A határozat elvi tartalma: A biztosítótól elvárható, hogy a közlekedési balesetért való felelősség kérdésében maga állást foglaljon. A döntéshez nincs szükség a büntető ítélet bevárására. A büntető eljárás jogerős befejezése előtt kötött egyezség nem érvénytelen csupán annál fogva, hogy a büntető bíróság a felelősség kérdésében másként foglalt állást, mint a biztosító a károsultnak tartott féllel kötött egyezségben. 1959. IV. Tv. 345. §
(1)Pfv.III.22.048/2012/5.szám A Kúria a Veres Lajos Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Veres Lajos ügyvéd) által képviselt felperesnek a Nikházy és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Nikházy László ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes és a Zagyva Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Zagyva Norbert István ügyvéd) által képviselt II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása, jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránt a Miskolci Városi Bíróság előtt 29.P.22.182/
- számon megindított és a Miskolci Törvényszék 2.Pf.21.269/2012/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt az I. rendű alperesnek 100.000 forint, a II. rendű alperesnek 20.000 forint felülvizsgálati perköltséget fizessen meg. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 438.000 (négyszázharmincnyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s Az I.r. alperes
- július 28-án a II.r. alperes tulajdonában lévő ... forgalmi rendszámú Renault Clio típusú személygépkocsival közlekedett. Egy balra ívelő útkanyarban előzni kezdte az előtte haladó gépkocsit. Az előzés közben a gépkocsit 70-80 km/óra sebességre gyorsította. Az előzés befejezése után visszatért a saját forgalmi sávjába. Ekkor észlelte a vele szembe haladó aratócséplő gépet, amelynek vágó asztala átnyúlott az ő forgalmi sávjába oly mértékben, hogy a mellette való elhaladás lehetőségét kizárta. Az I.r. alperes erőteljesen fékezett, a gépkocsi kerekei blokkoltak és ennek következtében kormányozhatatlanná vált, az úttest felező vonala felé sodródott és ütközött a kombájnnal. A balesetben az I.r. alperes súlyos koponya és agysérülést szenvedett. A jobb szemét elvesztette, továbbá az agyállomány részleges eltávolítása folytán személyiségzavar alakult ki nála; a munkaképessége 67%-ban csökkent. Ha a megengedett 50 km/h sebességgel haladt volna, az ütközést lassító fékezéssel el tudta volna kerülni. A rendőrség a kombájn vezetője ellen a nyomozást megszüntette, azzal az indokolással, hogy a baleset oka kizárólag az I.r. alperes gyorshajtása volt. Az I.r. alperes a Miskolci Városi Ügyészség útján pótmagánvádat terjesztett elő. A pótmagánvád
- április 13-án érkezett a Miskolci Városi Bíróságra. A városi bíróság a vádlottat az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a kombájn vezetőjének bűnösségét megállapította, majd a Debreceni Ítélőtábla felmentette. A felperes
- június 2-án két példányban megküldte az I.r. alperesnek az írásba foglalt, általa már aláírt egyezségi megállapodást, azzal, hogy annak egyik példányát az I.r. alperes aláírva küldje vissza. Az I.r. alperes
- június 10-én az egyezségi megállapodás általa is aláírt példányát a felperesnek visszaküldte. A küldemény
- június 16-án érkezett a felpereshez. A felperes az egyezségnek megfelelően
- június 18-án átutalt a felperesnek 4 millió forint nem vagyoni kártérítést és egy másik bankszámlára átutalta az ügyvédi munkadíjat. A Felperes a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletét
- február 18-án, a Debreceni Ítélőtábla
- december 19-én vette kézhez. A felperes
- április 15-én felszólította az I.r. alperest, hogy az egyezség alapján felvett 4.094.353 forintot fizesse vissza, mert a Debreceni Ítélőtábla a kombájn vezetőjét bűncselekmény hiányában felmentette. Ezzel egyidejűleg a gépkocsi tulajdonosát is felszólította a gépkocsiban esett kár megtérítésére kifizetett 521.172 forint visszafizetésére. A felszólításnak az alperesek nem tettek eleget, ezért ellenük a felperes keresetet indított. Az I.r. alperest 4.150.273 forint és ennek
- április 15-étől járó kamatai, a II.r. alperest 379.440 forint és annak
- április 15-étől járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Mindkét alperes elleni keresetét elsődlegesen jogalap nélküli gazdagodásra alapította. Az I.r. alperes elleni keresetének jogcímeként az egyezség semmisségét is megjelölte. Az egyezséget jogszabályba és a jóerkölcsbe ütközőnek tartotta. Az egyezség szerinte a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004 (VI.8.) Korm. rendelet
- §-ának
(1)bekezdésébe ütközik, mert az I.r. alperes károkozó volt és nem károsult. Az egyezség a jóerkölccsel pedig azért ellentétes, mert az I.r. alperes nem tájékoztatta arról, hogy a közvádas eljárást a rendőrség megszüntette. Nem tájékoztatta a pótmagánvádas ügyben első fokon hozott felmentő ítéletről sem. Az elsőfokú bíróság az I.r. alperest 4.000.000 forint és 2008. június 18-ától járó kamatai megfizetésére kötelezte; a keresetet az I.r. alperessel szemben ezt meghaladóan, a II.r. alperessel szemben egészében elutasította. Ítéletét a következőkkel indokolta: A Ptk. 200. §-ának
(2)bekezdése értelmében az a szerződés semmis, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek. A felperes és az I.r. alperes egyezsége nem ütközött a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004 (VI.8.) Korm. rendelet 7. §-ának
(1)bekezdésébe. A felperes jogerős büntető bírói határozat lezárása nélkül saját elhatározásából kötötte meg az egyezséget. Az a körülmény pedig, hogy a károkozónak tartott személy büntetőjogi felelősségének megállapítása nem történik meg, nem teszi utólag a kártérítési felelősség tárgyában kötött egyezséget semmissé. A Ptk. 200. §-ának
(2)bekezdése szerint semmis a jóerkölcsbe ütköző szerződés is. Jóerkölcsbe ütközőnek minősül a szerződés akkor, ha a szerződéssel elérni kívánt cél, a kötelezettség jellege, a szerződés tárgya az általánosan elfogadott normákat és szokásokat nyilvánvalóan sérti, és azt ezért az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek minősíti. Utalt a Legfelsőbb Bíróság EBH. 2005/
- szám alatt közzétett határozatára. „Önmagában" az egyezség a jóerkölcsbe nem ütközik. Az eset egyedi körülményeire tekintettel azonban mégis ezt kellett megállapítani. Az alperes ugyanis elhallgatta azt a tényt, hogy a rendőrség
- január 4-én kelt határozatával a nyomozást a kombájn vezetője ellen megszüntette, elhallgatta azt is, hogy Miskolci Városi Ügyészség a határozat elleni panaszt elutasította. Az I.r. alperes az általa aláírt egyezséggel együtt ugyan a pótmagánvádat is megküldte a felperesnek, a felperes azonban a pótmagánvád kézhezvételekor az egyezséget tartalmazó okiratot már aláírta, így ha nem teljesíti az egyezségben vállalt kötelezettségét, szerződésszegést követett volna el. A társadalmi közfelfogásnak az felel meg, hogy „aki kárt maga okozta, kártérítésben ne részesüljön". A felek egyezsége mindezért a jóerkölcsbe ütközik, ezért érvénytelen, s az érvénytelen egyezség alapján felvett 4.000.000 forintot az I.r. alperes köteles visszafizetni. A II.r. alperes kárát ráutaló magatartással létrejött egyezség alapján térítette meg a felperes, ezért az egyezség alapján teljesített kártérítés nem tekinthető jogalap nélkülinek. A felperes és az I.r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az I.r. alperes elleni keresetet is teljesen elutasította, a II.r. alperest marasztaló elsőfokú ítéleti rendelkezést pedig helybenhagyta. A jogerős ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette: A felek egyezsége nem volt a jóerkölcsbe ütköző. Nem volt egyértelmű, hogy a balesetért nem a kombájn vezetője volt a felelős. Nincs olyan előírás, hogy a biztosító, így a felperes csak akkor köteles teljesíteni, ha jogerős büntetőbírósági ítélet állapítja meg a balesetben érintett felek felelősségét, ehhez a szabálysértési hatósági határozat vagy valamelyik balesetben részes fél elismerő nyilatkozata is elegendő lehet. A felperes által kifogásolt I.r. alperesi magatartás legfeljebb arra szolgáltathatott volna alapot, hogy a felperes az egyezséget a Ptk.
- §-a alapján tévedés vagy megtévesztés címén megtámadja. A felperes azonban az egyezséget nem támadta meg azt követően, hogy a büntetőbírósági ítéletek tartalmáról értesült. Az volt az álláspontja, a megtámadás elmulasztását kívánta pótolni az egyezség semmisségére való hivatkozással, amire nincs lehetőség. A felperes és a II.r. alperes között ráutaló magatartással létrejött szerződés nem ütközik jogszabályba, ezért nem semmis. A felperes a II.r. alperes részére ráutaló magatartással létrejött megállapodás alapján teljesített, ezért a kifizetett összeg visszakövetelésére jogalap nélküli gazdagodás címén sincs lehetőség. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Azt nem vitatta, hogy az egyezség megtámadására megállapított határidőt elmulasztotta. Már arra sem hivatkozott, hogy az egyezségek a jóerkölcsbe ütköznének. Állította azonban, hogy az egyezségek a Ptk.
- §
(1)bekezdésével és 339. §-ának
(1)bekezdésével és a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló, az egyezségkötés idején hatályos 190/2004. (VI.8) Korm. rendelet (R.) 7. §
(1)bekezdésének, valamint a 14. §
(1)bekezdésének rendelkezéseivel ellentétesek. A Ptk-nak és a R-nek ezek a szabályai eltérést nem engedőek, így „nem volt joga arra, hogy olyan személynek fizessen kártérítést, aki maga felelős az önmagának okozott kárért". Az említett jogszabályok „nem adtak mérlegelési jogot arra, hogy a károkozó I.r. alperes helyett fizessen kártérítést a II.r. alperesnek". Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Az I.r. alperes hangsúlyozta, hogy a felek megállapodása nem ütközött jogszabályba, ezért nem semmis. Téves az a felperesi álláspont, hogy a felperesnek a felelősség kérdésében nem volt joga állást foglalni. A kombájnvezető büntetőjogi felelősségre vonásának elmaradása nem eredményezte a kártérítési felelősség megszűnését. Az egyezségben vállalt kötelezettségét a felperes annak ismeretében teljesítette, hogy a hivatalból indult büntető eljárás megszüntetéséről és a pótmagánvádra indult eljárásról tudomást szerzett. A teljesítéssel a felperes az egyezséget megerősítette, ami a megtámadás jogát megszüntette. A II.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme ugyancsak a keresetet vele szemben elutasító jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Arra hivatkozott, hogy nem jogalap nélkül vette fel a felperestől a perben visszakövetelt összeget, hanem kártérítés címén, így az jogalap nélküli gazdagodásként tőle vissza sem követelhető. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(1)és
(2)bekezdése értelmében a jogerős ítéletet az abban megállapított tényállás alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálhatja felül. A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A jogerős ítélet nem jogszabálysértő. A perbeli közlekedési baleset körülményei tisztázottak voltak, annak csak a büntetőjogi következményei voltak vitásak. A Ptk. 345. §
(1)bekezdésének és 339. §
(1)bekezdésének rendelkezései semmilyen tiltó szabályt nem tartalmaznak; azok csak a kártérítési felelősség általános, illetve a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősség feltételeit tartalmazzák. A káreseményben érintett felek a kárviselésről szabadon állapodhatnak meg. Az R. 7. §-ának
(1)bekezdése és 14. §
(1)bekezdése sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kizárja, hogy a felperes a káresemény körülményeit szabadon mérlegelje és maga döntsön, hogy a kártérítést igénylő felet a kártérítés megilleti-e. A kártérítési felelősség feltételeinek meglétéről vagy hiányáról való döntésben a biztosítót, s a kártalanítási számla kezelőjét más hatóság határozatai nem kötik. A felperest sem korlátozta egyetlen jogszabály sem abban, hogy a baleset körülményeit maga megvizsgálja és állást foglaljon abban, hogy veszélyes üzemek összeütközése esetén melyik fél tehető felelőssé, és ha mindkét fél felróható közrehatása megállapítható, a kárt milyen arányban kötelesek viselni. Nincs olyan jogszabályi előírás sem, amely a biztosítót arra kötelezné, hogy a kártérítési igényekről a büntetőjogi felelősségről döntő ítélet ismeretében foglaljon állást. A büntető eljárás bizonyítási anyaga természetesen a kárigényekről való döntésnél felhasználható. A biztosítót - adott vonatkozásban a felperest is, mivel csak a megtérítési igények érvényesítésekor tér el a jogi helyzete a biztosítóétól - is terheli az a kötelezettség, hogy a káresemény következményeiről a lehető legrövidebb időn belül állást foglaljon, az esemény körülményeit saját szakértőivel is megvizsgálja. A károsult jogos érdekeit sérti, ha arra kényszerül, hogy az esetleg hosszadalmas büntető eljárás befejezését megvárja, és emiatt utána juthat csak hozzá az őt megillető kártérítéshez. Ha a balesetben érintett felek valamelyike a biztosító állásfoglalásával nem ért egyet, igényét polgári perben érvényesítheti. A Pp. 4. §
(1)bekezdése értelmében polgári perben eljáró bíróságot sem köti más hatóság döntése és az ebben megállapított tényállás sem. A Pp. 4. §-ának
(2)bekezdése csak annyi korlátozást tartalmaz, hogy „ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatokban nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt". A kombájn vezetőjének a pótmagánvádas eljárásban történt elítélése, majd jogerős felmentése az alperesek kártérítési igényét nem érintette. A felmentés nem tette a kifizetett kártérítést jogalap nélkülivé, a büntető ítéletnek ilyen jogkövetkezménye nem volt. A felperes egyezség alapján teljesített kifizetéseket. Az egyezség jogszabály tiltó rendelkezésébe nem ütközött, így nem volt semmis. A felperes az egyezségeket nem támadta meg, így tévedés, illetve megtévesztés címén való érvénytelenné nyilvánítására sem volt lehetőség. Az egyezség tévedés címén való megtámadása Ptk. 240. §
(2)bekezdésében szabályozott különös feltételei pedig egyébként fenn sem álltak. A kifejtettekre tekintettel a mindenben helytálló jogerős ítéletet a kúria a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperesek felülvizsgálati perköltségét megfizetni. A felperes személyes illetékmentessége (1990. évi XCIII. tv. 5. §
(1)bekezdés d) pont) folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
- május
- Dr. Molnár Ambrus sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs József sk. előadó bíró, Dr. Virág Csaba sk. bíró A kiadmány hiteléül: AM írnok