Pf.20811/2013/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)-

(2)bekezdésében, a IX. cikk

(1),

(2),

(3)bekezdésében, a Ptk. 79. §

(1)bekezdésében, az Smtv. 4. §

(1),

(3)bekezdésében,

1. §-ában,
2. §

(1)bekezdésében, a Ptk. 85. §

(1)bekezdésében, a PK

1. és
2. számú állásfoglalásban, az Alkotmánybíróság 30/
3. (V. 26.) AB számú és a 36/
4. (VI. 24.) AB számú határozatának indokolásában, valamint a Pp.
5. §

(1)bekezdésében és a 206. §

(1)bekezdésében foglaltakra. Az elsőfokú bíróság a felperesek által megjelölt alábbi sérelmezett részek vonatkozásában folytatta le a bizonyítási eljárást. „A telt házas minõségi bulvárszínház állami támogatását elõbb elvonták, majd nemrég az ... 3,1 millió forintért - pályázat nélkül - értékesítette a teátrumot. [...] Múlt heti cikkünkben arra is kerestük a választ: hogyan lehetséges, hogy Budapest központjában egy elegáns, kitûnõ állapotú színház csak ennyit ér." Mit is kaptak az új tulajdonosok a pénzükért? Először is a színházi brandet. De övék lett a díszlet- és jelmeztár, a komplett hangstúdió és lámpapark, a színpadi technika, a bútorok és a számítógépes rendszer is. A vörös bársonyszékekkel, klímával felszerelt 300 férőhelyes nézőtér ugyancsak. Mindent megkaptak, ami egy működőképes színházhoz kell." „Megvették a vagyonkezelõtõl a ... helyiségének bérleti jogát is húsz évre." „A bérleti jog - szakértõink szerint - vagyoni értékû jognak számít. Azaz önmagában is sokat ér: általában az ingatlan értékének 20-30 százalékát. A ... 1640 négyzetméteres ...i ingatlan. Csakhogy lássuk, mennyit ér: [...] A ...hoz tartozott egy néhány négyzetméteres kis jegyiroda is a ...on. [...] a ... állami támogatását is megvonták még a bezárás elõtt, súlyos anyagi nehézségeik miatt eladták a jegyirodájuk bérleti jogát. Méghozzá 6 millió forintért..." „A ...t - minden felszereléssel együtt - 3,1 millió forintra árazta be az .... Nem különös? Közben az is tudomásunkra jutott: az elmúlt évben az állam több tízmillió forintot költött a ... rendszeres karbantartására, felújítására. A 3,1 millió az „állagóvás" költségeit sem fedezi." „Ezt - Titkosították a ... privatizációjának aktáját címmel - online közzétettük a ...-n. [...] Mégis: kit veszélyeztetnének a ... értékbecslésének adatai? Az ...-t? A kormányt? Netán a miniszterelnök ...t, ...t, aki - állítólag - támogatta ... privatizációs ötletét?" A „Mit kaptak a vevők ennyi pénzért?" kérdéskörben a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az okirati bizonyítékok, tanúvallomások alapján azt állapította meg, hogy az I. rendű felperes és társai, valamint az ... között létrejött adásvételi szerződés tárgya a ... üzletrészei voltak. A vételár 3.100.000 forintban került meghatározásra. Az adásvételi szerződés alapját képező szakértői vélemény az üzletrész vagyonértékét 2.914.000 forintra értékelte, míg az annak mellékletét képező tárgyi eszközök analitikája szerint az üzletrész eladással együtt a vevő tulajdonába kerülő tárgyi eszközök értéke 1.284.773 forint. Megállapította továbbá azt is, hogy a 3,1 millió forintos vételárért a felperesek valóban egy „színházi brandet" is kaptak, az azonban nem nyert bizonyítást, hogy egy működőképes állapotban lévő színházat vettek át

1. októberében. ...nak, a ... korábbi igazgatójának a távozása, valamint a II. rendű felperes üzletrészeinek megvásárlása és az átadás-átvétel időpontja között eltelt hónapokban kifizetésre kerültek a végelszámolással járó tartozások. A II. rendű felperesnek a munkaszerződések megszüntetéséből adódóan 6.900.000 forint adótartozása és 1.330.754 forint egyéb tartozása állt fenn, ehhez járult a végelszámoló részére kifizetett 1.000.000 forint munkadíj. Mindezt ... tanúvallomása, ... gazdasági igazgató nyilatkozata, ... végelszámoló nyilatkozata és az I. rendű felperes személyes előadása támasztotta alá, az értékesítéssel kapcsolatos okiratok (adásvételi szerződés, szakértői vélemény, vagyonmérleg, éves beszámoló, számviteli bizonylatok) mellett. A csatolt bérleti szerződés
2. pontjában foglaltak alapján az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a nézőtér bársonyszékei, valamint a klímaberendezés nem alkotja a bérlemény részét, így ezek nem tartoznak a megvásárolt üzletrészhez. A csatolt tárgyi eszköz analitikában szereplő klímák, az iroda és az üzemeltetés klímái nem a nézőtérhez tartoznak, míg ... tanúvallomását ... gazdasági igazgató vallomása megcáfolta, mely vallomást a bérleti szerződésben foglaltak is alátámasztottak. A felperesek bizonyították, hogy az átadás-átvétel időpontjára a munka és produkciós szerződések felmondásra kerültek, ezt ... tanúvallomása is alátámasztotta. A hiányos kellékek és berendezések nem voltak elégségesek egy működő színházhoz, új szerződések megkötése, új műszaki engedélyek beszerzése, új díszletek, új jelmezek beruházása vált szükségessé. Az elsőfokú bíróság akként ítélte meg, hogy az alperes nem tudta bizonyítani azon híresztelését, miszerint az állam több tízmillió forintot költött az elmúlt évben a ... rendszeres karbantartására, felújítására. A pénzügyi kimutatásokból és ... vallomásából kiderült, hogy
3. évben beruházás nem volt, a számítógép park 1315 éves. Az egymással összefüggő részek együttes értékelése alapján azt a következtetést vonta le, hogy bár az alperes valótlan tényt nem közölt, de az általa levont következtetés valótlanságot tartalmaz. A felperesek által kiemelt részletek összességében alkalmasak arra, hogy az olvasóban azt a látszatot keltsék, miszerint az I. rendű felperes és társai jóval áron alul jutottak hozzá a II. rendű felperes üzletrészeihez. Ezt nem árnyalta a cikk azon mondatrésze sem, melyben a valóságnak megfelelően beszámolt arról, hogy a színház a 140 millió forintos állami támogatástól elesett. Nem nyert bizonyítást az, hogy az adásvétel tárgyát képező, ténylegesen a vevők tulajdonába került üzletrészekkel az I. rendű felperes és üzlettársai jóval a forgalmi érték alatti áron vásárolták volna meg a II. rendű felperes üzletrészeit. A 20 évre megszerzett bérleti jogra vonatkozó állítással kapcsolatosan azt fejtette ki, hogy a bérleti szerződésben rögzített feltételek nem minősíthetők közömbös, lényegtelen részleteknek. Az okiratok és a tanúvallomások alapján, valamint az alperes elismerésére, ... tanúvallomására is figyelemmel megállapítható, hogy valótlan a cikk azon állítása, miszerint 20 éves határozott időtartamra szerezték meg az I. rendű felperes és társai az ingatlan bérleti jogát. A bérleti jogviszony valójában
4. június
5. napjától kezdődően határozatlan időtartamig áll fenn. Az összehasonlítási alapként, példaként említett ...színház vonatkozásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesi ellenbizonyítás tükrében az alperes nem tudta alátámasztani az állításai valóságalapját. ... tanúvallomása szerint a kérdéses jegyiroda helyisége nem néhány négyzetméter, hanem közel 300 négyzetméter, másrészt az adásvételi szerződés nem teljesült, miután a bérleti jog értékesítéséhez az önkormányzat nem járult hozzá. A „Mégis: kit veszélyeztetnének a ... értékbecslésének adatai?" kezdetű közléseket az elsőfokú bíróság összességében olyan véleménynyilvánításnak, értékítéletnek minősítette, amely miatt sajtó-helyreigazításnak nincs helye. Az alperes által becsatolt nyelvészeti szakértői véleményt a fél előadásaként értékelte. Mindemellett megállapította azt is, hogy az alperes által feltett kérdések szövegkörnyezetükben alkalmasak arra, hogy az olvasóban azt a képet alakítsák ki, miszerint az I. rendű felperes a II. rendű felperes üzletrészeit fillérekért a tényleges értéküknél jóval alacsonyabb vételáron szerezte meg. Miután a felperesek által a helyreigazítás körében előterjesztett szöveget a sajtóhelyreigazítás keretein messze túlmutató szövegnek értékelte, ettől eltérő, szűkebb tartalommal kötelezte az alperest a helyreigazításra. A felperesek és az alperes pernyertességének arányát 30/70 %-ban meghatározva a perköltségviselés kérdésében a Pp.
6. §-ának megfelelően a Pp.
7. §-a alapján határozott, figyelemmel a 6/
8. (VI. 26.) IM rendelet
9. §

(2)bekezdésében foglaltakra is, valamint arra, hogy a II. rendű felperes teljes személyes illetékmentes. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, valamint a felperesek perköltségekben történő egyetemleges marasztalását kérte. Álláspontja szerint bizonyítást nyert azon állításának tényszerűsége, miszerint „A telt házas minőségi bulvárszínház állami támogatását előbb elvonták, majd nemrég az ... 3,1 millió forintért - pályázat nélkül - értékesítette a teátrumot." Mindezt ... tanúvallomása, az üzletrész átruházási szerződés, de az I. rendű felperes személyes előadása is megerősítette. ... vallomása alátámasztotta azt is, hogy mindazon berendezést, amit a cikk felsorol, az I. rendű felperes és társai megszerezték az üzletrészek adásvételével, az így megvásárolt eszközökkel a színház működőképes maradt. A vagyonértékelés szerint a tárgyi eszközök nettó értéke 8.730.000 forint; a klímaberendezések a társaság könyveiben szerepelnek, azaz a ... tulajdonát képezik, csakúgy mint a hangstúdió és a lámpapark. ... vallomása alapján kizárható, hogy a nézőtéri bútorok az önkormányzat tulajdonában lennének, azokat az ingatlan korábbi bérlője szerezte be. Az I. rendű felperes és társai valamennyi eszközzel együtt vették meg az üzletrészt, ebből következő tény, hogy működőképes színházat szereztek meg. Nem vitatta, hogy tévedett abban, hogy a bérleti jog 20 évre szól, ugyanakkor ez az ötrészes cikksorozatban elhanyagolható kérdés. Álláspontja szerint a vagyonértékeléssel bizonyításra került az, hogy a bérleti jog önmagában is sokat ér. A ...al kapcsolatos kijelentés tekintetében vitatta a felperesek kereshetőségi jogát. Hivatkozott arra, hogy az összehasonlítás alapját képező adatokat szerződéssel és az ügyvezető nyilatkozatával alátámasztotta. „A ...t - minden felszereléssel együtt - 3,1 millió forintra árazta be az .... Nem különös?" cikkrészlet tekintetében elõadta, hogy az részben valós tényállítás, részben költõi kérdést, véleménynyilvánítást tartalmaz. Felhívta a figyelmet arra, hogy a karbantartással, felújítással kapcsolatos cikkrészlet az elmúlt 20 évre, nem pedig az elmúlt évre utal, e körben mind a kereseti kérelem, mind az elsőfokú ítélet pontatlan. Mindemellett fellebbezésében az első fokú ítélet szerinti helyreigazítást és az ítélet indokolását is elemezte, vitatva az indokolásban megtett elsőfokú bírósági megállapításokat, következtetéseket, és kifogásolta az elsőfokú bíróság pervezetését is. Az I. és II. rendű felperesek csatlakozó fellebbezésükben az első fokú ítélet megváltoztatásával a csatlakozó fellebbezésben megfogalmazott tartalmú helyreigazító közlemény megjelentetésére kérték kötelezni az alperest, emellett a perköltségviselésre vonatkozó rendelkezések megváltoztatását is kérték. Nem osztották az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint véleménynyilvánításnak minősül a „Mégis: kit veszélyeztethetnének a ... értékbecslésének adatai?" kezdetű cikkrészlet, hanem azt igen súlyos tartalmú kijelentéseknek minősítették, melyek olyan tartalommal bírnak, hogy állítólagos kapcsolatok révén jogszerűtlenül került sor az üzletrész megszerzésére. Álláspontjuk szerint nem megfelelő a ... jegyirodája területének feltüntetésével kapcsolatos helyreigazítás megszövegezése. A pernyertesség-pervesztesség aránya helytelenül került meghatározásra, miután három sérelmezett témakörben a jogsértés megállapításra került, a negyediket pedig eltérő tartalommal ítélte meg az elsőfokú bíróság. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság döntését nem a sajtó-helyreigazítás speciális szabályait betartva, az első tárgyaláson rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján hozta meg. A törvényszék három tárgyalási napot tartott, vagyis eljárási szabálysértést követett el. A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés alaptalan. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése és a Pp. 254. §

(3)bekezdése alapján helybenhagyta, miután megítélése szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként helytállóan állapította meg a tényállást, az arra alapított jogkövetkeztetését és érdemi döntését mindenben osztotta. Az elsőfokú bíróság nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely az érdemi döntés felülvizsgálatát gátolta volna. Kétségtelen, hogy terjedelmesebb bizonyítási eljárás került lefolytatásra, mint amit a speciális eljárási szabályok megkövetelnek, illetve megengednek, ugyanakkor mind a foganatosított tanúbizonyítás, mind az okirati bizonyítás indokoltnak és szükségesnek mutatkozott a jogvita elbírálásához. Az elsőfokú eljárás során beszerzett bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható volt az, hogy az első fokú ítélet indokolásában részletezett kitételek vonatkozásában az alperes még az ily módon lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként sem tudta állításai valóságalapját alátámasztani. E körben a Fővárosi Ítélőtábla azt emeli ki, hogy a kérdés formájában történő megfogalmazásmód nem zárja ki, hogy az alperes a kérdésfeltevéssel tényt állított. Kérdésfeltevés formájában ugyanúgy megvalósulhat a tényállítás, mint ahogy véleménynyilvánításba burkolt formában is. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kereset tárgyává tett közlések tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása helytálló álláspontot tartalmaz, ezért arra a Fővárosi Ítélőtábla csak visszautal. A rendelkezésre álló bizonyítékok és azok mérlegelése körében arra mutat rá a másodfokú bíróság, hogy az utóbbi időszakban a sajtó-helyreigazítási perekben, különösen azon ügyekben, ahol cikksorozatok képezik vizsgálat tárgyát, a felek nyelvészeti vagy médiaszakértőket vonnak be a bizonyítás körébe. A szabad bizonyítás rendszeréből következően a fél részére a lehetőség adott arra, hogy bármilyen bizonyítékot igénybe vegyen állításai alátámasztásának igazolására. Ugyanakkor a másodfokú bíróság meggyőződése szerint annak megítélése, hogy egy kijelentés véleménynyilvánításnak vagy tényállításnak minősül, nem lehet olyan szakkérdés, ami a szakértői bizonyítást szükségessé tenné. Ezen kérdéskör tekintetében a bíróságnak kell egyértelmű állást foglalnia, hiszen éppen ez a sajtóhelyreigazítási per lényegi kérdése. Véleménynyilvánítás esetén pedig csak abban az esetben lehet helye sajtó-helyreigazításnak, ha az adott vélemény, értékítélet különösen sértő, megalázó, indokolatlanul bántó közléseket tartalmaz. Mindebből következően a felek által becsatolt, ezen elhatárolás tekintetében állást foglaló szakértői véleményeket csak a fél előadásaként lehet értékelni, ahogyan helytállóan tette ezt az elsőfokú bíróság is a perbeli jogvitában. A Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta az alperes fellebbezési hivatkozását ... tanúvallomásának értékelésével kapcsolatosan. A volt ügyvezető tanúnyilatkozatában korrekt módon tárta fel az események hátterét, vallomása semmilyen módon nem támasztotta alá az alperes perbeli állításait. Az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte mind ..., mind a további meghallgatott tanúk vallomását, okszerűen értékelte a becsatolt okirati bizonyítékokat és a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján helytálló következtetésre jutott, a helyreigazítást indokoltan rendelte el. A Fővárosi Ítélőtábla nem látott lehetőséget a helyreigazítás szövegének a csatlakozó fellebbezésben foglaltaknak megfelelő módosítására sem. Kétségtelen, hogy a véleménynyilvánítás körébe tartozik, így sajtó-helyreigazítást nem alapozhat meg az, hogy az I. rendű felperes miért volt sikeres a ... működtetésének elnyerését illetően és a perbeli szerződés megkötésében. Nem volt indokolt a másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság perköltségviselésére vonatkozó rendelkezésének megváltoztatása sem. Az elsőfokú bíróság helyesen határozta meg a pernyertesség-pervesztesség arányát, amely a felperes javára szólt, de nem volt olyan mértékű, hogy a teljes perköltséget az alperes legyen köteles viselni. Utal a másodfokú bíróság arra is, hogy a felpereshez a pert megelőzően eljuttatott helyreigazítás szövege nem azonos az alperes által utóbb a perben kért helyreigazítás tartalmával. A bíróságnak lehetősége van arra, hogy mérlegeléssel határozza meg a sajtó-helyreigazításra kötelező ítéletében a közlemény tartalmát, azonban ezt csak azon tartalmi keretek között teheti meg, ami a pert megelőzően a sajtószervhez eljuttatott kérelemben foglaltakkal megegyezik. A bíróságnak ugyanis éppen abban kell állást foglalnia a jogvita elbírálása során, hogy a sajtószervhez benyújtott közleményben foglaltak tekintetében jogszerűen tagadta-e meg vagy sem a helyreigazítást az érintett sajtószerv. A perköltségviselés kérdésében a másodfokú bíróság a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 81. §

(1)bekezdése alapján döntött. Miután sem a felperesek csatlakozó fellebbezése, sem az alperesi fellebbezés eredményre nem vezetett, akként határozott, hogy a fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik, míg a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán a Magyar Állam által előlegezett csatlakozó fellebbezési illeték megfizetésére az I. rendű felperes, a fellebbezési illeték megfizetésére pedig az alperes köteles, figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdésében foglaltakra. A II. rendű felperes személyes illetékmentességben részesül, így csatlakozó fellebbezési illeték viselésére nem kötelezhető. ,

1. július
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Hercsik Zita s.k. Dr. Kisbán Tamás s.k. elõadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselõ bíró