A határozat elvi tartalma: Jogellenes a rendes felmondás amelyben a munkáltató bizalomvesztésre hivatkozott, de ennek konkrét indokát a felperes személyében vagy magatartásában rejlő okát nem jelölte meg, így a hivatkozás csak feltételezéseken alapul. Mfv.I.10.700/2012/
- A Kúria a dr. Takács János László ügyvéd által képviselt a dr. Havasi Bence ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 22.M.2320/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.630.248/2012/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- szeptember
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.630.248/2012/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül 90.000 (kilencvenezer) forint és 24.300 (huszonnégyezer-háromszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az alperes viseli. I n d o k o l á s A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22.M.2320/2010/
- számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabérkülönbözet, két havi átalánykártérítés fizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet szerint az alperes perköltség és illeték viselésére is köteles. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- február 16-ától állt az alperes alkalmazásában,
- április 1-jétől kezdődően értékesítési kontroller munkakörben foglalkoztatták. Munkaviszonyát
- január 11-én kelt rendes felmondással szüntették meg. Ennek indokolása szerint az alperes tudomására jutott, hogy a felperes partnere a munkáltatóval konkurens társaságnál áll alkalmazásban. A felperes munkaköre a munkáltató működését, piaci eredményességét érintően fontos stratégiai pozíció, amely munkakör ellátása közben a felperes a kiemelkedően bizalmas információk birtokába jut. Az értékesítési kontroller munkaköre bizalmi, stratégiai pozíció, ezért a munkáltató bizalomvesztése következtében a felperes további foglalkoztatására nincs mód. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a peres felek előadása és a tanúk nyilatkozata alapján megállapítható volt, hogy a munkáltató egyik kiemelt dolgozója, K.L. a konkurenciának számító D.H. Kft-nél létesített munkaviszonyt kiemelt munkakörben. Ugyanakkor az is rögzíthető, hogy az alperes
- illetve
- év eleji eredményességét, piacon betöltött szerepét, a C. áruházlánccal megkötendő szerződését semmiképpen sem befolyásolta a felperes, és az is megállapítható, hogy ezen folyamatra K.L.-nek sem volt ráhatása, illetve befolyása. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkáltatón belül különböző „pletykák", megjegyzések voltak a felperes és K.L. kapcsolatát illetően, és az is minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a viszonyukra vagy az intim kapcsolatukra nézve semmiféle bizonyíték nem állt rendelkezésre. Az alperes feltételezésből indult ki, azt értékelte, miszerint ennek alapján fennáll-e a veszélye annak, hogy a felperes esetleg adatokat szolgáltathat ki K.L.-nek, és ez vezetett a bizalomvesztéshez. A perben minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert az, hogy a felperes a bizalomvesztésre nem adott okot, J.ZS. a tanúvallomásában részletesen nyilatkozott arról, hogy a felperes munkavégzésével soha semmilyen probléma nem merült fel, nem tanúsított olyan magatartást, amely okot adott volna a bizalomvesztésre. A bíróság kiemelte, hogy a rendes felmondás indokolásában megfogalmazottak adott esetben valósak lehetnek, ugyanakkor azok között oki kapcsolat, logikai lánc nem volt fellelhető. A bíróság két havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánykárt talált megállapíthatónak kimondva, hogy a felperes további egy havi végkielégítésre nem jogosult. Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 55.Mf.630.248/2012/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az átalánykártérítés mértékét öt hónapra, összegét bruttó 2.380.840 forintra felemelte. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta, és a felperes keresetfelemelésére tekintettel kötelezte az alperest további elmaradt munkabér és annak kamata, valamint végkielégítés és felmondási időre járó átlagkereset megfizetésére. A bíróság az alperest perköltség fizetésére is kötelezte megállapítva, hogy a munkáltató az őt terhelő fellebbezési illetéket lerótta. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása után a tényállást helyesen tárta fel, döntését a jogszabályok helyes alkalmazásával, helytálló következtetéssel hozta meg. Sz.Z.A., valamint J.ZS. tanúk vallomásából kitűnt, hogy a felperes és K.L. „partneri" viszonya pusztán szóbeszéd tárgya volt, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor ezt a kapcsolatot, illetőleg az erre vonatkozó perbeni előadásokat, vallomásokat nem tartotta szükségesnek részleteiben értékelni. A másodfokú bíróság kiemelten osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a felmondási indoknak objektívnek kell lenni, így a „bizalomvesztés" sem alapulhat csupán feltételezéseken. A másodfokú bíróság szerint értékelni kellett, hogy a felmondás a felperes magánszféráját is érintette, amikor meg nem nevezetten bár, de utalt az állítólagos partnerére. Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a felmondás a felperest megalapozatlanul gyanúsította „információk kiszivárogtatásával". A másodfokú bíróság figyelembe vette a jogviszony időtartama mellett azt is, hogy a felperes rövid időn belül elhelyezkedett, így az átalánykártérítés mértékét öt havi átlagkeresettel egyezően határozta meg. A felperes csatlakozó fellebbezésében megjelölt igényeket a bíróság megalapozottnak találta. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalára irányult. A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékokat csak külön-külön értékelte, azokat azonban összefüggésében nem vizsgálta, holott a Pp.
- §
(1)bekezdés helyes alkalmazása mellett igazolható volt a bizalomvesztés objektív alátámasztása. A bíróságok nem megfelelően értékelték a munkáltató által a keresetlevéllel szembeni ellenkérelemhez csatolt telefonforgalmi kimutatást. A jogerős ítélet jogszabálysértő, mert az
- évi XXII. törvény (régi Mt.) szerinti rendes felmondás indokolása körében figyelmen kívül hagyja a bizonyítékok összességéből a munkáltató által ésszerűen és okszerűen levonható következtetést a munkaviszony fennállásával együttjáró kockázatot illetően. Nem értékelt konkrét tényeket a bizalomvesztés alátámasztása körében, és a döntés független a valós gazdasági folyamatoktól. Az alperes több forrásból, egyezően jutott információkhoz a felperes és K.L. partneri viszonyával kapcsolatban, rendelkezésre áll a híváslista, amely ezt az információt tényszerűen megerősítette. Az alperes nem értett egyet a törvényszék indokolásának azon kitételével, amely szerint a felmondás indokolása körében az alperesi adatok kiadását, illetve annak körülményeit kellett értékelni, a per lényege nem a tényleges információkiadás, hanem ennek kockázatának értékelése volt. Az alperes a felperest információk kiszivárogtatásával nem vádolta, így a korábban megállapított két havi átlagkeresetnek megfelelő összegű kárátalány - még a jogviszony megszüntetés jogellenessége esetén is - elégséges a hátrány kompenzálására. Az alperes változatlanul fenntartotta a fellebbezésében már bemutatásra került tényeket. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalására irányult. Állítása szerint a felmondásban nem szerepel sem közvetlen utalás a telefonforgalom kimutatásra, sem olyan állítás, amelynek alátámasztására az alperes által hivatkozott lista alkalmas lehetne. A felperes álláspontja szerint amennyiben a bizalomvesztés indoka nem az alperes által állított, de nem bizonyított partneri kapcsolat, hanem bármiféle más indok volt, úgy a bizalomvesztés önmagában tartalmatlan, közhelyszerű indoknak minősül. A rendes felmondás nem ad eligazítást sem a „partner" személyével, sem a „partneri kapcsolat" tartalmával összefüggésben. A felmondás akkor sem lehetne jogszerű, ha lett volna partneri viszony K.L.-vel, hiszen ezt egyrészt semmi sem tiltotta az alperesnél, másrészt ha elfogadnánk az alperes hivatkozását, akkor anélkül, hogy a munkaszerződés ilyet tartalmazna, elvileg bárkinek fel lehetne mondani, akinek bármely rokona vagy ismerőse másik cégnél áll alkalmazásban. Nyilvánvaló, hogy ez a felmondási ok mégha igaz is lenne, akkor sem lehetne okszerű, ráadásul nem is volt igaz. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp.
- §
(2)bekezdése és a 272. §
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben kell előadni a jogszabálysértés megjelölése mellett, hogy a fél a jogerős határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, ezért a Kúria kizárólag a jelen felülvizsgálati kérelemben konkrétan megjelölt indokokat vehette figyelembe (BH.1995.99.). A felmondás indoka csak a felmondási nyilatkozatban világosan megjelölt olyan való tény vagy körülmény lehet, amely a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggésben okszerűen alátámasztja a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetését (régi Mt.
- §). A felmondás nem nevezte meg név szerint K.L.-t, mint a felperessel partneri viszonyban állót, a meghallgatott tanúk azonban egyértelműen róla nyilatkoztak. Ennek alapján sem volt azonban megállapítható a rendes felmondás azon indokolása, hogy „a felperes partnere a munkáltatóval konkurens cégnél áll alkalmazásban". A rendes felmondásban a munkáltató bizalomvesztésre hivatkozott, ennek konkrét indokát, a felperes személyében vagy magatartásában rejlő okát nem jelölte meg, így ezen hivatkozása olyan feltételezéseken alapul, amely nem volt bizonyított. Azon felülvizsgálati hivatkozás, hogy ténylegesen információkiadás lehetősége állt fenn a felperes részéről amely a bizalomvesztéshez vezetett, többlettényállási elem hiányában a rendes felmondás jogszerű indoka nem lehetett. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésének sem. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp.
- §
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés, BH.2001.197., BH.2002.29.]. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak a fentiekre tekintettel jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot. Az alperes által állított híváslista nem volt alkalmas annak megállapítására, hogy a felperes K.L.-vel olyan partneri kapcsolatban volt, amely a munkáltatói bizalomvesztés megállapítására alkalmas lehetne. A másodfokú bíróság helytálló döntést hozott a felperest a jogellenes jogviszony megszüntetés miatt megillető elmaradt járandóságok körében is. Az Mt. 100. §
(4)bekezdését jogszerűen alkalmazva, azt a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően helyesen értelmezve, okszerűen mérlegelte a kárátalány mértéke meghatározásakor a felperes által a peres eljárásban hivatkozott körülményeket. A kárátalány mértékének megállapításánál a munkaviszony megszüntetését célzó munkáltatói intézkedés, mulasztás következményeit, annak jogsértő volta mibenlétét és körülményeit kellett értékelni. Ennek megfelelően a jogerős ítélet által meghatározott öt havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány mértéke megfelelt a jogszabályoknak és a következetes ítélkezési gyakorlatnak is. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §ának
(3)bekezdése alapján. Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésén alapul. A 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdés f) pontja és 15. §
(1)bekezdése alapján a meg nem fizetett illeték az alperest terhelte az 1990. évi CXIII. törvény 39. §
(2)bekezdése és az
- évi III. törvény
- §
(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel. A Kúria megállapította, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmén igazoltan a felülvizsgálati eljárási illetékét megfelelő összegben lerótta, ezért erről külön határozni nem kellett. Budapest,
- szeptember
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő