SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.II.30.223/2013/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a Sulyok és Ádám Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Ádám Attila ügyvéd) által képviselt felperesnek - a Dr. Gyuris Csaba ügyvéd által képviselt I. r II. r., III. r. és IV. r. alperesek ellen szerződésből eredő követelés iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
- május
- napján kelt 11.G.40.325/2011/
- számú végzésével kijavított
- április
- napján kelt 11.G.40.325/2011/
- számú ítélete ellen az alperesek
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatja meg, hogy a III. r. alperes azt köteles tűrni, hogy a felperes a (település neve, ingatlan címe). szám alatti ingatlanból annak 8 500 000 (nyolcmillió-ötszázezer) Ft-ot meghaladó értékéből kereshet kielégítést az I. r. alperessel szemben a jelen ítélet alapján fennálló követelése erejéig. Az I. és II. r. alperesek által a felperes részére egyetemlegesen fizetendő elsőfokú perköltség összegét 860 000 (nyolcszázhatvanezer) Ft-ra leszállítja. A III. és IV. r. alperesek egyetemleges perköltség fizetésére kötelezését mellőzi, és arra kötelezi a III. és IV. r. alpereseket, hogy külön-külön fizessenek meg a felperesnek 125 000 - 125 000 (egyszázhuszonötezer-egyszázhuszonötezer) Ft elsőfokú perköltséget. A felperes leletezés terhe melletti illetékfizetésre való felhívását mellőzi. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. és II. r. alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 400 000 (négyszázezer) Ft másodfokú perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes, valamint a III. és IV. r. alperes a másodfokú eljárással kapcsolatos költségeit maga viseli. A feljegyzett 2 500 000 (kettőmillió-ötszázezer) Ft másodfokú eljárási illetékből 680 000 (hatszáznyolcvanezer) Ft-ot a felperes köteles megfizetni az állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak. Ezt meghaladóan a feljegyzett másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad. -2- Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes, mint lízingbeadó a perben nem álló (M.) Betéti Társaság lízingbevevővel
- január
- napján PLB
- (továbbiakban: I.) számú,
- április
- napján PLB
- (továbbiakban: II.) számú,
- június
- napján PLB
- (továbbiakban: III.) számú és
- augusztus
- napján PLB
- (továbbiakban: IV.) számú pénzügyi lízingszerződést kötött az abban feltüntetett eszközök vételárának finanszírozására az írásban részletezett feltételekkel. Az egyes szerződések megkötésének időpontjában azok biztosítására a felperes az I. és a II. r. alperesekkel ún. garanciaszerződést kötött. Valamennyi garanciaszerződés
- pontja rögzíti: „A garantőr jelen szerződés aláírásával - az
- pontban megjelölt lízingszerződés és üzletszabályzat teljes ismeretében - garanciát vállal a lízingbevevő
- pontban megjelölt tartozásaiért, beleértve a járulékos költségeket, valamint a lízingbevevőt - a lízingszerződés szerződésszegés miatti felmondása esetén - terhelő kártérítési kötelezettséget is. A garantőr tehát feltétel nélküli kötelezettséget vállal arra, hogy amennyiben a lízingbevevő fizetési kötelezettségének esedékességkor nem tesz eleget, maga fog helyette a lízingbeadónak teljesíteni anélkül, hogy a lízingbevevő és a lízingbeadó közötti jogviszonyt vizsgálná és kijelenti, hogy fizetési kötelezettségét a saját maga, az alapügy felei, vagy bármely más harmadik személy részéről felvethető kifogások nélkül fogja teljesíteni." A lízingbevevő a szerződésben írt kötelezettségét csak részben teljesítette, ezért a lízingbeadó a I., II., IV. számú szerződést
- február
- napján, a III. számú szerződést pedig
- április
- napján felmondta. A felmondásról értesítette az I. és a II. r. alpereseket, mint készfizető kezeseket, és felszólította az egyes szerződésekhez kapcsolódó fizetési kötelezettség teljesítésére, a PLB
- számú (I.) szerződés kapcsán 13 381 799 Ft, a PLB
- számú (II.) szerződés kapcsán 2 698 825 Ft, a PLB
- számú (III.) szerződés kapcsán 10 525 595 Ft, a PLB
- számú (IV.) számú szerződés kapcsán 4 057 476 Ft megfizetésére. A lízingbevevő a felmondást követően a lízingtárgyakat átadta a felperesnek, amely azokat értékesítette. Ezt követően szerződésenként elkészítette az elszámolást, és
- január 28-án, február 4-én és február 23-án felszólította a lízingbevevőt, valamint az I. és a II. r. alpereseket az egyes szerződésekhez kapcsolódóan 6 868 289 Ft, 1 482 801 Ft, 6 714 154 Ft és 2 814 747 Ft megfizetésére. A Nógrád Megyei Bíróság 8.Fpk.12-11-000042/
- számú végzésével a lízingbevevő felszámolását rendelte el, a felszámolás kezdő időpontja
- június
- A felperes a lízingszerződésekből eredő követelését a felszámolási eljárásban bejelentette, követelése részben sem térült meg. Az I. r. alperes tulajdonát képezte a bánki,
- hrsz. alatt nyilvántartott (település neve, ingatlan címe). szám alatti ingatlan, amelynek tulajdonjogát a
- szeptember
- napján kelt ajándékozási szerződéssel egymás között ½ - ½ arányban gyermekeire, a III. és a IV. r. alperesekre ruházta át holtig tartó haszonélvezeti jogának fenntartása mellett. A -3Gf.II.30.223/2013/
- szám szerződésben a felek rögzítették, hogy az ingatlant 3 990 000 Ft és 4 990 000 Ft erejéig a (C.) Nemzetközi Bank Zrt. javára bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog terheli. A
- május
- napján kelt adásvételi szerződéssel a IV. r. alperes az ajándékozás útján megszerzett ½ tulajdoni illetőségét 10 080 000 Ft vételár ellenében a III. r. alperesre ruházta. A szerződésben rögzítettek szerint a vételárat a III. r. alperesi vevő az (O.) Nyrt-től igényelt lakásvásárlási kölcsönből elégíti ki
- június 30-áig. A III. r. alperes a IV. r. alperesnek a vételárat nem fizette meg, az ingatlanon fennálló összesen 8 500 000 Ft tartozást az (O.)tól felvett kölcsönből kiegyenlítette. Az ajándékozási szerződés megkötésekor az I. r. alperesnek egyéb vagyontárgya nem volt, vagyonnal a II. r. alperes sem rendelkezett. A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. és a II. r. alpereseket a PLB
- számú szerződéshez kapcsolódóan 6 946 291 Ft tőke, ennek
- június 3-ától
- szeptember
- napjáig terjedő időszakra számított 961 483 Ft késedelmi kamata, valamint a tőketartozás után annak
- szeptember
- napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamata, a PLB
- számú szerződés kapcsán 1 499 598 Ft tőke, annak
- június 19-től
- szeptember
- napjáig számított 203 251 Ft összegű késedelmi kamata és a tőke után annak
- szeptember
- napjától a kifizetés napjáig járó fentiek szerinti késedelmi kamata, a PLB
- számú szerződés alapján 6 786 843 Ft tőke, annak
- november 19-től
- szeptember 28-ig terjedő időszakra számított 580 653 Ft késedelmi kamata és a tőke után annak
- szeptember
- napjától járó fentiek szerinti késedelmi kamata, és a PLB
- számú szerződés alapján 2 765 871 Ft tőke, annak
- február 18-ától
- május 28-áig terjedő időszakra számított 81 044 Ft késedelmi kamata,
- május 29-től
- szeptember 28-ig terjedő időszakra számított 413 851 Ft késedelmi kamata, valamint a tőketartozás után annak
- szeptember
- napjától a kifizetés napjáig járó fentiek szerint írt késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére. Kérte, a bíróság állapítsa meg az I., a III. és a IV. r. alperesek között a bánki ingatlanra létrejött jogügyletek fedezetelvonó jellegét, továbbá azt, hogy a szerződések a felperessel szemben hatálytalanok, és kötelezze a III. r. alperest annak tűrésére, hogy az I. és a II. r. alperesektől be nem hajtható követelést az átruházott ingatlanból végrehajtás útján kielégíthesse. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésük szerint a lízingbeadónak átadott járművek értéke a tartozást fedezi. Hivatkoztak arra, hogy a gépjárműveket a felperes értéken alul értékesítette, vitatták a járművek állapotlapon megjelölt műszaki állapotát. Indokolatlannak tekintették a felperes által felszámított javítási, egyéb szerelési és tárolási költségeket, illetékeket, szakértői költséget, behajtási és késedelmi kamatköltséget, az elszámolás értéknapjára számított díjterhelések összegét. Jogszerűtlennek tartották továbbá, hogy az árfolyamváltozást a felperes teljes egészében a lízingbevevőre terhelte. -4Előadták, az I. r. alperest az ajándékozáskor nem a fedezetelvonás szándéka vezérelte, hanem az ajándékozási szerződés illetékmentességét kívánták kihasználni. Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével kötelezte az I. és a II. r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 15 690 459 Ft tőkét, annak
- szeptember
- napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatát, 1 983 285 Ft lejárt késedelmi kamatot és 1 424 400 Ft perköltséget. Kötelezte a III. r. alperest annak tűrésére, hogy a perbeli ingatlan 1/1 arányú tulajdoni illetőségéből a felperes a fenti követelés II. r. alperessel szemben érvényesített részét végrehajtás útján kielégítse. Kötelezte a II., a III. és a IV. r. alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 15 napon belül 1 689 800 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy leletezés terhével rójon le 420 000 Ft eljárási illetéket, megállapította, hogy 83 904 Ft állam által előlegezett költség az állam terhén marad, míg a felperest 12 537 Ft állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolásában megállapította, a felperes jogszerű azonnali hatályú felmondása következtében valamennyi per tárgyát képező szerződés megszűnt. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként állapította meg az egyes szerződések kapcsán a felperest a rendelkező részben írtak szerint megillető követelés összegét. Az I. és II. r. alpereseket, mint készfizető kezeseket kötelezte a marasztalási összeg megfizetésére. Megalapozottnak találta a fedezetelvonásra alapított keresetet. Rámutatott, a felperes a lízingszerződéseket
- február, illetve április hónapban felmondta, a lízingbevevő
- március 18-án az összes gépjárművet a lízingbeadónak átadta, de a felmondólevelekben közölt nagy összegű tartozásra figyelemmel a lízingbevevő számára egyértelmű lehetett, hogy a gépjárművek értéke a tartozást teljes egészében fedezni nem tudja. Az I. és a II. r. alperesek nem rendelkeztek egyéb olyan vagyontárggyal, amely a követelés kielégítésének alapjául szolgálhatott volna. A felperes követelése a felszámolási eljárásban sem térült meg, a gépjárművek a tartozás teljes kiegyenlítésére fedezetet nem nyújtottak, ebből következően az ajándékozási szerződés a felperes követelésének fedezetét elvonta. Miután az I. r. alperes az ajándékozási szerződéssel a gyermekei részére juttatott ingyenes előnyt, a szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához szükséges - a Ptk.
- §
(1)bekezdésében írt - valamennyi feltétel megvalósult. Rámutatott, a III. és a IV. r. alperesek közötti adásvételi szerződés színlelt volt, nevezett alperesek személyes előadásukban ugyanis elmondták, hogy a vételár megfizetésére nem került sor. A III. r. alperes az általa felvett pénzintézeti kölcsönből az ingatlant terhelő tartozást egyenlítette ki, ezért a IV. r. alperes szándéka nem is irányulhatott vételár fizetésére. Mindebből következően mind az ajándékozás, mind az adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, ezért a III. r. alperes tűrni köteles, hogy a felperes az I. r. alperessel szemben fennálló követelését végrehajtás útján abból kielégítse. Az ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérték. Az I. és a II. r. alperesek álláspontja szerint a garanciaszerződés nem tekinthető kezesi szerződésnek, a garancia -5Gf.II.30.223/2013/ 5. szám ugyanis a Ptk. 305. §-a szerinti hibás teljesítéshez kapcsolódhat, így a garanciaszerződésben a hibás teljesítés következményeiért kellett felelősséget vállalniuk, nem pedig a lízingdíj teljesítéséért, mivel annak elmulasztása nem minősül hibás teljesítésnek. Kiemelték, garanciát csak a szerződő fél vállalhat a saját hibás teljesítése esetére, ők (az I. és a II. r. alperesek) viszont a lízingszerződésben félként nem szerepelnek, a lízingbevevő hibás teljesítése esetére garanciát nem vállalhattak, ezért a garanciaszerződés a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján mint jogszabályba ütköző, semmis. Az alperesek álláspontja szerint nem állapítható meg a szerződés fedezetelvonó jellege sem. Hangsúlyozták, a fedezetelvonó jelleg az ingatlan tulajdonjogának átruházása időpontjában vizsgálandó, amely
- szeptember 22-e. Ezen időpontot megelőzően azonban a felperes felmondta a szerződéseket és közölte a lízingdíjhátralék összegét azzal, hogy azokban elszámolásra kerülnek a lízingtárgyak értékei. Utaltak arra, hogy a III. lízingszerződés felmondására csak
- április
- napján került sor, ennek ellenére a lízingbevevő az e szerződéssel érintett MAN nyerges vontatót is átadta a felperesnek
- március
- napján, a lízingszerződés felmondása előtt. Érvelésük szerint a szerződés felmondásakor az I. és a II. r. alpereseknek lehetőségük volt a közölt tartozás megfizetésére, illetve arra, hogy a lízingtárgyakat átadják, és az azok értékesítéséből származó vételár beszámításával rendezzék a tartozásukat. A lízingbevevő ez utóbbi megoldást választotta, ők pedig úgy ítélték meg, hogy az értékesítésből befolyó vételár a tartozásukat kiegyenlíti. Ennek ellenkezője csak a
- február
- napján kelt elszámolásból derült ki. Ezzel szemben az ajándékozási szerződés
- szeptember 22én kelt. Az ajándékozási szerződés fedezetelvonó jellege tehát nem állapítható meg, következésképpen nem hathat ki a III. és a IV. r. alperesek egymás közötti szerződésére sem. A másodfokú eljárásban kérték a per tárgyalásának felfüggesztését. Kérelmüket azzal indokolták, hogy tudomásuk szerint a Szegedi Törvényszék nem jogerős ítéletével a felperes üzletszabályzatának számos pontját érvénytelennek tekintette. Kérték az ezzel kapcsolatos iratok beszerzését. A másodfokú eljárásban előterjesztett előkészítő iratukban hivatkoztak a lízingszerződések semmisségére. Álláspontjuk szerint a felperes üzletszabályzatában foglaltak a Ptk.
- §ába ütköznek, mert a felperes jogait nem a tisztesség követelményei szerint gyakorolja az alperesekkel szemben. Az üzletszabályzat meghatározza ugyan az árfolyamváltozás következményeit, de nem egyértelmű, hogy azt kamatként, költségként vagy árfolyamváltozásként számolja el. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés részben alapos. Az ítélőtábla mindenekelőtt rámutat arra, nincs indoka a tárgyalás felfüggesztésének. Az ítélőtáblának hivatalos tudomása van arról, hogy a Szegedi Törvényszék 13.P.21224/2012/35.számú ítéletével a jelen per felperese által alkalmazott több üzletszabályzat egyes pontjainak érvénytelenségét állapította meg. Az említett pernek azonban a perbeli üzletszabályzatok nem képezték a tárgyát. Másrészt a Ptk. 209/B. §
(1)-6bekezdése értelmében közérdekű kereset az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítása iránt terjeszthető elő, így a bíróság döntése az adott általános szerződési feltétel fogyasztói szerződésekben való alkalmazhatóságát érinti. A perbeli szerződések azonban nem minősülnek fogyasztói szerződésnek. Mindezekre tekintettel az említett perben hozott döntés nem előkérdése a jelen pernek, ezért a Pp. 152. §
(2)bekezdésének jogszabályi feltételei nem állnak fenn. Az alperesek fellebbezésük kiegészítésében a lízingszerződések semmisségére hivatkoztak a Ptk. 4. §
(1)bekezdésére alapítottan, amit azzal indokoltak, hogy a felperes az üzletszabályzatban határozta meg az árfolyamváltozás következményeit, de nem egyértelműen, hogy azt kamatként, költségként vagy árfolyamváltozásként számolja el. A Ptk. 4. §
(1)bekezdésében szereplő jóhiszeműség és tisztességesség elvének szerződési jogban való megjelenítése a Ptk. 209. §
(1)bekezdésének rendelkezése, amely szerint tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztességesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A törvény azonban csak a fogyasztói szerződések esetén szankcionálja a tisztességtelen kikötést semmisséggel (Ptk. 209/A. §
(2)bekezdés). A nem fogyasztói szerződések esetén, mint amilyenek a perbeliek is, e feltételek megtámadását teszi lehetővé (209/A. §
(1)bekezdés). Az alperesek kifejezetten nem támadták meg a szerződés árfolyamváltozással kapcsolatos rendelkezéseit, ugyanakkor már az elsőfokú eljárásban is sérelmezték, hogy - álláspontjuk szerint - az árfolyamváltozásból eredő terheket a felperes kizárólag a lízingbevevőre hárította. Ez a védekezésük azonban annak tartalma szerint a megtámadási jog kifogásként való érvényesítéseként értékelve (Ptk. 236. §
(3)bekezdése) és érdemben vizsgálva - alaptalan. A szerződő felek nem vitásan deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek egymással, amelynek alapján a felperes devizában határozta meg, de forintban folyósította a lízingtárgy megvásárlásához szükséges összeget. A deviza alapú lízingszerződések az árfolyamkockázat telepítése miatt önmagukban nem jogellenesek, a szerződéskötés időpontjára vetítve nem érvénytelenek. Téves az az alperesi hivatkozás, hogy az árfolyamváltozást a felperes teljes egészében a lízingbevevőre terhelte, ilyen kikötést a felek szerződése nem tartalmaz. Az ilyen típusú ügyletek létrejöttét az motiválta, hogy a pénzpiacokon a devizahitelek kamata (adott esetben lényegesen) alacsonyabb volt, mint a forinthitel kamata, ennél fogva a kölcsönbevevő - jelen esetben lízingbevevő - alacsonyabb ügyleti kamat mellett juthatott hitelhez. A konstrukciónak velejárója, hogy a törlesztés minden hónapban az aktuális deviza-forint árfolyamon történik, ezért a forintárfolyam kedvezőtlen alakulása növeli a törlesztőrészletet, erősödése pedig csökkenti azt. Önmagában az olyan polgári jogi ügylet, amelyben a forintárfolyam kedvezőtlen alakulása a törlesztőrészlet nagyságát növeli, ugyanakkor a forint erősödése csökkenti azt, nem érvénytelen, az ezt előíró kikötések nem tisztességtelenek (eBDT2012. 2739). Az I. és a II. r. alperesek alaptalanul kifogásolják az elsőfokú ítélet szerinti marasztalásukat. A Ptk. 207. §-ának
(1)bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. -7Gf.II.30.223/2013/
- szám A szerződés minősítésénél nem abból kell kiindulni, hogy azt a felek minek nevezték, hanem annak tartalma alapján kell eldönteni, milyen szerződésre vonatkozó szabályok az irányadók. A szerződés típusát annak fogalmi elemei, nem pedig a szerződő felek szóhasználata határozza meg (BH
- 112). A szavak általánosan elfogadott jelentésének meghatározásában főszabályként az általános nyelvhasználat az irányadó. Ennek megfelelően a perbeli megállapodások tartalmukat tekintve egyértelműen a Ptk.
- §
(1)és 274. §
(2)bekezdés a) pontjában írtaknak felelnek meg, vagyis - ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - a lízingbevevő lízingszerződésből fakadó kötelezettségeiért való készfizető kezességvállalást tartalmaznak. Ettől eltérő kérdés, hogy a garanciaszerződésnek nevezett kezességi szerződések
- pontjának második mondatának az a kitétele, amely kizárja, hogy a garantőr (a kezes) érvényesíthesse a kötelezettet, valamint az őt a saját személyében a jogosulttal szemben fennálló kifogást, ellentétes a Ptk.
- §
(1)bekezdésének azzal a rendelkezésével, amely szerint a kezes érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben, következésképpen, mint jogszabályba ütköző,a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján semmis. Mindez azonban a Ptk. 239. §
(1)bekezdésében írtak alapján kizárólag e szerződési feltétel érvénytelenségét eredményezi, az egész szerződés azonban nem dől meg. Utal az ítélőtábla arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperesi követelés megalapozottságának vizsgálata körében figyelemmel volt az I. és a II. r. alperesek összegszerűséget érintő kifogásaira. Döntését az előzőekben írt semmis szerződési feltétel figyelmen kívül hagyásával hozta meg. A Ptk. 203. §
(1)bekezdése értelmében az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítése alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. A fedezetelvonó jelleg megállapíthatóságának objektív feltétele, hogy a szerződés megkötésének időpontjában fennálló igény kielégítésére a szerződés tárgya fedezetül szolgált volna, és annak elvonása miatt vált az átruházóval szembeni követelés teljesítése lehetetlenné. A jogszerző fél esetében a szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához a törvény nem kíván meg további feltételt akkor, ha a jogszerzés ingyenesen történt. Ha a szerződés visszterhes, a fedezetelvonó jelleg megállapításának feltétele a tulajdont szerző fél rosszhiszeműsége, azaz hogy a szerződés megkötésekor tudott vagy tudnia kellett az átruházót terhelő követelésről és arról, hogy a szerződéskötéssel a jogosult kielégítési alapját vonják el. Ha valaki hozzátartozójával köt ilyen szerződést, az ingyenességet illetve a rosszhiszeműséget vélelmezni kell (Ptk. 203. §
(2)bekezdés). Tény, hogy a felperes a perbeli lízingszerződéseket
- február 17-én és
- április 10-én felmondta, amelynek következtében a lízingbevevőnek, illetve a kezességvállalás következtében az I. és a II. r. alpereseknek 10 000 000 Ft-ot meghaladó fizetési kötelezettsége keletkezett. Nem vitás az sem, hogy az ajándékozási szerződés tárgyát képező ingatlanon kívül az I. r. alperes egyéb vagyontárggyal nem rendelkezett, s miután az I. r. alperes az ingatlan tulajdonjogát közeli hozzátartozóira, a gyermekeire ingyenesen ruházta át, az ajándékozási szerződés tekintetében a fedezetelvonás megállapításához -8szükséges törvényi feltételek maradéktalanul teljesülnek. A fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítása szempontjából ugyanis közömbös az, hogy a felek az ajándékozási szerződést milyen megfontolásból kötötték (eBDT
- 1616). A kifejtettek alapján az I., valamint a III., IV. r. alperesek által kötött szerződés fedezetelvonó jellege megállapítható. Tény, hogy a IV. r. alperes az így megszerzett ingatlanhányad tulajdonjogát átruházta a III. r. alperesre. A fedezetelvonás megállapítására irányuló kereset a közvetlen szerzőtől szerző további személyekkel szemben is érvényesíthető, vagyis olyan további szerződés is minősülhet fedezetelvonónak, amelyben a kötelezett már nem szerződő fél, feltéve, hogy a fedezetelvonás Ptk.
- §-ában írt feltételei e további szerződés tekintetében is fennállnak. A fedezetelvonó szerződések alapján szerző felek mindegyikét helytállási kötelezettség terheli a jogosult követeléséért, a vagyontárggyal rendelkező utolsó szerző a vagyontárggyal áll helyt, a közbülső szerzők pedig a vagyontárgy erejéig tartoznak helytállni (1/
- (VI.15.) PK vélemény
- pont a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről). A III. és a IV. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés megkötésekor a fedezetelvonás objektív feltételei változatlanul fennálltak, s miután a szerződést kötő felek egymás közeli hozzátartozói, a III. r. alperes rosszhiszeműségét vélelmezni kell, amely vélelmet a III. r. alperes nem tudta megdönteni. Ennek megfelelően az adásvételi szerződés tekintetében a fedezetelvonó jelleg szintén megállapítható, következésképpen a III. r. alperes helytállási kötelezettsége az ingatlan egészére nézve fennáll. Lényeges ugyanakkor, hogy az ingatlant már a perbeli ajándékozási és adásvételi szerződések megkötésének időpontjában is a (C.) Zrt. javára bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog terhelte, a III. és a IV. r. alperes az I. r. alperestől, majd a III. r. alperes a IV. r. alperestől az ingatlan tulajdonjogát e teherrel együtt szerezte meg. Ez azt jelenti, hogy a felperes követelése kielégítésének alapjául csak az ingatlan terheket meghaladó értéke szolgálhatott volna akkor is, ha a per tárgyát képező ajándékozási és adásvételi szerződések megkötésére nem kerül sor, következésképpen ezek a szerződések az ingatlannak csak a jelzálogjoggal biztosított követelés összegét meghaladó értékére nézve vonták el a felperes követelésének a fedezetét. A (C.) Zrt-vel szemben az ingatlant terhelő követelés összege a 10/A/
- alatt csatolt adásvételi szerződésből kitűnően 8 500 000 Ft volt, ezért a III. r. alperes az ingatlan ezt meghaladó értékéből köteles tűrni, hogy a felperes az I. r. alperessel szemben fennálló követelését kielégítse. A felperes keresete tárgyi keresethalmazat, egyrészt az I. és a II. r. alperesek marasztalására, másrészt a III. és a IV. r. alperesekkel szemben a relatív hatálytalanság jogkövetkezményeinek a levonására irányul. Ennek alapján a Pp.
- § a) pontja szerinti egységes pertársaság csupán az I. és a II. r. alperesek között áll fenn. Erre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó rendelkezését a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta a pervesztesség, pernyertesség arányára is figyelemmel azzal, hogy a felperes javára megítélt perköltség összegének meghatározásakor figyelembe vette a lerótt eljárási illeték összegét, a perindítás időpontjában irányadó 900 000 Ft illetékmaximum alapján, továbbá mellőzte a felperes további eljárási illeték megfizetésére vonatkozó ítéleti felhívást. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján a -9Gf.II.30.223/2013/
- szám rendelkező részben foglaltak szerint részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező I. és II. r. alpereseket a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes jogi képviseletével felmerült - a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja,
(5)-
(6)bekezdése és 4/A. §-a alapján megállapított - másodfokú perköltség megfizetésére. A III. és a IV. r. alperesek fellebbezésének részbeni eredményessége folytán a felperes és az érintett alperesek pervesztességének aránya a másodfokú eljárásban megközelítőleg azonos, ezért rendelkezett úgy az ítélőtábla, hogy a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárással kapcsolatos költségeiket maguk viselik. A feljegyzett fellebbezési eljárási illetékből a felperes pervesztességéhez igazodóan 680 000 Ft-ot köteles megfizetni az Itv. 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján, míg az ezt meghaladóan feljegyzett másodfokú eljárási illetéket az IM rendelet 14. §-a alapján a 13. §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel az állam viseli az alperesek részére engedélyezett teljes személyes költségmentesség következtében. Szeged,
- november
- Dr.Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró