Mfv.10758/2012/4 – Kúria

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(1)a),

1. XXII. Tv.
2. §

(7)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.758/2012/4.szám A Kúria a dr. Pus Ferenc Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Pus Ferenc ügyvéd) által képviselt felperesnek az Illés és Sipos Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Illés Levente ügyvéd) által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Győri Munkaügyi Bíróságon 6.M.641/

1. szám alatt indított és a Győri Törvényszék
2. július 2-án kelt 2.Mf.20.322/2012/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Győri Törvényszék hatályában fenntartja. 2.Mf.20.322/2012/
4. számú ítéletét Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az alperes a
5. május 19-én kelt rendkívüli felmondással azért szüntette meg a telep-csoportvezető munkakörben foglalkoztatott felperes munkaviszonyát, mert a bőnyi baromfitelepen lévő munkahelyén
6. május 18 óta munkavégzésre nem jelent meg és hiányzásának okát sem szóban, sem egyéb módon munkahelyi vezetőjének nem jelezte. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felmondás jogellenes és részben helyt adva a felperes keresetének - marasztalta az alperest a jogellenes munkaviszony megszüntetés következményeként követelt összegekben. Az ítélet indokolása szerint a felek között nem volt vitás, hogy a felperes
7. május 18-án és 19-én nem jelent meg a munkahelyén, ezért a bíróság kizárólag azt vizsgálta, hogy a felperes jelentette-e távolmaradása okát a munkahelyi vezetőjének. Az okirati bizonyítékok és a tanúvallomások ismertetése után a bíróság megállapította, hogy a felperes munkahelyi vezetője - egyes bizonyítékok szerint - a perbeli napokon külföldön tartózkodó B. E. termelési igazgató volt, akit akadályoztatása esetén B. F.-né (a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló egyik ügyvezető) helyettesített. A bíróság - más bizonyítékokra utalva - rögzítette azt is, hogy a telepvezetők feletteseként a telep-csoportvezetői munkakörben dolgozó O.Zs. volt a felperes munkahelyi vezetője. Mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy az alperes nem bizonyította teljes körűen, hogy a felperes a távolmaradása okát nem jelezte a munkahelyi vezetőjének, végül kitért arra is, hogy - a rendkívüli felmondásban közölt indokokra tekintettel - nem vonta vizsgálódási körébe, hogy a felperes az árvíz miatt ténylegesen akadályoztatva volt-e a munkahelyre való eljutásban. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította, mert az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperesnek a munkahelyről való távolmaradása okát a munkahelyi vezetőnek kellett bejelentenie, ezt meghaladóan azonban - a rendkívüli felmondás indokának valós és okszerű voltát illetően helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy az alperes nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének. A másodfokú bíróság szerint a perben nemcsak azt kellett vizsgálat tárgyává tenni, hogy a felperes a munkahelyi vezetőjének bejelentette-e, hogy a munkahelyen nem tud megjelenni, hanem azt is, mi volt a távolmaradása oka. A felperes a perben maga sem tett olyan nyilatkozatot, hogy távolmaradását előzetesen bárkinek jelezte, annak okát közölte volna. O. Zs. tanúvallomása pedig, amely szerint a felperes
8. május 18-án telefonon csupán az árvízi helyzetről érdeklődött nála, amelyre a tanú azt a választ adta, hogy a baromfitelep Győr felől megközelíthető, az alperes előadását erősítette. Azt, hogy O. Zs. nem tudott arról, hogy a felperes a munkahelyén nem jelenik meg, E. J. tanúvallomása is alátámasztotta. Ezért, figyelemmel arra is, hogy a meghallgatott tanúk közül egyetlen tanú sem állította, hogy a felperes jelezte volna, hogy nem fog megjelenni a munkahelyén, ami árvízi helyzet esetében a telepvezető munkakörben dolgozó felperestől elvárható lett volna, az alperes jogszerűen élt a rendkívüli felmondás lehetőségével. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, valamint az alperes perköltségben való marasztalását kérte a Munka Törvénykönyvéről szóló
9. évi XXII. törvény (Mt.)
10. §

(2)bekezdése, 92. §

(1)bekezdése, 93. §

(1)bekezdése, 96. §

(1)-

(2)bekezdése, 100. §

(1),

(4),

(6)-

(7)bekezdései, 102. §

(3)bekezdés

1. b)pontja, 107. §
2. g)pontja és 136. §

(1)bekezdése megsértésére hivatkozva. A felperes szerint a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból téves következtetést vont le, a tanúvallomások igazolták, hogy a felperes jelezte a távolmaradását. A felperes az elsőfokú eljárásban munkaköri leírásával és G. G. tanúvallomásával - igazolta, hogy közvetlen munkahelyi vezetőjével, O. Zs.-val

1. május 18-án és 19-én is több alkalommal beszélt telefonon. Ezt támasztja alá B. F.-né ügyvezető tanúvallomása is, aki elismerte, hogy a felperes május 19-én telefonon közölte, hogy a katasztrófavédelem által elrendelt útlezárás miatt nem tud megjelenni a b.-i telephelyen; emiatt valótlan a tanú által megfogalmazott rendkívüli felmondási indok is. A felperes - távolmaradása bejelentését alátámasztandó - kiemelte K. S. (az alperes részére beszállítást végző T.Kft. műszaki vezetője) és K. O. (alperesi ügyvezető) tanúvallomását, valamint azt, hogy távolmaradásáról közvetlen munkatársai (N. G. és B. T.né) is tudomással bírtak. Állította, hogy az utóbbi két munkavállalóval való beszélgetés után hívta fel O. Zs.-t, akinek a tanúvallomása elfogultság, a vallomás ellentmondásossága és életszerűtlensége okán nem volt alkalmas a felperes állításainak megcáfolására. A felperes - a jogerős ítéletben rögzítettekkel szemben -
2. számú beadványában nemcsak a munkahelyi vezető személyének meghatározásával kapcsolatban fogalmazott meg állításokat, hanem nyilatkozott arról is, hogy „pontosan tájékoztatta O. Zs.-t nem csak a kialakult helyzetről, hanem arról is nyilván említést tett, hogy N. G. neki azt tanácsolta, el se induljon Székesfehérvárról". Ennek alapján a felperes állította azt is, hogy O. Zs. „tudott a felperes távollétéről és annak okáról is". A felperes kiemelte, hogy O. Zs-val nem csupán egy alkalommal beszélt, továbbá megjegyezte, hogy az ennek igazolására előterjesztett, a telefonbeszélgetéseket rögzítő híváslista beszerzésére tett bizonyítási indítványa eredményéről nem értesült. A felmondás indokának okszerűtlensége körében a felperes hivatkozott O. Zs. tanúként tett azon előadására, amely szerint a telep személygépkocsival nem volt megközelíthető, valamint E. J. arra vonatkozó előadására, hogy a hídon csak saját felelősségre lehetett átmenni, mert azt bármikor elmoshatta az alatta hömpölygő víz. A felperestől nem volt elvárható, hogy a munkahelyre jutás érdekében az életét kockáztassa, a munkahely megközelíthetetlenségét pedig az is bizonyítja, hogy a felperes
3. május 20-án több útvonalon való próbálkozása ellenére sem jutott el a munkahelyére. A felperes végül hivatkozott arra is, hogy az Mt.
4. § g) pontjában szabályozott elháríthatatlan ok miatt nem tudott megjelenni a munkahelyén, amelyre vonatkozóan a bíróság a felajánlott bizonyítás elrendelését szükségtelennek tartotta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, ami a felülvizsgálat alapja nem lehet (BH 2002.164.). Az alperes szerint a tanúvallomások nem támasztották alá a felperes állításait. B. F.-né tanúként elmondta, hogy a felperest ő hívta fel, mert már második napja nem tudott senki arról, hogy hol tartózkodik, ami a felperes állítása szerinti aktív magatartását nem igazolja. K. S. az alperessel nem állt munkaviszonyban, a felperes munkahelyi vezetője sem lehetett, a felperes felett munkáltatói jogkört nem gyakorló K. O. ügyvezető pedig tanúként akként nyilatkozott, hogy nem gondolta, hogy a felperes nem fog kimenni a telephelyre, hanem úgy gondolta, „hogy próbálkozni fog". A felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg, hogy O. Zs. tanúvallomásából konkrétan mely nyilatkozatok szolgáltak alapul téves következtetések levonására, e tanú vallomásából egyértelműen kitűnik, hogy vele a felperes nem közölte, mi a távolmaradásának indoka. Végül az alperes vitatta E. J. tanúvallomásának felperes általi értelmezését is, a tanú ugyanis azt is állította, hogy a telep Győr felől megközelíthető volt, ez pedig a felperes kivételével, anélkül, hogy életét kockára tette volna, valamennyi munkavállalónak sikerült. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
5. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes felülvizsgálati kérelmében anyagi jogi szabályok megsértése miatt állította, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, a felülvizsgálati kérelemben előadott kifogások azonban - tartalmuk szerint - nem a felsorolt anyagi jogszabályok téves értelmezésére, vagy alkalmazására vonatkoztak, hanem arra, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetésével megállapítható volt-e a felperes terhére rótt kötelezettségszegés elkövetése. A Kúria ezért a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint [Pp. 3. §

(2)bekezdés] - a Pp. 206. §

(1)bekezdése alapján vizsgálta felül. A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Legfelsőbb Bíróság/Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH

1. 44.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésekre jutottak-e. A Pp.
2. §

(1)bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság/Kúria számos határozatában (KGD 1993.296., BH 1999.44., BH 2012.179., EBH 2013.M4.) mutatott rá arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban, ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani; nem állapítható meg eljárási szabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. A felperes felülvizsgálati kérelmében iratellenességet nem panaszolt; a Kúria a bizonyítékok másodfokú bíróság általi értékelésének felülmérlegelésére alapos okot a felülvizsgálati kérelemben nem talált. A perben arra vonatkozóan, ki volt a felperes azon munkahelyi vezetője, akinek a munkahelyen való megjelenésben való akadályoztatását be kellett jelentenie, egymásnak ellentmondó bizonyítékok álltak rendelkezésre. Mivel a felek a jogerős ítélet erre vonatkozó megállapítását nem tették vitássá, a Kúria a jogerős ítéletet e körben - a Pp. 275. §

(2)bekezdésében foglalt keretek között eljárva - nem vizsgálta felül. A peradatok szerint a felperes lakóhelye Székesfehérváron, munkahelye a lakóhelyétől kb. 100 km-re fekvő bőnyi baromfitelepen volt, a munkába járáshoz az alperes által biztosított személygépkocsit használta. A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálata során abból indult ki, hogy a felperes csak

1. május 20-án kísérelte meg, hogy a munkahelyére eljusson, a megelőző napokon - perbeli nyilatkozataiból kitűnően - azért nem indult el a munkahelyre, mert az odajutás, a munkatársaktól, a katasztrófavédelemtől és a sajtóból származó információk alapján lehetetlennek tűnt számára. Mivel a felperes munkaviszonya megszüntetésére az Mt.
2. §

(1)bekezdés

1. a)pontjában írt egyik lényeges kötelezettség megszegése, nevezetesen az előírt helyen és időben való megjelenés és munkavégzés elmulasztása miatt került sor, a felmondás jogszerűségét pedig a felperes azért vonta kétségbe, mert az Mt. 107. §
2. g)pontja szerinti elháríthatatlan ok miatt nem tudott megjelenni a munkahelyén, a perben nem volt mellőzhető annak a vizsgálata, valóban fennálltak-e olyan körülmények, amelyek alapján a felperes 2010. május 18-án és 19-én mentesülhetett a munkahelyen való megjelenési és munkavégzési kötelezettség alól. A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a bizonyítás e körben elmaradt, és iratellenesen állította, hogy a lefolytatott bizonyítás adatai alátámasztották a bejelentési kötelezettsége teljesítését. O. Zs. tanúként határozottan állította, hogy a felperes a 2010. május 18-án telefonon történt beszélgetésük során vele nem közölte, hogy nem fog megjelenni a munkahelyen, beszélgetésük tárgya az árvízi helyzet volt, továbbá az, hogy a települést és a felperes által irányított telepet csak Győr felől lehet megközelíteni és állította azt is, hogy a felperessel május 19-én egyáltalán nem beszélt (Kecskeméti Munkaügyi Bíróság Pk.50.033/2011/4. sz. jkv. 23. old.). A felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezető tanúként úgy nyilatkozott, hogy O. Zs.-tól május 18-án értesült arról, hogy a felperes nincs „a helyén", a felperessel akkor beszélt először, amikor másnap délután a tanú felhívta telefonon (amit a felperes csak a „sokadik próbálkozása" után vett fel), ekkor a felperes azt mondta, hogy azért nem jelent meg a munkahelyen, mert a katasztrófavédelem elzárta az utat, ezért nem tudta a telepet megközelíteni. A tanú elmondta, hogy a felperest korábban azért nem hívta fel, mert fel sem merült benne, hogy nem kísérli meg a munkahelyre való eljutást, de mint utóbb kiderült a felperes ezzel egyik napon sem próbálkozott (Kecskeméti Városi Bíróság Pk.54.726/2010/4. sz. jkv. 2-3. old). G. G. (a szomszéd telep vezetője) tanúként úgy nyilatkozott, hogy a felperessel beszélt telefonon, de arról nem, hogy a felperes megy-e a munkahelyére, vagy sem, arra a kérdésre pedig, jelezte-e a felperes a munkatársainak és feletteseinek a távolmaradását, azt a választ adta, hogy feltételezi, hogy a felperes „telefonon beszélt mindenkivel" (11. sz. jkv. 3-4. bek). K. O. (ügyvezető) tanú előadta, hogy a felperes május 18-án telefonon tájékoztatta, hogy elindult a telepre, de nem tudott oda „kimenni" és hogy telefonon tartja a kapcsolatot a teleppel, ezt követően a felperessel nem beszéltek, de ő nem gondolta, hogy nem fog kimenni, úgy gondolta, hogy próbálkozni fog és hogy legfeljebb késik (Szombathelyi Városi Bíróság 17.Pk.50.050/2011/7 jkv 2-4. old). E. J. (az alperes beszállítójának alkalmazottja) az O. Zs. és G. G. között május 18-án lefolytatott beszélgetés fültanújaként arról tudott nyilatkozni, hogy az utóbbi személy azon kérdésére, mikor jön a felperes, O. Zs. azt a választ adta, hogy már itt kellene lennie (11. sz. jkv. 5-6. old). K. S. (az alperes beszállítójának műszaki vezetője) tanúként elmondta, hogy a felperes május 18-án reggel 6 óra tájban hívta őt, mondta neki, hogy nem tud bemenni, mert közúton nem lehet megközelíteni a telepet, a többiek is csak gyalogosan, a mezőn keresztül jutottak be. A tanú azt is elmondta, hogy a felperessel nem beszélt arról, hogy másnak is jelezte volna, hogy nem tud bemenni, a felperes azt sem mondta, hogy elindult, megpróbált bejutni, csupán annyit mondott neki, hogy nem tud bemenni. Az ismertetett tanúvallomások nem támasztották alá, hogy a felperes a munkahelyi vezetőknek előzetesen bejelentette volna, hogy 2010. március 18-án és 19-én a munkahelyére el sem indult, oda meg sem kísérel eljutni. Ez a tény a munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezető számára - tanúvallomásából kitűnően - az általa március 19-én kezdeményezett telefonbeszélgetéskor vált világossá, a rendkívüli felmondás kiadásáról pedig akkor döntött, amikor a helyszínre kijutva meggyőződött arról, hogy B. település közúton megközelíthető. A tanúvallomások teljes mértékben megegyeztek abban, hogy a telepen a perbeli napokon folyt a munkavégzés, a kármegelőzési munkálatokban mindenki részt vett, amikor a telepre vezető út már nem volt járható, akkor a szántóföldön keresztül közelítették azt meg; olyan előadást, nyilatkozatot, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy a munkavállalók életét, testi épségét veszélyeztető helyzet alakult volna ki, egyik tanú sem tett. Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványának helyt adott, a telefon híváslistát beszerezte, az abban szereplő adatok a beszélgetések tartalmának megállapítására nem alkalmasak. A felperes O. Zs. elfogultságára - az alapul szolgáló okok megjelölése nélkül csupán a hivatkozott, ezen állításával és a szövegrészekkel a jogerős ítélet támasztható alá. felülvizsgálati eljárásban tanúvallomásokból kiragadott jogszabálysértő volta nem Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a másodfokú bíróság az irányadó jogszabályok helytálló alkalmazásával és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, a Pp. 206. §

(1)bekezdése megsértése nélkül hozta meg döntését, ezért a jogerős ítéletet - a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. A felperes az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles. A felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a alapján határozott. Budapest,
2. december
3. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő