SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.198/2013/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Ollé György Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Regős Attila ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) szám alatti székhelyű felperesnek - dr. Tömör Gábor ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti lakos alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
- április
- napján kelt 10.G.40.190/2012/
- sorszámú ítéletével szemben a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000,- (Egyszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 951.500,(Kilencszázötvenegyezer-ötszáz) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A cégjegyzékbe bejegyzett fő tevékenységként húsfeldolgozással foglalkozó felperesi gazdasági társaság
- december
- napján alakult, jegyzett tőkéje 5.950.000,- Ft. Az alperes
- augusztus
- napjától ügyvezetői tisztséget töltött be és egyben tagja is volt a kft.-nek. 2007 nyarán a felperesi kft. nehéz gazdasági helyzetbe került kintlévőségei miatt, ezért megbízási szerződést kötött (személy 1 neve)-vel a követelései behajtása, valamint a felperes részére hitelt nyújtó banknál további hitelkeret lehívása érdekében. A megbízás nem vezetett eredményre, ezért a kft. taggyűlése
- november
- napjával elhatározta végelszámolását, végelszámolónak a (végelszámoló szervezet neve)-t, azon belül (személy 1 neve)-t választotta. A végelszámolás tényét a cégbíróság
- november
- napján jegyezte be a cégjegyzékbe. A végelszámoló kérelmére
- március
- napján indult eljárásban a felperes
- május
- napján felszámolás alá került, a felszámoló a korábbi végelszámoló, a felszámolóbiztos pedig (személy 1 neve) lett. -2- Az alperes
- november
- napján 6.723.806,- Ft-ot, november
- napján 3.532.428,Ft-ot, november
- napján 1.762.843,- Ft-ot, összesen 12.019.077,- Ft-ot utalt át a perben nem álló (személy 2 neve) bankszámlájára, aki korábban egyetlen beszállítóként a húsfeldolgozáshoz szükséges alapanyagot szállította a felperes részére. A végelszámolási zárómérleg szerint a tárgyi eszközök 45.918.000,- Ft, befektetett eszközök 45.978.000,Ft, követelések 97.964.000,- Ft, pénzeszközök 2.493.000,- Ft, rövidlejáratú kötelezettségek 138.546,- Ft, hosszúlejáratú kötelezettségek 1.481.000,- Ft volt. A végelszámolás alatt kimutatott hitelezői igények (cég 1 neve) 7.107.775,- Ft, (cég 2 neve) 53.077.890,- Ft, (cég 3 neve) 2.823.138,- Ft, (személy 2 neve) 69.867.887,- Ft. A felperes keresetében 12.019.077,- Ft tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Jogalapként a Gt.
- §
(2),
(3)bekezdését és a Ptk.
- §-át jelölte meg, hivatkozott arra, hogy az alperes jogosulatlan átutalásaival a felszámolás körébe vonható és a hitelezők között felosztható vagyont csökkentette, a végelszámolás alatt álló cég pedig a Ctv.
- §
(2)bekezdés és 107. §
(2)bekezdés alapján kifizetést nem teljesíthetett volna. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy még a végelszámolás előtt fél évvel pénzügyi tanácsadói megbízást adott a felszámoló részére, ennél fogva semmilyen átutalás nem történt az ő tudta nélkül. Hivatkozott arra, hogy az átutalásokra kifejezetten a végelszámoló alkalmazottjának utasítása alapján került sor és azok olyan termelési költségek voltak, amelyek a kft. működőképességének megőrzését célozták. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte 600.916,- Ft elsőfokú perköltség megfizetésére az alperes javára. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a Gt. 30. §
(2)bekezdésére alapított kártérítési felelősség esetén a Ptk. általános felelősségi szabályai érvényesülnek. Így jelen perben vizsgálni kellett, hogy a felperesi oldalon ténylegesen bekövetkezett-e kár, azt az alperes jogellenes, felróható magatartása okozta-e és a kettő között fennáll-e az okozati összefüggés. Megállapította, hogy a felperes által sérelmezett átutalásokkal összefüggésben őt kár nem érte, mivel ezek hiányában ugyanezen összeggel a kft. kötelezettségei lennének nagyobbak, azaz a saját tőke változatlan lett volna. A végelszámolási zárómérleget a felperes, mint végelszámoló látta el aláírásával, így előtte is világos kellett legyen, hogy a benne szereplő tételek miért kerültek feltüntetésre. Bizonyítottnak tekintette, hogy az alperes által meghozott intézkedések minden esetben a végelszámoló hozzájárulásával illetve utasítására történtek, igazoltnak találta azt is, hogy az alperes nem intézkedett a felperes értesítése, jóváhagyása nélkül. Életszerűnek fogadta el az alperes előadását abban a vonatkozásban, hogy az egyetlen alapanyag beszállítója felé a további termelés fenntartása érdekében volt szükség a számlák átutalással történő kiegyenlítésére, ugyanakkor a perben nem került bizonyításra, hogy az átutalások idején ténylegesen volt olyan hitelező akinek terhére jogtalanul előnyben részesítette volna az átutalás jogosultját az alperes. A Gt. 30. §
(3)bekezdéséhez fűződően vizsgálta a Cstv. 33/A. § vonatkozó rendelkezéseit. Ebben a körben az alperes felelős ügyvezetőként észlelte, hogy a -3Gf.I.30.198/2013/
- szám cég vagyoni helyzete cselekvést igényel, ezért még a végelszámolás előtt fél évvel pénzügyi tanácsadói megbízást adott a felperesi felszámoló részére. Álláspontja szerint ezen magatartása is a hitelezők érdekeit szolgálta, ezért az alperes Cstv. 33/A. §-ára alapított felelőssége sem állapítható meg. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést az ítélet megváltoztatása és az alperes kereset szerinti marasztalása, illetve az elsőfokú perköltség leszállítása érdekében. Előadta, hogy az elsőfokú ítélet megállapításával szemben a kár azáltal következett be, hogy a felperes felszámolás körébe vonható vagyona csökkent. Vitatta, hogy az átutalásokra akár a felperesi felszámoló, akár annak megbízottja utasítást adott volna. Hivatkozott továbbá arra, az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett azzal, hogy az ítélet indoklásába beemelte a Cstv. 33/A. § vizsgálatát, amelyre a felperes az eljárás során nem hivatkozott, és amelyre egyébként is a Szegedi Törvényszék rendelkezik kizárólagos illetékességgel. A fellebbezés alaptalan. A gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (továbbiakban Gt.)
- §
(2)bekezdése értelmében a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését, az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal és - ha e törvény kivételt nem tesz -, a gazdasági társaság érdekének elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért. A
(3)bekezdés értelmében a gazdasági társaság fizetésképtelenségéhez vezető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegésére - ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált vagy külön jogszabály szerint, a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül, jogutód nélkül megszüntették - előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét. A
(2)bekezdés értelmében tehát az alperes felelősségét a Ptk.
- §-ban foglalt feltételek alapján kell értékelni. Helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy fennállnak-e a polgári jog általános felelősségi szabályai szerint a kártérítés feltételei, azon belül keletkezett-e kár az alperes tevékenységével okozati összefüggésben. A felperes az okozott kárt nem általában véve a vagyon csökkenésében, hanem a felszámolás körébe vonható és a hitelezők között felosztható vagyon csökkenésében jelölte meg, mely által a kielégítési sorrend sérült. Az alperes által kifizetett számlák összege azonban az adós rendes gazdálkodási körében, az üzletszerű gazdasági kapcsolatban megkötött szerződések és ezek alapján teljesített szolgáltatások ellenértéke volt. A (személy 2 neve) Egyéni Cég követelése a felperes cégjegyzékbe bejegyzett tevékenységi köre gyakorlásához szükséges árubeszerzés ellenértéke volt, amelynek kifizetése a felperes rendes gazdálkodási körébe tartozott. Egységes ugyanis a bírói gyakorlat, -5Gf.I.30.198/2013/
- szám hogy a rendes gazdálkodás körébe a cégjegyzékbe bejegyzett, az adós létesítő okiratában szereplő tevékenységi körök gyakorlása során az üzletszerű gazdasági kapcsolatokban megkötött szerződések, az ezek alapján teljesített szolgáltatások tartozhatnak (BDT 2009/11/
- számú jogeset). Ennélfogva - még a felszámolási eljárás során a Cstv.
- §
(2)bekezdése alapján az egyéb jogszabályi feltételek megléte esetén sem - nem lett volna visszakövetelhető a kifizetett összeg, a kifizetés ugyanis nem tartozott abba a körbe, amely a felszámolás alá vonható vagyont csökkentette. Az alperes ezért nem okozott kárt a felperesnek, a kártérítési felelősség feltételei nem állnak fenn. A felperes keresetében a jogalapként elsődlegesen megjelölt Gt. 30. §
(2)bekezdése mellett - gyakorlatilag annak megerősítéseként - hivatkozott a Gt. 30. §
(3)bekezdésére is. A Gt. 30. §
(1)bekezdése a társaság vezető tisztségviselője által e jogkörében harmadik személynek okozott kárért való felelősségét állapítja meg, a
(2)bekezdés szabályozza a tisztségviselő felelősségét azokért a károkért, amelyeket a társaságnak okozott, a
(3)bekezdés pedig a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzetének bekövetkeztét követő időszakra vonatkozóan szabályozza a felelősséget, utalva a vezető tisztségviselő külön törvényben a hitelezőkkel szemben megállapított helytállási kötelezettségére. Az ebben foglalt utaló szabály alapján adott esetben a Cstv. 33/A. § rendelkezéseit kell alkalmazni. A perbeli esetben a felperes fellebbezésben kifejezetten nem kívánt a Cstv. 33/A. §-ára hivatkozni, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolásának erre vonatkozó részét mellőzte. Szintén alaptalanul kifogásolta a felperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletben megállapított perköltség összegét, mely a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletnek megfelelően lett megállapítva, annak mértéke - figyelembe véve a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységet - nem eltúlzott. Fentiekre tekintettel ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(5)és
(6)bekezdése alapján megállapított és a másodfokú eljárásban kifejtett munkával arányban álló ügyvédi munkadíj megfizetésére, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése és 15. §
(1)bekezdése alapján a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. S z e g e d,
- november
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Bálind Attila sk. előadó bíró Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla sk. táblabíró A kiadmány hiteléül: