Mfv.10769/2012/12 – Kúria

(1), 1992. XXXIII. Tv. 30/A. §

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.769/2012/12.szám A Kúria a dr. Nyiri Erzsébet pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Nedeczky Enikő ügyvéd által képviselt- alperes ellen rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Tatabányai Munkaügyi Bíróságon 2.M.1048/

1. szám alatt megindított és a Tatabányai Törvényszék
2. június 5-én kelt 2.Mf.20.356/2012/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.356/2012/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint + ÁFA felülvizsgálati eljárási költséget. A pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. és a I n d o k o l á s A felperes a
5. szeptember 19-én kelt rendkívüli lemondással a közalkalmazottak jogállásáról szóló
6. évi XXXIII. törvény (Kjt.)
7. §

(1)bekezdés b) pontjára utalással megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát. A felmondás indokaként rögzítette, hogy a foglalkozás-egészségügyi orvos

1. szeptember 10-én - a
2. szeptemberében elszenvedett üzemi balesete következményeire tekintettel - az általa betöltött tanító, napközis nevelő munkakörre vonatkozóan „nem alkalmas" minősítést adott azzal, hogy „ülő, adminisztratív munkakör betöltésére alkalmas". Az alperes - a Kjt-ben foglaltak ellenére - a
3. szeptember 16-án kelt tájékoztató levelében konkrét munkakört nem, csupán egy önálló munkakörnek nem minősíthető adminisztratív munkakört ajánlott fel, amely több munkakör összefoglaló neve; ezen „állapot" a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Az elsőfokú bíróság a rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítására és jogkövetkezményei alkalmazására irányuló keresetet elutasította. A lefolytatott bizonyítás alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes megfelelő szervezési intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a felperest az üzemorvosi vélemény szerinti rehabilitációs munkakörben alkalmazza tovább: a fenntartónál eljárva új státusz létrehozását kezdeményezte, az iskolai végzettségének, képzettségének és egészségi állapotának megfelelő munkakört ajánlott fel, amelynek elfogadásától a felperes elzárkózott. A jogviszony fenntartását lehetetlenné tévő alperesi kötelezettségszegést a felperes nem tudott bizonyítani a perben, ezért a rendkívüli lemondás jogellenes. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás kiegészítésével helybenhagyta, a hiányzó tényállást - az alábbiak szerint - pótolta. A felperes napközis nevelő, média pedagógus munkakörben dolgozott.
4. szeptember 24-én elszenvedett munkabalesetét követően
5. június 30-ig keresőképtelen betegállományban, majd
6. augusztus 21-ig szabadságon, ezt követően szeptember 12-ig újra keresőképtelen betegállományban volt. A foglalkozás-egészségügyi szakorvos
7. szeptember 10-én a felperest munkaköre ellátására alkalmatlannak találta, ezért rehabilitált munkakör biztosítását javasolta azzal, hogy a felperes ülő, adminisztratív munkakör betöltésére alkalmas. Az orvosi véleményről az alperes azonos napon értesült és a probléma megoldása érdekében sürgősséggel eljárt a fenntartó önkormányzatnál. Az önkormányzat a
8. szeptember 15-én tartott képviselő-testületi ülésen a 70/2010.(IX.15.) számú határozatával a felperes részére könnyített munkakört az ÁMK intézményeinél az egészségi állapotának megfelelő ülő adminisztratív munkakört ajánlotta fel, a határozat végrehajtására határidőt
9. szeptember 25-ig biztosított. Az alperes az önkormányzat döntéséről a
10. szeptember 16-án kelt, a felperessel másnap közölt levélben tájékoztatta a felperest, a tájékoztatás kiterjedt az elvégzendő feladatokra is (óvoda- és iskola gyermek- és felnőtt étkeztetés adminisztrációja, igazolások beszerzése, nyilvántartások, étkezési díjak beszedése, könyvelése, oktatás, nevelés területére vonatkozó jogszabályi előírások változásának nyomon követése, stb.). Erről a felperes munkaköri leírást nem kapott, két nap gondolkodási időt kért. Az alperesi igazgató ugyanezen a napon a felperes foglalkoztatása tárgyában megbeszélést folytatott a polgármesterrel, ahol felmerült az eredeti, „könnyített" munkakörben való foglalkoztatása is, ennek lehetőségét a polgármester a foglalkozás-egészségügyi orvos véleményétől tette függővé. A felperes
11. szeptember 19-én jelezte, hogy a felajánlott munkakört nem fogadja el, az azonos napon megírt rendkívüli lemondást az alperes
12. szeptember 21-én vette kézhez.
13. szeptember 20-án az alperes a felperes jelenlegi munkakörében való foglalkoztatása lehetőségének tisztázása érdekében megkereste a foglalkozás-egészségügyi szakorvost, aki a következő napon részletesen nyilatkozott arról, hogy a felperes milyen tevékenységek korlátozásával tudná ellátni a napközis nevelő munkakört. A másodfokú bíróság a fenti tényállás és a képviselő-testületi határozat alapján megállapította, hogy a fenntartó - az alperes kezdeményezésére - személyre szabottan rendelkezett új munkakör létrehozásáról, amely kellőképpen konkrét volt. A munkakör tartalommal való megtöltése nem a képviselő-testület feladata volt, hanem a felek munkaköri leírás módosítást érintő megállapodásán alapult. Ennek megvalósulása érdekében a felek kötelesek voltak együttműködni, amely kötelezettségének az alperes - figyelemmel arra is, hogy a felperes a képviselő-testületi döntést követően felajánlott munkavégzési lehetőséget nem tartotta megfelelőnek, ami miatt az alperes további intézkedésekkel élt - eleget tett. A másodfokú bíróság a foglalkozás-egészségügyi orvos által
14. szeptember 21-én kiadott időszakos munkaköri alkalmassági véleményt az alperes rendkívüli lemondásra alapot adó magatartása értékelése során nem tartotta mellőzhetőnek, mert a képviselő-testület határozata a foglalkoztatási probléma megoldására
15. szeptember 25-ig adott határidőt. A másodfokú bíróság a bizonyítékok összességében való értékeléséből - az elsőfokú bírósággal egyezően - arra a következtetésre jutott, hogy a rendkívüli lemondás az alperes mulasztása hiányában jogellenes. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen az eljárt bíróságok ítéleteinek „megváltoztatását" és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a munkakör felajánlás ténylegesen nem történt meg: az alperes
16. szeptember 16-án kelt levelében szereplő munkakör nem létezett, az adminisztratív munkakör (iskolatitkár) be volt töltve, az alperesi állítás bizonyítására a képviselő-testület határozata sem volt alkalmas. Az új státusz létrehozását megfelelően dokumentálni kellett volna és annak az önkormányzat költségvetésében is meg kellett volna jelennie. A felperes hivatkozott arra is, hogy a felajánlott munkakör a Kjt. 30/A. §-ában foglalt követelményeknek akkor sem felel meg, ha a képviselő-testületi határozat önmagában bizonyítaná az új munkakör létrehozását. A felperes a Munka Törvénykönyvéről szóló
17. évi XXII. törvény (Mt.) alapelveibe,
18. §

(1)bekezdésébe, 4. §

(1)bekezdésébe ütköző alperesi eljárást kifogásolva állította, hogy az alperes a munkakör felajánlás jogintézményét nem rendeltetésszerűen alkalmazta. A balesete után kialakult betegségeiről, a 2010-es tanév elején is fennálló munkaképtelenségéről (fáradékonnyá, feledékennyé, pénz kezelésére alkalmatlanná vált) az alperest folyamatosan tájékoztatta, így tudomással bírt arról, hogy teljes munkaidőben nem tud munkát végezni. Ebből is következik, hogy a valóságban nem létező munkaköri felajánlásokra (az iskolatitkártól részben átvett feladatokat tartalmazó, illetve egy másik munkatárssal ellátandó napközis nevelői munkakörre) kizárólag a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetése elkerülése érdekében került sor. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet mindenek előtt azért tartotta megalapozatlannak, mert az eljárt bíróságoknak a rendelkezésre álló bizonyítékokból okszerűen arra a következtetésre kellett volna jutniuk, hogy a munkakör felajánlása az alperes részéről ténylegesen nem történt meg, ezért jogszerűen élt a rendkívüli lemondás lehetőségével. Az e körben előadott kifogások alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelem tartalmának megfelelően - a Pp. 206. §

(1)bekezdése alapján is felülvizsgálta. A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésekre jutottak-e. A Pp. 206. §

(1)bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság/Kúria számos határozatában (KGD 1993.296., BH 1999.44., BH 2012.179., EBH 2013.M4.) mutatott rá arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban, ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani; nem állapítható meg eljárási szabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. A felperes felülvizsgálati kérelmében iratellenességet nem panaszolt; a Kúria a bizonyítékok másodfokú bíróság általi értékelésének felülmérlegelésére alapos okot a felülvizsgálati kérelemben nem talált. A peradatok szerint az alperes a 2010. szeptember 16-án kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a fenntartó - az egészségügyi alkalmassággal kapcsolatos probléma megoldása érdekében - szeptember 15-én az ÁMK-ban egy adminisztratív munkakörre vonatkozó státusz létrehozásáról döntött, amely munkakörben az alperes teljes munkaidőben, közalkalmazotti jogviszonyban e naptól biztosítja a foglalkoztatást. Az alperes a levélben nem egy más közalkalmazott által betöltött iskolatitkári vagy egyéb munkakörben való foglalkoztatás lehetőségét vetette fel, hanem - utalva a foglalkozás-egészségügyi orvos véleményére is - a felperes egészségi állapotának megfelelő munkakörben való foglalkoztatását. A másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben, hogy a munkakör konkrét tartalmának, a munkaköri feladatoknak a meghatározása a fenti keretek (a felperes egészségi állapota, különböző tevékenységek, feladatok ellátására való egészségügyi alkalmassága és az alperes foglalkoztatási lehetőségei) között a felek további megbeszélései tárgyát képezhette volna, amire nem az alperes magatartása, mulasztása miatt nem került sor, hanem mert a felperes a jogviszonyt - a kért gondolkodási idő elteltét követően - rendkívüli lemondással megszüntette. Az alperes eljárásából, figyelemmel a korábbi, a felperes foglalkoztatása tárgyában tett azonnali intézkedéseire is, okszerűen nem lehetett arra következtetni, hogy a probléma megoldására csak látszólag törekszik, a jogerős ítéletben logikai ellentmondást e körben nem lehetett kimutatni. Az eljárt bíróságok helyesen mellőzték a fenntartó megkeresésére irányuló bizonyítási indítvány teljesítését is. Az alperes a munkakör felajánlási kötelezettségének a Kjt. 30/A. §

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően eleget tett, a szabályszerű munkakör felajánlásnak a munkajogi (közalkalmazotti jogviszony) szabályozás szempontjából nem feltétele, hogy az új státusz a felajánlás megtételekor - a felperes hivatkozásának megfelelően az önkormányzat költségvetésében „megjelenjen". A felperes azon túlmenően, hogy az adminisztratív, ülő munkát igénylő feladatokat tartalmazó munkakörben való foglalkoztatásra tett ajánlatot nem tartotta konkrétnak, nem jelölte meg, hogy az alperes intézkedését milyen okból tekintette a Kjt. 30/A. §

(1)bekezdésébe ütközőnek (az az egészségi állapotának, vagy végzettségének, képzettségének nem felelt meg). E körben a jogerős ítélet felülvizsgálatára az Mt. 3. §

(1)és 4. §

(1)bekezdése alapján volt lehetőség. Ennek eredményeként a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság a jogszabályok helyes alkalmazásával jutott arra a következtetésre, hogy e rendelkezéseket az alperes nem szegte meg. Az Mt. 3. §

(1)bekezdése a munkaviszonyban álló felek kötelezettségévé teszi, hogy jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve járjanak el. Az Mt. 4. §

(1)bekezdése szerint az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A felperes az Mt. fenti rendelkezéseinek az alperes és az eljárt bíróságok általi megsértését lényegében azzal indokolta, hogy az alperes a munkavégzésre való alkalmatlansága, illetve a teljes munkaidőben való foglalkoztatása ellehetetlenülése tudatában, a jogviszony felmentéssel történő megszüntetése és az ezzel járó anyagi terhek elkerülése érdekében ajánlotta fel a munkakört. A felperes munkavégzésre való alkalmatlanságát és azt, hogy csak részmunkaidőben tud dolgozni, sem a 2010. szeptember 10-én, sem a szeptember 21-én kiadott foglalkozás-egészségügyi szakorvosi vélemények nem támasztották alá, az együttműködési kötelezettség alperes általi megszegésének és a rendeltetésellenes joggyakorlás megtörténtének megállapítására ezért a felperes által előadottak nem alkalmasak. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján köteles. A pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjáról a Kúria a

1. évi LXXX. törvény 11/A. §-a alapján határozott. A felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, ezért a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
3. december
4. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő