Gf.20131/2007/5 – Győri Ítélőtábla

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla dr. Tóth Csaba jogtanácsos által képviselt "A" felperesnek a dr. Cserjési Gábor ügyvéd által képviselt "B"alperes ellen 12.139.327.- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Vas Megyei Bíróság

1. március
2. napján kelt G.40.102/2005/
3. sorszám alatti ítéletével szemben az alperes által
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek 100.000.- /Egyszázezer/ Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes - mint a bányászati jog jogosultja - bányavállalkozóként
5. január
6. napján a "C" helység .... hrsz-ú ingatlanon fekvő, "C" elnevezésű kavicsbánya
7. január
8. napjától történő kitermelésére „bérleti szerződés" elnevezésű szerződést kötött az alperessel határozatlan időre. Az alperes a szerződésben vállalta, hogy a kavicsbányából évenként minimum 40.000 m3 kavicsot termel ki a saját munkagépeivel és berendezéseivel, melyért m3-enként 460.- Ft + áfa „bérleti díjat" fizet meg a felperesnek. A 40.000 m3 kavics ellenértékét - évi 4 részletben - abban az esetben is vállalta megfizetni, amennyiben a kitermelése az évben a 40.000 m3 mennyiséget nem érte el. A felek úgy rendelkeztek, hogy amennyiben a bérlő alperes 40.000 m3 mennyiséget meghaladóan termel ki kavicsot, az ezért járó bérleti díj megfizetéséről külön megállapodást kötnek. A bérleti díj elszámolásának alapjául a szállítójegyek szolgáltak, melyek egy példányát a bérlő hetenként, a hét utolsó munkanapján volt köteles a bérbeadó képviselőjének átadni. Az alperes a szerződés alapján őt terhelő fizetési kötelezettségnek - a felperes írásbeli felszólításai ellenére - rendszertelenül és késedelmesen tett eleget, ezért a felperes likviditási problémái orvoslására
9. december
10. napjától - 14 napra - vállalkozási szerződést kötött a kavics kitermelésére a "D" Kft-vel (a továbbiakban: "D" Kft.), amely
11. decemberében 6697 m3 kavicsot termelt ki a kavicsbányából. Az alperes
12. december
13. napján a bérleti szerződést azonnali hatállyal felmondta arra hivatkozással, hogy a felperes a bérlő alperes hozzájárulása nélkül más kitermelő részére is lehetővé tette a bánya használatát, mellyel az alperesnek jelentős kárt okozott. A felperes a felmondást alaptalannak tartotta, viszont nem vitatta, hogy a bérleti szerződés a
14. évvel megszűnt. A felperes keresetében az alperes által ki nem fizetett
15. III-IV. negyedévi bérleti díj, azaz: 11.500.000.- Ft tőke, valamint 5.750.000.- Ft tőke után
16. augusztus 20., 5.750.000.- Ft tőke után
17. november
18. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk.301/A.§. /2/ bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamata; illetve 639.327.- Ft lejárt késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, egyben beszámítási kifogást is előterjesztett. Az alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a bérleti szerződés alapján a bérlet időtartama alatt a bérlő alperest a kavicsbányára kizárólagos használati jog illette meg, melyet alátámaszt a bérleti szerződés 7/b., c. pontja is a bérlő kötelezettségeivel kapcsolatban. Ezért a bérbeadó felperes csak a bérlő engedélyével biztosíthatta volna a kitermelést más vállalkozónak, így a "D" Kft. által kitermelt kavics ellenértéke az alperesnek jár, ezt az összeget beszámítják a felperes keresetébe. Arra is hivatkozott, hogy a "D" Kft. a bányából az alperes által a termelésre már előkészített („lehumuszolt") területről termelt ki kavicsot, ezért az ismételt előkészítéssel az alperesnek kára keletkezett, ennek összegét viszont nem jelölte meg. Másodlagosan - szakértői vélemény beszerzését követően - azt is előadta, hogy a felek között létrejött szerződés - tartalma szerint - az adásvételi szerződéshez áll legközelebb, ezért az alperes csak a ténylegesen kitermelt és elszállított kavics ellenértékével tartozik, melyet a felperesnek már megfizetett. A felperes beszámítási kifogásra előterjesztett ellenkérelmében annak elutasítását indítványozta, előadva, hogy az alperesnek szerződésszegéssel kárt nem okozott. Azzal érvelt, hogy a bérleti szerződés az alperesnek a kitermelésre kizárólagos jogot nem biztosított, hivatkozott a ..... Bányakapitányság perbeli közlésére, amely szerint a bányavállalkozó egyes bányászati tevékenységek elvégzéséhez más vállalkozót (alvállalkozót) is igénybe vehet, viszont ez nem érinti a bányászati tevékenységhez fűződő jogosultságait. Arra is rámutatott, hogy a "D" Kft. alvállalkozói igénybevételére csak azért került sor, mert az alperes nem teljesítette az esedékes bérleti díjat. A "D" Kft. kitermelése pedig az alperest a bányaművelésben nem akadályozta, a szükséges további területelőkészítést a "D" Kft. elvégezte, annak költségeit a felperes viselte. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 11.500.000.- Ft tőkét, valamint annak egyes részösszegei után a
19. augusztus
20. és
21. november
22. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, továbbá 639.327.- Ft lejárt kamatot és 1.288.340.- Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában elsődlegesen értelmezte a felek között
23. január
24. napján létrejött szerződés tartalmát, melynél kiemelten volt figyelemmel arra, hogy a bányakapitányság perbeli közlése szerint a kavicsbányára a felperes rendelkezett bányászati jogosultsággal, amely alapján - a bányászatról szóló
25. évi XLVIII. tv. végrehajtására kiadott 203/
26. (XII.19.) Korm. rend. 21.§. /5/ bekezdése szerint - egyes bányászati tevékenységekre vállalkozót vehetett igénybe, amely azonban nem érintette a felperes bányászati jogát. Az elsőfokú bíróság ebből, valamint a per során kirendelt igazságügyi bányászati szakértő szakvéleményéből arra a következetésre jutott, hogy az alperes a felperessel megkötött szerződés alapján a bányászati tevékenységet nem korlátlanul, hanem a felperes felügyelete mellett végezhette, amely a bányászati tevékenységre több alvállalkozót egy időben is igénybe vehetett. Ezért a felek között nem bérleti szerződés, hanem a haszonbérlet és az adásvétel egyes elemeit is tartalmazó atipikus szerződés jött létre, amely viszont úgy rendelkezett, hogy az alperes az általa lekötött kapacitás - évi 40.000 m3 kavics - ellenértékét akkor is köteles megfizetni, amennyiben kitermelése azt nem érte el. A szerződés ezen kifejezett rendelkezése folytán az alperes nem csupán az általa kitermelt és elszállított kavics ellenértékét volt köteles megfizetni, hanem a teljes éves mennyiség szerződött értékét. Az elsőfokú bíróság a szakvélemény alapján azt is megállapította, hogy a felperes az alperesnek azzal nem okozott kárt, hogy a "D"Kft. részére is biztosította a kavics kitermelését, mivel a bányaterületen több alvállalkozó párhuzamosan is együtt dolgozhatott. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést az elsőfokú bíróság ítélete megváltoztatása és a felperesi kereset elutasítása iránt. Az alperes fellebbezése indokolásában megismételte azon - az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját, hogy a felek között létrejött - atipikus tartalmú - szerződés kizárólagos kavicskitermelési lehetőséget biztosított az alperes részére a szerződés fennállása alatt. Ezért az alperes úgy vélte, hogy a felperes azzal, hogy más vállalkozó részére is lehetővé tette a kavics kitermelését, szerződésszegést követett el, az alperesnek kárt okozott. Ennek összege pedig azonos a más vállalkozó által kitermelt kavics ellenértékével. Ezt az ellenértéket a felperesnek járó díjba be kell számítani. Hivatkozott a szakvélemény azon megállapítására, hogy a felperes jogszabályi kötelezettségét elmulasztva nem tette lehetővé annak megállapítását, hogy a bányából más vállalkozók által ténylegesen mennyi kavics kerül kitermelésre, amely csak a felperes terhére eshet. Újólag érvelt azzal, hogy - a felek közötti szerződés megszűntét követően - a
27. évben az alperes által ki nem termelt kavics is a bányában maradt, melynek ellenértékét szintén be kell számítani álláspontja szerint a felperes követelésébe. Másodlagosan ismételten arra hivatkozott, hogy a felek között adásvételi szerződés jött létre ténylegesen, az alperes pedig az általa kitermelt kavics árát a felperesnek nem vitásan megfizette. A felperes ezért csak azt a kárát érvényesíthetné, hogy az alperes a
28. évben 40.000 m3 kavicsot nem termelt ki és annak teljes árát nem fizette meg. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyását kérte. Rámutatott, hogy a felek közötti jogvita éppen abban állt, hogy a felperes álláspontja szerint az alperes a 40.000.- m3 kavics ellenértékét nem fizette meg, függetlenül attól, hogy az alperes a
29. évben mennyi kavicsot termelt ki, melyről a felperesnek nincs is tudomása. Megismételte azon korábbi előadását, hogy az alperesnek - másik vállalkozó kitermelési lehetőségével - kárt nem okozott, hiszen a peradatok igazolják azt, hogy az alperes a kavics kitermelését változatlanul folytathatta. Fokozottan irreális felvetésnek tartotta az alperes azon érvelését, hogy beszámíthatja a
30. évben a bányában maradt, és utóbb kitermelt kavics ellenértékét, arra is figyelemmel, hogy az alperes csak 40.000.- m3 kavics kitermelését vállalta, míg a felperesnek évi 100.000.- m3 kavics kitermelésére van bányahatósági engedélye. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helyes tényállást állapított meg, abból pedig helytálló érdemi jogkövetkeztetést vont le. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokaival - a felek között létrejött szerződés minősítésével és a felperes károkozó magatartásának hiányával kapcsolatban egyetértett, azokat részleteiben megismételni nem kívánja. A felek között
31. január
32. napján létrejött „bérleti szerződés" elnevezésű megállapodás tartalmára vonatkozóan az elsőfokú bíróság által kifejtetteket az ítélőtábla azzal egészíti ki, hogy a szerződésben - annak elnevezésétől függetlenül - a felek szabadon határozhatták meg a bányavállalkozó felperest és a kavicsbányát korlátozottan használó alperest megillető jogokat és kötelezettségeket (Ptk.200.§. /1/ bek.). Az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint a létrejött szerződés a Ptk.-ban nem nevesített (atipikus), típuskombinációs szerződés, mely több szerződéstípus egyes elemeit is tartalmazza. Így haszonbérleti szerződés-elemként az alperes hasznot hajtó kavicsbánya használatára szerzett jogosultságot (Ptk.452.§. /1/ bek.), melyért a fizetendő haszonbér összegét a felek - részben a (ki)termelés eredményétől függetlenül fix összegben határozták meg (Ptk.452.§. /2/ bek., 455.§. /1/ bek.). Haszonbérleti szerződésű sajátosságra utal a jogviszony megszűntének felmondáshoz kötése is (Ptk.457.§.). Ezek mellett - adásvételi szerződés-elemként - a felek az alperes által fizetendő haszonbér összegét - részben - a kitermelt kavics m3-éhez kötve (460.- Ft + áfa/m3 árban) határozták meg, (Ptk.365.§. /1/ bek.), azzal azonban, hogy az alperes 40.000 m3 kavics után járó díjat a kitermelés eredményétől függetlenül köteles megfizetni. A fellebbezésben foglaltakra az ítélőtábla kiemeli, hogy a szerződés rendelkezéseiből nem következik az, hogy az alperes kizárólagos jogot szerzett volna a szerződéssel a kavicskitermelésre, és az elsőfokú bíróság - utalva az eljárása során kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményére - helytállóan fejtette ki, hogy a felperes a kavicsbányában más személy részére is biztosíthatott kitermelést, a bánya pedig lehetővé tette az egymás melletti kitermelést. Erre is figyelemmel az alperes a per során nem tudta bizonyítani azt, hogy a felperes más vállalkozó kitermelésre való igénybevételével részére kárt okozott, így az erre irányuló beszámítási kifogás alaptalan. Végül az alperes azon fellebbezési hivatkozása is alaptalan, hogy a felek között adásvételi szerződés jött létre ténylegesen, így csak a kitermelt kavics ellenértékével tartozik, mivel a perbeli szerződés kifejezett és félre nem érthető rendelkezése szerint az alperes 40.000 m3 kavics ellenértékét a termelése eredményétől függetlenül is megfizetni tartozik. Ezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§. /2/ bekezdése alapján, annak helyes indokaira tekintettel (Pp.254.§. /3/ bek.) helybenhagyta. A fellebbezés eredményre nem vezetett, ezért az alperes a Pp.78.§. /1/ bekezdése alapján viselni tartozik a felperes fellebbezési eljárás során felmerült - jogtanácsosi munkadíjból álló - másodfokú perköltségét. Ennek összegét az ítélőtábla - figyelemmel a 32/
33. (VIII.22.) IM rendelet 3.§. /2/, /5/-/6/ bekezdéseire és a felperesi jogi képviselő által kifejtett tevékenységre - 100.000.- Ft-ban határozta meg. Győr,
34. január
35. Dr. Szalai György sk. tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: a Dr. Ferenczy Tamás sk. előadó bíró Dr. Hammer Sándor sk. bíró