Mfv.10601/2012/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Nem állapítható meg, hogy a felperes az alperesnél állt munkaviszonyban, amikor a cég részére munkát végző "külsős kft-k" elismerték a perbeli időben való, munkaviszonyban történő felperesi foglalkoztatást és a felperes is ezen cégektől kért munkáltatói igazolást.

1. XXII. Tv.
2. §,
3. XXII. Tv.
4. § Mfv.I.10.601/2012/
5. A Kúria a Kocsisné dr. László Ildikó pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bacsek György ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 24.M.2462/
6. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.632.004/2012/
7. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
8. szeptember
9. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.632.004/2012/
10. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban 100 %-ban pervesztes felperes pártfogó ügyvédi díját az állam viseli. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s A felperes
11. szeptember 1-jétől dolgozott az alperes székhelyén. Munkavégzéséhez laptopot és mobiltelefont biztosítottak a részére, valamint névkártyát készítettek olyan tartalommal, hogy a munkaköre regionális vezető az alperesi telephelyen. A B. szórakoztató napilap és az E. magazin logója is fel volt tüntetve a kártyán.
12. szeptember 19-én a B.H. Kft. kiállította a felperes biztosítási jogviszonyról és az egészségbiztosítási ellátásokról szóló igazolványát, valamint a munkáltatói igazolást.
13. február 6-án a B.H. Kft. olyan tartalmú igazolást is kiállított, amelyben ugyancsak alátámasztotta, hogy
14. szeptember 1-jétől
15. november 5-éig a felperes munkaviszonya nála állt fenn.
16. november 6-ai dátummal az F.M. Kft. ugyancsak kiadta a felperes társadalombiztosítási igazolványát,
17. február 29-én pedig a munkaviszonyra vonatkozó igazolásait, amelyben azt tüntette fel, hogy
18. november 6-ától
19. március 30-áig nála állt munkaviszonyban. A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint a munkaviszonya a H.R. Zrt-nél mint a B.Ú. kiadójánál állt fenn, munkaszerződést, valamint indokolt írásbeli felmondást azonban nem kapott. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest elmaradt munkabér, valamint 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 24.M.2462/2008/
20. számú ítéletével a keresetet elutasította rögzítve, hogy a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Kötelezte a felperest perköltség viselésére. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes a munkába lépést követően nem hivatkozott az alperessel szemben arra, hogy a munkaszerződés írásbafoglalásának elmulasztása miatt a munkaszerződése érvénytelen, ezért a bíróságnak a perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján elsősorban abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a felperes és az alperes között volt-e megállapodás munkaviszony létesítésére vonatkozóan, ha pedig volt, az milyen feltételekkel jött létre. Önmagában a munkaszerződés mint okirat hiányából ugyanis nem következik az, hogy a felek között nem jött létre munkaviszony. Tény, hogy a B.H. Kft. és az F.M. Kft. kiadta a munkaviszony megszüntetésekor kötelező iratokat, ezáltal elismerte a felperes munkaviszonyának nála történő fennállását. A perben a felperes nem tette vitássá azt az iratot, amelyben az F.M. Kft. azt is igazolta, hogy a járulékok befizetése megtörtént. Ezen iratokra tekintettel a bíróság álláspontja szerint csak akkor lett volna jogi lehetőség az alperesnél a munkaviszony fennállásának megállapítására, amennyiben a B.H. Kft-vel és az F.M. Kft-vel szemben a felperes az Mt.
21. §ában szabályozott semmisségre hivatkozik. Megállapítható volt, hogy az alperes és a B.H. Kft., valamint az F.M. Kft. között megbízási szerződés jött létre hirdetési felületek, insertek eladása, értékesítése érdekében. A megbízási szerződések alapján rögzíthető volt, hogy a hirdetési felületek értékesítését ún. külső cégek végezték az alperes számára, ezt támasztotta alá a felperesi keresetlevélhez csatolt négy reklámügynökségi szerződés. Az alperes és a B.H. Kft., valamint az F.M. Kft. által kötött megbízási szerződéseket a bíróságnak jelen perben valósnak kellett elfogadnia, azok alapján megállapítható volt, hogy a felperes mint a hirdetésszervezők csoportvezetője a munkáját kizárólag az alperessel megbízási szerződésben álló reklámügynökségi tevékenységet ellátó cégek részére végezte. A felperes a munkaviszonyra vonatkozó igazolásokat az F.M. Kft. képviselőjétől kifogás nélkül átvette, bár ebben az időpontban vitathatta volna a munkaviszony fennállását, ezt azonban nem tette, csak az átvételt követő több hónappal később benyújtott keresetében. A bíróságnak nem állt rendelkezésére olyan irat, amely V.ZS. munkáltatói jogkörét támasztotta volna alá, az alperes törvényes képviselője és V.ZS. tanú is a meghallgatása során tagadta azt, hogy ilyen jogkörrel rendelkezett volna. A bíróság a felperesnek a munkaviszony fennállásának megállapítására irányuló keresetét elutasította, így az annak megszüntetése körében előterjesztett jogellenességet állító kereset sem volt megalapozott. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51.Mf.632.004/2012/
22. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest másodfokú perköltség viselésére kötelezte. Rögzítette, hogy a felperes 100 %-ban pervesztes, ezért a felmerült pártfogó ügyvédi díjat az állam viseli. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes és a B.H. Kft. között
23. június 30-án, az alperes és az F.M. Kft. között
24. november 6-án jött létre megbízási szerződés, melynek tárgya többek között a Sz.B. lap, illetve a B. című lap hirdetési ügyekben való képviselete. Az alperes tevékenységi körében szerepel a hirdetési tevékenység, de a megbízási szerződések létrehozásával ez a folyamat kiszervezésre került. A felperes állította, hogy a munkaviszonya
25. szeptember 1-jén jött létre, azonban az alperes és a B.H. Kft.
26. június 30-án kötött megbízási szerződést, így a már kiszervezett hirdetési tevékenységet az általa állított későbbi időpontban az alperes alkalmazásában nem láthatta el. Az előzőekből és a megbízási szerződésekből következően a felperes a regionális vezetői munkakörét is kizárólag a B.H. Kft-nél, illetve az F.M. Kft-nél végezte. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazolása szerint is a B.H. Kft-nél a biztosítással járó jogviszony kezdete
27. szeptember 1., megszűnése
28. november
29. Mindez szintén az alperes érvelését támasztotta alá, mivel ha a felperes ezen társasággal nem állt volna munkaviszonyban, nyilvánvalóan nem jelentette volna be a felperest biztosítással járó jogviszonyba. Ugyanezen kft.
30. február 6-án a munkavállaló kérésére saját felhasználás céljából adott ki munkáltatói igazolást, amely szerint
31. szeptember
32. napjától
33. november 5-éig tartott a munkaviszonya. Amennyiben a felperes nem tudta, hogy a B.H. Kft-nél állt alkalmazásban, akkor érthetetlen, hogy miért kért munkáltatói igazolást ettől a cégtől. Az F.M. Kft-től kapott
34. február 29-ei jövedelemigazoláson az átvételt elismerte a felperes, valamint az ehhez csatolt munkáltatói igazolásokon is szerepel az aláírása. Ezen társaság szintén kiadott egy munkáltatói igazolást
35. február 6-án a munkavállaló kérésére, saját felhasználás céljából arról, hogy a köztük lévő munkaviszony
36. november 6-ától kezdődően fennállt. A felperes ezen okiratokkal szemben nem terjesztett elő bizonyítékot, csak ismételte állítását, miszerint kényszerhelyzetben írta alá azokat. G.M. azt állította, hogy a H.R. Zrt-vel állt munkaviszonyban, azonban erre vonatkozó adat nem merült fel, és a tanú munkaügyi pert sem indított az alperessel szemben a munkaviszonya fennállására vonatkozóan. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal szemben elsődlegesen nem annak tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes munkaviszonya megszüntetésével kapcsolatban melyik társaság állított ki munkáltatói igazolásokat, hanem azt a kérdést tartotta vizsgálandónak, hogy
37. szeptember 1-jén a felperes az alperessel létesített-e munkaviszonyt, és ha igen, ez megszüntetésre került-e. A felperes a munkaviszony alperesnél történt létrejöttét nem tudta bizonyítani, így nem volt vizsgálandó az alperes vonatkozásában az F.M. Kft-vel esetlegesen fennállt és megszüntetett jogviszony. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozása szerint a bíróságok az ügyben a tényállást hiányosan és ellentmondásosan állapították meg, a feltárt tényállásból pedig megalapozatlan, jogszabálysértő következtetést vontak le. Tévedett a bíróság, amikor minden jogi indok nélkül általánosságokra hivatkozással és általános megfogalmazását adta annak, hogy a felperes az aláírásával igazoltan vette át a két hirdetési kft-től az igazolásokat anélkül, hogy figyelembe vette volna a kft-k megalakulásának és megszűnésének időpontját, valamint azt, hogy a felperes munkaviszonya mikor kezdődött és hogyan szűnt meg. Súlyosan sérült az Mt.
38. és
39. §-ában foglalt követelmény. A felperes jogi álláspontja szerint az alperes és közötte érvényes munkaszerződés jött létre az Mt. 78/A. §-a értelmében, teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra. Tény, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése nem az Mt.
40. §-a szerint történt, annak megszüntetésére V.ZS. szóbeli közlése alapján került sor. Ezt a kft-k utólagosan „lepapírozták", ez azonban nem jelenti az Mt.
41. § szerinti megszüntetést. A másodfokon eljárt bíróság az elsőfokú bíróság téves, megalapozatlan tényállását kritika nélkül elfogadva, alperes szóbeli állításának ellenőrzése nélkül, a jogszabálysértést figyelembe sem véve hozta meg a helybenhagyó ítéletét anélkül, hogy annak bármilyen jogi indokát adta volna. Olyan körülményeket emeltek ki a bíróságok, amelyek kizárólag az alperesnek kedvező jogi helyzet fenntartását indokolták. Ebben a körben a Pp.
42. § és
43. §-ában foglaltaknak megfelelően a bíróságok nem tettek eleget kioktatási kötelezettségüknek, holott ez kötelező akkor is, ha a felperes jogi képviselővel járt el. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A jogerős ítélet helytállóan indult ki abból a körülményből, hogy az alperes a B.H. Kft-vel
44. június 30-án, az F.M.SZ. Kft-vel
45. november 1-jén kötött megbízási szerződést, többek között az Sz. bulvárlap, valamint a B. című újság hirdetési ügyekben való képviseletére. Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a bíróságok nem vették figyelembe ezen két kft. megalakulásának és megszűnésének időpontját, mivel azok adott esetben a felperesi jogviszony fennálltával és megszűnésével nem hozhatók összefüggésbe. Ugyancsak helytállóan fejtették ki a bíróságok, hogy két külsős kft. végezte tehát az alperes részére a hirdetési tevékenységet, és ezen cégek elismerték, hogy a felperest a perbeli időszakban munkaviszony keretében alkalmazták. A munkavállaló a foglalkoztatást maga sem vitatta, hiszen a B.H. Kft-től, valamint az F.M. Kft-től is munkáltatói igazolást kért, amit aláírásával igazoltan meg is kapott. V.ZS. munkáltatói jogkört nem gyakorolhatott, és nem volt megállapítható az sem, hogy a felperes alappal következtethetett ezen személy munkaviszony létesítésével, illetve megszüntetésével kapcsolatos eljárási jogosultságára. Az a körülmény, hogy a napi munkavégzés folyamán utasításokat adhatott - a cégek közötti jogviszony fennállására, és ebből adódóan a felperes munkavégzésének sajátosságaira tekintettel -, nem támasztja alá azt a felperesi álláspontot, miszerint úgy gondolta, hogy ezen személy munkáltatói jogkört is gyakorolhat [Mt.
46. §