Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.22.090/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla dr. Csumpilla Rita ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Csvila István ügyvéd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 22.P.20.812/2012/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint plusz áfa összegű perköltséget, továbbá az állam javára felhívásra - 967.600 (Kilencszázhatvanhétezer-hatszáz) forint kereseti illetéket. Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 1.490.100 (Egymillió-négyszázkilencvenezer-egyszáz) forint és ebből 200.000 (Kettőszázezer) forint után járó áfa összegű fellebbezési eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperesi bortermeléssel, ingatlanok bérbeadásával, üzemeltetésével foglalkozó társaságot
- október 10-én kelt társasági szerződéssel alapította a felperes, a felperes akkori férje ..., valamint a férjének szülei, ... és ...né. Valamennyien 25%-os tagi részesedéssel rendelkeztek az alperesi társaságban, amelynek a névértéke egyenként 10.050.000 forint volt, a társaság törzstőkéje 40.200.000 forintot tett ki. A felperes és ... 2003 áprilisában megszakították életközösségüket, majd a ...i Városi Bíróság
- szeptember 22-én a házasságukat felbontotta. A pernek nem volt tárgya a házastársi közös vagyon megosztása. A felek peren kívül nem tudtak megegyezni a vagyoni kérdésekben, amelyek érintették volna az alperesi társaságban meglévő felperesi üzletrész ellenértékét, valamint az ugyancsak családi vállalkozásként működő ... Kft.-ben fennálló felperesi részesedés értékét. A felperes és volt házastársa közötti viszony jelentős mértékben megromlott, vita alakult ki közöttük a felperes cégiratokba történő betekinthetőségével összefüggésben is. Az alperesi társaság
- április 13-án elhatározta, hogy pert indít a felperesnek a társaságból történő kizárása érdekében, tekintettel arra, hogy a társaság tevékenységében személyesen részt nem vevő felperes a társasági célok elérését nagymértékben veszélyezteti. A társaság által indított keresetet a BácsKiskun Megyei Bíróság a 10.G.40.116/2006/18-I. számú ítéletével elutasította. A Szegedi Ítélőtábla a Gf.III.30.531/2006/
- számú ítéletével a társaság keresetének helyt adott és a felperest a társaságból kizárta. Az alperes a
- évi
- számú cégközlönyben
- február 15-én közzétette árverési hirdetményét, mely szerint
- február
- napján a felperes üzletrészét értékesíti; az üzletrész névértéke 10.050.000 forint volt. Az alperesi társaság az üzletrész becsértékét és a kikiáltási árat 30.000.000 forintban határozta meg. A felperes az alperes által
- január 30-án átvett levélben tájékoztatta az alperest arról, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz fordult a másodfokú határozat hatályon kívül helyezése érdekében.
- február 26-án megtartásra került az árverés, amelynek sikerességéről a felperest az alperes
- március 1-jén kelt levélben értesítette. A
- március 22-én kelt levelében az alperes közölte a felperessel az árverési vételárat, illetőleg az elszámolásának a módját. Tájékoztatta arról, hogy az üzletrész vételára 16.000.000 forint volt, amelyből levonásra került perköltségként 285.000 forint, a hirdetmény közzétételének költségeként 15.000 forint, közjegyzői díjként 60.460 forint, terembérletként 4.800 forint, személyi jövedelemadó előlegként pedig levonásra került 1.761.405 forint. Ezen levonásokat követően a felperes banki átutalással vette kézhez
- március 28-án a maradék összeget. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a Szegedi Ítélőtábla ítéletét, és helybenhagyta az elsőfokú bíróság 10.G.40.116/2006/18-I. számú, a kereset elutasító döntését. A felperes a Ptk.
- §
(1)bekezdésére, valamint
- §-ára, illetve az
- évi CXLIV. törvény (Gt.)
- §-ára, és
- §
(2)bekezdésére alapított keresetében az alperest 16.126.705 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Állítása szerint az alperes jogellenes magatartása vezetett ahhoz, hogy a felperes üzletrészét formailag a szabályokat betartva, de tartalmilag jogellenes alperesi döntés folytán lehetett árverezni. Az alperes perindítása azért jogellenes, mert gondatlanul mérte fel, hogy milyen okok alkalmasak a kizárásra. Az értékesítés is jogellenes volt, ugyanis az alperes az értékesítés során nem tett eleget együttműködési kötelezettségének, nem vette figyelembe a Gt. 147. §
(1)bekezdés utolsó mondatában foglaltakat, az árverési értékesítésen kívüli egyéb értékesítési mód lehetőségét. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta: az alperesi társaság a Gt. rendelkezései alapján a taggyűlési határozat szerint köteles volt a pert megindítani és a jogerős ítéletre tekintettel köteles volt nyilvános árverés útján értékesíteni a felperes üzletrészét, így a társaság vonatkozásában jogellenes magatartás nem állapítható meg. Az árverésen több ajánlattevő volt jelen, és a kialakult ár a piaci viszonyoknak megfelelő volt. A felperes üzletrésze a névértéknél több mint 50%-kal magasabb értéken került értékesítésre. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 16.126.705 forint tőkét és ennek
- február 27-étől a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, 1.024.000 forint perköltséget, valamint az államnak - felhívásra - 967.600 forint illetéket. Álláspontja szerint az alperes akkor, amikor perindítás folytán kezdeményezte a felperesnek a társaságból való kizárását, nem a Ptk. 4-
- §-aiban meghatározott alapelvek szerint járt el, magatartása jogellenes volt, a perindítás célja a felperesnek mint volt házastársnak a közös vállalkozásból történő kizárása volt. Kifejtette: az árverés útján történő értékesítés nyilvánvalóan hátrányosabb az üzletrész tulajdonos számára, mint az egyéb módon történő értékesítés, a törvény kommentárja is akként fogalmaz, hogy az árverési értékesítés során vélhetően kifejezésre kerül az üzletrész forgalmi értéke. Kiemelte: az alperesnek az üzletrész értékesítése során a felperesi érdekek figyelembevételével kellett volna eljárnia. Az adott esetben, amikor az alperes maga is 30.000.000 forintban határozta meg a felperesi üzletrész kikiáltási árát, az árverési értékesítés korlátai figyelembevételével elért vételár vélhetően nem fejezi ki a felperesi üzletrész valós forgalmi értékét, az az összeg, ami a becsérték és a felperes által ténylegesen megkapott összeg különbözeteként jelentkezik, a felperes kára. A felperes káraként jelentkezik továbbá az az összeg, amely az alperes perindítása folytán perköltségként terhelte, továbbá az árverés folytán felmerült költségek is. Utalt arra is, hogy amennyiben a felperest adófizetési kötelezettség terheli az üzletrész értékesítéséből eredően, úgy az adóhatóság felé neki kell eljárnia. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a forgalmi érték meghatározására irányuló bizonyítási indítványát elutasította, ugyanis a forgalmi érték meghatározásánál az alperesnek az árverési hirdetményben saját maga által meghatározott értéket tekintette irányadónak. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatásával a keresetet elutasító döntés meghozatalát kérve. Hivatkozása szerint nem állapítható meg olyan magatartás a terhére, amely a Ptk. idézett rendelkezéseit sértené. Az alperes a taggyűlési határozat alapján a Szegedi Ítélőtábla által meghozott jogerős döntés végrehajtójaként járt el, és eljárása során a Gt. vonatkozó rendelkezéseit megtartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából az következne, hogy a társaság a jogerős bírósági döntést nem köteles végrehajtani, a Gt. rendelkezéseit nem köteles betartani. A felperes tagsága a Szegedi Ítélőtábla jogerős döntésével szűnt meg, majd ezt követően a jogszabályi rendelkezés betartásával nyilvános árverés keretében került a felperesi üzletrész értékesítésre. Álláspontja szerint a Gt. mint speciális jogszabály rendelkezésének kötelező alkalmazása nem valósíthat meg jogellenességet mögöttes általános elvek vonatkozásában, tekintettel arra is, hogy ezen alapelvek nem sérültek. A nyilvános árverés kapcsán hangsúlyozta: az üzletrész forgalmi értékét nem a kikiáltási ár határozta meg, hanem a licit után kialakult árverési vételár, amely jelentősen meghaladta a Gt.-ben előírt értéket. Hivatkozása szerint a felperesi érdekeket nem sértette, de ilyen követelmény nem is támasztható a tag kizárását kimondó jogerős döntést végrehajtó gazdasági társasággal szemben. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta: a felperest milyen kár érte. Állítása szerint a perköltség vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság rendelkezett, amely alapján az alperes viselte a perköltséget, amely nem mosható össze a jelen per tárgyát képező kizárás miatti kártérítési igénnyel, ugyanis ez kétszeres igényérvényesítést jelentene. Álláspontja szerint tévesen vette figyelembe az elsőfokú bíróság a felperest terhelő adófizetési kötelezettséget is. Alaptalanul utasította el a felperes bizonyítási indítványát az üzletrész forgalmi értékének a meghatározására, és nem adta kellő indokát annak sem, hogy a felperest esetlegesen ért kár és az alperesi jogellenes magatartás között miben áll az okozati összefüggés. A felperes fellebbezési helybenhagyására irányult. ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla teljes terjedelmében felülbírálta [Pp.
- §
(4)bekezdés]. Az alperes fellebbezése megalapozott. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított - a rendelkezésre álló peradatokkal alátámasztott - tényállást elfogadta az ítélkezése alapjául, a fellebbezéssel támadott jogi következtetésekkel, az alperest marasztaló ítéleti rendelkezéssel azonban a következők szerint nem értett egyet. Nem vitás, hogy a felperes a kizárását kimondó jogerős ítélet, majd üzletrészének értékesítése következtében elvesztette tagsági jogait és üzletrészét az alperesi gazdasági társaságban. Ugyanakkor a felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a felperes kizárását elrendelő Szegedi Ítélőtábla ítéletét, és helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a tag kizárására irányuló kereset elutasító döntését. A felülvizsgálati eljárásban hozott bírósági ítélet folytán a társasági jogviszonyt rendezni kell. A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezésében kifejtett érvekkel egyetértve azt állapította meg, hogy a felperes nem igazolt olyan jogellenes, felróható alperesi magatartást, amely kártérítésre adhatna alapot. Önmagában az a körülmény, hogy az alperesi gazdasági társaság pert kezdeményezett a felperes kizárására, nem tekinthető visszaélésszerű joggyakorlásnak. A körülmények mérlegelése a felülvizsgálati eljárásban - a másodfokú eljárástól eltérően - oda vezetett, hogy az alperes keresete nem volt megalapozott, ebből azonban nem következik az, hogy az alperes keresetindítása jogellenes lett volna. A peres iratokból megállapíthatóan az alperes a társaságból kizárt felperes üzletrészét szabályosan, a Cégközlönyben meghirdetett, közjegyző jelenlétében lefolytatott árverés útján értékesítette. A Gt. 9. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 120. §
(1)bekezdése értelmében ezért a jóhiszeműen eljáró árverési vevőt tulajdonosnak kell tekinteni, tekintet nélkül arra, hogy ki volt korábban a tulajdonos. Ugyanakkor a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) több határozatában (BH
- 218, Cgf.II.30.373/1998.) rámutatott arra: nem ütközik jogszabályba, és nem semmis a tag kizártságának időtartama alatt a tag üzletrészének nyilvános árverésen történő értékesítése. Az ilyen módon szerző jóhiszemű árverési vevőt az előzőekben kifejtettek szerint tulajdonosnak kell tekintetni. Ebből az következik, hogy a cég tagjai a kizárt tag jogainak figyelembevétele mellett kötelesek megfelelően rendezni a társasági jogviszonyokat, ugyanis a kizárásról rendelkező jogerős ítéletet hatályon kívül helyező, a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet joghatásait önmagában nem enyésztetheti el az a tény, hogy a felperes üzletrésze időközben értékesítésre került. Ez nem feltétlenül az eredeti állapot helyreállításával történhet meg, a végrehajtás konkrét módozatait a társaságnak és a tagoknak kell együttesen, egyetértve megtalálni akként, hogy az a kialakult helyzetre is figyelemmel a legcélszerűbb legyen (BH
- 595). A tag kizárását kimondó jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a tag tagsági jogai és kötelezettségei nem a kizárás időpontjára visszamenőlegesen, hanem ex-nunc hatállyal, csak akkor élednek fel, ha a rendezés eredményeképpen ismét üzletrész-tulajdonosa lesz a társaságnak. Az adott esetben akár törvényességi felügyeleti eljárás keretében kell helyreállítani a az alperesi társaság törvényes működését, kell feloldani azt az ellentmondást, amely a cégjegyzék jelenlegi adatainak megfelelő tényleges helyzet és a legfelsőbb bírósági ítélet között fennáll. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében megváltoztatva, a keresetet elutasította. A megváltoztató rendelkezés következménye, hogy a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a felperes köteles viselni az alperes jogi képviseletének az ellátásáért a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2), és
(6)bekezdései szerint - a 4/A. § értelmében áfa figyelembevételével - megállapított ügyvédi munkadíjból álló elsőfokú perköltséget. A felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles továbbá az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt, az Itv. 39. §
(1)bekezdése szerinti kereseti illetéket a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése, valamint a 15. §
(1)és
(3)bekezdése alapján az állam javára megfizetni. A fellebbezés eredményre vezetett, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az alperes részére a jogi képviseletével felmerült, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdéseiben foglaltak szerint - a 4/A. § értelmében áfa figyelembevételével -, a végzett munkával arányban megállapított ügyvédi munkadíjból, és a felperes által lerótt, az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerinti fellebbezési eljárási illetékből álló perköltség megfizetésére. Budapest,
- június
- Dr. Sághy Mária s. k. a tanács elnöke Dr. Kincses Attila s. k. előadó bíró Dr. Csordás Csilla s. k. bíró