta, hogy a II. rendű alperes által a személyes adatok közlésének jogszerűsége igazolásául csatolt iratok közül, az adatlap megjelölésű iraton az ügyfél aláírása rovatban lévő név nem a neve, és az aláírás sem tőle származik, miként az ... szám nem a saját személyi igazolványának a száma. A csatolt meghatalmazás is nyilvánvaló hamisítványt, ugyanis a meghatalmazás szövegében meghatalmazóként nem a saját személyneve szerepel, és a meghatalmazó aláírása pedig szakértelemmel nem rendelkező számára is érzékelhetően nem tőle származik. Ellentmondás mutatkozik továbbá az adatlap keletkezése és a meghatalmazás keletkezése között, mivel a műszaki vizsgálat keltezése korábbi, mint a meghatalmazás. A szintén csatolt készpénzfizetési számla megjelölésű okiraton nem a saját aláírása található. Előadta, hogy az ... forgalmi rendszámú motorkerékpárral kapcsolatosan a személyi igazolványának első négy lapjának másolata ismeretlen módon került a hivatal birtokába. A tulajdonosi bejegyzés alapjául szolgáló okiratokon szereplő aláírások hamisított jellegének feltárása érdekében igazságügyi szakértő kirendelését kérte. Álláspontja szerint azok a körülmények is igazolják, hogy a járműnek nem tulajdonosa, miszerint az illetékes önkormányzat nem írt elő számára a járműre vonatkozó tulajdonjoga alapján súlyadót. Megkeresésére a Magyar Biztosítók Szövetsége is azt közölte, hogy gépjármű-felelősségbiztosítás tekintetében a jármű tulajdonjogára vonatkozó adat a nyilvántartásukban nem szerepel. Kifejtette továbbá, hogy a II. rendű alperesnek korábban megküldött kérelmét a hivatalnak törlési eljárás megindítására irányuló kérelemként kellett volna elintéznie, melynek során a kérelem tárgyában alakszerű, jogorvoslattal támadható határozatot kellett volna hoznia, ilyen azonban nem keletkezett. Az I. rendű alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Előadta, hogy bírósági végrehajtóként a jogszabályi előírásokat betartva kereste meg a II. rendű alperest, és ennek eredménye alapján a járművet lefoglalta. A felperesnek ebben a helyzetben kizárólag a végrehajtási kifogás, mint az intézkedésével kapcsolatos jogorvoslat állt rendelkezésére. A felperes a jelen per megindításával nem a megfelelő eljárást választotta a jogai megóvására. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy a felperes által hivatkozottak nem támasztják alá azt, hogy az adatok törlésével kapcsolatos kérelmét határozat hozatalával kellett volna elbírálnia, ugyanakkor a felperes figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság indokolásában foglaltakat, mert az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezések felhívásával megfelelően támasztotta alá a kereset megalapozatlanságát. A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal teljes egészében egyetértett, ezért határozatát a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A perben a felperes alapvetően azt kifogásolta, hogy az I. és II. rendű alperesek olyan adatot társítottak a személyéhez, mely adatoknak az összekapcsolása valótlan ténybeli alapon nyugodott. Az Info tv. 4. §

(1)bekezdése szerint, személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Az 5. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjai úgy rendelkeznek, hogy személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján az abban meghatározott körben helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli. A II. rendű alperes a felperesi adatokat alapvetően jogszabályi felhatalmazás alapján kezelte, mert kötelezettsége a gépjárművek tulajdonosait is tartalmazó nyilvántartás vezetése az 56/1999. (XII. 28. BM rendelet 1. §-a alapján. A nyilvántartható adatok körét pedig a Kknyt. 9. §

(1)bekezdésének b) pontja határozza meg. Az I. rendű alperes harmadik személy követelésének behajtása érdekében, bírósági végrehajtási eljárásban szerezte be a felperesi személyes adatokat, a bírósági végrehajtási eljárásról szóló

1. évi LIII. törvény (Vht.) 47.§-a szerint. Ilyen összefüggésben az I. rendű alperes adatkezelése szorosan kapcsolódott a II. rendű alperes adatkezeléséhez, mert az általa vezetett nyilvántartásból jutott az adatokhoz. Az I. és II. rendű törvényi rendelkezések alapján jogszerűen kezelték a felperes személyes adatait. A felperes igénye azonban alapvetően arra vonatkozott, hogy az adatkezelés tartalmi szempontból nem felel meg a követelményeknek, mert azok nem valós tényeken nyugszanak. Ilyen szempontú vizsgálat azonban az információs önrendelkezési joggal kapcsolatos jogvitában nem kezdeményezhető, mivel felperesi nyilatkozatok - közvetett módon - a gépjármű adásvételével kapcsolatos szerződés érvényes létrejöttével voltak kapcsolatosak. Az okiratok valódisága, valamint a motorkerékpár adásvételével kapcsolatos jogügylet létrejötte szerződési jogi tények, melyek a jelen per alpereseivel szemben nem vitathatók. A kötelmi jogügylet az okiratok tartalma alapján kizárólag a felperes és az okiratban feltüntetett személyek viszonylatában ítélhető meg. A II. rendű alperes által vezetett nyilvántartás nem közhitelesen bizonyítja a bejegyzett tényeket és jogokat, hanem alapvetően deklaratív jelleggel. A nyilvántartásban feltüntetett adatok az alapul szolgáló okirati dokumentáció szerint kerülnek bejegyzésre. Amennyiben a felperes úgy ítéli meg, hogy az adatok nem valódiak, akkor ez a bizonyítási kötelezettség rá hárul. A bizonyításnak azonban elsősorban arra kell irányulnia, hogy a felperes nem tulajdonosa a motorkerékpárnak, ez pedig kizárólag a nyilvántartás adatai szerinti szerződő féllel szemben, másik peres eljárásban folytatható. Amennyiben a felperes bizonyítása eredményre vezethet, kérheti a II. rendű alperes által kezelt adatok helyesbítését, törlését. A felperes jogainak megóvása érdekében nem a megfelelő eljárást választotta, ezért az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a keresetét. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a felperes köteles viselni és az I. és II. rendű alperesek másodfokú perköltségét a Pp.
2. §-ának utaló szabálya és a Pp.
3. §

(1)bekezdése szerint. Az I. rendű alperes jogi képviselőjével kötött megbízási szerződés alapján érvényesített perköltségigényt, melyet a másodfokú bíróság nem tartott eltúlzottnak, ezért a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(1)bekezdése, a II. rendű alperes tekintetében pedig a Rendelet 3. §

(2)bekezdésének a) pontja,

(5)bekezdése és 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapította meg az ügyvédi munkadíjat. A per tárgyi illetékmentességére tekintettel a feleknek illetékfizetési kötelezettsége nem keletkezett. Budapest,

1. november
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke . Kisbán Tamás s.k. . Hercsik Zita s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő