Mfv.10797/2012/5 – Kúria

(2)bekezdése szerint kiadott belső utasítás rendelkezhet arról, hogy a vezérigazgató munkáltatói jogkörét általános érvénnyel (utasítás) vagy eredeti meghatározással (munkaszerződés) átruházhatja. Ha az utasításról az eredeti munkaszerződés erről szóló rendelkezése eltér, ez utóbbi az irányadó. 2006. IV. Tv. 28. §

(2),

1. XXII. Tv.
2. §

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(2)Mfv.I.10.797/2012/

1. A Kúria a dr. Erdőné dr. Rigó Ágnes ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Anga László jogtanácsos által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 35.M.5291/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.639.532/2011/
3. számú közbenső ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.639.532/2011/
4. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes a keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 35.M.5291/2010/
5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára perköltség, az állam javára illeték megfizetésére.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes menedzsment csoportvezető munkakörben 1.180.942 forint átlagkeresettel állt az alperes alkalmazásában az I.I.-n. Az alperes
6. június 24-én rendkívüli felmondással kívánta a felperes munkaviszonyát megszüntetni, de felajánlotta részére a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetést, amelyet a felperes elfogadott. A megállapodást a munkáltató részéről K.J. informatikai igazgató írta alá. A munkaügyi bíróság az Mt.
7. §

(1)bekezdése, 8. §

(1)bekezdése, 74. §

(1)és

(2)bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes jogszerűen szüntette meg a felperes munkaviszonyát közös megegyezéssel. A munkáltató ugyan kilátásba helyezte a rendkívüli felmondást, de felajánlotta a felperesnek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének lehetőségét is. A felperes mérlegelhette a két intézkedés jogkövetkezményeit, saját belátása szerint döntött, amikor a munkáltató ajánlatát elfogadta. A rendkívüli felmondást nem értékelte az elsőfokú bíróság olyan fenyegetésnek, amely a felperes döntését befolyásolhatta volna tekintettel a kialakult és egységes gyakorlatra, miszerint a Munka törvénykönyvében szabályozott intézkedés kilátásba helyezése nem minősül jogellenesnek és fenyegetésnek. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkáltatóval kötött megállapodást nem a munkáltatói jogkör gyakorló írta alá. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy valamennyi alperesi munkavállaló felett a munkáltatói jogkört a vezérigazgató gyakorolja, de a

1. szeptember 12-én hatályba lépett vezérigazgatói utasítás a munkáltatói jogkör átruházását megengedte meghatározva azt a vezetői kört, akik e jog gyakorlására jogosultak. Ennek alapján rögzítette, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozó megállapodást az alperes részéről a felperes felettese, a munkáltatói jogkör gyakorlásra jogosult Informatikai Igazgatóság igazgatója írta alá. Nem osztotta a felperes álláspontját arról, hogy a felperes munkaszerződés-módosítása a munkáltatói jogkör gyakorlás rendjére vonatkozóan az alperes szabályzatától eltérő rendelkezést tartalmaz. Álláspontja szerint ez nem akadálya annak, hogy a felperesre a munkáltató szabályzatai, utasításai kiterjedjenek. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 49.Mf.639.532/2011/
2. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg
3. június 25-én a felperes munkaviszonyát. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya
4. június 20-án szűnt meg az alperesnél. Az összegszerűség megállapítására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes oldalán nem állapítható meg akarathiba a munkaviszony megszüntetésében, ezért az nem tekinthető színlelt megállapodásnak sem. A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontra helyezkedett azonban a munkáltatói jogkörgyakorlás jogszerűségét illetően. Álláspontja szerint a munkaviszony egyik lényeges kérdése az, hogy a munkáltató részéről a munkáltatói jogok gyakorlására ki jogosult. Ennek eldöntéséhez vizsgálni kellett azt, hogy az intézkedés a Munka törvénykönyvének, illetőleg az alperesnél hatályos szabályozásnak megfelelően történt-e. Ez érvényességi feltétele a megállapodás jogszerűségének. A felperes
5. január 9-én kötött munkaszerződése pontjában a felek kikötötték, hogy a munkavállalóval kapcsolatos munkáltatói jogokat a B. Rt. vezérigazgatója gyakorolja. A munkaszerződést a felek két alkalommal is módosították. Az utolsó
6. május 14-én megkötött munkaszerződés-módosítás már azt rögzíti, hogy „a munkáltató tájékoztatja a munkavállalót, hogy a jelen munkaszerződés-módosítás hatálya alatt felette az irányítási (utasítási, ellenőrzési) jogkört az informatikai igazgató gyakorolja". A másodfokú bíróság álláspontja szerint ebből az következik, hogy a nevesített jogkör-elemeken túlmenően a munkáltatói jogkör gyakorlása - ideértve a jogviszony megszüntetésre vonatkozó jogosultságot is - a vezérigazgató hatáskörébe tartozik. A közös megegyezést tartalmazó megállapodást a felperes közvetlen felettese, K.J. informatikai igazgató írta alá. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban erre nem volt jogosultsága. A felperes munkaszerződés-módosításában foglalt, az alperesnél rendszeresített általános rendelkezésekhez képest kivételnek minősülő megállapodás szerint jogszerűen csak a vezérigazgató járhatott volna el. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozása szerint a felperes vonatkozásában a munkáltatói jogkört teljes egészében az informatikai igazgató gyakorolta. Erről a
7. július 1-jétől hatályos ügyrend egyértelműen rendelkezik. A felperes sem a munkaszerződése módosításánál, sem a későbbi prémiumainak a kiírásánál és elfogadásánál, sem a közös megegyezés aláírása során nem jelezte, hogy azokat álláspontja szerint nem a munkáltatói jogkör gyakorlója írja alá. A tanúmeghallgatás során az akkori informatikai igazgató, K.J. megerősítette, hogy a munkaköri követelménye előírta, hogy a munkáltatói jogokat átruházott jogköreben teljeskörűen gyakorolja. K.J. igazgató tehát jogszerűen járt el a közös megegyezéses megállapodás aláírásakor, és ezzel a felperes is tisztában volt. Az Mt.
8. §

(1)bekezdése szerint a munkáltatói jogkör gyakorlójának a személyét lehet munkaszerződésben, tájékoztatóban, utasításban, szabályzatban is közzétenni. A felperes ismerte a

1. július 1-jétől érvényes és hatályos munkáltatói jogkörgyakorlás rendjét, azt elfogadta, nem vitatta. Ettől függetlenül a bírósági gyakorlat szerint a munkáltatói jogkör átruházásáról történő tájékoztatás elmaradása egymagában nem alapozza meg az intézkedés jogellenességét. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában tartására irányult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az irányadó 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 74. §

(1)bekezdése szerint a munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely szerv, vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti. A

(2)bekezdés szerint ha a munkáltatói jogkört nem az erre jogosított szerv, illetőleg személy gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy (szerv) jogosultságára. A

(3)bekezdés szerint az

(1)és a

(2)bekezdésben foglalt rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet. Nem vitatott peradat, hogy a felperes munkaszerződésének és első munkaszerződés-módosításának tartalma szerint felette a munkáltatói jogokat az alperes vezérigazgatója gyakorolja. A vezérigazgatói utasítás tartalmazza a vezérigazgató munkáltatói jogkörének átruházására vonatkozó szabályokat, köztük azt, hogy átruházott munkáltatói jogkört gyakorolnak az igazgatók. A másodfokú bíróság helyesen rögzítette a felperes utolsó,

1. május 14-én megkötött munkaszerződés-módosításának a munkáltatói jogkörgyakorlásra vonatkozó rendelkezéseit. Ugyanakkor nem értékelte az iratokhoz az alperes által első fokon csatolt
2. július 1-jétől hatályos ügyrend rendelkezéseit. Ennek
3. oldalán szerepel az a rendelkezés, hogy a vezérigazgató „a személyéhez kötődő döntések és feladatok kivételével és a szervezeti működési szabályzat keretei között bármely intézkedési és döntési jogosultságát átruházhatja a munkaszervezet vezetőjére, akár a munkaszervezetben kiadott belső szabályozással, akár általános érvényű vagy egyedi meghatározással". Az ügyrendet az alperesi igazgatóság mint a társaság legfőbb szerve fogadta el és hagyta jóvá, tehát megfelelt a Gt.
4. §

(2)bekezdésben a munkáltatói jogkör delegálására vonatkozó előírásoknak. A másodfokú bíróság nem értékelte a

1. július 1-jétől hatályos ügyrendet, de érdemben mégis helyes döntést hozott. Az ügyrend rendelkezése szerint ugyanis a vezérigazgató a döntési és intézkedési jogosultságát akár általános érvényű, a munkaszervezetben kiadott belső szabályozással, akár egyedi meghatározással is átruházhatja. Ilyen általános érvényű átruházás a Vezérigazgatói Utasítás. Ugyanakkor egyedi meghatározásnak minősül a felperes
2. május 14-én megkötött munkaszerződés-módosítása, amely csak az irányítási (utasítási, ellenőrzési) jogkört ruházza át az informatikai igazgatóra. A felperes következetes perbeli előadása szerint a munkaszerződésmódosítás alapján csak az utasítási jogkör gyakorlására jogosultnak tekintette az informatikai igazgatót azzal, hogy felette mindig a vezérigazgató a munkáltatói jogkör gyakorló. A prémium-kiírás, valamint a felperesnek a beosztottai nevében, a munkáltatói jogkörgyakorlással kapcsolatosan a vezérigazgatóhoz írt levele alapján nem állapítható meg, hogy az informatikai igazgató munkáltatói jogkörgyakorlására a körülményekből alappal következtethetett [régi Mt.
3. §

(2)bekezdés]. Az ügyrend rendelkezése alapján lehetősége volt az alperesnek az általános szabályozáshoz képest egyedi módon meghatározni a munkáltatói jogkörgyakorlás egyes eseteit. A felperes utolsó hatályos munkaszerződése a vezérigazgató felette történő munkáltatói jogkörgyakorlását (az irányítást, utasítást kivéve) nem érintette, ezért helytálló a másodfokú bíróság által levont jogkövetkeztetés arról, hogy az alperesi belső szabályozásra tekintettel (ügyrend) a közös megegyezésre vonatkozó megállapodást az alperes részéről nem az arra jogosult munkáltatói jogkörgyakorló írta alá, így a munkaviszony megszüntetése jogellenes. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet indokolásbeli módosítással - a Pp. 275. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte a pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján, valamint a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdés alapján. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Pesthyné dr. Pámer Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő