← Magyarország

Gf.40478/2007/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.478/2007/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Balázs Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Firicz László ügyvéd által képviselt alperes ellen szolgáltatási díj megfizetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
  2. szeptember 11-én kelt 12.G.21.357/2004/
  3. számú ítélete ellen az alperes részéről
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a Fővárosi Ítélőtábla az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 200.000 (kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget; megállapítja, hogy az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 900.000 (kilencszázezer) forint jogorvoslati illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes képviselőtestülete
  5. október 14-én kelt alapító okirattal Falugondnokságot hozott létre - többek között - szennyvíz-elvezetés és -kezelés szakfeladatának ellátására. Az alperes képviselőtestülete a 7/
  6. (I. 21.) számú határozata szerint egyetértett azzal, hogy az alperes tulajdonában lévő csatorna közműhálózatot a Falugondnokság szakmai háttereként
  7. február 1-től a ... GMK. üzemeltesse. Ezen társaság jogutódja a ... Kft. és a Falugondnokság között
  8. február 2-án együttműködési szerződés jött létre, mely szerint közösen üzemeltetik az alperes tulajdonát képező szennyvízcsatorna hálózatot, a hozzá tartozó saját és más önkormányzatokkal osztatlan közös tulajdonú létesítményeket, műtárgyakat. A megállapodás szerint az üzemeltetői érdekeket harmadik személyekkel szemben a ... Kft. képviseli, és - többek között - számlát állít ki a befogadott szennyvíz után, és gondoskodik a díjak beszedéséről. ... Város Önkormányzata és ... Község Önkormányzata
  9. április 25-én kelt társasági szerződéssel létrehozta a felperest, mely
  10. május
  11. napjától üzemelteti ..., ..., ... települések közös szennyvíztisztító telepét, valamint a két alapító csatornahálózatát.
  12. júniusában a felperes szerződés-tervezetet juttatott el az alpereshez a ...-i szennyvíz átvételére és megtisztítására vonatkozóan, az okiratot az alperes nem írta alá;
  13. július 4-i levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a ...-i szennyvízhálózatot, illetve berendezések és műtárgyak üzemetetését a Falugondnokság - szakmai társüzemeltető közreműködésével - látja el, a gazdasági kapcsolat a Falugondnokság és a ...-i szennyvíztisztító telepet ténylegesen és jogszerűen üzemeltető szervezet között kell, hogy létrejöjjön. A felperes
  14. július 10-én a ... Kft. felé
  15. május
  16. és június
  17. közötti időszakra szennyvíz-kezelési díjat számlázott, a számlakötelezett
  18. július 8-i levelében megjelölt 72,22 forint/köbméter + ÁFA költség alapulvételével, a számla kiegyenlítést nem nyert; az érintettek között vita keletkezett a szolgáltatási díjfizetés vonatkozásában. A felperes
  19. augusztus 30-án beérkezett keresetlevelet terjesztett elő az alperessel szemben, melyben kérte a szolgáltatási szerződés létrehozását, valamint szolgáltatási díj megfizetésére támasztott igényt. A peres eljárás alatt az alperes képviselőtestülete 34/
  20. (III. 20.) számú határozatot hozott, mely szerint
  21. március 31-i hatállyal visszavonta a Falugondnokság részére adott megbízást a csatornahálózat üzemeltetésére és felszólította a társüzemeltetői szerződés felmondására, rögzítette, hogy a csatornahálózat üzemeltetésére határozatlan idejű szerződést köt a ... Kft. -vel, melyet utasít a felperessel történő szerződéskötésre, továbbá utasította a Falugondnokságot, hogy fogadja be a felperes 12.602.016 forint összegű,
  22. május 1-től
  23. március 31-ig terjedő időszakra szóló számláját, és ezen követelést számlázza tovább a társüzemeltető felé. A fenti határozatban foglaltaknak megfelelően
  24. március 31-én az alperes a ... Kft.-vel kötött szerződést a ...-i csatornahálózat üzemeltetésére, tényleges üzemeltetésbe adásra
  25. augusztus 1-jén került sor. ..., ... és ... települések polgármesterei
  26. április 10-én megállapodást írtak alá, mely szerint, amennyiben az alperes
  27. április 16-ig 12.600.000 forintot előlegszámla fejében a felperesnek átutal, úgy a kereseti kérelmétől eláll, rögzítették, hogy a végső elszámolásra a tisztítási díj összegét meghatározó megállapodás létrejöttekor kerül sor. A felperes 12.602.016 forint tisztítási költségről előlegszámlát állított ki a Falugondnokság felé, mely azt továbbszámlázta a ... Kft.-nek, aki a számla kifizetésétől felszólítás ellenére elzárkózott. A Falugondnokság
  28. április 1-jén a ... Kft.-vel szemben fennálló 12.602.016 forint számlakövetelését az alperesre engedményezte, melyről a kötelezettet
  29. április 4-én kelt levelével értesítette, a kötelezett
  30. április 23-án kelt válaszlevelében az engedményezést vitatta. Az alperes képviselőtestülete 81/
  31. (V. 22.) számú határozatával
  32. június 30-ával a Falugondnokságot jogutód nélkül megszüntette.
  33. szeptember 11-én a
  34. április 10-i megállapodást aláíró polgármesterek ... szakmérnököt bízták meg a közös tulajdonban lévő közművek üzemeltetési költségeinek kidolgozásával, rögzítették, hogy a szakértő által kimunkált költséget kötelezően elfogadják, és annak alapján a végső elszámolást
  35. december 31-ig végrehajtják. Rögzítették továbbá, hogy az előlegszámla nem teljes összegben kerül kiegyenlítésre, mert a ...-i állami támogatás elszámolása folyamatban van. Az alperes a felperes előlegszámlája alapján 10.924.000 forint tisztítási díjelőleget fizetett meg. A felperes a per során módosított keresetében kérte kötelezni az alperest
  36. május
  37. és
  38. július
  39. közötti időszakra 27.562.367 forint és -
  40. december 31-ig lejárt kamatkövetelésként - 8.285.695 forint, mindösszesen 35.848.062 forint szolgáltatási díj megfizetésére. Követelése összegét akként részletezte, hogy a fenti időszakban mindösszesen bruttó 39.632.033 forint tartozása keletkezett az alperesnek, ezen összeget 10.924.000 forint előlegszámlára történő teljesítés okán, valamint az ...-i átemelés 1.145.666 forintos költségével csökkentette. Utalt arra, hogy a követelése összegét ... szakértői véleményében foglaltak figyelembevételével állapította meg, a szakvélemény elfogadására az alperes
  41. szeptember 11-én kötelezettséget vállalt. A kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy az Ötv.
  42. §

(1)bekezdése, valamint a 38/
  1. (IV. 5.) Kormányrendelet
  2. §-a alapján az alperest a településen képződő szennyvíz fogadására és tisztítására szolgáltatási kötelezettség terheli, a tényleges szolgáltatást a peresített időszakban a felperes nyújtotta és azt az alperes igénybe vette, így annak ellenértékét megfizetni tartozik. Álláspontja szerint a peresített időszakban folytatott levelezés kétségmentesen alátámasztja, hogy az alperes akarata arra irányult, a felperes a szolgáltatási szerződést a Falugondnoksággal kösse meg, s tekintve, hogy az utóbbi jogutódja az alperes, annak tartozásáért - úgy is, mint alapítója - helytállni tartozik, emellett a felperes nem állt jogviszonyban a ... Kft.-vel. Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte a Pp.
  3. § a) pontja alapján, figyelemmel a Pp.
  4. §
(1)bekezdés g) pontjának második és harmadik fordulatában foglaltakra, érdemi ellenkérelmében pedig jogalap hiányában a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a peresített időszakban az alperes közigazgatási területén a ... Kft. volt jogosult és kötelezett a közműszolgáltatásra; a Falugondnoksággal
  1. február 2-án kötött szerződés szerint harmadik személyekkel szemben az alperes képviseletére, és a fogyasztóktól a szolgáltatási díj beszedésére volt jogosult, a díj továbbítására a díjképzés metodikája körében kialakult vita okán nem került sor. Az alperes közmű-szolgáltatási kötelezettsége hiánya ellenére - kizárólag a közművagyon önkormányzati tulajdonosi jogelvéből származtatva - fizetett a tényleges szolgáltató helyett díjelőleget. Vitatta, hogy a
  2. szeptember 11-i megállapodásban az alperes polgármestere a szakvélemény elfogadására vállalt volna kötelezettséget, nevezett a tanúvallomásában előadta, hogy politikai jellegű megállapodás keretében vitaanyagot készítettek azzal, hogy az egymás közötti elszámolás során esetlegesen figyelembe veszik. Az elsőfokú bíróság
  3. szeptember 11-én kelt 12.G.21.357/2004/
  4. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 27.562.367 forint tőkeösszeget és abból 24.436.109 forint után
  5. július
  6. napjától, további 3.126.258 forint után
  7. augusztus
  8. napjától
  9. december
  10. napjáig számított évi 11 %-os,
  11. január
  12. napjától az adott naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesi jogi képviselőnek bruttó 1.500.000 forint, ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíjat perköltségként, továbbá megállapította, hogy 750.000 forint eljárási illeték az állam terhén marad. Ítélete indokolásában az
  13. évi LXV. tv. (Ötv.)
  14. §
(5)bekezdése, 8. §
(1),
(3)bekezdése, 9. §
(4)bekezdése, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. LVII. tv. 4. §
(1)bekezdés b) pontja, 13. §
(1),
(2),
(3)bekezdése egybevetése alapján arra vont következtetést, hogy a csatornaműrendszer üzemeltetése, a szennyvíz tisztítása olyan vízi-közműszolgáltatási, üzemeltetési tevékenység, amely a települési önkormányzat kötelessége, azt saját alapítású szervén, intézményén vagy gazdasági társaságon keresztül is gyakorolhatta. A Ptk. 387. §-a, 388. §
(1),
(2)bekezdése, az
  1. évi LVII. tv.
  2. §
(4)bekezdése, 15. §
(6)bekezdése és a 38/
  1. (IV. 5.) Kormányrendelet alapján megállapította, hogy a szolgáltatás igénybevételével közműszolgáltatási szerződés jött létre a felperesi szolgáltató és az alperes között. Az alperes nem vitásan több települési önkormányzat együttműködésével valósította meg a csatornamű-hálózatát és szennyvíztisztítóművét, ezen önkormányzati társulás a felperest bízta meg a szennyvíztisztítással, mely a szolgáltatást a peresített időszakban elvégezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azzal, hogy az alperes a 7/
  2. (I. 21.) Kt. határozatában feljogosította a Falugondnokságot társüzemeltetővel történő szerződéskötésre, a felperes és a társüzemeltető között jogviszonyt nem hozott létre. A Falugondnokság és a ... Kft. közötti
  3. február 2-i együttműködési megállapodás azon rendelkezése, hogy az üzemeltető jogosult harmadik személyekkel szemben eljárni és az alperes érdekeit képviselni, kiterjesztően nem értelmezhető, önmagában pedig a felperes és a kft. között jogviszonyt nem hoz létre, hiszen a felperes a szerződésnek nem alanya. Az alperes, mint a közműszolgáltatási tevékenység kötelezettje kellett, hogy eldöntse, a Falugondnokság vagy az általa megbízott társüzemeltető a szolgáltatást igénybe vevő szervezet; a
  4. július 4-i, felperesnek címzett levelében a Falugondnokságot jelölte meg szerződő félként. Azt, hogy ezen okiratban a teljesítési segédjét, illetve megbízottját jelölte meg, alátámasztja az is, hogy a
  5. április 10-i megállapodás alapján is a Falugondnokságot utasította a díjelőleg megfizetésére. Mindezekből az elsőfokú bíróság arra vont következtetést, hogy az alperes a szennyvíztisztítási szolgáltatási kötelezettségét saját intézményén keresztül, a Falugondnokság igénybevételével teljesítette, így a szolgáltatási szerződés a szolgáltatás igénybevételével a felperes és a Falugondnokság között jött létre. Megállapította továbbá a 217/
  6. (XII. 30.) Kormányrendelet
  7. §
(1)bekezdés a) pontjában és
  1. §-ában foglaltak alapján, hogy a Falugondnokság jogutód nélküli megszűnésekor az alapító alperes vált jogosulttá a vagyona kezelésére, ezért neki kell helytállnia a megszűnt költségvetési intézmény tartozásaiért is. Álláspontja szerint ezt támasztja alá a
  2. szeptember 11-i megállapodás alperes részéről történt aláírása is, melyben ráutaló magatartással elismerte a szolgáltatási díjfizetési kötelezettségét. A díj mértékének meghatározása körében utalt arra, hogy
  3. szeptember 11-én a társuló önkormányzatok az üzemeltetési költség kimunkálásával szakértőt bíztak meg, ez a megállapodás ugyan nem eleme a felek közötti szerződésnek, de a díj meghatározására a szakvélemény irányadó okirati bizonyíték. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a díjmeghatározás körében az alperes nem nyilatkozott arról, hogy azt milyen konkrét okból vitatja, és nem jelölte meg azt sem, hogy a fizetési kötelezettségét milyen összegben fogadja el. E körben értékelte az elsőfokú bíróság ... azon tanúvallomását is, mely szerint az alperes a szakvéleményt annak idején elfogadta. A felperes késedelmi kamatigénye körében kifejtette, hogy szerződéses megállapodás hiányában a Ptk.
  4. §
(1)bekezdésében foglaltak irányadóak, továbbá a kamatfizetés kezdő időpontja
  1. július 1-je, tekintve, hogy az alperes a Falugondnokság jogutód nélküli megszűnését követően vált fizetésre kötelezetté. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. A fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az alperes a csatornázás közfeladat ellátására költségvetési szervként megalapította a Falugondnokságot, mely
  2. február 1-től
  3. július 30-ig a ... Kft.-vel, mint társüzemeltetővel állt szerződéses kapcsolatban. A peres felek között szerződéses jogviszony nem állt fenn, erre tekintettel kérte az alperes a per megszüntetését a Pp.
  4. § a) pontja alapján, figyelemmel a
  5. §
(1)bekezdés g) pontjában foglaltakra; eredmény nélkül, e körben az elsőfokú bíróság nem határozott. A peresített időszakban a közműszolgáltatási kötelezettséget a ... Kft. látta el, a szerződés
  1. pontja szerint az üzemeltető érdekeinek képviseletére volt jogosult harmadik személyekkel szemben, és a megállapodás
  2. pontja szerint a befogadott szennyvíz után gondoskodott a díjak beszedéséről. Ebből következően a beszedett pénzeszközök birtokában - a felperes felé teljesítési pozícióban volt, melyre a fenti szerződési rendelkezések kiterjesztő értelmezése nélkül is következtetés vonható. Álláspontja szerint a szolgáltatás igénybevételével egyrészt a felperes, másrészt a Falugondnokság és a ... Kft. között jött létre szerződés. A beszedett díjhoz a Falugondnokságnak nem volt köze, ezért is került sor az alperesnek megküldött ... számú előleg számla továbbítására a ... Kft. felé, mely azt teljesítés nélkül visszaküldte. A díjhátralék rendezése céljából létrejött
  3. szeptember 11-i megállapodás politikai, melyben a szándékukat fejezték ki a szolgáltatás folyamatos fenntartására. A szándéknyilatkozat
  4. pontja kitért a díjhátralékkal kapcsolatos ...-i állami támogatás elszámolása miatti hiányosság még meg nem oldott problémájára is. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a fellebbezésben sérelmezett, el nem bírált permegszüntetés iránti alperesi kérelemnek jogszabályi alapja nincs. Abból a körülményből, hogy a fogyasztóktól a ... Kft. szedte be a díjakat, nem következik az, hogy a felperesnek vele szemben kellett volna követelést támasztania, közöttük sem szerződésen, sem jogszabályi rendelkezésen alapuló jogviszony nem állt fenn. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által nyújtott szolgáltatás vonatkozásában az alperesi jogelőd Falugondnokság és a felperes között jött létre jogviszony. Ugyancsak helytállóan vont következtetést az elsőfokú bíróság arra, hogy a Falugondnokság és a ... Kft. együttműködési megállapodása kiterjesztően nem értelmezhető, továbbá helytállóan értékelte az alperes
  5. július 4-i levelében foglaltakat is. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének felperes keresetét részben elutasító rendelkezését nem érintette, az fellebbezés hiányában a Pp.
  6. §
(3)bekezdése alapján jogerőre emelkedett, az ítélet felülbírálatára a Pp. 253. §
(3)bekezdésében foglaltak szerint a fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem korlátai között került sor. Az alperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság lényeges eljárásjogi szabálysértés nélkül meghozott határozatában a tényállást kellően feltárta, és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Az iratoknak megfelelő az alperes azon fellebbezési előadása, hogy alaki védekezése a per megszüntetésére irányult, alaptalanul hivatkozik azonban ennek figyelmen kívül hagyására. Az első fokú eljárás irataiból kitűnően az alperes a 2004. október 21-i tárgyaláson terjesztett elő kérelmet a per megszüntetésére - melyet a 2005. január 4-i beadványában fenntartott - a Pp. 157. § a) pontjában, valamint a Pp. 130. §
(1)bekezdés g) pontja második és harmadik fordulatában foglaltakra alapítottan. Az elsőfokú bíróság a per megszüntetése iránti kérelemről külön nem határozott, a pert érdemben tárgyalta, melyre a Pp. 140. §
(2)bekezdése lehetőséget ad. A Pp. 162. §
(2)bekezdése szerint a per megszüntetésére irányuló kérelem és a per érdemének együttes tárgyalása esetén a per megszüntetésére irányuló kérelem az ügyet befejező határozatban is elutasítható, ebből következően az elsőfokú bíróságnak az ítéletben kellett az alperes alaki védekezésére vonatkozó álláspontját kifejtenie. Az ítélet e körben külön indokolást nem tartalmaz, azonban a határozat érdeméből az alaki védekezés alaptalansága is következik, így az indokolási hiányosság - a PK.
  1. számú állásfoglalás b) pontjában foglaltakra is figyelemmel - nem minősül hatályon kívül helyezésre alapot adó, lényeges eljárásjogi szabálysértésnek, az ítélet indokolása e körben a per adatai alapján az alábbiak szerint kiegészíthető. Az alperes alaki védekezése alaptalan; a felperes a keresetében szolgáltatási díj megfizetésére támasztott igényt az alperessel szemben, ezen kötelmi igény vonatkozásában nincs jogszabályi előírás sem kötelező perben állásra, sem arra vonatkozóan, hogy a követelés kivel szemben érvényesíthető, az alperes szolgáltatási díjfizetési kötelezettsége hiánya nem a per megszüntetésére, hanem a kereset vele szembeni elutasítására adna alapot. Az alperes fellebbezése érdemben sem fog helyt, az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a kereseti kérelem megalapozottságára. Az Alkotmány
  2. §
(2)bekezdésén keresztül irányadó
  1. évi LVII. tv.
  2. §
(1)bekezdés e) pontja szerint helyi önkormányzati feladat a víziközüzemi tevékenység körében a település ivóvízellátása, a szennyvízelvezetés, az összegyűjtött szennyvizek tisztítása, a csapadékvíz elvezetése. A 4. §
(2)bekezdése szerint az
(1)bekezdésben felsorolt feladatok - a külön jogszabályokban a polgármester, illetve a jegyző hatáskörébe utalt feladatok kivételével - a képviselő-testület, a főváros esetében a fővárosi önkormányzat képviselő- testületének hatáskörébe tartoznak. Az 1990. évi LXV. tv. 9. §
(4)bekezdése szerint a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet alapíthat, kinevezi a vezetőiket.
  1. december
  2. napját követően vállalat már nem létesíthető, gazdasági vállalkozás céljára a képviselő-testület gazdasági társaságot alapíthat, vagy szövetkezet alapítását kezdeményezheti. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a fenti jogszabályi rendelkezés alapján az alperes - többek között - szennyvízelvezetés és -kezelés szakfeladatának ellátására költségvetési szervként Falugondnokságot hozott létre, ... Város Önkormányzata és ... Község Önkormányzata pedig a felperesi gazdasági társaságot hozta létre az alperessel közös szennyvíztisztító telep, valamint az alapítók csatornahálózatának üzemeltetésére, és nem tévedett annak megállapításakor sem, hogy - a per nem vitás adatai szerint - az alperes önkormányzat területén összegyűjtött szennyvizet a peresített időszakban a felperes tisztította. A rendelkezésre álló bizonyítékok a Pp.
  3. §
(1)bekezdése szerinti okszerű értékelésével állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által nyújtott szolgáltatás igénybevétele okán a Falugondnokságot terhelte szolgáltatási díjfizetési kötelezettség, ettől eltérő jogi következtetés levonására sem az alperes képviselő-testületének 7/
  1. (I. 21.) számú határozata, sem a Falugondnokság és a ... Kft. közötti,
  2. február 2-i együttműködési megállapodás nem ad alapot; ezen okiratokból a fenti gazdasági társaság társüzemeltetőkénti bevonására vonható következtetés, mely - függetlenül attól, hogy az együttműködési megállapodás harmadik személyekkel szembeni képviseletre és díjbeszedésre jogosította - nem hozhatott létre jogviszonyt közte és a felperes között. A fellebbezésben hivatkozott ... számú előlegszámla fizetésre kötelezettjeként a Falugondnokság került feltüntetése, annak továbbítása a ... Kft. felé ezen társasággal szembeni felperesi igényérvényesítésre jogalapot nem teremt. Mindezekből következően a Falugondnokság a
  3. június 30-i megszűnéséig, az ezt követő - ugyancsak a peresített időszakhoz tartozó - júliusi hónapra pedig az alperes vált szolgáltatási díjfizetésre kötelezetté. Osztotta a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját a Falugondnokság megszűnése okáni alperesi helytállási kötelezettségre vonatkozóan is, ekörbeni okfejtését azzal egészíti ki, hogy az
  4. évi XXXVIII. tv.
  5. §
(3)bekezdése alapján áll fenn jogutódlás; ezen jogszabályi rendelkezése szerint a költségvetési szerv megszüntetése esetén - az alapító szerv vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében a megszüntetett szerv jogutódja az alapító szerv. Az alperes a fellebbezésében a jogalap mellett nem tette vitássá a kereseti kérelem összegét, a
  1. szeptember 11-i megállapodás kapcsán annak politikai jellegére vonatkozó nyilatkozatát tartotta fenn. Tekintettel arra, hogy a fellebbezésben előadottak eltérő tényállás megállapítására, illetőleg jogi következtetés levonására nem adtak alapot, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - annak nem fellebbezett részét nem érintve - a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes jogorvoslati perköltsége megfizetésére, mely a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével megállapított, általános forgalmi adót is tartalmazó jogi képviseleti munkadíjból áll, továbbá a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §-a alapján határozott az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt, meg nem térülő jogorvoslati illeték viseléséről. Budapest,
  3. január
  4. . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s. k., előadó bíró Dr. Rédei Anna s. k., bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.