Bf.402/2013/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette miatt 2 év - végrehajtásában négy év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy egyben elrendelte a pártfogó felügyeletét. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzése és közügyektől eltiltás alkalmazása érdekében, míg a vádlott és védője a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt, felmentés végett jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára - az iratok tartalma és ténybeli következtetés, valamint a büntetéskiszabási körülmények tisztázása körében tett nyilatkozat alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: - A vádlott az „kft

1. alkalmazásában .....................n portásként dolgozik, jövedelme minimálbér. Élettársi kapcsolatot létesített, a háztartásában egy kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik, egy 15 éves, 500.000 forint értékű VW Passat gépkocsival rendelkezik. - Helyesen két alkalommal volt büntetve, a határozat
2. oldal
3. bekezdésében írtakon túlmenően a Székesfehérvári Városi Bíróság a
4. évi április hó
5. napján jogerőre emelkedett 14.B.776/2007/
6. számú ítéletével garázdaság vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt 30.000 forint pénzbüntetésre ítélte (nyomozati iratok
7. oldal). - A vádlott
8. szeptember 1-én a ........i „............" szórakozóhelyen rendfenntartói feladatokat látott el. - A földre került sértettet a vádlott egy alkalommal, közepes erővel, mellkasának bal oldali részén megrúgta. Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. -----------------------Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást kellő körültekintéssel és a perrendi előírások megtartásával folytatta le, olyan részletességgel, hogy a felmerülő ténybeli és jogi kérdésekben végül megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Sajátossága volt az ügynek, hogy széles körű adatgyűjtés után a nyomozó hatóságnak kevés olyan személyt sikerült felkutatnia, akik a zsúfolt szórakozóhely előterében történt bántalmazás részleteiről kívülállóként, megbízható információval tudtak volna szolgálni. Ugyanakkor a közvetlen előzmények tisztázását azonos tartalmú bizonyítékok tették lehetővé, mindenekelőtt azt, hogy az erősen ittas állapotban jelen lévő sértett egy poharat dobott az ismerősei asztalára, melynek következtében a szétrepülő szilánkok megsebezték az ott helyet foglaló egyik vendég orrát. tanú1-t a vérző sérülése miatt tanú2 azonnal a mosdóba kísérte, ahonnan a további fejleményeket, köztük a sértett és a vádlott találkozását, már nem kísérhették figyelemmel. Ezzel összefüggésben helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a személyi adatainak zártan kezelését kérő 1. számú tanú rendkívül ellentmondásos, követhetetlen és helyenként zavaros vallomását alkalmatlannak találta a múltbeli történések rekonstruálására. Ezzel szemben a sértett - az elszenvedett sérülései ellenére - kellően távolságtartóan nyilatkozott, olyan mozzanatok felidézésével és előadásával, melyeket más bizonyítékok is alátámasztottak. A sértett már a kórházi kezelése alatt állította, hogy a helyiségből való kivezetését követően előbb a fejét ökölütések, majd a földre kerülése után, a mellkasát rúgások érték. Az egyes sérülések keletkezési mechanizmusának az előadásában ugyan némileg bizonytalannak mutatkozott, azt a tárgyaláson - a vádlott jelenlétében mégis fenntartotta, hogy a vele szemben alkalmazott tettlegesség nem pusztán a bal szem körüli testtájékra, hanem az oldalára is kiterjedt. Élettársának, tanú2-nek az előadása szerint a bántalmazást követően a sértett elszakadt, földdel szennyezett felsőruházatán (polóján) cipőnyom maradt hátra, jól felismerhetően, éppen a hasi részen. A klinikai és radiológiai vizsgálatok a sértettnél a mellkas bal oldalának zúzódását, valamint mellűri levegőgyülem kialakulását mutatták ki, olyan sérüléseket, melyeket az általános orvosszakértői tapasztalat tipikusan rúgással, rúgásokkal tart összefüggésbe hozhatónak. Kétségtelen, hogy a szakértői vélemény ezzel kapcsolatosan az ökölütés lehetőségét sem zárta ki, de a levegőgyülem okozójaként nagyobb valószínűséggel a rúgást jelölte meg. Ezen túlmenően pedig a kórházi iratok traumás elváltozásként kisebb, testszerte jelentkező hámhorzsolásokat is feltüntettek, melyek szintén arra utaltak, hogy a sértett az egyensúlyát vesztve földre került. Az elszenvedett és fentebb ismertetett sérülések keletkezési mechanizmusa a vádlott védekezésével nem volt magyarázható. Annak lényege szerint ugyanis a sértettet - három vagy négy alkalommal - a fején és a mellkasán megütötte, illetve legfeljebb egyszer meg is rúgta, de még mindenképpen azelőtt, hogy elesett volna. Így a vádlott által beismert rúgás nyilvánvalóan az volt, mely a sértett térdhajlatát érte és annak egyensúlyvesztésével járt, ahogyan azt az elsőfokú bíróság is megállapította. A szóban forgó sérülések száma, jellege és nem utolsó sorban az előidézésükkel kapcsolatos orvosszakértői vélemény tehát sokkal inkább a sértett előadását támasztotta alá, cáfolva egyben azt a vádlotti állítást, hogy a tettlegesség során pusztán a kezét használta. Meg kell azonban jegyezni, hogy e kérdés kizárólag a történeti hűség, az anyagi igazság kiderítése szempontjából bírt jelentőséggel, hiszen a vádlott büntetőjogi felelősségre vonása akkor is helytálló, ha a sérülést kézzel, ökölcsapással idézte volna elő. Nem lehetett végül figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a vádlott még a mentőszolgálat és a rendőrség kiérkezése előtt távozott a helyszínről, bizonyosan azért, hogy ne kerüljön a hatóságok látókörébe. Különösen igaz ez a megállapítás annak ismeretében, hogy a vérző fejű sértettről tett telefonos bejelentés és a szolgálati gépjárművek megérkezése között mindössze hét perc telt el. Adat merült fel továbbá arra is, hogy a vádlott baráti köréhez tartozó személyek utóbb megpróbálták felkeresni a sértettet a lakásán, és beszélni szerettek volna vele. Nyilvánvalóan azért, mert a büntetőeljárás lefolytatásától a vádlott várt kedvezőtlen eredményt, tartva a felelősségre vonástól. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a történeti tényállás kialakításakor a vádlott védekezését elvetette. Azt mindössze a bántalmazás lefolyásának a pontosításával, a földön fekvő sértett mellkasát ért rúgással kellett kiegészíteni, illetve azzal, hogy az elkövetés idején a vádlott a .............. szórakozóhelyen rendfenntartóként, ún. kidobóként volt jelen. A nyomozás során kihallgatott vendégek a vádlottat biztonsági felügyelőként tartották számon, arra is visszavezethetően, hogy a szeszes ital fogyasztásától szemmel láthatóan tartózkodva, közvetlenül az ajtónál foglalt helyet, egy külön bárszéken. Ezen túlmenően teljességgel életszerűtlen lenne annak puszta feltételezése, hogy közvetlenül a nyári szezon végén, a nagy forgalmat lebonyolító ..........i zenés vendéglátóhely, szombat este biztonsági személyzet nélkül üzemelt volna. Nagyobb rendezvények idején az ellenőrzést és a felügyeletet tanú3 látta el, aki rendszeresen vállalt közös megbízásokat a vádlottal. Mindezekre tekintettel nem volt mellőzhető a vádlott rendfenntartói szerepének a rögzítése, annál is inkább, mert a sértettel szembeni fellépése és a helyiségből történő kivezetése egyébként mindenben megfelelt a biztonsági alkalmazott feladatának. Hiányosnak bizonyultak a korábbi büntetésekre vonatkozó adatok is. A kiegészítések után azonban a tényállás megalapozottá vált, és így az - figyelemmel a Be.352.§

(2)bekezdésére - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Helyesen foglalt állást a Büntető Törvénykönyv időbeli hatályának a kérdésében is. (A jelen ügyben a

1. július 1-én hatályba lépett Btk. rendelkezései - a feltételes szabadságra bocsátás kapcsán - kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazása esetén biztosítanának enyhébb elbírálást.) Az
2. évi IV. törvény 29.§

(1)bekezdése értelmében nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Ennek megfelelően nem kifogásolható a vádlott cselekménye addig a pontig, hogy a szórakozóhelyen másokat zavaró, ittas sértettet a helyiségből kivezette. Ez következik rendfenntartási feladatából. Ezt követően azonban a tettlegességével, a sértett fejére mért kétszeri ökölcsapással már bűncselekményt valósított meg, jogtalan támadóként lépett fel. Így ettől kezdődően jogos védelmi helyzetre már nem hivatkozhatott. A jogos védelmi helyzet akkor lett volna megállapítható, ha annak védekezésben előadott ténybeli alapjait a rendelkezésre álló adatok alátámasztják. A bizonyítási eljárás azonban éppen ellenkező eredményhez, a vádlotti vallomás megcáfolásához vezetett. Következésképpen a felmentést célzó fellebbezések eredménytelennek bizonyultak. A cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. Az irányadó tényállás szerint a vádlott a szórakozóhely előterében - a bántalmazást folytatva - közepes erővel, mellkasának bal oldali részén, meg is rúgta a földre került sértettet. Ennek során a sértett mellűri levegőgyülem formájában közvetett életveszéllyel járó sérülést szenvedett, melynek kialakulását a sorsszerű betegsége, hörgőasztmája is elősegíthette. Az ítélkezési gyakorlat több évtizede következetes abban, hogy a cselekmény és az eredmény közötti oksági összefüggést nem szakítja meg az, ha a folyamat kiteljesedéséhez egy további, együttható ok (concausa) is járul (BH 1997/564. és BH 2008/206. számú eseti döntés). A jelen ügyben a vádlott mellkasra irányított rúgása indította el azt az okfolyamatot, mely az életveszélyes állapot előidézésével, a mellűri levegőgyülem kialakulásával járt, abban más körülmény, így a sértett betegsége legfeljebb ún. részoki szereppel bírhatott. Ilyen körülmények között jogszerű a cselekmény 1978. évi IV. törvény 170.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértésként történő értékelése. Az elsőfokú bíróság az eredmény tekintetében a kellő figyelem, illetve körültekintés hiányát, azaz a gondatlanság enyhébb fokát rótta fel a vádlottnak. A tényállás kiegészítésével - annak rögzítése után, hogy a vádlott a földön fekvő sértettet meg is rúgta - ez az álláspont már nem volt fenntartható. A másodfokú bíróság megítélése szerint a rúgás erejéből és a célzott testtájékból következően a vádlottnak fel kellett ismernie, hogy akár bordatörés, vagy bordaközi vérzés előidézésével, akár a bordaívek alatt elhelyezkedő életfontosságú szervek megsértésével életveszélyes sérülést is okozhat, melynek tekintetében közömbösséget tanúsított. Ezért az eredmény vonatkozásában eshetőleges szándék (dolus eventuális) terheli. -----------------------A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők feltárása némileg pontatlanul történt meg, de azok ismételt áttekintését a tényállásbeli kiegészítések is indokolttá tették. A vádlott kifogásolható életvezetésével összefüggésben azt szükséges a terhére értékelni, hogy visszaesőnek nem tekinthető különös bűnismétlő, míg az enyhítő körülmények köréből mellőzni kellett a hanyag gondatlanságra történő utalást. Ugyanakkor további enyhítő körülmény a kiskorú gyermekről történő gondoskodás. E pontosítások mellett is helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor a büntetési tétel alsó határával egyező tartamú szabadságvesztés végrehajtását az 1978. évi IV. törvény 89.§

(1)és

(2)bekezdései alapján négy év próbaidőre felfüggesztette, elrendelve egyben a vádlott pártfogó felügyeletét. Ez utóbbi az 1978. évi IV. törvény 82.§

(1)bekezdés d) pontján alapul. E jogkövetkezmények ugyanis alkalmasak az 1978. évi IV. törvény 37.§-ában írt célok elérésére, megváltoztatásukra a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. Nem értett tehát egyet a súlyosbítást célzó jogorvoslati kérelemmel sem. Miután pedig a határozat egyéb rendelkezései is törvényesek voltak, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdésében írtak szerint helybenhagyta. P é c s,

1. január
2. Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.244/2013/
3. számú ítélete - a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.402/2013/
4. számú végzése folytán - a
5. évi január hó
6. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. .Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke