Gf.30252/2007/8 – Debreceni Ítélőtábla

Gf. IV. 30.252/2007/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Szilágyi András ügyvéd (8200 Veszprém, Kossuth u. 21/B. II/10.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Laczkó Ügyvédi Iroda (4029 Debrecen, Csapó u.
2. I/2.; ügyintéző: Dr. Laczkó Sándor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
3. február 28-án meghozott 7.G.40.116/2006/
4. számú ítélete ellen, az alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 2 100 000 (Kettőmillió-egyszázezer) Ft összevont első- és másodfokú perköltséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1 800 000 (Egymillió-nyolcsázezer) Ft feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
6. február 28-án meghozott
7. sorszámú ítéletében megállapította, hogy a felek között
8. november 20-án, a....-i .... helyrajzi számú ingatlanból kialakítani kívánt ... helyrajzi számú ingatlan 10561/30164-ed tulajdoni hányadának adásvételére vonatkozóan létrejött szerződés a teljesítés lehetetlenné válása miatt megszűnt. Kötelezte a felperest, hogy fizessen vissza az alperesnek 15 napon belül 32 275 000 Ft vételárat és annak
9. január 24-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát. Az alperest pedig arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 301 900 Ft perköltséget, valamint az államnak 900 000 Ft le nem rótt kereseti eljárási illetéket. A megállapított tényállás szerint a ...-i... helyrajzi számon nyilvántartott, 32225 m2 területű, ipartelep megnevezésű ingatlan a felperes kizárólagos tulajdonában állt.
10. évben a felperes telekalakítási eljárást kezdeményezett a ...-i Körzeti Földhivatal előtt az ingatlan megosztása iránt. A telekalakítással kapcsolatos közigazgatási eljárás jogerős befejezése előtt,
11. november 20-án a felperes, mint eladó adásvételi szerződést kötött a DMM. Kft-vel, a .... helyrajzi számú ingatlanból kialakításra kerülő .... helyrajzi számú, 30164 m2 térmértékű ingatlan 10561/30164-ed tulajdoni illetőségére, amelynek ellenértékét a szerződő felek bruttó 32 275 000 Ft-ban határozták meg. Az alperest, mint a felszámolás alatt álló felperes hitelezőjét az ingatlan vonatkozásában elővásárlási jog illette meg A jogszabályban biztosított elővásárlási jogának megsértése miatt az alperes pert indított a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon a jelen per felperese, valamint a DMM. Kft. ellen, amely perben a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság a
12. október 17-én meghozott ...... számú részítéletében - egyebek mellett - megállapította, hogy a alperes neve (jelen per alperese) jogszerűen és határidőben élt az elővásárlási jogával, ezért a kialakítandó .... helyrajzi számú ingatlan 10561/30164-ed tulajdoni illetőségére vonatkozóan az adásvételi szerződés a HGV. „fa" eladó (a jelen perbeli felperes) és a alperes neve vevő (a jelen per alperese) között jött létre. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor a jogerős részítéletében mellőzte annak megállapítását, hogy a alperes neve megszerezte az érintett ingatlanilletőség tulajdonjogát, arra hivatkozással, hogy a tulajdonjog bejegyzésére csak a vételár kifizetésének az igazolása után és a telekkialakítás engedélyezésétől függően kerülhet sor. Az alperes az adásvételi szerződésben megjelölt vételárat
13. január 24-én megfizette a felperesnek. A ... Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője azonban az
14. július 29-én meghozott határozatával a felperes telekmegosztási kérelmét elutasította, amely határozatot a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú közigazgatási hatóság is helybenhagyott. A felperes telekalakítás iránti kérelmét jogerősen elutasította a ...-i Körzeti Földhivatal is arra hivatkozással, hogy a felperes záradékolt megosztási vázrajzot, illetve a telekmegosztást engedélyező jogerős közigazgatási határozatot nem csatolt. A felperes a jelen perben előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az
15. november 20-án megkötött, a ....-i... helyrajzi számú ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányult, illetőleg a teljesítése utóbb lehetetlenné vált, ezért az eredeti állapotot helyre kellett állítani. Annak érdekében vállalta az alperestől kapott vételár visszafizetését, a kamataival együtt. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint az eredeti adásvételi szerződés nem önálló ingatlan, hanem tulajdoni hányad átruházására irányult, ezért az ingatlan megosztásának elmaradása a tulajdonszerzését nem akadályozza. Ezért - megítélése szerint - az adásvételi szerződés nem irányult lehetetlen szolgáltatásra, illetőleg a szerződés teljesítése utóbb sem lehetetlenült. Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában tényként állapította meg, hogy az adásvételi szerződés tárgya a .... helyrajzi számú ingatlanból újonnan kialakítandó, .... helyrajzi számú ingatlan 10561/30164-ed tulajdoni hányada volt, amely nem azonosítható a .... helyrajzi számú ingatlan 10561/32225-öd tulajdoni illetőségével. A felperes a perbeli szerződés módosításától elzárkózott. A bíróságnak pedig nincs hatásköre arra, hogy a felek szerződését módosítsa, mivel az adott esetben a szerződés bírósági úton történő módosításának feltételei nem álltak fenn. Annak következtében pedig, hogy a felperes telekalakítási kérelmét időközben jogerősen elutasították, a perbeli adásvételi szerződés (amely a megkötésekor nem irányult lehetetlen szolgáltatásra) teljesítése a szerződéskötést követően bekövetkezett okból lehetetlenné vált. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a szerződés lehetetlenüléséért egyik fél felelőssége sem állapítható meg, egyrészt azért, mert a megosztás iránti kérelmet a közigazgatási hatóság az ingatlan meglévő fizikai adottságai miatt utasította el, másrészt azért, mert a megosztáshoz szükséges költségek viseléséről a felek a szerződésükben nem rendelkeztek, ezért azok viselésére a felperes utólag sem kötelezhető. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja az volt, hogy az adott esetben fennálltak a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123.§-ában előírt feltételei, ezért a felperes alappal kérhette a bíróságtól az adásvételi szerződés lehetetlenülésének megállapítását. Nem találta ugyanakkor alaposnak az elsőfokú bíróság az alperesnek azt a hivatkozását, miszerint a felperes keresetét csak az érintett ingatlan valamennyi tulajdonostársának perben állása mellett lehetett volna elbírálni, tekintettel arra, hogy a szerződés tárgya egy jogilag nem létező ingatlan volt, amelynek nincs tulajdonosi köre sem, ennek következtében rájuk a szerződéssel kapcsolatos megállapítások sem hathatnak ki. Ez ellen az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperesi kereset vonatkozásában a megállapításra irányuló kereset előterjesztésének jogszabályi feltételei nem állnak fenn, mivel a felperesnek nincs olyan joga, amelynek az alperessel szembeni megóvása érdekében a megállapításra szükség lenne. Az álláspontja alátámasztásaként hivatkozott a Bírósági Határozatok című folyóiratban
16. évben
17. sorszámon közzétett eseti határozatban foglaltakra. Az alperes a fellebbezésében is állította, hogy az adásvételi szerződés mellékletét képező térkép alapján az adásvétel tárgyát képező ingatlan, illetve tulajdoni hányad egyértelműen megállapítható. Ezért az a körülmény, hogy a szerződésben megjelölt .... helyrajzi számú ingatlan utóbb nem került kialakításra nem jelenti azt, hogy a szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányult, valamint azt sem, hogy a szerződés teljesítése lehetetlenné vált. Emellett az alperes hivatkozott arra is, hogy a megosztás elmaradása nem tekinthető véglegesnek, mivel egy új eljárás keretében a korábbi hiányosságok pótlása esetén az ingatlan megosztható lenne. Sérelmezte az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy a lehetetlenülés egyik félnek sem felróható októl következett be. Álláspontja szerint amennyiben a szerződés lehetetlenülése jogszerűen megállapítható lenne, úgy azzal egyidejűleg a bíróságnak azt is meg kellene állapítania, hogy a lehetetlenülésre a felperesnek felróható okból került sor, amely a felperes kártérítési felelősségének megállapítását alapozná meg az alperessel szemben. Annak igazolására, hogy a szerződés teljesítése sem fizikai, sem jogi értelemben nem lehetetlenült, az alperes a másodfokú bírósághoz
18. október 10-én érkezett beadványához mellékelte a
19. helyrajzi számú ingatlan tulajdoni lapjának másolatát, amely szerint a felperessel az alpereséhez hasonló tartalmú adásvételi szerződést kötő PP. Rt. tulajdonjoga időközben az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság keresse meg a ....-i Körzeti Földhivatalt a bejegyzés alapjául szolgáló megállapodás megküldése érdekében. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az adott esetben a megállapítási kereset előterjesztésének törvényi feltételei fennálltak. Hivatkozott arra, hogy a szerződés nem orvosolható hibája miatt az alperes a szerződés teljesítésére irányuló igényét vele szemben nem érvényesítheti. Az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlan jogilag nem létezik és soha nem is létezett. A szerződés módosítására pedig a felek jogviszonyában nem került sor, és arra a felperes nem is kötelezhető, amint azt az elsőfokú bíróság is megállapította. A feleket terhelő együttműködési kötelezettséggel összefüggésben a felperes utalt arra, hogy az egyaránt terhelte mindkét szerződő felet, ezért a vevőnek ugyanolyan körültekintéssel kellett (volna) eljárnia a szerződéskötés során, mint az eladónak. Az alperes azonban ennek ellenére a megosztást elutasító közigazgatási határozattal szemben nem élt jogorvoslattal, illetőleg ő maga az ingatlan megosztása iránt eljárást nem kezdeményezett. A fellebbezés alapos. A megállításra irányuló kereset előterjesztésének feltételeit a Pp. 123.§-a határozza meg, amely szerint megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Megállapításra irányuló kereseti kérelem előterjesztésének csak akkor van helye, ha a két konjunktív feltétel egyidejű fennállása megállapítható, tehát akkor, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, ugyanakkor a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy e kötelezettség lejártának hányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. A megállapításra irányuló perben a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy az ilyen per indításának törvényi feltételei fennállnak-e. A felperes valamely jogának megvédésére való igényének feltétele, hogy a felperes és az alperes között jogviszony álljon fenn, annak hiányában ugyanis megállapítási kereset nem indítható. A felperesnek pedig a keresetlevelében meg kell indokolnia azt is, hogy miért tart igényt jogvédelemre, mivel a jogvédelem szükségességének hiányában nem indítható megállapítási kereset. A második feltétel tulajdonképpen a felperes érdekét szolgálja, tekintettel arra, hogy a marasztalásra irányuló kereset tágabb kategória, mint a megállapítás (az előbbi magában foglalja az utóbbit), a felperes tehát nem kérhet a perben kevesebbet, mint amire joga van. Az adott esetben az elsőfokú bíróság téves jogi következtetést levonva állapította meg, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei fennálltak. Ez a megállapítása nemcsak téves, de megalapozatlan is volt, tekintettel arra, hogy a felperes a keresetlevelében nem jelölte meg, hogy milyen joga megóvása érdekében indított megállapítási pert az alperes ellen, és a per során az elsőfokú bíróság is elmulasztotta megnyilatkoztatni a felperest a keresete előterjesztésének indokai tárgyában, illetőleg arról, hogy a keresetében kért megállapítás az alperessel szemben milyen jogainak megóvása érdekében szükséges. A felperes jogi képviselője a másodfokú tárgyaláson - kérdésre válaszolva - úgy nyilatkozott, hogy a felperesnek az ingatlan tulajdoni helyzetének rendezése érdekében van szüksége a kért megállapításra, hogy a „tíz éve húzódó függő helyzet végre megnyugtató és jogszerű megoldást nyerjen" és a felszámoló a felperes ingatlanvagyonát „bejegyezhető szerződésekkel értékesíteni tudja". A Debreceni Ítélőtábla szerint azonban a felperesnek az ingatlan tulajdoni helyzetének rendezésére irányuló így megfogalmazott szándéka nem minősül olyan, a bíróság részéről megóvásra szoruló (jogvédelmet igénylő) érdeknek, amelyre tekintettel a megállapítási kereset eredményesen előterjeszthető lett volna. A jelenlegi állapot szerint ugyanis az érintett ingatlan bejegyzett tulajdonosa a felperes, aki már
20. január 24-én hozzájutott a szerződésben kikötött teljes vételárhoz is. Peradat az is, hogy a felek között létrejött szerződés módosítása elől az alperes soha nem zárkózott el, ellenkezőleg, azt kifejezetten kérte, arra tehát kizárólag a felperes elutasító magatartása miatt nem került sor. Ilyen körülmények között pedig az ingatlan tulajdonjogi helyzetének rendezése érdekében jelenleg a felperesnek nincs az alperessel szemben olyan - a bíróság részéről megóvásra szoruló - joga (érdeke), amely a Pp. 123.§-a szerinti kereset előterjesztéséhez alapul szolgálhatott. Emellett - a következetes bírósági gyakorlat szerint - kizárja a megállapítás iránti kereset előterjesztésének lehetőségét az is, ha a felperes a keresetét olyan tényre, körülményre hivatkozással terjeszti elő, amelyre az ellenérdekű fél részéről vele szemben indítható perben védekezésként hivatkozhat, amely helyzet is fennáll a jelen perbeli esetben. A felek között érvényes szerződés jött létre. Ebből a kötelemből pedig az egyik szerződő fél (a felperes) a Pp. 123.§-ára alapított perindítás eredményeként nem szabadulhat olyan esetben, amikor a másik szerződő fél (az alperes) a szerződés teljesíthetőségéhez szükséges módosítás elől nem zárkózik el, ellenkezőleg azt kifejezetten kéri. Az ilyen magatartás ellentétes a Ptk. 4.§