SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.468/2013/
- szám A Szegedi Ítélőtábla az ifj. dr. Réczi László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a ügygondnok neve (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű, Albáné dr. Feldmájer Lívia ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
- április hó
- napján kel 1.P.21.925/2011/
- számú ítéletével szemben a II. rendű alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a II. rendű alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000,(Egyszázezer) forint másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a II. rendű alperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 824.900,(Nyolcszázhuszonnégyezer-kilencszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az alperesek
- augusztus 29-ét megelőzően megegyeztek, hogy hamis bankgaranciát fognak beszerezni, amellyel másokat - haszonszerzés végett - tévedésbe ejtenek. Megállapodtak abban is, hogy az I. rendű alperes fogja az ügyfeleket „felhajtani”, míg a II. rendű alperes a horvát ("P") Bank alkalmazottjának kiadva magát, a bankgaranciát fogja biztosítani.
- augusztus 23-án (település neve)-en üzleti megbeszélésre került sor, melyen részt vett a ("G") GmbH és a ("K") Kft. képviselője, az I. rendű alperes, (ügyvéd neve) ügyvéd, valamint a II. rendű alperes, a ("P") Bank képviselőjének adva ki magát. A találkozóra azért került sor, mert a ("G") GmbH és a ("K") Kft. ablakgyártó üzemet kívántak Magyarországon létesíteni, amelyhez szükséges hitelt a németországi (tartomány neve) Tartományi Bank biztosította volna, a kölcsön előfeltétele azonban 10.000.000,- USA dollárról szóló bankgarancia volt. A jelenlévőket arról tájékoztatták, ahhoz, hogy a bankgaranciát a horvát bank kiállítsa, 60.000,- euró önerőre van szükség. Ennek rendelkezésre -2- bocsátását vállalta a felperes. Az ennek megfelelő 15.000.000,- forintot - a vállalkozásba való befektetési céllal - adta át
- augusztus 29-én (ügyvéd neve)-nek, aki azt továbbadta az I. rendű alperesnek. Az I. rendű alperes a pénzt továbbadta (személy neve)-nek, aki abból 10.311.000,- forintot adott át
- augusztus 30-án a II. rendű alperesnek a ("P") Bank 10.000.000,- dollárról szóló - rendelkezésre bocsátott bankgaranciájának ellenértékeként. A felperes és az I. rendű alperes között
- október 22-én megállapodás jött létre, melyben az I. rendű alperes vállalta, hogy legkésőbb
- december
- napjáig - a 15.000.000,- forint ellentételezéseként - megfizet a felperesnek 17.000.000,- forintot, valamint további 17.000.000,- forint „hasznot”, amennyiben a célzott üzlet lebonyolításához szükséges banki hitel folyósításra kerül, de legkésőbb
- március
- napjáig. A finanszírozó bank eljárása során megállapította, hogy a II. rendű alperes által kiadott bankgarancia hamis, így a kölcsön folyósítása elmaradt. A felperes részére az általa rendelkezésre bocsátott pénzösszeg visszafizetése nem történt meg. A (település neve)-i Városi Bíróság 19.B.1058/2008/
- számú - az I. rendű alperes vonatkozásában
- február 11-én, míg a II. rendű alperessel szemben
- január 10én jogerőre emelkedett - ítéletével az I. és II. rendű alpereseket bűnösnek mondta ki társtettességben elkövetett csalás bűntettében és magánokirat hamisítás vétségében. Indokolásában megállapította, hogy az alperesek jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtették a felperest, mellyel neki 15.000.000,- forint összegszerű kárt okoztak. A felperes polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A felperes módosított keresetében 15.000.000,- forint és annak
- augusztus
- napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatának egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az I. és II. rendű alpereseket. Indokolásában a (település neve)-i Városi Bíróság 19.B.1058/2008/
- számú jogerős ítéletében foglaltakra hivatkozott. Utalt a Ptk.
- §
(1)bekezdésére, 340. §-ának
(1)bekezdése, továbbá 355. §
(1),
(2)és
(4)bekezdéseiben foglaltakra. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen elévülési kifogást terjesztettek elő. Másodlagosan arra utaltak, hogy a Pp. 4. §
(1)bekezdése alapján az eljáró polgári bíróságot a más hatóság előtt megállapított tényállás nem köti. Erre figyelemmel kiemelték, a felperes kötelezettsége annak bizonyítása, hogy a kereseti kérelemben igényelt kárt okozták, továbbá, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének eleget tett. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest 15 millió forint és ennek
- augusztus
- napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai, továbbá 1.800.000,- Ft perköltség megfizetésére. A tőkeösszegből 10.311.000,- Ft és annak kamatai, továbbá 1.200.000,- Ft perköltség megfizetésére az alpereseket egyetemlegesen kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a felperes kára
- augusztus
- napján, a 15 millió forint átadásával bekövetkezett, így az elévülés ezzel az időponttal megkezdődött. A felperes által a büntető eljárásban érvényesített polgári jogi igényt az elévülést -3Pf.I.20.468/2013/
- megszakította, majd az elévülési idő a büntető bíróság ítéletének jogerőre emelkedésének napján újrakezdődött. Mivel a felperes igényét az elévülési időn belül,
- február 17-én érvényesítette, követelése nem évült el. A kereset érdemi vizsgálata körében utalt arra, az alperesek által hivatkozott Pp.
- §
(1)bekezdésében foglalt kötöttség - melyet nem lehet kiterjesztően értelmezni - azt jelenti, hogy az eljáró polgári bíróság nem vitathatja a büntető eljárásban a vádlott terhére rótt bűncselekményt és az ezt megalapozó tényeket. A büntető bíróság ítéletének azonban egyéb vonatkozásban nincs hatálya a polgári perre, ezért a polgári jogi kárfelelősség feltételeinek, ezen belül az okozati összefüggésnek a fennállását a polgári bíróságnak önállóan kell elbírálnia. Álláspontja azonban az volt, eltérő tényállás megállapítása esetén a bűncselekmény elkövetésének tényét, illetőleg a minősítést befolyásolná, így a büntető ítélet tényállását elfogadta ítélkezése alapjául. A felperes 15.000.000,- forintot bocsátott az I. rendű alperes rendelkezésére, aki abból 10.311.000,forintot (személy neve) közreműködésével a II. rendű alperesnek adott át. E tények alapján döntött a marasztalási összegekről és - részben - azok egyetemlegességéről. Ezt meghaladóan a keresetet azért utasította el, mert a felperes felperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a II. rendű alperesnek a büntető eljárás során bizonyítottan átadott 10.311.000,- forinton felüli összeg is átadásra került. Az ítélet ellen a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatását és a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a felperes büntető eljárás során tett joglemondó nyilatkozatát. Kiemelte, vele szemben a felperes polgári jogi igényt a büntető eljárásban nem érvényesített, vallomásaiból az derül ki, hogy a 15.000.000,- forintot nem az alperesektől, hanem (ügyvéd neve) ügyvédtől követelte. Sérelmezte az elsőfokú bíróság elévülésre vonatkozó érvelését. Hangsúlyozta, a büntető ítélet tényállása a polgári jogi felelősség megállapítására nem alkalmas, mert jogellenes magatartást a felperessel szemben nem tanúsított, a csalás bűncselekményének elkövetése pedig nincs okozati összefüggésben a felperest ért kárral. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok azt igazolják, hogy (ügyvéd neve) megszegve a letétkezelés szabályait, a letevő engedélye nélkül a letéti pénzt harmadik személynek adta ki, a kár e jogellenes magatartásával áll okozati összefüggésben. A polgári jogi felelősség megállapításához a felperesnek bizonyítania kellett volna a II. rendű alperes jogellenes károkozó magatartását, az okozati összefüggést, továbbá az okozott kár mértékét. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseinek helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság érdemben helyesen állapította meg a tényállást, és az alkalmazandó jogszabályokat megfelelően ismertette. Jogi indokolásával azonban az ítélőtábla részben ért egyet. -4Az elévülés kapcsán az alábbiakat fejti ki. A Ptk. 327. §
(1)bekezdése szerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése megszakítja az elévülést. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik (Ptk. 327. §
(2)bekezdés). Kétségtelen, hogy a büntetőeljárásban polgári jogi igényt a II. rendű alperessel szemben a felperes kifejezetten nem érvényesített, feljelentésében azonban már az a cél szerepelt, hogy pénzét „visszakapja”. Miután a II. rendű alperest nem ismerte, a bűnösségét jogerősen megállapító ítélet meghozatalával került abba a helyzetbe, hogy felismerje a közrehatását kárának bekövetkeztében. A büntetőeljárás megindulása az elévülést megszakította, az a Ptk. 327. §
(2)bekezdése alapján annak jogerős befejezése után újrakezdődött. A felperes jelen perben igényét az újraindult elévülési határidőn belül - immár helyesen érvényesítette a II. rendű alperessel szemben, akinek károkozásbeli szerepét, közreható magatartását a büntető ítélet tényállása és a bűnösség megállapítása rögzíti. Helytálló az a II. rendű alperesi hivatkozás, miszerint a polgári bíróságot a büntető ügyben meghozott jogerős ítélet csak annyiban köti, hogy a bűnösség kérdésében attól nem térhet el, vagyis nem állapíthatja meg, hogy az elítélt a terhére rótt bűncselekményt nem követte el (Pp. 4. §
(2)bekezdés). Ez a kötöttség nem terjed ki a büntető ítéletben megállapított tényállásra, az a polgári bíróságot nem köti, így nincs akadálya annak, hogy a per során felmerült valamennyi bizonyíték figyelembevételével a büntető bíróságétól eltérő tényállást állapítson meg (BH
- számú döntés). A peradatok alapján megállapítható, hogy a felperes és az I. rendű alperes között kölcsönszerződés jött létre. Önmagában az a körülmény, hogy a szerződés kötelezettje az I. rendű alperes - már annak megkötésekor eleve nem akarta megfizetni a tartozását, arra megtévesztéssel vette rá a felperest, büntetőjogi szempontból megvalósíthatja a csalás tényállását (a hozzá tartozó káreredménnyel), polgári jogi szempontból ugyanez a körülmény a szerződés semmisségét nem eredményezi. E magatartást a polgári jog önállóan szabályozza és ahhoz saját jogkövetkezményt fűz. A csalás törvényi tényállása polgári jogi szempontból tévedésbe ejtésnek felel meg, tehát az így létrejött, a szerződés nem „büntető jogszabályba ütközik”, hanem a Ptk.
- §
(4)bekezdése folytán megtámadható. A büntetőjogilag bűncselekményként értékelt magatartás a szerződés szempontjából annak megtámadására ad lehetőséget; a határidőben eredményesen megtámadott szerződés válik a megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné (Ptk. 235. §
(1)bekezdés, 236. §
(1)
(2)bekezdés). Az eredményes megtámadás folytán az érvénytelenség jogkövetkezményét kell alkalmazni; a „bűncselekménnyel okozott kár” tényállását a Ptk. nem ismeri (hasonlóan BH
- 157., BH
- 253., BDT
- 184., eBDT
- 1903., BDT
- 50., eBDT
- számú jogesetek). Miután a felperes a perbeli szerződést nem támadta meg, azt érvényesnek kell tekinteni, és a szerződésszegés jogkövetkezményeit alkalmazni. Ez tartalmilag - az -5Pf.I.20.468/2013/
- előterjesztett kereset folytán - azt jelenti, hogy az I. rendű alperes a köztük létrejött szerződés megszegése miatt tartozik kártérítési felelősséggel a felperes felé. A felperes és a II. rendű alperes között - a felek által sem vitatottan - kontraktuális jogviszony nem állt fenn, így a II. rendű alperes vonatkozásában vizsgálni kell a deliktuális kárfelelősség fennállását. Az alperesek
- augusztus
- napját megelőzően abban állapodtak meg, hogy bizonyos összegért hamis bankgaranciát fognak beszerezni, és ezzel - jogtalan haszonszerzési célzattal - másokat tévedésbe ejtenek. Az I. és II. rendű alperesek egymással akarategységben jártak el, amely a felperes károsodásához ez vezetett. Az, hogy a II. rendű alperes ténylegesen nem találkozott a felperessel, tőle közvetlenül pénzösszeget nem vett át, és így magatartása és a felperest ért kár bekövetkezése között csak közvetett oksági kapcsolat mutatható ki, a II. rendű alperest a kártérítési felelősség alól nem mentesíti. Kettejük magatartása akarategységben, egységes időbeli és cselekvési folyamat részeként vezetett oda, hogy a felperest az igényelt kár érte, így megvalósultak a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti, egyetemleges marasztaláshoz szükséges feltételek. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben eltérő indokolással - helybenhagyta. A II. rendű alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a felperes részére - a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján - a felmerült perköltség viselésére köteles, melynek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja, az
(5)és
(6)bekezdés alapján, a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan állapította meg. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a II. rendű alperes köteles külön felhívásra megfizetni az államnak - az Itv. 62. §
(1)bekezdés c) pontját figyelembe véve - a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése, valamint a 15. §
(1)és
(3)bekezdése alapján. S z e g e d ,
- év november hó
- napján. Dr. Kiss Gabriella a tanács elnöke . Bánfa lvi-Bottyán Csilla . Bálind Attila előadó bíró táblabíró -6Li.: - Végzés 6 kiadmányát + összes iratot küldje vissza a Szegedi Törvényszékre! - Saját irat marad! - Íf.:
- 11.
- - Az iratot visszaküldés után anonimizálás végett kérem vissza!