Bf.333/2012/16 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés b/ pontja) (12.tényállás), 2 rb. hivatali visszaélés bűntette (Btk.225.§.)((15.és 16. tényállás), csalás bűntette (Btk.318.§.

(4)bekezdés a/ pont) (

1. tényállás), magánokirat-hamisítás vétsége (Btk.276.) (
2. tényállás) és közokirat-hamisítás bűntette (Btk.274.§.

(1)bekezdés a/ pont) (

1. tényállás) miatt emelt vád alól felmenti. A magánokirat-hamisítás vétségének helyes törvényi megjelölése Btk.276.§., a hivatali visszaélés bűntette Btk.225.§. A vádlottal szemben kiszabott pénzmellékbüntetés összegét 2.000.000 (kettőmillió) Ft-ra enyhíti. A pénzmellékbüntetést - meg nem fizetése esetén - fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A vádlott személyi igazolványának száma A. Kötelezi a bíróság a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg a sértett részére 4.572.067 (négymillióötszázhetvenkétezer-hatvanhét) Ft-ot kártérítés címén, az állam javára pedig 274.300 (kettőszázhetvennégyezer-háromszáz) Ft eljárási illetéket. A polgári jogi igényt ezt meghaladó részében egyéb törvényes útra utasítja. Az elsőfokú eljárásban a vádlott vonatkozásában helyesen 2.397.067 (kettőmillióháromszázkilencvenhétezer-hatvanhét) Ft bűnügyi költség merült fel, melyből 2.194.047 (kettőmillió-egyszázkilencvennégyezer-negyvenhét) Ft-ot a vádlott köteles megfizetni az állam javára, míg 203.020 (kettőszázháromezer-húsz) Ft-ot az állam visel. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az ítélet bevezető részéből mellőzi
2. május
3. napjának feltüntetését. A másodfokú eljárásban 111.750 (száztizenegyezer-hétszázötven) Ft bűnügyi költség merült fel, melyből 27.300 (huszonhétezer-háromszáz) Ft megfizetésére a vádlottat kötelezi, míg a fennmaradó 84.450 (nyolcvannégyezer-négyszázötven) Ftot az állam viseli. I N D O K O L Á S: A Balassagyarmati Törvényszék a
4. június
5. napján kihirdetett 9.B.92/2007/
6. számú ítéletével a vádlottat 1 rb. folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette (Btk.317.§.

(5)bekezdés a/ pont), 1 rb. sikkasztás bűntette (Btk.317.§.

(4)bekezdés a/ pont), 1 rb. csalás bűntette (Btk.318.§.

(4)bekezdés a/ pont), 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége (Btk.276.§.§.

(1)bekezdés), 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk.276.§.

(1)bekezdés), 1 rb. számvitel rendje megsértésének vétsége (Btk.247.§.

(1)bekezdés b/ pont), 1 rb. hűtlen kezelés bűntette (Btk.319.§.

(3)bekezdés a/ pont), 3 rb. hivatali visszaélés bűntette (Btk.225.§.

(1)bekezdés), és 2 rb. közokirat-hamisítás bűntette (Btk.274.§.

(1)bekezdés a/ pont) miatt - halmazati büntetésül 2 év - a végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 5.000.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzmellékbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatásáról. meg nem fizetése esetére annak A sértett polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. A lefoglalt bűnjeleket az iratok mellett rendelte kezelni. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 2.400.000 Ft megfizetésére az állam javára, míg 203.020 Ft tekintetében úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentésért. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.938/2012/

1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítás során nem követett el olyan eljárási hibát, amely a másodfokú felülbírálat akadályát képezné, azonban több olyan relatív eljárási szabálysértést valósított meg, amely az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolta, illetve másodfokon orvosolható. Utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet indokolása nem tartalmazza a vádra, a vád módosítására és a II-IV.r. vádlottakkal kapcsolatban az eljárás elkülönítésére vonatkozó adatokat. Ezeket a hiányosságokat az iratok tartalma alapján pótolhatónak látta. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását nagyobbrészt megalapozottnak tartotta, de az részben hiányos, illetve pontosításra szorul. A személyi rész kiegészítését indítványozta azzal, hogy a vádlott egy Kft-nél tanácsadóként dolgozik, változó jövedelemmel, ami kb. havi 100.000 Ft. A
2. oldalon feltüntetett előéleti cselekmény elkövetési ideje
3. május 22., és a városi bíróság ítélete helyesen
4. május
5. napján emelkedett jogerőre. A történeti tényállást azzal indítványozta kiegészíteni, hogy a sértett nevében tanú1 polgármester a
6. október 28-án kelt beadványában 5.039.000 Ft erejéig polgári jogi igényt terjesztett elő a vádlottal szemben. A
7. pontra vonatkozóan az ítélet
8. oldal első bekezdésének utolsó sorában a hamisított testületi határozatot hamisított szerződésre indítványozta változtatni. A
9. pontot illetően az elsőfokú bíróság csalás bűntettében is megállapította a vádlott bűnösségét, azonban e pont tényállása hiányos, mert nem tartalmazza az okozott kár összegét. Kimaradt a tényállásból annak megállapítása, hogy a vádlott tanú2-től a bányatelek megalapításához szükséges dokumentumok elkészítéséért 300.000-500.000 Ft közötti összeget vett át, de őt nem tájékoztatta arról, milyen módon jutott a tervdokumentáció birtokába. További kiegészítésként jelölte meg azt is, hogy az a Kft
10. bányamérnöke volt tanú3, aki a Kft
11. részére készítette el a tervdokumentációt. Álláspontja szerint az így helyesbített tényállás már alkalmas lesz a másodfokú felülbírálatra. A fellebbviteli főügyészség szerint az elsőfokú bíróság a szükséges körben eleget tett az indokolási kötelezettségének is, melyben kitért a vádlotti védekezés elvetésének magyarázatára is. A felmentést célzó fellebbezések a bizonyítékok mikénti értékelésén keresztül valójában a megalapozott tényállást sérelmezik, amely azonban a másodfokú eljárásban a felülmérlegelési tilalom folytán eredménnyel nem támadható. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére, és cselekményeit is törvényesen minősítette azzal a pontosítással, hogy a
12. tényállási pontban a földhivatali bejegyzéssel kapcsolatban elkövetett közokirat-hamisítás bűntetténél a bűncselekmény minősítését a Btk.274.§.

(1)bekezdés c/ pontjára szükséges megváltoztatni. Kifejtette azt is, hogy a büntetés még a hosszabb időmúlásra tekintettel is rendkívül méltányosnak tekinthető Az ítélet egyéb rendelkezéseit illetően több hibát, hiányosságot is megjelölt: Az ítélet rendelkező részéből hiányzik a Btk.65.§.

(1)bekezdésében írtakra (végrehajtási fokozat) utalás. Tévesnek tartotta a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítását is a Be.335.§.

(2)bekezdése alapján. E körben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az egyes tényállási pontoknál megállapította az elkövetési értéket, a vagyoni hátrányt, illetve a kárt. A polgári jogi igényt ezen összegek erejéig (5.106.000 Ft), illetve a ténylegesen érvényesített polgári jogi igény erejéig (5.039.000 Ft) érdemben el kellett volna bírálnia. Véleménye szerint ez az eljárási szabálysértés a Bk.81. számú kollégiumi vélemény II. és III. pontja alapján a másodfokú eljárásban a polgári jogi igény összegének megítélésével orvosolható. Nem orvosolható azonban 67.000 Ft tekintetében, mert a Be.54.§.

(8)bekezdése alapján a polgári jogi igény összegét a másodfokú eljárásban nem lehet felemelni. A bűnjelekkel kapcsolatos elsőbírói rendelkezést is kifogásolta, hiányolva a lefoglalással kapcsolatos rendelkezést. A bűnjeljegyzék 1-

1. tételei alatti bűnjelek a sértettől, az 50-
2. tételszám alattiak a vádlottól, az
3. szám alatti a tanú4 Kft.3 képviselőjétől (tanú5) kerültek lefoglalásra. A lefoglalt iratok lefoglalásának megszüntetéséről kellett volna az elsőfokú bíróságnak rendelkeznie a Be.155.§.

(1)bekezdés alapján, és azokat a

(2)bekezdés szerint ki kellett volna adni azoknak, akiktől lefoglalták. A fentiek szerint indítványozta a bűnjelekre vonatkozó rendelkezés pontosítását. Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének a polgári jogi igény elbírálása, és a bűnjelekre vonatkozó rendelkezése megváltoztatását, egyebekben pedig annak helybenhagyását. Az ügy nyilvános ülésen történő elbírálását tartotta indokoltnak, bejelentve, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A tárgyaláson lefolytatott bizonyítást követően a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a számvitel rendjének megsértése miatt a vádlott felmentését indítványozta, egyebekben az átiratában foglaltakat fenntartotta. A vádlott a fellebbezését a

1. január
2. napján érkezett beadványában részletesen megindokolta. Ebben az elsőfokú bíróság ítéletét törvénysértőnek, súlyos eljárási hibákban szenvedőnek, a megállapított tényállást hiányosnak, felderítetlennek, iratellenesnek jellemezte. Álláspontja szerint a védelem joga jelentősen csorbult azáltal, hogy az írásban is indítványozott tanúk közül az elsőfokú bíróság nem hallgatott meg 10 személyt (tanú6, tanú7, tanú8, tanú9, tanú10, tanú11, tanú12, tanú13, tanú14 és tanú15). Az elsőfokú bíróság a fenti tanúk meghallgatására vonatkozó indítványát nem utasította el, de annak nem is tett eleget, és ezt az ítéletében sem indokolta meg. Elsődlegesen indítványozta a fenti tanúk megidézését és meghallgatását. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt azzal, hogy az általa kért tanúkat a megismételt eljárás során hallgassák meg. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú eljárás során indítványozta tanú1 és a vádlott poligráfos vizsgálatát a Be.554/E.§. alapján. Ezt az elsőfokú bíróság mellőzte, és ennek sem adta indokát az ítéletében. Az elsőfokú eljárásban, a
3. január 14-
4. tárgyaláson átadott a bíróság részére egy DVD lemezt, kérve annak megtekintését és bizonyítékként értékelését, melynek az elsőfokú bíróság nem tett eleget, és ennek sem adta okát az ítéletben. Utalt arra is, hogy az elsőfokú eljárás során két esetben kérte a Balassagyarmati Törvényszék kizárást, de a Fővárosi Ítélőtábla a kizárást megtagadta azzal, hogy ezt az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben lehet csak sérelmezni. Bejelentette, hogy fellebbezésében emiatt is jogorvoslattal kíván élni. E körben utalt a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bkk.10.335/2012/
5. számú végzésre, mely rögzítette, hogy a jelentős terjedelmű bírósági iratanyag nem volt összefűzve. Véleménye szerint az is komoly kétséget ébreszt a bírósági iratok kezelését illetően. Törvénytelennek tartotta, hogy az elsőfokú eljárásban kirendelt védőjeként védő vett részt
6. február 9-én, aki a vád bírósági előterjesztésének időpontjában (
7. október 23.) Nógrád Megyei Főügyész-helyettesként dolgozott. Ezzel az elsőfokú bíróság megsértette a Be.45.§.

(1)bekezdés c/ pontját. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a saját végzésében foglaltaknak sem tett eleget, illetve nem intézkedett az ügyészség felé annak végrehajtására. Itt tanú16 és tanú17 tanúk szembesítésének elmaradását kifogásolta, melyet az elsőfokú bíróság ítéletében egyébként szintén nem indokolt meg. E körben jelölte meg útlevele beszerzésének elmaradását, melyre az ügyészség nem tett a végzés ellenére intézkedést. Útlevelének beszerzése egyébként a

1. vádponttal kapcsolatban lett volna szükséges, mert bizonyította volna, hogy
2. április 25-én külföldön tartózkodott, így a bűncselekményt nem követhette el. Megjegyezte ezzel kapcsolatban azt is, hogy ténybeli tévedést tartalmaz az elsőfokú bíróság ítélete, amikor az útlevél beszerzését a
3. vádponttal hozta összefüggésbe, ugyanis ezzel a vádponttal kapcsolatban ő azt sohasem kérte, mivel nem ő volt külföldön a cselekmény időpontjában (
4. október 2.), hanem a vádlott. Ezt követően részletesen, tényállási pontonként felsorolta az elsőfokú bíróság ítélete iratellenesnek tartott megállapításait. Az
5. vádponttal kapcsolatban utalt tanú1-nek a
6. tjkv.
7. oldalán tett nyilatkozatára, mely szerint ő utalta vissza az 500.000 Ft-ot. Ezt az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hiszen e szerint tanú1-nél volt a pénz, nem pedig nála, így a bűncselekményt nem követhette el. A
8. vádpontnál az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta tanú18 önkormányzati képviselő tanúvallomását (
9. tjkv.
10. oldal), mely szerint az iskola eladásánál 3 különböző vételárjavaslat került megszavaztatásra, és az ingatlan vételára kölcsönös alku eredménye volt. Ebből következően pedig fel sem merülhet a hűtlen kezelés elkövetése. A
11. vádpontnál arra hivatkozott, hogy a rendőrséghez tanú1 által benyújtott géppel írt tanú19-féle elismervény (2003.08.
12. - 150.000 Ft) teljes egészében hamis, amellyel tanú1 a hatóságot félrevezette. Ő a bíróságnak becsatolta a
13. február
14. tárgyaláson tanú19 saját kezűleg írt átvételi elismervényét (2003.08.21.) Nem szerepel az ítéletben tanú20 azon rendőrségi tanúvallomása sem, miszerint a segélyeket ő szokta intézni, ő igényli meg a szükséges pénzeszközt is, de mivel a vádlott közölte, hogy tanú19 részére más formában történik pénzügyi rendezés, így a 300.000 Ft-ot nem is kérte. A
15. vádpontnál is figyelmen kívül maradt a tanú18 bírósági vallomása (
16. sorsz. tjkv.
17. oldal), miszerint több ingatlanról is szó volt. Az sem szerepel az elsőfokú ítéletben, hogy a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróságra az Önkormányzat az M.677/
18. számú perben
19. november 10-én becsatolta a 133/2003.(VIII.11.) számú eredeti önkormányzati határozatot, amelyben mind a 6 zártkerti ingatlan szerepel. A tanú1 polgármester egyébként az adásvételi szerződést aláírta. Ezt támasztja alá a tanú21 vallomása is - amit szintén nem tartalmaz az elsőfokú ítélet - aki személyesen is találkozott a tanú1 polgármesterrel, akit kérdezett a szerződésről, és aki azt mondta, hogy döntött a testület, minden rendben van. Megjegyezte még azt is, hogy a tulajdonjogot a földhivatal
20. október
21. napján jegyezte be, és a határozat ellen az önkormányzat nem élt fellebbezéssel. A
22. vádpont megállapításait ellentmondásosnak tartotta, mert ha tanú2 úgy nyilatkozott, hogy őt nem tévesztette meg, és kárt sem szenvedett, akkor hogyan valósíthatta meg a csalás bűntettét? Vitatta az ítélet
23. oldalán szereplő azon megállapításokat, hogy ő bármit is benyújtott volna az Önkormányzathoz, és hogy bárkit feljelentett volna. Nem értette, hogy az elsőfokú bíróság miből vonta le azt a következtetést, hogy vele szemben nem álltak olyan személyek, akik arra törekedtek volna, hogy az ő hátrányára okiratot hamisítsanak, és ezáltal érjék el a menesztését. E körben hivatkozott a tanú22 tárgyalási nyilatkozatára (
24. sorsz. tjkv.
25. oldal), ahol a tanú élt a részleges mentességi jogával, mert nem akart maga ellen terhelő vallomást tenni. Tévesen fogadta el az elsőfokú bíróság a tanú22 vallomását abban a körben is, hogy sem a vádlott működését megelőzően, sem utána nem úgy történtek a kifizetések, mint ahogy az a vádlott jegyzői időszaka alatt történt. Ennek alátámasztására egy
26. november
27. napján megjelent sajtóközleményt csatolt a a tanú1 elleni vádemelésről, ahol a sikkasztás elkövetési ideje
28. március
29. volt. A védő ugyancsak részletes írásbeli indokolást adott a fellebbezéséhez a
30. január
31. napján érkezett beadványában. Ennek bevezető részében foglalkozott a vádlott és a tanú1 polgármester kapcsolata megromlásának okával, körülményeivel. Az okot a vádlott mint jegyző által észlelt és szóvá is tett, tanú1 által elkövetett pénzügyi szabálytalanságokban jelölte meg. Emiatt került a vádlott eltávolításra
32. október 1-én a jegyzői beosztásából. Utalt arra, hogy a vádlott az eljárás során többször hangoztatta, hogy ellene bizonyítékokat kreáltak az eltávolítását követően, és így próbálják a mások által elkövetett bűncselekményeket úgy beállítani, mintha azokat a vádlott követte volna el. Ezt követően tényállási pontonként, részletesen elemezte az adott tényállás felderítetlenségét, megalapozatlanságát. Az
33. vádponttal kapcsolatban kifejtette, hogy tanú23 a fellépés után nem tudott számlát adni, ezért készített a vádlott egy átvételi elismervényt, mely szerint a korábban faxon megegyezett összeget (200.000 Ft + 24.000 Ft Áfa) átadta tanú23nak. A Kht.
34. október 18-án felszólításra küldött számlát, de csak 150.000 Ft-ról. A szakértő később megállapította, hogy az átvételi elismervényen nem tanú23 aláírása szerepel. Álláspontja szerint a tényállás megalapozatlan, mert nincs felderítve. Az elsőfokú bíróság a vádlotti indítvány ellenére nem hallgatta ki tanú8-t, aki jelen volt az átvételi elismervény elkészítésénél és a 224.000 Ft átadásánál. Tanú1 a bírósági kihallgatásakor kijelentette, hogy tanú23 ki lett fizetve. Tanú22 is azt állította, hogy az együttes1 részéről történt visszafizetés. Mindezekből - véleménye szerint - az következik, hogy nem a vádlottnál volt a pénz. A
35. vádpontnál is arra a vádlotti védekezésre hivatkozott, mely szerint az együttes2 részéről tanú16 tőle 250.000 Ft-ot vett át az eredeti megállapodástól eltérően, mert hosszabb volt a koncert. Ezen összeg átvételét igazolja a tanú16 által készített, saját kezűleg írt átvételi elismervény. A tanú16 és feleségének szembesítése az elismervény elkészítése körében felmerült ellentmondásokra elmaradt, annak ellenére, hogy őket a bíróság e célból megidézte. Hivatkozott az írásszakértő véleményére, mely szerint az elismervényen található névaláírás tanú16-tól származik. A tanú24-nek átadott összeggel kapcsolatban is a vádlotti előadásra hivatkozott, mely szerint ő 60.000 Ft-ot adott át, de miután az irodájából kizárták, az átvételi elismervényt valaki meghamisította. Furcsállotta, hogy valaki tanú24 nevében
36. november 18-án visszafizetett 100.000 Ft-ot. Ezzel kapcsolatban a tanú22 is úgy nyilatkozott, hogy történt visszafizetés az együttes3 részéről. A bíróság ugyan megkereste az OTP-t a befizetés megtörténtével kapcsolatban, de válasz nem érkezett. Ezt a tényállást is felderítetlennek és megalapozatlannak tartotta. Elmulasztotta az elsőfokú bíróság annak is indokát adni, hogy miért nem tartotta szükségesnek tanú16 és feleségének szembesítését, illetve nem értékelte tanú22 fenti nyilatkozatát. A
37. vádponttal kapcsolatban arra utalt, hogy a vádlott elismerte, hogy átadott 15.000 Ft-ot tanú25-nek, és hogy az átvételi elismervényt is ő készítette, de tagadta, hogy az utólagos beírást ő készítette volna. Az írásszakértő szerint sem állapítható meg a beírás készítője. A vádlott arra is hivatkozott, hogy
38. augusztus 21-én nem vett át pénzt a hivatkozott pénztárbizonylatra, és erről a bizonylatról hiányzik az összeg átvevőjének, és az ellenőrnek az aláírása is. Tévesen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, mert azt a bizonyítékok nem támasztják alá. A tanú26-nak átadott összeget a vádlott nem vitatta, de ez a cselekmény nem bűncselekmény, mert a 150.000 Ft-tal nem sajátjaként rendelkezett, hanem a község érdekében. A 150.000 Ft-ot tanú26
39. október 10-én visszafizette az önkormányzat számlájára. Megjegyezte, hogy az átvételi elismervény kelte előtti bejegyzés szerint az elismervény szabálytalanságát már
40. augusztus 18-án megállapította tanú27 és tanú
41. A vádlotti előadás szerint tanú28-nak 2.000 Ft-ot adott át, melyről átvételi elismervény nem készült. Arról nem tudott nyilatkozni, hogy az átvételi elismervényt ki hamisította meg, és ennek személyét az írásszakértő sem tudta bizonyítani. Nem látta bizonyíthatónak e tényállási pontban sem a vádlott bűnösségét. A
42. vádpontnál a vádlott szintén tagadta a bűncselekmény elkövetését és többször is indítványozta útlevelének beszerzését. Erre a törvényszék fel is hívta az ügyészt, de az útlevél beszerzése nem történt meg, pedig bizonyította volna, hogy a vádlott
43. április 25-én külföldön tartózkodott. A vádlott elismerte, hogy tanú29-nek 15.000 Ft-ot átadott, de a megjelölt kiadási pénztárbizonylat szerint pénzt nem vett fel, hiányzik az átvevő és az ellenőr aláírása is. Ehhez a pénztárbizonylathoz még
44. október 30-án sem volt számla csatolva, így azt azután készítették, miután őt eltávolították. Hivatkozott a tanú1 vallomására is, miszerint, ha nincs számla, akkor valószínű, hogy tanú29 nem állított ki számlát. Vitatta, hogy azt utólag valaki kiállította és bevitte volna. A vádlott vitatta azt is, hogy tanú30 nevében kiállított volna 400.000 Ft-ról számlát. Ezen a számlán volt egyébként tanú1 feljegyzése:"ha ezt rendezem, akkor jár nekem 350.000 Ft". Ez alapján pedig tanú1-nek állt érdekében a számla kiállítása. A tényállás így nem lett felderítve, az megalapozatlan. Az
45. vádponttal összefüggésben előadta, hogy az írásszakértő megállapította, hogy a kiadási pénztárbizonylatokon szereplő a vádlott névaláírások nem a vádlottól származnak. Két pénztárbizonylatra utalt, amelyeken KO vagy DR kezdőbetűk találhatók, melyekről tanú1 úgy nyilatkozott, hogy nem tudja ki írta azokat, és az 500.000 Ft visszautalásáról is úgy vallott, hogy „valószínű, hogy mivel tanú31 nem kapta meg, az én voltam." Tanú22 is a polgármesternek tulajdonította a KO javítást. Tanú1 állításával szemben az is igazolódott, hogy többször járt tanu31 lakásán. Állította azt is, hogy a 0192236 sorszámú kiadási pénztárbizonylat keltekor a vádlott betegállományban volt. A tényállást felderítetlennek, megalapozatlannak tartotta, mert az elsőfokú bíróság a fenti vallomásokkal nem foglalkozott, indokolási kötelezettségének nem tett eleget. A
46. vádpont kapcsán arra hivatkozott, hogy a vádlott által elismert tények nem valósítanak meg bűncselekményt, mert nem rendelkezett sajátjaként a pénzzel, hiszen azt megkísérelte átadni tanú32 részére, majd miután ez többszöri kísérlet ellenére sem sikerült, postán adta fel a pénzt. A
47. vádpontnál arra utalt, hogy 2 db kiadási pénztárbizonylaton nincs feltüntetve az összeg átvevője, és üres az ellenőr rovat is. Így egy 48.000 Ft-os és egy 27.000 Ftos pénzfelvétel a vádlott részéről nem bizonyítható. A vádlott bemutatott egy a Kft
48. számlát, melyen
49. június
50. keltezéssel 200.000 Ft illetékbélyeg szerepel. Ez a Kft
51. alapításához lett felhasználva. Ez alapján a vádlott terhére nem lehet megállapítani a sikkasztás bűntettét. A
52. vádponttal kapcsolatban tanú33 nyilatkozatára hivatkozott, mely szerint végzett tárcsázást 2003-ban a községben, a területet kétszer is megtárcsázta. Tanú1 is úgy nyilatkozott a tárgyaláson, hogy a földterületen történt tárcsázás. A szakértői véleménynek, hogy nem történt talaj-előkészítés, ellentmond, hogy a Ferguson kombájnon működött a szalmaszecskázó, és ezáltal szalmát nem hagyott hátra. A vádlott bemutatta a bíróságon azt a dátummal ellátott fényképet is, melyen egy traktor tárcsázást végez, ezzel bizonyította a talaj-előkészítés megtörténtét. Mindezek alapján nem látta megállapíthatónak a bűncselekmény elkövetését. A
53. vádpontnál a vádlott többször indítványozta tanú6 tanúként kihallgatását, mert
54. október 2-án az ő társaságában volt Budapesten, de ezt a bíróság elutasította. Az Rt1.igazolása sem cáfolja a vádlotti előadást. A vádlott is elismerte, hogy ezen a napon ország1-ben volt. Iratellenes, hogy a bíróság a külföldön tartózkodást a vádlottnak tulajdonította, és az útlevél beszerzését sem ezzel a vádponttal kapcsolatban kérte a vádlott. Nem tette a tárgyalás anyagává a vádlott által becsatolt DVD-t sem, melyen tanú1 egy lakossági fórumon elismerte, hogy megvan a fa ellenértéke az önkormányzatnál. A tényállást iratellenesnek, felderítetlennek, megalapozatlannak tartotta. A
55. vádpont esetében a vádlott elismerte, hogy a tanulmányi szerződés alapján felvett 500.000 Ft-ot, mely egy keretösszeg volt. Ebből ő 115.000 Ft befizetését igazolta, és felszólításra a 345.000 Ft-ot befizette az önkormányzat pénztárába. Azt az írásszakértő nem tudta bizonyítani, hogy a 495.000 Ft befizetéséről szóló csekkmásolat betű és számírásai a vádlottól származnának. A
56. vádpont esetében azzal érvelt, hogy a vádlott elismerte, hogy a búzából származó bruttó árbevétel 566.440 Ft volt. Ez tartalmazott 65.063 Ft Áfát, ami be lett fizetve az APEH felé. Az aratási költség 265.220 Ft, a szállítási költség 35.500 Ft volt. A 200.657 Ft pedig befizetésre került a Kft
57. számlájára, amit az OTP visszaigazolt. Ebből következően a vádlott nem követett el bűncselekményt. A
58. vádpont kapcsán egyrészt arra utalt, hogy téves az elsőfokú bíróság által megjelölt jogszabályhely, másrészt pedig a megállapított tényállás szerinti cselekmény a jelenleg hatályos Btk. alapján már nem bűncselekmény. Ez alapján az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna szüntetnie az eljárást. A
59. vádpont esetében arra hivatkozott, hogy 3 eladási árajánlat is érkezett a kérdéses ingatlanra, és ez alapján döntött a képviselő-testület az eladási árról. Ezt erősítette meg tanú18 is a bírósági vallomásában, melyet az elsőfokú bíróság nem értékelt ítéletében. A tanú34 arról nyilatkozott, hogy a Mérnöki Irodának a polgármester adott megrendelést. A vádlott akként nyilatkozott, hogy ő nem rendelkezett ezzel a szakértői véleménnyel, így azt nem is tudta a testületi ülésen bemutatni. Megjegyezte, hogy a könyvszakértő szerint a vádlott
60. június 1-én befizette a vételárat. A bíróság ezt a körülményt sem tisztázta. A tényállást felderítetlennek, megalapozatlannak tartotta, és nem tett eleget a bíróság az indokolási kötelezettségének sem. A
61. vádponttal összefüggésben a vádlott azt állította, hogy a hamisított jegyzőkönyv a jegyzői posztjáról való felállítása után készült A tanú20 vallomására hivatkozott, aki elmondta, hogy tanú19 részére a pénzügyi rendezés nem segély formájában történt. Tanú35 pedig a nyomozás során elmondta, hogy a képviselő testület tudott a sátorkészítésről. Nem vitatta, hogy a sátorkészítés ugyan a vádlott ötlete volt, de ezzel a községnek kívánt bevételt biztosítani a sátor bérbeadásával. A sátor a Kft4-é lett. A vádlott arra is hivatkozott, hogy tanú36 a
62. június 27-i képviselő-testületi ülésen jelen volt, mivel az eredeti jelenléti ívet is aláírta. Tanú19 is kijelentette, hogy részére segély folyósítása nem történt. A vádlott szerint a 300.000 Ft-ról tanú1-nek kell elszámolnia, ugyanis a tanú19-féle segélyt utólag hamisították rá a jegyzőkönyvre. Tanú36 a nyomozás során arról vallott, hogy az elkészült jegyzőkönyvet a jegyző nem írta alá, a polgármester és tanú37 akkor írták alá, amikor a jegyző szobáját felnyitották. Egyébként tanú1 dátum szerint
63. június 17-én írta alá a segély-határozatot, de a képviselő-testületi ülés csak
64. június 27-én volt. A tényállást itt is megalapozatlannak tartotta, ahol az elsőfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének sem. A
65. vádpontnál kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte tanú18 tanúvallomását, aki több földről beszélt. A vádlott bemutatta a bíróságnak a Salgótarjáni Munkaügyi Bírósághoz az önkormányzat részéről becsatolt határozat eredetijét (133/2002.(VIII.11.), melyben 6 db ingatlan eladásáról van szó. Az adásvételi szerződést ellenjegyző tanú21 ügyvéd a nyomozás során úgy nyilatkozott, hogy a polgármester őt úgy tájékoztatta, hogy a testület döntött az eladásról, minden rendben van. A vádlott nem élt vissza a hivatali helyzetével, a tanú38 jogszerűen vásárolta meg a 6 db ingatlant. Megjegyezte, hogy a bejegyző földhivatali határozat ellen nem jelentettek be fellebbezést. A fentiek alapján a tényállást felderítetlennek, megalapozatlannak tartotta, és az elsőfokú bíróság itt sem tett eleget az indokolási kötelezettségének. A
66. vádpontnál álláspontja szerint a vádlott nem követett el hivatali visszaélést, mert a bányatelek megállapításához mint tulajdonos magánszemély adta a hozzájárulását, ami egyébként a bányakapitánysági határozatban is így szerepel. Mint jegyző nem volt alanya az eljárásnak, így tanú1-nek sem szerzett jogosulatlan előnyt. Véleménye szerint a vádlott a csalás bűntettét sem követte el, hiszen maga tanú2 nyilatkozott úgy a nyomozás során, hogy a vádlott őt nem tévesztette meg, kárt nem szenvedett. Az sem nyert indokolást, hogy az elsőfokú bíróság a fentiek alapján mire alapozta a bűncselekmény minősítését. Nem tartalmazza a tényállás az okozott kárt sem. A tényállást cáfolja a Geológiai Szolgálat területvezetőjének közlése is, melyből az állapítható meg, hogy a Kft
67. eljárásában a Kft
68. által elkészített iratok nem kerültek felhasználásra. A vádlott becsatolta a
69. január
70. keltezésű készpénzfizetési számlát is, melyet a Geológiai Szolgálat bocsátott ki, melyen vevőként a Kft
71. volt megjelölve. A számla földtani adatszolgáltatásról szólt. Az írásszakértői vélemény megállapította, hogy a benyújtott műszaki dokumentáció és bányatérkép a Kft
72. eredeti dokumentumairól készített másolat, de azt nem tartalmazza a vádirat, hogy ezt ki másolta le. A vádiratban szereplő azon megállapítással kapcsolatban, hogy a bányatérképen tanú3 fénymásolt névaláírás nem valószínű, hogy a tanú3 eredeti névaláírásáról készült, nem azonos a bizonyossággal, így kétséget kizáróan nincs bizonyítva, hogy hamisították. Nem bizonyítható tehát a vádlott terhére a közokirat-hamisítás bűntette. Összességében az elsőfokú bíróság ítéletét oly mértékben tartotta megalapozatlannak, és az indokolási kötelezettség megsértését is olyan mértékűnek ítélte, ami alapján véleménye szerint felülbírálatra alkalmatlan, ezért hatályon kívül helyezését indítványozta. Másodlagosan bizonyítás felvételére tett indítványt, melynek keretében indítványozta a vádlott beadványában megjelölt személyek megidézését és meghallgatását. Ezen túlmenően indítványozta még tanú16, tanú17, tanú33, tanú6, tanú18, tanú34, tanú20, tanú19 és az írásszakértő megidézését és meghallgatását. Indítványozta a vádlott által becsatolt DVD lemez megtekintését, az OTP megkeresését, hogy a
73. vádpontbeli az együttes3 vezetője tanú24 nevében
74. november 18-án történt-e 100.000 Ft visszafizetés. Indítványozta még a vádlott útlevelének beszerzését annak bizonyítása céljából, hogy a vádlott
75. április 25-én külföldön tartózkodott. A védő a tárgyaláson tartott perbeszédében az írásbeli beadványában foglaltakkal egyezően szólalt fel, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését indítványozta. Álláspontja szerint a bizonyítási indítványok teljesítése a vádlott ártatlanságát támasztaná alá. Másodlagos indítvány az volt, hogy ahol a másodfokú bíróság bizonyítást vett fel, ott a vádlottat mentse fel az ellene emelt vádak alól. A
76. tényállás tekintetében az eljárás megszüntetését indítványozta. Harmadlagos indítványa a büntetés enyhítésére irányult. A 10 éves időmúlás miatt a kiszabott szabadságvesztés eltúlzott. Rövidebb tartamú, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta. A pénzmellékbüntetés mellőzésére, vagy összegének lényeges csökkentésére is indítványt tett. A vádlott felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy ő nem követett el bűncselekményt. Arra hivatkozott, hogy a sátor elkészült, és abból éves szinten az önkormányzatnak 10 milliós bevétele van. Személyi körülményeivel kapcsolatban azt adta elő, hogy 3,3 hektár kajszibarack ültetvényük van, amiből kb. 4 millió Ft a várható éves bevétel. Az ügyben az időmúlást nem ő idézte elő, hiszen maga kérte az ügyben a soronkívüliséget. Okiratokat csatolt abban a körben, hogy a lakóháza tulajdonjogát végrehajtási eljárás során elveszítette. Csatolta még az elmúlt 5 évre vonatkozó adóigazolásokat is. A vádlott az utolsó szó jogán felmentését kérte. Hivatkozott arra, hogy minden részletet leírt a fellebbezésében. A Bányakapitányság is igazolta, hogy ő jegyzőként nem adott hozzájárulást. tanú2 másodfokú tárgyaláson tett vallomásának figyelembevételét kérte. Hivatkozott arra is, hogy az időmúlás nem az ő hibájából következett be. A vádlott és védő fellebbezése részben alapos. A bejelentett vádlotti és védelmi fellebbezések alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, az azt megelőző eljárással együtt a Be.348.§.

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be.351.§.

(2)bekezdés a/, b/, c/ és d/ pontjai alapján részben megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság csak részben tett eleget ügyfelderítési kötelezettségének. Egyes tényállási pontokat illetően nem folytatta le teljes körűen a bizonyítást. Ebbe a körbe tartozik az a mulasztása, hogy nem hallgatta meg a tanú2 a sértettet a tényállás

1. pontjával kapcsolatban. A sértett nem tartózkodott ismeretlen helyen, korábban a távolmaradásait több esetben is kimentette. A
2. május
3. tárgyaláson a bíróság a rendőri elővezetését rendelte el. A
4. június
5. tárgyalásra a tanú2 elővezetése nem történt meg, ennek ellenére az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást lezárta, vallomását a tárgyaláson nem olvasta fel, de ennek nem is lettek volna meg a Be.296.§.

(1)bekezdés a/ pontjában írt feltételei. Mindezek ellenére ítéletében (

1. oldal
2. bekezdés) mégis hivatkozik a tanú nyomozati vallomására. Ugyanígy nem került meghallgatásra az egyébként évekig elhúzódó bírósági eljárás során egyszer sem tanú6 a
3. tényállási pont kapcsán, holott a nyomozás során ő biztosított a vádlott részére alibit
4. október
5. napjára, és az elkövetési időt az ügyész csak a perbeszédében módosította. A tanú6 legutóbb a
6. június
7. tárgyaláson nem jelent meg szabályszerű idézés ellenére. Az elsőfokú bíróság ebben az esetben is úgy zárta le a bizonyítási eljárást, hogy a tanú6 vallomását a tárgyaláson nem olvasta fel, de ennek nem is lettek volna meg a Be.296.§.

(1)bekezdés a/ pontjában írt feltételei. Mindezek ellenére ítéletében (

1. oldal
2. bekezdés) mégis hivatkozik a tanú nyomozati vallomására, és ezt összeveti A vádlott nyilatkozatával, de a vádlott által elmondottakkal is. Két lényegi tanú meghallgatása maradt el tehát az elsőfokú bírósági eljárásban, melyek közül a vádmódosítás okán tanú6 kihallgatása már szükségtelen. A fenti eljárási szabálysértést a másodfok bíróság bizonyítás felvételével, tanú2 tanúkénti meghallgatásával orvosolta. Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor nem folytatott le bizonyítást a vádlotti védekezés, és a tárgyaláson elhangzott eltérő vallomások tisztázására a tényállás
3. pontja esetében. Elmulasztotta meghallgatni az egyébként rendelkezésére álló, a képviselő-testületi ülésről készített hangfelvételt. Ezt az eljárási szabálysértést a másodfokú bíróság a hangfelvétel
4. tényállási pontra vonatkozó részének tárgyaláson történő meghallgatásával orvosolta. Eljárási szabálysértés volt az is - osztva a védő és a fellebbviteli főügyészség álláspontját -, hogy az elsőfokú bíróság nem merítette ki a vádat, és nem állapított meg tényállást a
5. tényállási pontjánál, a tanú2 sérelmére elkövetett csalási cselekmény vonatkozásában. Kimaradt a tényállásból a vádiratban (
6. oldal
7. bekezdés) egyébként szereplő elkövetési magatartás és az okozott kár összege is. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a vádlott felelősségét e cselekményben is megállapította. Az is elmondható az eljárási szabálysértések körében, hogy az elsőfokú bíróság - a részbeni felderítetlenségre visszavezethetően - több tényállási pontnál hiányosan állapította meg a tényállást. Egyes tényállási pontoknál az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás ellentétes is a rendelkezésre álló iratok tartalmával. Az elsőfokú bíróság eljárásában több, ellentétes tartalmú bizonyíték is felmerült bizonyos tényállási pontok vonatkozásában. Ezeket azonban az elsőfokú bíróság nem vizsgálta meg kellő alapossággal, azokat nem vetette össze az eljárás egyéb adataival, nem vont le belőlük megfelelő következtetéseket. Az általa levont ténybeli következtetések többször helytelenek voltak. A fenti megalapozatlanságot a másodfokú bíróság a Be.352.§.

(1)bekezdés a/ és b/ pontjai alapján kiküszöbölhetőnek látta. Szintén eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor nem döntött teljes körűen a vádlott és védő által előterjesztett bizonyítási indítványokról. A

1. június
2. napján tartott tárgyaláson kizárólag az útlevél beszerzése, tanú8 meghallgatása, és a becsatolt dvd lemez megtekintése iránti védői bizonyítási indítványok elutasításáról határozott, de ítéletében ezt sem indokolta meg a Be.258.§.

(3)bekezdés f/ pontjában írtak ellenére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez relatív eljárási szabálysértés, mely azáltal nyert orvoslást a másodfokú eljárásban, hogy a vádlott és védő által egyébként az elsőfokú eljárásban megjelölttel azonos tartalommal - benyújtott bizonyítási indítványokról a másodfokú bíróság határozott, azoknak kisebb részben helyt adva, túlnyomórészt azokat elutasítva. Az egyes bizonyítási indítványokkal kapcsolatban a másodfokú bíróság az álláspontját az egyes tényállási pontoknál fogja kifejteni a bizonyítékok értékelésekor. Eljárási szabálysértést követett el az elsőfokú bíróság azzal is, hogy nem tett teljes körűen, és kellő részletességgel eleget az indokolási kötelezettségének. Indokolása több helyen is iratellenes, téves, hiányos, lényeges körülményeket figyelmen kívül hagyó, az ellentétes tartalmú okiratok, illetve tanúvallomások értékelését, de sokszor ezek megjelölését is elmulasztó. A másodfokú bíróság azonban ezt az eljárási szabálysértést is úgy értékelte, hogy az nem olyan mérvű, ami a Be.373.§.

(1)bekezdés III/a/ és b/ pontja szerint az ítéletet felülbírálatra teljesen alkalmatlanná tenné, vagy az indokolás teljes mértékben ellentétes lenne a rendelkező résszel. Ezt az eljárási szabálysértést a másodfokú bíróság az indokolás jelentős mérvű kiegészítésével, pontosításával, az iratellenes megállapítások korrigálásával, valamennyi bizonyíték értékelésével, a helyes ténybeli következtetések levonásával tudta orvosolni. Nem osztotta a másodfokú bíróság a vádlottnak azt a hivatkozását, hogy hatályon kívül helyezési okot alapozna meg a védő kirendelt védőkénti részvétele a

1. február
2. napján tartott tárgyaláson. Megállapítható ugyanis, hogy a védő a
3. február
4. napján tartott tárgyaláson valóban helyettesítette a vádlott kirendelt védőjét, mely tárgyaláson a tanács összetételének változása miatt az eljárást a bíróság a korábbi tárgyalási jegyzőkönyvek ismertetésével megismételte. Ezen túlmenően viszont később -
5. szeptember
6. napján,
7. november
8. napján
9. március
10. napján is - előröl kellett kezdeni az eljárást, mely tárgyalásokon már nem vett részt a vádlott által hivatkozott védő. A fentiekből következően a hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértés nem állapítható meg. A vádlott a fellebbezése írásbeli indokolásában kifogásolta tanú1 és a vádlott poligráfos vizsgálatának mellőzését. A Be.554/E.§. szerint kiemelt jelentőségű ügyben a tanú vallomása beleegyezése esetén poligráf alkalmazásával is vizsgálható. A Be.182.§.

(2)bekezdése értelmezéséből az következik, hogy poligráf alkalmazására kizárólag a nyomozás során és csak a terhelti vallomás vizsgálata céljából volt korábban lehetőség. A kiemelt jelentőségű ügyek eltérő eljárási szabályaiból - amely a poligráf alkalmazását a tanúvallomások vizsgálata céljából is megengedi - nem következik az, hogy erre bírósági szakban is lehetőség lenne, az továbbra is kizárólag a nyomozati szakban alkalmazható. Ezt támasztja alá a változatlanul hatályos 4/2007. BK. vélemény is. Nem osztotta a másodfokú bíróság a vádlott kizárási kérelmeinek elutasításával kapcsolatos fellebbezését sem. A másodfokú bíróság megállapíthatónak látta, hogy a kizárási indítványok elutasítására törvényesen került sor. A lefolytatott elsőfokú eljárás irataiból nem állapítható meg olyan körülmény, ami a Be.21.§.

(1)bekezdés e/ pontjában megfogalmazott kizárási okot megalapozhatná. Nem szolgálhat erre alapul a Be.71/A.§.

(2)bekezdésének az iratok korábbi felterjesztésekori be nem tartása. Eljárási szabálysértést valósított meg az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a Be.335.§.

(2)bekezdésében írtak ellenére nem bírálta el az előterjesztett polgári jogi igényt. Ezt az eljárási szabálysértést a másodfokú bíróság ugyancsak orvosolhatónak látta a polgári jogi igény érdemi elbírálásával. Tényállás kiegészítése: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be.351.§.

(2)bekezdés a/, b/, c/ és d/ pontjai alapján részben megalapozatlan, de ezt a megalapozatlanságot a Be.352.§.

(1)bekezdés a/ és b/ pontjai alapján az iratok tartalma, a felvett bizonyítás alapján és a helyes ténybeli következtetés levonása után kiküszöbölhetőnek látta a másodfokú bíróság az alábbiak szerint: Az elsőfokú bíróság ítélete a Be.258.§.

(3)bekezdés a/ pontjában foglaltak ellenére nem tartalmazza kellő részletességgel a vádra történő utalást, annak a tényállást és a minősítést is érintő módosításait, a vádlottársakkal szemben az elkülönített eljárásokban hozott ítéletek adatait. Ezért az ítélet 2. oldal 3. bekezdését a vád megjelölésénél azzal egészíti ki, hogy a Nógrád Megyei Főügyészség az I. r. vádlottat 1. rb. a Btk. 317. §

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével (1-10. pontok), 2 rb. a Btk. 318. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő nagyobb kárt okozó csalás bűntettével (11.,16. pontok), 2 rb. a Btk. 276. §

(1)bekezdésébe ütköző, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségével (1-5, 7, 10-11, 16. pontok), l rb. a Btk. 289. §

(1)bekezdés b) pontja szerint minősülő számvitel rendjének megsértése vétségével (12. pont), l rb. a Btk. 319. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével (13. pont), 2. rb. a Btk. 255. §

(1)bekezdése szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettével (14-16. pontok), és l rb. a Btk. 274. §

(1)bekezdés a) pontja szerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettével (14-

1. pontok) vádolta. A Nógrád Megyei Bíróság a
2. február
3. napján kihirdetett és ugyanekkor jogerőre emelkedett B.172/2005/
4. számú ítéletével, miután a IV. r. vádlott ügyét elkülönítette, őt bűnösnek mondta ki folytatólagosan bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, ezért őt egy évre próbára bocsátotta. Kötelezte a IV. r. vádlottat az eddig felmerült bűnügyi költségből 53.745 forint megfizetésére. A Nógrád Megyei Bíróság a
5. április
6. napján kihirdetett B.41/2006/
7. számú ítéletével a II. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett nagyobb kárt okozó csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A III. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 1.000 forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott 150.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak átváltoztatásáról. Ellenben a III. r. vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy a II. r. vádlottal kapcsolatban felmerült 10.620 forint bűnügyi költséget az állam viseli. A Nógrád Megyei Bíróság a
8. május
9. napján kelt Bk.118/2007/
10. számú,
11. május 22-én jogerőre emelkedett végzésével a III.r. terheltet a vonatkozásában felmerült 141.925 forint bűnügyi költségből 70.000 forint megfizetésére kötelezte és megállapította, hogy a további 71.925 forintot az állam viseli. Az ügyész a
12. június
13. napján tartott tárgyaláson a vádirati tényállást módosította, a minősítéseket pontosította az alábbiak szerint: A vádirat 2, 4, 5, 7,
14. és
15. vádpontjai alatt szereplő tényállásoknál az elkövető csak akként lett megjelölve - az első vádpontból adódóan - hogy a gyanúsított, ezeknél a vádpontoknál a vádlottat nevezte meg. Az
16. vádpont utolsó bekezdésének második mondatát mellőzte. Az
17. vádpontban az elkövetési értéket 1.654.000 forintról 1.650.000 forintra módosította. A
18. vádpontot akként módosította, hogy a vádlott
19. október 17-én adta fel tanú32 számára a 400.000 forintot. A
20. vádpont utolsó mondatát azzal egészítette ki, hogy „mivel az önkormányzat illetékmentességet élvezett a peres eljárások során". A
21. vádpont elkövetési idejét akként módosította, hogy a vádlott a 350.000 forintot a vádlottól"
22. október 2-át megelőző 2 hétben - pontosabban meg nem határozható időben - vette át, és nem
23. október 2-án. A
24. vádpontban tévesen szerepelt az ingatlan helyrajzi száma, azt helyesbítette 0123/
25. és 0123/4-re. A vádlott által az 1-
26. vádpontokban megvalósított cselekményt folytatólagosan elkövetettként minősítette. A 14-
27. vádpontokban írt bűncselekmény tévesen Btk.
28. §-ként lett megjelölve hivatali visszaélésként, ezt helyesbítette a Btk.
29. §-ára. A vádlott által megvalósított bűncselekmények rendbelisége, a hivatali visszaélés bűntette és a közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában pontatlanul szerepelt a vádirat 14-
30. oldalán. A vádlott cselekménye
31. rb. a Btk.
32. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének (14, 15,
33. vádpontok) és
34. rb. a Btk.
35. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének minősül. Egyebekben a vádirati tényállást és minősítést változatlanul fenntartotta. - A másodfokú bíróság az ítélet

1. oldal
2. bekezdését a vádlott személyi körülményeit illetően - a másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozata, az általa becsatolt okirat alapján - azzal egészíti ki, illetve pontosítja, hogy jelenleg őstermelőként dolgozik családi vállalkozásukban, ahol 3,3 hektár kajszibarack ültetvényt művelnek. Éves árbevétel kb.4 millió Ft. A lakóházának tulajdonjogát végrehajtási eljárás során elveszítette. - A Salgótarjáni Városi Bíróság B.902/1999/
3. számú ítélete
4. május
5. napján emelkedett jogerőre (nyom. ir.
6. Kötet,
7. oldal, ítéletkiadmány). - Ugyanezen oldal
8. bekezdését (elmeorvosszakértői vélemény megállapításai) azzal egészíti ki, hogy a vádlott sem a cselekmények elkövetésekor, sem a vizsgálat idején nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban, ami képtelenné tette vagy korlátozta volna cselekménye veszélyes következményeinek felismerésében, vagy a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában (nyom. ir.
9. kötet
10. oldal, elmeorvosszakértői vélemény). Kiegészítésre szorul ez a rész azzal is, hogy a vádlott személyiségzavara ezen cselekmények előfordulását elősegíthette (Salgótarjáni Nyomozó Ügyészség Nyom.91/
11. számú iratai között, IV. kötet 235-
12. oldalain található elmeorvosszakértői vélemény). - Az ítélet
13. oldal utolsó bekezdését azzal egészíti ki, hogy a vádlott közszolgálati jogviszonyát a 176/2003.(IX.30.) határozattal szüntették meg felmentéssel,
14. október
15. hatállyal (nyom. ir.
16. kötet
17. oldal, jegyzőkönyv kivonat a
18. szeptember
19. testületi ülésről). - Az ítélet
20. oldal
21. bekezdését (
22. tényállás) azzal pontosítja, hogy az FB 0167991 számú kiadási pénztárbizonylaton szereplő 500.000 Ft felvételére
23. április
24. napján került sor (bűnjeljegyzék
25. sorszáma alatt lefoglalt eredeti pénztárbizonylat). A felvett összegek elszámolása az FB 0192100 számú kiadási pénztárbizonylaton történt meg
26. május 14-én (bűnjeljegyzék
27. sorsz. alatti iratok, és könyvszakértői vélemény, nyom. ir.
28. kötet 1943-
29. oldalai). - Az
30. oldal
31. bekezdés
32. mondatából mellőzi az írásszakértői vélemény megállapítására hivatkozást, mert a bizonyítékok értékelése körébe tartozik annak rögzítése, hogy valamely tényt a tényállásában milyen bizonyíték alapján állapít meg a bíróság. - Ugyanezen bekezdés utolsó mondatát azzal javítja ki, hogy a vádlott a 74.000 Ftot jogtalanul eltulajdonította. - Az ítélet
33. oldal
34. bekezdés (
35. tényállás)
36. sorából mellőzi az „írásszakértői vélemény szerint" mondatrészt a fentebb már kifejtett okból. - Ugyanezen bekezdés utolsó mondatát azzal javítja ki, hogy a vádlott a 250.000 Ftot jogtalanul eltulajdonította. Megállapítja, hogy az együttes3 nevében
37. november 18-án 100.000 Ft postai befizetése történt a sértett felé. Ilyen összeget azonban tanú24 nem adott postára (tanú24 tárgyalási nyilatkozata B.92/2007/
38. tjkv. 16.oldal, a sértett által becsatolt bizonylat, másodfokú iratok 12.sorsz.). Ezt az összeget a vádlott fizette be, és ezzel 100.000 Ft kár megtérült. - Az ítélet
39. oldal
40. bekezdés (
41. tényállás) első sorát azzal pontosítja, hogy a kiadási pénztárbizonylat száma helyesen FB 0192325 (bűnjeljegyzék
42. tétel alatt lefoglalt eredeti kiadási pénztárbizonylat). - Ugyanezen bekezdés harmadik mondatából mellőzi az „írásszakértő megállapítása szerint" mondatrészt, és az utolsó mondat utolsó sorát azzal javítja ki, hogy a vádlott a 100.000 Ft-ot jogtalanul eltulajdonította. - A
43. oldal
44. sorából és
45. sorából mellőzi „az igazságügyi írásszakértő megállapította" mondatrészt. - Ugyanennek a bekezdésnek az utolsó mondatát akként helyesbíti, hogy a vádlott tanú26 esetében 150.000 Ft-al sajátjaként rendelkezett, míg tanú28 esetében a 20.000 Ft-ot jogtalanul eltulajdonította. Az okozott kárból tanú26 visszafizetése miatt 150.000 Ft megtérült. - Az ítélet
46. oldal
47. bekezdés első sorát (
48. tényállás) azzal pontosítja, hogy
49. június
50. napján került sor az FB 0192208 számú kiadási pénztárbizonylaton megjelölt összeg felvételére. Azzal is pontosítja ezt a bekezdést, hogy az FB 0192273 számú kiadási pénztárbizonylaton 97.000 Ft felvételére került sor, melyből 70.000 Ft „községi vasárnap videózás" címén lett felvéve. A 97.000 Ft átvételéről külön átvételi elismervény is készült
51. július
52. napján, melyet átvevőként a vádlott írt alá (Bűnjeljegyzék
53. tétele alatt lefoglalt iratok). - A
54. oldal első bekezdésének első mondatát és a
55. mondatát azzal helyesbíti, hogy a vádlott tanú29 vonatkozásában a 135.000 Ft-ot, illetve tanú30 vonatkozásában a 400.000 Ft-ot jogtalanul eltulajdonította. - A
56. oldal
57. bekezdését követően rögzíti, hogy a 645902, és 645954 sorszámú számlákat tartalmazó készpénzfizetési számlatömböt a vádlott nevére vásárolták
58. április
59. napján a Kft6-nál (nyom.ir.
60. oldal, a Kft
61. tájékoztatója). - Az ítélet
62. oldal
63. bekezdés (
64. tényállás)
65. sorában elsőként megjelölt kiadási pénztárbizonylat száma helyesen FB 0167946 (bűnjeljegyzék
66. tétele alatt lefoglalt eredeti kiadási pénztárbizonylat). - Ugyanezen bekezdés
67. mondatát azzal pontosítja és egészíti ki, hogy az 500.000 Ft átvételéről szóló megbízási szerződés kelte
68. május
69. (bűnjeljegyzék
70. tétele alatt lefoglalt irat). Ezen túlmenően a vádlott az elszámoláshoz becsatolta a
71. június
72. napján kelt, és 250.000 Ft átvételéről szóló megbízási szerződésmódosítást is (bűnjeljegyzék
73. tétele alatt lefoglalt irat). - A bekezdés utolsó sorát azzal helyesbíti, hogy a vádlott az 1.650.000 Ft-ot jogtalanul eltulajdonította. - Ezt követően rögzíti azt is, hogy a vádlott
74. február
75. napján tanú31 nevében 500.000 Ft-ot adott postára a sértett részére, melyet
76. február
77. napján az önkormányzat számláján jóvá is írtak. Ezzel 500.000 Ft kár megtérült. - A
78. oldal 2 bekezdés (
79. tényállás) első sorában feltüntetett kiadási pénztárbizonylat száma helyesen FB 0192490 (bűnjeljegyzék
80. tétele alatt lefoglalt eredeti kiadási pénztárbizonylat). A pénztárbizonylat szöveges részében tanú39 perköltség illetékbélyeg szerepel. Az FB 0192490 és az FB0192494 kiadási pénztárbizonylatokon felvett összesen 282.000 Ft elszámolására csatolta be a vádlott a CC5000394 sorszámú 282.000 Ftról kiállított számlát, melynek bal felső sarkán tanú39 per felirat szerepel (bűnjeljegyzék
81. és
82. tétele alatti iratok). Az FB 0192273 kiadási pénztárbizonylaton felvett 27.000 Ft elszámolására csatolta be a vádlott a 1291985 sorszámú bevételi pénztárbizonylatot, melynek felső részén tanú40 közvádas eljárás kézírás szerepel (bűnjeljegyzék
83. tétele alatti iratok). Az FB 0192268 számú kiadási pénztárbizonylaton felvett 48.000 Ft elszámolására csatolta be a VB 908932 sorszámú nyugtát, melynek felső részén 800.000 Ft passzív táppénz visszaköv. bírósági úton kézírás szerepel (bűnjeljegyzék
84. tétel alatti iratok). Az FB 0192320 kiadási pénztárbizonylaton felvett összeg elszámolására csatolta be a 60.000 Ft értékcikkvásárlásról szóló 001880 sorszámú készpénzfizetési számlát, melynek felső részén tanú41 bírósági per kézírás szerepel (Bűnjeljegyzék
85. tétel alatti iratok). Az FB 0192346 kiadási pénztárbizonylaton felvett 60.000 Ft elszámolására csatolta be a CC 5000400 sorszámú számlát, melynek felső részén a tanú41 bírósági per (aratás) kézírás szerepel (Bűnjeljegyzék
86. tétel alatti iratok). A vádlott a felvett 477.000 Ft-ot jogtalanul eltulajdonította. - Az ítélet
87. oldal utolsó bekezdését (
88. tényállás) azzal pontosítja, hogy a vádlott az FB 0192320 számú kiadási pénztárbizonylaton összesen 700.000 Ft-ot vett fel, mely bizonylat szöveges részében talajelőkészítés címén 241.083 Ft került feltüntetésre. Ennek az összegnek az elszámolására csatolta be a vádlott a tanú42 által kiállított K 0627910 sorszámú 300.720 Ft összegről kiállított számlát, melynek hátoldalán kézírásos feljegyzésként szerepel, hogy „Önkormányzati tulajdon 082/1 hrsz. 15 ha terület", és amelyhez a kérdéses ingatlanról tulajdoni lap másolat is csatolásra került. A számlán „kifizethető 270.000 Ft" kézírásos feljegyzés szerepel a polgármesteri hivatal bélyegzőjével és a vádlott aláírásával (bűnjeljegyzék
89. sorsz. alatt lefoglalt eredeti okiratok). - Az ítélet
90. oldal
91. bekezdését (
92. tényállás) azzal pontosítja, hogy a szerződés aláírására
93. március
94. napján került sor. A szerződés szerint a vételár 800.000 Ft és 25 m³ ipari fa volt. A hátralékos összeget a vevőnek
95. március
96. napjáig kellett teljesítenie (nyom. ir.
97. kötet
98. oldal adásvételi szerződés). Az elkövetési időpontot
99. szeptember
100. napjában 16 óra 30 percet követő időben határozza meg (nyomozati iratok
101. kötet,
102. oldal,a vádlott", tanú43, tanú44 tanúk nyilatkozatai, Salgótarjáni Nyomozó Ügyészség Nyom.91/
103. számú irat I. kötet 154-
104. cellainformációk a vádlott telefonjáról). - A bekezdés utolsó mondatát azzal javítja ki, hogy a vádlott az átvett 350.000 Ft-ot jogtalanul eltulajdonította. - Az ítélet
105. oldal
106. bekezdés (
107. tényállás) első mondatát azzal egészíti ki, hogy a tanulmányi szerződést a vádlott mint munkavállaló
108. augusztus
109. napján kötötte meg a tanú1 polgármester mint munkáltatóval. A tanulmányi szerződés
110. pontja szerint a munkáltató a munkavállaló részére a költségtérítéses képzéshez - félévenként - 500.000 Ft-ot biztosít. Az első félévhez
111. augusztus 15-én, a második félévhez
112. január 15-én. A munkáltató csak a költségtérítéses képzés összegét vállalja. A tanév során felmerülő utazási és szállásköltségeket a munkavállaló viseli. - Ugyanezen bekezdés
113. mondatát azzal egészíti ki, hogy a vádlott becsatolta még az index megnyitási díj címén befizetett 4.000 Ft-ról szóló postai feladóvevényt is. - A
114. mondatot azzal egészíti ki, hogy a Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem számlájára a 4.000 Ft indexmegnyitási díj is befizetésre került (bűnjeljegyzék
115. sorsz. alatt lefoglalt iratok). - Az utolsó mondatot azzal pontosítja, hogy a vádlott a jogosulatlanul felvett 381.000 Ft-ot jogtalanul eltulajdonította. - Rögzíti azt is, hogy a vádlott tanulmányi szerződésből eredő tartozása miatt a sértett a vádlott részére járó járandóságból 351.373 Ft-ot visszatartott, így ezzel az összeggel a kár részben megtérült (sértett 16-6/
116. számú,
117. január 26-án kelt tájékoztatása, bírósági iratok
118. sorsz.). Az nem nyert bizonyítást, hogy a vádlott
119. október
120. napján sértett részére befizetett volna 345.000 Ft-ot (Községek Körjegyzőségének
121. május
122. átirata, bírósági iratok
123. sorsz.). - Az ítélet
124. oldal
125. bekezdését (
126. tényállás) azzal egészíti ki, hogy a búza értékesítésére
127. július
128. napján került sor a Kft
129. nevében kiállított 021751 számú készpénzfizetési számla alapján. Az 566.440 Ft-ot a vádlott vette át
130. július
131. napján a 1372 számú pénztárbizonylaton (nyom. ir.
132. kötet
133. oldal, a Kft
134. feljelentéséhez csatolt kiadási pénztárbizonylat). - Rögzíteni kell a Kft
135. tulajdoni viszonyait is az alábbiak szerint: A Kft4-t a cégbíróság
136. július
137. napján jegyezte be a
138. június 17-én kelt létesítő okirat alapján. Jegyzett tőkéje 3.000.000 Ft volt. Közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezett a sértett, aki a jegyzett tőkéből 2.900.000 Ft-ot fizetett be. A Kft. tagja és ügyvezetője tanú45 volt, aki a jegyzett tőkéből 100.000 Ft-ot fizetett be (nyom. ir.
139. kötet 2053-2061 oldalai, cégiratok). A vádlott az 566.440 Ft-ot jogtalanul eltulajdonította. - Az ítélet
140. oldal
141. bekezdését (
142. tényállás) azzal egészíti ki, hogy a bizonylati rend megsértése nem idézett elő a sértettnél a Sztv. szerinti megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát ( könyvszakértő igazságügyi könyv-és adószakértő
143. április
144. napján készített könyvszakértői vélemény kiegészítése). - Az ítélet
145. oldal
146. bekezdés (
147. tényállás)
148. mondatát azzal egészíti ki, hogy a Mérnöki Iroda a szakvéleményt
149. március
150. napján készítette el (nyom. ir.
151. kötet
152. oldal, szakvélemény). - E bekezdés
153. mondatát azzal egészíti ki, hogy a sértett a
154. március
155. napján tartott testületi ülésen hozott 43/2003.(III.28.) számú határozatával döntött az ingatlan eladásáról tanú1 részére, és a vételárat 1.500.000 Ft-ban állapította meg (bűnjeljegyzék
156. sorsz. alatt lefoglalt jegyzőkönyv). - Az ítélet
157. oldal
158. bekezdés (
159. tényállás) utolsó előtti mondatából mellőzi „az igazságügyi írásszakértő szerint" mondatrészt. - Az ítélet
160. oldal utolsó, és
161. oldal első bekezdése helyett (
162. tényállás) a másodfokú bíróság az alábbi tényállást állapítja meg: A vádlott édesapja, tanú38, a Község képviselő-testületéhez kérelmet nyújtott be az önkormányzat tulajdonában álló ingatlan vagy ingatlanok - köztük a 1861 hrszú eladására. A képviselő testület a
163. augusztus
164. napján tartott testületi ülésen meghozott 133/
165. (VIII.11.) számú határozatával az ingatlan vagy ingatlanok eladását megszavazta. Azt az eljárás során nem lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a képviselő-testület kizárólag az ingatlan, vagy még további 5 db ingatlan (1679, 1680, 1859, 1863,1866.) eladását szavazta-e meg. A
166. szeptember
167. napján elkészített és tanú21 ügyvéd által ellenjegyzett adásvételi szerződésben a fenti 6 db helyrajzi számú ingatlan eladása szerepelt 67.220 Ft értékben. Az ügyvéd ugyan nem tekintette meg a nem általa elkészített adásvételi szerződés ellenjegyzése előtt az alapul szolgáló testületi határozatot, de érdeklődött tanú1 polgármesternél, aki úgy nyilatkozott, hogy minden rendben van, a képviselőtestület az eladást megszavazta. Az ügyvéd az ellenjegyzett szerződést tanú1 polgármesterrel aláíratta, és a Körzeti Földhivatalba benyújtotta. A Körzeti Földhivatal a 35051/2003.IX.
168. számú határozatával a tulajdonváltozást átvezette, tanú38 nevére a tulajdonjogot valamennyi ingatlan tekintetében bejegyezte, a vádlott pedig valamennyi ingatlanra haszonélvezeti jogot szerzett. A tulajdonjog bejegyzése ellen a sértett fellebbezést nem jelentett be. - Az ítélet
169. oldal
170. bekezdés (
171. tényállás)
172. és
173. mondata helyébe az alábbiakat illeszti: A vádlott résztulajdonos magánszemélyként adott hozzájárulást
174. július
175. napján a bányatelek megállapításához (nyom. ir.
176. kötet
177. oldala). Jegyzőként a bányatelek megállapításához szakhatósági hozzájárulást nem adott (Bányakapitányság átirata, másodfokú iratok
178. sorsz.). - Ugyanezen bekezdés utolsó mondatát azzal egészíti ki, hogy a Bányakapitányság a 2790/
179. számú határozatával utasította el a Kft
180. kérelmét. - A
181. oldal
182. bekezdéséből kirekeszti az alábbiakat: „a vádlott e cselekménysorozatban tehát egyrészt hivatali helyzetével visszaélt, amikor az érvényes településrendezési tervvel ellentétben hozzájárulását adta mint jegyző a bányatelek megalapításához, hogy ezzel a Kft2-nek előnyt biztosítson, másrészt .." - Ugyanezen bekezdést követően rögzíti az alábbiakat is: Azt az eljárás során nem lehetett minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a vádlott átvett-e 300.000500.000 Ft közötti összeget tanú2-től, mikor és milyen céllal, továbbá, hogy tanú2-t tévedésbe ejtette vagy tévedésben tartotta volna. Az így kiegészített és pontosított tényállás már minden szempontból megalapozott, az a vádlott tagadásával szemben álló részében is a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, és így a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Bizonyítékok értékelése: A tényállás
183. pontjához: Az elsőfokú bíróság e tényállás kapcsán csak részben mutatta be iratszerűen a vádlotti védekezést, mert nem rögzítette azt a vádlotti előadást, hogy a 224.000 Ft átvételénél tanú is jelen volt, akit az első tárgyalási vallomásában (B.41/2006/
184. tjkv.,
185. február 12.), de még a
186. november
187. (B.92/2007/
188. tjkv.) kihallgatásakor sem kívánt megnevezni. Ezt a tanút - tanú8-t - először a
189. szeptember
190. tárgyaláson (B.92/2006/
191. tjkv.) jelölte meg azzal, hogy nevezett nemcsak jelen volt a pénz átadásánál, de egyben okirati tanú is. Arra is hivatkozott, hogy ezt a tanút az őt kihallgató rendőr (tanú46) személye miatt nem jelölte meg a nyomozás során. A tanú meghallgatását a vádlott bizonyítási indítványként is előterjesztette a
192. június
193. napján tartott tárgyaláson (B.92/2006/
194. tjkv.V-I. melléklet), majd a
195. május
196. napján benyújtott bizonyítási indítványában is feltüntette (B.92/2006/
197. sorszám). Fellebbezése indokolásában is előterjesztette bizonyítási indítványként tanú8 tanú meghallgatását, azt állítva, hogy nevezett alá is írta a 224.000 Ft átvételéről szóló elismervényt. A bűnjelként lefoglalt, és az elszámoláshoz csatolt eredeti átvételi elismervény (bűnjeljegyzék
198. tétele) szerint azt tanú8 nem írta alá. Az átvételi elismervényen egyedül tanú23 neve került feltüntetésre átvevőként. Tanú23 tárgyalási nyilatkozata szerint nem emlékezett olyanra, hogy a pénz átadásakor bárki jelen lett volna kettőjükön kívül (B.92/2007/
199. tjkv.
200. oldal). Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban a tanú23 következetes vallomására, mely szerint a fellépési díjuk valóban 224.000 Ft volt, de a vádlott neki csak 150.000 Ft-ot adott át, és erről az összegről állították ki később a számlát. A tanúnak azt az állítását, miszerint az átvételi elismervényen lévő aláírás nem tőle származik, az írásszakértői vélemény is megerősítette. Nem osztotta a másodfokú bíróság azt az elsőbírói álláspontot (ítélet
201. oldal
202. bekezdés közepe), hogy „a szerződés megkötésének körülményeire, baráti kapcsolatokra, illetve egyéb tényekre vonatkozó vádlotti előadás" ne lett volna elfogadható. A vádlott és a tanú23 vallomása között nem volt ellentét a szerződésben meghatározott fellépési díj kérdésében, és tanú23-nak azt a tárgyalási nyilatkozatát sem cáfolta a vádlott, hogy nagyon jóban voltak. Az sem volt vitás, hogy tanú23 tanú1-gyel ugyancsak jó viszonyt ápolt. Így ezen vádlotti nyilatkozatok elvetésére nem volt kellő alap. Tanú22 e tényállással kapcsolatban tett nyilatkozata abból a szempontból volt értékelhető, hogy a pénzek kifizetése és nyilvántartása hogyan történt, de e tényállásnál a vádlott nem vitatta a megjelölt összegek felvételét. E tételek felvételét és elszámolását tartalmazza egyébként a bűnjelként lefoglalt füzet is (elszámolásra kiadott összegek nyilvántartása). Mellőzte a másodfokú bíróság az indokolásból a vádlott által bemutatott átvételi elismervénnyel kapcsolatos állásfoglalást, mert jelen ügyben az a bűnjelként lefoglalt átvételi elismervény szolgált bizonyítékul, mely vonatkozásában az írásszakértő az azon lévő aláírást vizsgálta, annak fénymásoltságára, összeollózottságára megállapítást nem tett. Módosítani kellett a tényállásban rögzített elkövetési magatartást is, mert a bűncselekmény a 74.000 Ft jogtalan eltulajdonításával valósult meg. Ennek indokát a másodfokú bíróság majd a jogi indokolás körében adja meg. A fenti bizonyítékok tükrében a másodfokú bíróság nem látta indokoltnak tanú8 tanúként meghallgatását. Ennek ellene szólt, hogy a vádlott nem adta elfogadható okát, hogy a tanú megnevezésével miért késlekedett, hogy a vádlotti állítással szemben nevezett nem írta alá okirati tanúként az átvételi elismervényt, és 10 év távlatából több mint kétséges, hogy a tanú értékelhető vallomást tudna tenni az átvett összegről, ami megdönthetné tanú23 következetes nyilatkozatát, és az azt alátámasztó egyéb bizonyítékokat. E tényállási pont kapcsán terjesztette elő a vádlott tanú9 tanúkénti meghallgatása iránti bizonyítási indítványát, aki kistérségi menedzserként dolgozott, és az önkormányzat által kapott támogatást tudná tanúsítani. Ennek a kérdésnek a tényállás szempontjából nincs jelentősége, így a tanú kihallgatása szükségtelen. A tényállás
203. pontjához: E tényállás tekintetében is szükségesnek látta a másodfokú bíróság az indokolás kiegészítését, mert az indokolás itt sem tartalmazta kellő részletességgel a vádlotti védekezést, illetve az egyéb bizonyítékokat sem. Ezen túlmenően az indokolás olyan személyekre is hivatkozott (tanú47 és tanú48), akiket tanúként a bíróság nem hallgatott meg. Nem utalt kellő részletességgel az írásszakértői vélemény megállapításaira sem. A vádlott a nyomozás során a
204. április
205. kihallgatásakor (nyom. ir.
206. kötet
207. oldaltól) az FB 0192301 számú kiadási pénztárbizonylattal összefüggésben azt állította, hogy azon nem az ő aláírása van, az durva hamisítás. Az FB 192322 számú kiadási pénztárbizonylattal kapcsolatban is úgy nyilatkozott, hogy az aláírása hamis. Állította, hogy a lefoglalt, és az elszámoláshoz csatolt megállapodás az együttes2 (bűnjeljegyzék
208. tétel) megfelel a valóságnak, és a 250.000 Ft-ról szóló átvételi elismervény is. A tárgyaláson (B.41/2006/
209. tjkv) is azt állította, hogy tanú 16 megkapta a 250.000 Ft-ot, és mivel számlát nem tudott adni, ezért ő ragaszkodott ahhoz, hogy sajátkezűleg írja meg az átvételi elismervényt. Tanú24 számlájával összefüggésben arra hivatkozott, hogy az írásszakértői vélemény szerint az nem alkalmas következtetés levonására. Vitatta, hogy az MA 669811 számú számlán lévő aláírás tőle származna, és ugyanígy a Tanú24-gyel kötött megállapodáson lévő aláírásról is úgy nyilatkozott, hogy az durva hamisítvány. Hiányolta azt is, hogy a vád nem tartalmazza, hogy az együttes3
210. novemberében visszaküldte a fellépési díjat. A B.92/2007/
211. tárgyalási jegyzőkönyvben szereplő vallomásában arra is hivatkozott, hogy az írásszakértői vélemény 33/b. pontja szerint az elismervényen lévő aláírás tanú16-tól származik. A tanú16 lényegében következetes nyilatkozatokat tett a nyomozás, illetve a bírósági eljárás során. A nyomozás során be is csatolta a birtokában lévő eredeti megállapodást, ami 100.000 Ft-ról szólt. Állította azt is a nyomozás során, hogy ezen összeg átvételéről egy kézzel írt átvételi elismervényt adott át a vádlottnak (nyom. ir.
212. kötet
213. oldaltól). Az elszámoláshoz becsatolt megállapodás elétárása után úgy nyilatkozott, hogy az egy sokszor fénymásolt hamisítvány. A szintén csatolt átvételi elismervényről pedig azt állította, hogy azt ő sosem látta, az aláírás sem tőle származik. A tárgyaláson a tanú16 (B.92/2007/7.tjkv.
214. oldal) megerősítette, hogy a vádlott kérésére írt egy átvételi elismervényt 100.000 Ft-ról. A vádlott által becsatolt 250.000 Ft-ról szóló átvételi elismervényről úgy nyilatkozott, hogy azt a felesége írta és ő írta alá, de az abban szereplő számokat nem ő írta. Nem tért ki az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése között a tárgyaláson kihallgatott a tanú17 vallomására, pedig azt a vádlott és védője is ellentétesnek látták a tanú16 állításával. Kifogásolták a szembesítés elmaradását is. A tanú17 a nyomozás során (nyom. ir.
215. kötet,
216. oldal) úgy nyilatkozott, hogy az együttes2 mindig ő készítette a megállapodást. A lefoglalt megállapodást (bűnjeljegyzék
217. tétel) elé is tárták, és a tanú több pontban meg jelölte, hogy az miért hamisítvány. Ugyanígy hamisítványnak tartotta az elétárt átvételi elismervényt is, azt nem ő és nem is a férje írta alá és a tartalma sem felel meg a valóságnak. A tárgyaláson (B.92/2007/
218. tjkv.
219. o.) a tanú17 csak a megállapodással kapcsolatban nyilatkozott, nyomozati vallomását fenntartva. Egyebekben előadta, hogy akkor ő nem volt lent községben. A tanú16 a nyomozás során valóban becsatolta az ítélet
220. oldalán hivatkozott tanúsítványt, az abban szereplő két tanút (tanú47 és tanú48) a bíróság nem hallgatta ki, emiatt a rájuk történt hivatkozást a másodfokú bíróság kirekesztette. Az írásszakértői vélemény a
221. pontjában, és nem a vádlott által hivatkozott
222. pontban (nyom. ir.
223. kötet
224. oldal) nyilatkozott az FB 0192322 számú eredeti pénztárbizonylatról és a felvett összeg elszámolására becsatolt iratokról. Megállapította, hogy a bizonylaton az összeg átvevőjénél lévő aláírás a vádlottól származik. Az együttes 2-vel kötött megállapodásról pedig azt rögzítette, hogy azt fénymásolási eljárással manipulálták. Az utólag beírt számjegyek és kézírás kivitelezésében az írásmintákat adó személyek kézeredetét nem tudta bizonyítani. A megállapodás bal alsó részén lévő fénymásolt és középen alul eredetben a vádlottnak vélelmezhető aláírások a vádlottól származnak. Az ehhez a bizonylathoz csatolt átvételi elismervényen található a tanú16 aláírás nem tanú16-tól származik. Az aláírás kivitelezésében az írásmintákat adó személyek kézeredetét nem tudta bizonyítani. Az FB 0192301 számú kiadási pénztárbizonylathoz mellékelt átvételi elismervényről az írásszakértő úgy nyilatkozott, hogy az azon lévő aláírás származhat a vádlottól. A másodfokú bíróság által sem volt elfogadható az a vádlotti védekezés, hogy az FB 0192301 számú kiadási pénztárbizonylathoz csatolt átvételi elismervényen lévő vádlotti aláírás hamisított lenne. Az ekkor felvett összeggel a vádlott az FB 192322 számú kiadási pénztárbizonylaton, a hozzá csatolt iratokkal számolt el. Ez utóbbi pénztárbizonylaton lévő aláírást az írásszakértő is a vádlottéval azonosította. A szakértőnek az elszámolásul csatolt iratokkal kapcsolatos megállapításai is cáfolták a vádlotti védekezést. A vádlott által becsatolt kézzel írt átvételi elismervény az elszámoláshoz becsatolásra nem került, azt így írásszakértő nem is vizsgálta, de a tanú16 egyéb bizonyítékokkal is alátámasztott vallomására figyelemmel arra nem is volt szükség. Ebből következően pedig nem releváns a tanú16 azon tárgyalási nyilatkozata, hogy azt felesége írhatta, kivéve a benne szereplő számokat. A tanú17 ugyanis csak arra nézve tett vallomást, hogy a megállapodásokat szokta ő írni, de akkor ő nem járt községben. Nincs tehát ellentét a releváns állítások kapcsán a két tanú vallomása között, így az e körben előterjesztett bizonyítási indítványokat sem látta a másodfokú bíróság teljesíthetőnek. Tanú16 és tanú17 tanú kihallgatása és szembesítésük ebben a körben szükségtelen. Tanú24 vallomását az elsőfokú bíróság helyesen értékelte ítélete
225. oldalán. Az csak annyiban szorul kiegészítésre, hogy a tanú hamisnak jellemezte a nyomozás során neki bemutatott megállapodást is. Az írásszakértő nemcsak azt állapította meg, hogy az MA 669811 számú számlát hamisították meg, ahol a hozzáírások kivitelezésében nem tudta bizonyítani az írásmintákat adó személyek kézeredetét, hanem azt is megállapította, hogy a megállapodáson található tanú24 névaláírás nem tanú24-től származik. Megállapította azt is - szemben a vádlotti állítással - hogy a megállapodáson, a lap jobb oldalán lévő aláírás a vádlottól származik. Mindezek alapján a másodfokú bíróság is egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a vádlotti védekezés nem fogadható el, és a tényállás megállapítása alapjául a tanú24 következetes vallomása, és az írásszakértői vélemény szolgálhat alapul. A vádlott által hivatkozott, az együttes3 részéről történt 100.000 Ft-os visszautalással kapcsolatban a másodfokú bíróságnak észlelnie kellett, hogy ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság ítéletében semmilyen indokolást nem adott. Ezzel kapcsolatban ellentétes adatok állnak rendelkezésre. A tanú22 a
226. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyvben felvett vallomásában úgy nyilatkozott, hogy a tárgyalási szünetben megkereste a vádlott által hivatkozott visszafizetésekkel kapcsolatos papírokat, és azt mondta, hogy volt az együttes3-féle visszafizetés. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság megkereste a bankot, aki válaszában (
227. sorsz. bírósági irat) arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a sértett pénzforgalmi számlájára
228. november
229. napján 100.000 Ft összegű befizetés nem érkezett. A másodfokú eljárásban az önkormányzattól bekért bizonylat alapján azonban megállapítható volt, hogy a fenti összeg meg is érkezett az önkormányzat számlájára. Mindezek alapján a másodfokú bíróság is bizonyítottnak látta a befizetés megtörténtét. Az is kétséget kizáróan megállapítható volt tanú24 nyilatkozata alapján, hogy ő ilyen összeget nem adott postára. Ennek az összegnek a befizetése egyedül a vádlottnak állt érdekében. A tényállás
230. pontjához: Itt is szükségesnek látta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által adott indokolás kiegészítését. A vádlott a tárgyalási vallomásában (B.41/2006/
231. tjkv.) arra is hivatkozott, hogy az FB 0192325 számú kiadási pénztárbizonylaton szereplő összeget nem vette át, mivel a bizonylaton az átvevő rovat üres, és ellenőrként sem írta alá. Tanú26 esetében bemutatta a
232. augusztus
233. napján kelt saját kezűleg írt átvételi elismervényt, ami bizonyítja, hogy a tanú26 átvette a 160.000 Ft-ot. A polgármesteri hivatal által becsatolt átvételi elismervény dátuma pedig augusztus
234. Kifogásolta, hogy a nem szabályos minősítés tanú27, tanú22 aláírással
235. augusztus
236. dátummal került az iratra, tehát három nappal korábban. Tanú28 esetében azt adta elő, hogy a valóságban nem is készült átvételi elismervény. A polgármesteri hivatal által becsatolt elismervény dátuma augusztus 23., és ennek hátoldalán is
237. augusztus
238. dátummal, 5 nappal korábban szerepel, hogy szabálytalan, tanú27, tanú22 aláírásokkal. Azt a vádlott nem vitatta, hogy tanú25, tanú26 és tanú28 milyen összegeket vettek át. Tanú25 vallomását az elsőfokú bíróság helyesen mutatta be az ítélete
239. oldalán, és helyesen hivatkozott ezzel összefüggésben az írásszakértői vélemény megállapítására is. Nem látta elfogadhatónak a másodfokú bíróság sem azt a vádlotti védekezést, hogy az FB 0192325 számú pénztárbizonylaton lévő összeget ő nem vette volna át, pusztán azon okból, hogy azon az aláírása nem szerepel. A lefoglalt iratok között más esetekben is szerepelnek olyan bizonylatok, ahol a vádlotti aláírás hiányzik, ugyanakkor más bizonyítékok alapján az összeg vádlott általi átvétele megállapítható. Jelen esetben a vádlotti pénzátvételre nemcsak tanú23 e tekintetben következetes vallomása szolgált bizonyítékul, de az a körülmény is, hogy tanú25 vallomása szerint ő a vádlottól vette át a pénzt, az elszámoláshoz becsatolt, hamis átvételi elismervény is ezt igazolja, melyet az írásszakértői vélemény szerint a vádlott készített. A felvett összeggel való elszámolás tehát a vádlottnak állt érdekében, és a hamis okiratot is ő csatolta be. A tanú26-t érintő cselekményrésznél helyesen foglalta össze az elsőfokú bíróság a vádlotti védekezés lényegét, és a vele szemben elfogadott, tanú26 által tett tanúvallomást. A tanú következetes előadást tett a vádlott által neki átadott pénzösszegekkel kapcsolatban, az általa aláírt különböző átvételi elismervényekről. Nyilatkozott az FB 1092320 számú kiadási pénztárbizonylathoz elszámolásul becsatolt átvételi elismervényről is, mely állítását az írásszakértői vélemény is megerősítette. A vádlott által becsatolt
240. augusztus
241. keltezésű átvételi elismervény - ami egyébként ugyanúgy 160.000 Ft átvételéről szólt - nem nyert becsatolást az elszámoláshoz, azt írásszakértő nem is vizsgálta. Ugyanakkor viszont a
242. augusztus
243. keltezésű átvételi elismervényről az írásszakértő nemcsak azt állapította meg (nyom. ir.
244. kötet 1871-
245. oldala), hogy az azon lévő aláírás nem tanú26-tól származik, hanem azt is, hogy az irat közepén található a vádlottnak vélelmezhető aláírás a vádlottól származik. Ebből következően tehát a vádlotti védekezés, hogy a hamis okiratot nem ő írta, illetve csatolta be, nem volt elfogadható. Az elsőfokú bíróság az ítéletében nem adott indokolást a tényállás a tanú28-t érintő részével kapcsolatban, nem mutatta be a vádlotti védekezéssel szemben elfogadott bizonyítékokat, de a tényállásból, illetve az indokolásából (ítélet
246. oldal
247. bekezdés) megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a tanú28 vallomását, és az ezt alátámasztó írásszakértői véleményt elfogadta. A tanú28 végig következetes vallomást tett abban a kérdésben - melyet egyébként a vádlott sem vitatott - hogy a vádlottól szállítási költségként csak 2.000 Ft-ot vett át. Azt is határozottan állította a tanú, hogy a neki bemutatott,
248. augusztus
249. keltezésű átvételi elismervényt ő nem is látta, az azon lévő aláírás nem tőle származik, tartalma sem valós, mert nem vett át 22.000 Ft-ot. Az írásszakértői vélemény (nyom. ir.
250. kötet,
251. oldala) is megállapította, hogy az átvételi elismervényt nem tanú28 írta alá. Megállapítható az is - ugyancsak az írásszakértői vélemény alapján -, hogy az FB 0192320 számú kiadási pénztárbizonylaton szereplő összeget a vádlott vette át, arról elszámolnia is neki kellett, ebből következően ő csatolta be elszámolásul a hamis átvételi elismervényt. Nem osztotta a másodfokú bíróság azt a vádlotti érvelést sem, hogy a fentebb megjelölt tanú26, és tanú28-féle átvételi elismervény más általi becsatolására lehetne következtetni a fenti két okirat hátoldalán tanú27 és tanú22 által
252. augusztus
253. dátummal írt feljegyzésből. Ennek tanú22 (B.92/2007/
254. tjkv
255. oldal) és tanú27 ((B.92/2007/
256. tjkv
257. oldal) megfelelő és elfogadható magyarázatát adták, amikor akként nyilatkoztak, hogy a szabálytalanságot a
258. augusztus
259. kiadási pénztárbizonylattal kapcsolatban állapították meg, ezért írták a szabálytalan elszámolásokra a kiadási bizonylat dátumát. A tényállás
260. pontjához: A vádlotti védekezés bemutatása itt is kiegészítésre szorult. A vádlott ugyanis az FB 0192273 számú kiadási pénztárbizonylattal kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az azon szereplő pénzösszeget ő nem vette át, mivel arról hiányzik az aláírása. Arra is hivatkozott a 645902, és a 645954 számú számlákkal összefüggésben, hogy azokat ő nem vásárolhatta
261. április 25-én a Kft4-től, mert ebben az időpontban ő orsyag1ben tartózkodott. Erre a körülményre kérte már a nyomozás során is a bevont útlevelének beszerzését (B.41/2006/
262. tjkv.). Védekezéséhez tartozott még az is, hogy az általa fénymásolatban becsatolt 856659 számú számlán található feljegyzés szerint, amely egyébként 46.500 Ft-ról lett kiállítva tanú30 által, szerepel egy a tanú1 által írt feljegyzés azzal a szöveggel, „ha ezt rendezem, akkor 350.000 Ft jár nekem". Állította, hogy ezen számlán szereplő összeg átutalása nem történt meg, az nem ment át az önkormányzat rendszerén, mert akkor rajta lenne az aláírása. Ezzel arra utalt, hogy sikkasztás tanú1 részéről történt. Nem osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az ítélet
263. oldal utolsó mondatában kifejtett érvelését, miszerint a tanú1 vallomásait a jelenlegi haragos viszonyuk miatt mellőzte a bizonyítékok értékelésénél, már csak azért sem, mert ennek ellenére az elsőfokú bíróság mégis több vádpontban hivatkozik rá (
264. és
265. tényállás), míg más esetekben (pl.
266. tényállás) mellőzhetetlen lett volna tanú1 nyilatkozatainak értékelése. Önmagában a haragos viszony nem eredményezheti szükségszerűen a vallomás teljes elvetését, hanem azt ennek figyelembevételével, és az egyéb bizonyítékokkal összevetve kell értékelni ilyen esetben. Tanú1 a
267. december
268. tanúkénti kihallgatásakor (nyom. ir.
269. kötet
270. oldal) nem vitatta, hogy a vádlott által fénymásolatban becsatolt 856659 számú számlán található feljegyzés tőle származik, és úgy nyilatkozott, hogy azok a személyes tartozásairól szólnak. Ezt a vallomását a tárgyaláson is fenntartotta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott feltételezését, hogy a 400.000 Ft elsikkasztása tanú1-hez lenne köthető, semmiféle bizonyíték nem támasztja alá. Azt, hogy a vádlott a két bizonylaton szereplő pénzösszegeket felvette az írásszakértői vélemény is megerősítette. E körben helyesen utalt az elsőfokú bíróság az FB 0192208 számú kiadási pénztárbizonylattal, illetve a hozzá csatolt 645902 sorszámú készpénzfizetési számlával kapcsolatos írásszakértő megállapításokra az ítélet
271. oldal
272. bekezdésében. Cáfolja az írásszakértői vélemény az FB 0192273 sorszámú kiadási pénztárbizonylat esetében azt a vádlotti védekezést, hogy az azon szereplő 97.000 Ft-ot, melyből 70.000 Ft tekintetében községi vasárnap videózás került megjelölésre, a vádlott nem vette volna fel. Rögzítette ugyanis a szakértő egyrészt azt, hogy az elszámoláshoz becsatolt 1291985 sorszámú bevételi pénztárbizonylaton - amely 27.000 Ft illetékbélyeg vásárlásáról szól - a jobb felső és jobb alsó részében a vádlott aláírása azonosítható. Ezzel az összeggel tehát a vádlott számolt el. Másrészt pedig a teljes 97.000 Ft-os összegről csatolásra került egy átvételi elismervény is (bűnjeljegyzék
273. tétele alatti iratok)
274. július 31-i dátummal, amelyen az írásszakértő átvevőként szintén a vádlott aláírását azonosította. A fenti két kiadási pénztárbizonylathoz elszámolásként becsatolt 645902 sorszámú készpénzfizetési számla jobb alsó részén az írásszakértő szintén a vádlott aláírását azonosította. A fentiekből következően tehát nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a vádlott a két kiadási pénztárbizonylaton szereplő összeget felvette, azzal ő számolt el hamis számla felhasználásával. Nem tartotta indokoltnak a másodfokú bíróság a vádlott és védő bizonyítási indítványának teljesítését, a vádlott korábbi útlevelének beszerzését. Ezzel a vádlott azt kívánt volna bizonyítani, hogy
275. április 25-én ország1-ben tartózkodott, így ő nem vásárolhatta a Kft4-től a 645902 és a 645954 sorszámú számlákat tartalmazó számlatömböt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a számlatömb megvásárlásakor az eladó nem ellenőrzi a vásárló személyazonosságát, így azt a vádlott nevére akár más személy is megvehette. Másrészt pedig az is minden logikát és ésszerűséget nélkülözne - bár a vádlott a hamis számlák becsatolását más személynek tulajdonítja, és többször is hangoztatta az ellene indult büntetőeljárás koncepciós jellegét, és terhére szóló hamis bizonyítékok gyártását - hogy valaki
276. április 25-én, amikor a vádlottnak még semmi köze nincs a polgármesteri hivatalhoz, úgy vásároljon a vádlott nevére számlatömböt, hogy azt majd csak 3 év múlva használja fel a terhére. Törvényesen értékelte az elsőfokú bíróság e tényállás kapcsán tanú29 tanú vallomását, aki beszámolt az általa elvégzett munkáért kapott díjazásáról, bemutatta az általa kiállított készpénzfizetési számla másodpéldányát is. Ugyancsak helyesen értékelte az elsőfokú bíróság a tanú30 nyilatkozatát is, aki tagadta, hogy 400.000 Ft-ról számlát állított volna ki. Ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott az ítélete
277. oldal
278. bekezdésében, az írásszakértő ugyan nem tudta bizonyítani az FB.0192481 sorszámú kiadási pénztárbizonylathoz csatolt 645954 sorszámú számla tartalmi részének a vádlott általi készítését, de ezen számla alsó részén látható kézjegynél azt véleményezte, hogy az származhat a vádlottól. Itt sem mellékes az írásszakértői véleménynek az a megállapítása, miszerint a kiadási pénztárbizonylaton az összeg átvevőjénél lévő aláírás a vádlottól származik. A fentiekből következően tehát a 400.000 Ft-ot a vádlott vette fel, így az elszámolás is az ő kötelessége volt, ő csatolta be a hamis készpénzfizetési számlát. Ezt a következtetést erősíti az is, hogy ez a számla is a vádlott nevére
279. április
280. napján vásárolt számlatömbből származik. A tényállás
281. pontjához: Az elsőfokú bíróság e tényállási pont kapcsán jórészt eleget tett az indokolási kötelezettségének, bemutatta azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a vádlott tagadásával szemben a tényállást megállapította. A vádlotti védekezés részben más irányú volt, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság az ítélete
282. oldal
283. bekezdés első mondatában összefoglalta. Állítása szerint ugyanis az írásszakértő a szakvéleménye
284. és
285. pontjában azt állapította meg, hogy ezeken a kiadási pénztárbizonylatokon az ellenőr és az átvevő rovatoknál a vádlott aláírások nem tőle származnak. Szerinte aki ezeket hamisította, az hamisította a számlákat is. Kifogásolta azt is, hogy nem derítették fel azt, hogy tanú31 a szerződés felmondásával egyidejűleg 500.000 Ft-ot visszafizetett az önkormányzatnak. Ezzel kapcsolatban be is mutatta az eredeti ajánlott levél neki címzett borítékát, és csatolta a postai tudakozványt az összeg befizetéséről. Utalt arra is, hogy az FB.0282983 és az FB.01922217 készpénzfizetési számlákon hiányzik az átvevő aláírása, amiből az következik, hogy nem ő vette át a pénzt. AZ FB.0192284 és az FB.0192084 kiadási pénztárbizonylatokon az átvevő aláírásai kétségesek, KO betűkkel kezdődnek, amik áthúzásra kerültek és olvashatatlan aláírással folytatódnak (B.41/2006/
286. Tjkv.). Kétségtelen, hogy az írásszakértői vélemény az FB.0192236 számú kiadási pénztárbizonylaton az ellenőr és az összeg átvevőjének aláírásánál a vádlott kézeredetét nem tudta bizonyítani. Ugyanakkor azonban az ehhez elszámolásként csatolt 973017 sorszámú egyszerűsített számlán lévő aláírásról megállapította, hogy az a vádlottól származik. Megjegyzendő az is, hogy ugyanehhez a bizonylathoz elszámolásként csatolásra került még 4 db nem az üggyel összefüggő készpénzfizetési számla, és 3 db egyéb számla is, amelyen a szakértő ugyancsak a vádlotti aláírásokat azonosította. Ebből pedig az következik, hogy a pénzt a vádlott vette át, és azzal ő is számolt el. A vádlott által hasonlóan kifogásolt másik kiadási pénztárbizonylattal (FB.0167946) is hasonló a helyzet. Ehhez a kiadási pénztárbizonylathoz csatolt 3 db számlán és 3 db földmérési munka megrendelése iraton a vádlotti aláírás volt azonosítható. Ebből szintén az következik, hogy a kiadási pénztárbizonylaton a vádlott vette át a pénzt, hiszen azzal ő számolt el. A vádlott által hivatkozott FB.0192264 és FB.0192084 számú kiadási pénztárbizonylatokkal kapcsolatban sem volt elfogadható a vádlotti védekezés. Ezekről ugyanis az írásszakértő megállapította, hogy azokon a vádlottól származó aláírás szerepel. Ami az áthúzott KO betűket illeti az nyilvánvalóan tanú1-től származhat, aki a bizonylatokat utalványozóként írta alá. A fenti két pénztárbizonylattal kapcsolatban sem volt kétséges a másodfokú bíróság előtt, hogy az azokon szereplő összegeket a vádlott vette át, és ő is számolt el a felvett pénzösszegekkel az általa meghamisított egyszerűsített számlák becsatolásával. Osztotta a másodfokú bíróság is azt az elsőbírói álláspontot, hogy a vádlott által felkért az írásszakértő véleménye, melyből az FB.0167969 és az FB.0192236 számú bizonylatokkal kapcsolatos megállapítások tartoznak ehhez a tényálláshoz, nem áll ellentétben a nyomozás során beszerzett szakértői vélemény megállapításaival, és a másodfokú bíróság által fentebb már kifejtettek miatt ez sem alkalmas a vádlotti felelősség megcáfolására. Helyesen idézte az elsőfokú bíróság a tanú31 nyilatkozatait az általa átvett összegekről, a kiállított számláiról. Az elszámoláshoz becsatolt számlákat írásszakértő is vizsgálta, és megállapításai a tanú31 vallomását megerősítették, míg a vádlotti állításokat cáfolták. Ugyancsak megerősítette az írásszakértő a tanú31 tanúnak azt a nyilatkozatát is, hogy a
287. február
288. napján postára adott 500.000 Ft-ról szóló készpénzátutalási megbízást nem tanú31 írta. A vádlott általi elszámoláshoz becsatolt iratok alapján pontosítani kellett a tényállást az 500.000 Ft-ról szóló megbízási szerződés dátumával (2003.május 12.), ami kimaradt az ítéletből. Ugyancsak kimaradt az ítéleti tényállásból, bár a vádirat hivatkozott a megbízási szerződés módosítására, a
289. június
290. dátumú megbízási szerződés módosítás, ami további 250.000 Ft átvételéről szólt tanú31 részéről. A tanú31 végig következetesen vitatta ezeknek a megbízási szerződéseknek a megkötését, aláírását, az azokban szereplő összegek átvételét. Ebben a kérdésben is nyilatkozott az írásszakértő (nyom.ir.5.kötet
291. oldala), aki mindkét megbízási szerződés tekintetében megállapította, hogy az azokon szereplő aláírás nem a tanú31-től származik. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a kiadási pénztárbizonylatokon, amelyekhez ezeket a megbízási szerződéseket elszámolásként csatolták a vádlott aláírása azonosítható részben az összeg átvevője és az ellenőr rovatban (FB.0192101, és FB.
292. számú eredeti pénztárbizonylatok), részben pedig az ellenőr rovatban (FB.
293. számú eredeti pénztárbizonylat). A tanú31 a bíróság előtt elfogadható és megnyugtató magyarázatot adott a vádlott által a megbízási szerződés felmondása és az 500.000 Ft visszautalása kapcsán bemutatott borítékról, amikor azt állította, hogy lehetséges, hogy azt a borítékot ő írta, és valami munkarészt küldhetett benne a vádlottnak (B.92/2007/
294. tjkv.
295. oldal). Elfogadható volt az az érvelése, hogy mivel a megbízási szerződésekről nem is tudott, így azt fel sem mondhatta. Az elsőfokú bíróság az 500.000 Ft visszautalásával kapcsolatban rendelkezésére álló bizonyítékokból nem vont le következtetést arra, hogy a kétségtelenül befizetett összeget ki adhatta postára tanú31 nevében. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez egyedül a vádlottnak állt érdekében, így ezt a tényállásban is ekként állapította meg. A másodfokú bíróság már a tényállásban is módosította az elkövetési magatartást, de ezt az ítélet
296. oldal 1 bekezdés végén is meg kellett tennie, ugyanis a vádlott a tényállásban megállapított, ki nem fizetett összeget jogtalanul eltulajdonította. A tényállás
297. pontjához: E tényállási pontnál az elsőfokú bíróság lényegében helyesen mutatta be a vádlott védekezését, ami csak annyiban szorul kiegészítésre, hogy azért vette fel a 400.000 Ft-ot a pénztárból
298. szeptember 1-jén, mert azt szeptember 2-án akarta visszaadni tanú32-nek, mivel a sportegyesület elszámolása miatt őt és tanú55 erre a napra hívta be, viszont egyikük sem jelent meg. Ismételten felszólította tanú32-t a megjelenésre, de szeptember 23-án sem jelent meg, ezért adta fel végül postán számára a pénzt (
299. tjkv., V/32-XVII. és XVIII. mellékletek). A tanú55 is megerősítette a sportegyesületi elszámolással kapcsolatos vádlotti előadást (B.92/2007/
300. tjkv.
301. oldal). A tanú32 vallomására nem utalt az elsőfokú bíróság. A tanú a nyomozás során beszámolt arról, hogy a sportöltöző egyik helyiségét
302. márciusában meg akarta vásárolni, amit az önkormányzat meg is szavazott az 57/2003.(IV.25.) számú határozatával 400.000 Ft-ért. Ezt az összeget ő be is fizette
303. július 11-én. Később tanú40-től hallotta, hogy ő ezt a pénzt visszakapta, de ténylegesen nem is kapta vissza. Ezért bement a pénztárba, és ott tanú23 megmutatta neki a kiadási pénztárbizonylatot, hogy a vádlott
304. szeptember 1-jén felvette a 400.000 Ft-ot. Felhívta telefonon a vádlottat, aki azt állította, hogy elfelejtett szólni, hogy nála van a pénz, de most sok a dolga. Később a postáról kapott értesítést, de ő
305. október 21-én nem volt hajlandó felvenni a 400.000 Ft-ot. Tanú1 azt is mondta neki, hogy a pénzt nem ők küldték ki. Végül a fenti összeget az önkormányzat pénztárából vette fel (nyom. ir.
306. kötet,
307. és
308. oldalain kezdődő, és a tárgyaláson - B.92/2003/
309. tjkv.
310. oldal - is fenntartott vallomása). A vádlott a tanú tárgyalási vallomását követően nem észrevételezte, hogy szeptemberben be voltak hívva elszámolásra, így a tanú a tárgyaláson ezzel kapcsolatban nem is nyilatkozott. A tanú32 vallomása nem állt ellentétben a vádlotti nyilatkozattal a szeptemberi elszámolással kapcsolatban, hiszen a találkozókra a vádlotti előadás szerint sem került sor, így a tanú nem is tudhatott arról, hogy a vádlott akkor tervezte volna a 400.000 Ft visszaadását. A tanú vallomása szerint még valamikor szeptemberben kerülhetett sor az általa hivatkozott beszélgetésre a vádlottal, amikor a vádlott a sok dolgára hivatkozva halogatta a nála lévő pénz átadását. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet
311. oldal
312. és
313. bekezdésében írt indokolást az elkövetési magatartással kapcsolatban azzal a kiegészítéssel, hogy a 400.000 Ft felvétele önmagában nem volt jogtalan a vádlott részéről, az viszont már igen, hogy az általa átvett pénzt, miután azt
314. szeptember 2-án tanú32-nek nem tudta átadni, azt nem fizette vissza 15 napon belül a házipénztárba, azzal nem számolt el, hanem jogtalanul magánál tartotta. A 400.000 Ft nem lehetett a vádlott hivatali páncélszekrényében, hiszen a
315. október 1-i eltávolítása után azt onnan nem vehette fel, hogy
316. október 21-én postára adja. A pénzt tehát nyilvánvalóan jogtalanul magánál tartotta. A tényállás
317. pontjához: Az elsőfokú bíróság e tényállási pont kapcsán eleget tett az indokolási kötelezettségének. Számba vette és értékelte a vádlott tagadásával szemben álló bizonyítékokat és azokat a logika szabályai szerint értékelve vetette el a vádlotti előadást. Törvényesen állapította meg, hogy a vádlott összesen 477.000 Ft -ot vett fel illetékbélyegek vásárlása címén, de tévedett, amikor azt állapította meg, hogy ezzel az összeggel a vádlott sajátjaként rendelkezett volna, mivel a vádlott ezt az összeget jogtalanul eltulajdonította. Nem osztotta azt a védelmi érvelést, miszerint az igazságügyi könyvszakértői vélemény
318. pontja szerint duplikálódás után csak 227.000 Ft maradna vagyoni hátrányként. A hivatkozott igazságügyi könyvszakértői vélemény
319. pontjában foglakozott az illetékbélyegekre fordított kiadásokkal, mellyel kapcsolatban megállapította, hogy a vizsgált időszakban összesen 677.000 Ft ilyen kiadás volt. Ebből 200.000 Ft átadásra került a Kft
320. részére. Rögzítette azt is, hogy a
321. június 30-án és
322. augusztus 28-ra elszámolt (282.000+60.000 Ft) összesen 342.000 Ft értékű illeték jogszerű beszerzése nem történhetett meg a szakvéleménye 29-30, és
323. pontjában leírtak miatt. Nincs szó tehát a védő által hivatkozott duplikálódásról, csak arról, hogy a szakértő visszautalt a szakvéleménye 29-
324. pontjaiban már kifejtett véleményére. Az igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján, figyelemmel a bíróságoktól beszerzett tájékoztatásokra is, a másodfokú bíróság is megállapíthatónak látta a cselekmény vádlott általi elkövetését. A tényállás
325. pontjához: E tényállási pontnál az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és kellően megindokolta, hogy miért vetette el a vádlotti védekezést, és miért fogadta el ezzel szemben a mezőgazdasági szakértői vélemény megállapítását, melyet tanú33 vallomása sem cáfolt meg. Mindezek alapján az volt megállapítható, hogy a vádbeli területen el nem végzett munka után fizetett a vállalkozónak. Nem látta indokoltnak a másodfokú bíróság a védő bizonyítási indítványát a tanú33 ismételt meghallgatására. A tanút az elsőfokú eljárás során a bíróság meghallgatta, vallomását az ítéletében értékelte is. A védő nem jelölt meg olyan okot, ami a tanú ismételt kihallgatását indokolhatná. Ugyancsak nem volt indokolt tanú15 kombájnos ismételt kihallgatása arra a körülményre, hogy a kombájnon a szalmaszecskázó működött és így a szakértő ott szalmát nem találhatott, mivel a másodfokú bíróság is a mezőgazdasági szakértő véleményét tartotta irányadónak, aki a kérdéses földterületet a helyszínen is megtekintette. A tényállás
326. pontjához: A cselekmény indokolásánál alapvetően iratellenes megállapításból indult ki az elsőfokú bíróság, hiszen a vádlott nem e cselekmény kapcsán hivatkozott külföldön tartózkodására, és nem is ezzel összefüggésben kérte bevont útlevelének beszerzését, hanem a
327. tényállási ponttal összefüggésben, annak bizonyítására, hogy a vádban megjelölt időpontban a Kft4.-től nem vásárolhatott számlatömböt. A fentiekből következően az ítélet
328. oldal első 3 mondatát ki kellett rekeszteni, és a vádlott tényleges védekezését kellett helyette feltüntetni. Ennek lényege az volt, hogy a szerződés szerinti összeg 800.000 Ft volt. A fát tanú1 adta el a vele baráti viszonyban lévőa vádlottnak. A szerződés szerint szó sem volt részletfizetésről, és erről az egész ügyletről ő nem is tudott.
329. október
330. napján ő nem hívta fel a vádlottat mobiltelefonját, amit a híváslista is igazol. Ez bizonyítja azt is, hogy ekkor a vádlott külföldön tartózkodott, így tehát nem is adhatott neki át pénzt város1ben. Az is a vádlotti védekezés részét képezte, hogy
331. szeptember 29-től október
332. napjáig város2 lakott tanú49 és tanú50 házában. A vádlottat utoljára
333. június 1-jén látta a községi Vasárnapon.
334. október
335. napján az egész napot tanú6-tal töltötte. A tanú6 tanúkénti meghallgatására a bírósági tárgyaláson nem került sor, ebből következően eljárási szabálysértéssel hivatkozott az elsőfokú bíróság a tanú nyomozati nyilatkozatára az ítélete
336. oldal
337. bekezdésében, így azt a másodfokú bíróságnak ki kell rekeszteni a bizonyítékok közül. Figyelemmel azonban az elkövetési időt érintő vádmódosításra a tanú6 vallomásának már valóban nincs jelentősége, így pedig tanúkénti kihallgatása sem indokolt. A vádlott a vele szemben megindult eljárás során
338. január
339. napján tett bejelentést a Rendőrkapitánysághoz, miszerint egy ismeretlen nő telefonon felhívta, és közölte vele, hogy
340. október
341. napján város2-ben, a Kávézóban a vádlott 350.000 Ft-ot adott át tanú5-nak, aki eljátszotta őt, a vádlott jegyzőként mutatkozott be. Tanúja volt a nő ennek az esetnek és azért hívta fel őt, mert megszólalt a lelkiismerete. Kérte a tanú felkutatását. E körben csak annyit tudtak megállapítani, hogy a hívás a nyilvános fülkéből történt. Az elsőfokú bíróság e vádlotti védekezés kapcsán értékelte tanú56 nyilatkozatát is, mely azonban kiegészítésre szorul azzal, hogy tanú56-nak a vádlott az unokatestvére, együtt építették a házát is. A BM Központi Hivatal tájékoztatása szerint tanú56
342. július
343. napjától tartózkodott ideiglenesen külföldön (nyom. ir.
344. kötet
345. oldal). Ezt igazolja az általa a nyomozó hatóság előtt bemutatott
346. szeptember
347. napjára szóló állatkerti belépő is. A fentiekből következően megállapítható, hogy tanú56 a módosított vád szerinti időpontban sem tartózkodott Magyarországon, és figyelemmel a vádlotthoz fűződő ismeretségére kizárható, hogy a vádlott összekeverhette volna őt a vádlottal. Így az elsőfokú bíróság alappal vetette el ezt a vádlotti védekezést. Az ítélet
348. oldal utolsó bekezdés utolsó zárójeles mondatát a másodfokú bíróság téves következtetésnek tartja, így azt mellőzte. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott, tanú43 és tanú44 tanúk következetes vallomást tettek a vádlott általi pénzátvétel helyszínére, körülményeire. Vallomásaik kizárólag a pénzátvétel időpontját illetően voltak tévesek, melyet a vádlott híváslistájának elétárása után korrigáltak, és az eltérésre elfogadható magyarázatot is adtak. Megjegyzendő, hogy tárgyalási vallomásuk szerint tanú43 és tanú44 is ismerték a vádlottat, így pedig nem keverhették őt össze senkivel. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a híváslistákat is, és a vádlott híváslistája alapján helyesen rögzítette, hogy
349. szeptember
350. és szeptember
351. napja között 5 alkalommal hívta a vádlottat. Nem ismertette viszont és nem is vizsgálta a vádlott cellainformációit a Salgótarjáni Nyomozó Ügyészség Nyom.91/
352. számú irata 154-
353. oldaláról, mely szerint a fenti 5 vádlotti hívás közül a
354. szeptember 22.,
355. és
356. napokon is a hívást a gödöllői cella közvetítette. Ez pedig azt igazolja, hogy a vádlott ezeken a napokon város2-ben tartózkodott. A hívások időpontját összevetve a vádlott, tanú43 és tanú44 nyilatkozataival, az elkövetés napja is megállapítható, az szeptember
357. volt. Ez egyébként nem keddi, hanem csütörtöki napra esik, ugyanúgy mint ahogy október
358. is csütörtök volt. A fentiek szerint kiegészített indokolással a másodfokú bíróság is kétséget kizáróan megállapíthatónak látta a cselekmény vádlott általi elkövetését. E tényállási pont kapcsán indítványozta a vádlott tanú51 tanúkénti kihallgatását, aki az Rt
359. vezérigazgatójaként az igazolást kiállította
360. október
361. napjára vonatkozóan. A másodfokú bíróság a tanú kihallgatását indokolatlannak tartotta, miután az igazolás téves tartalma még a nyomozás során korrigálásra került. A tényállás
362. pontjához: Ennél a tényállásnál az elsőfokú bíróság lényegében helyesen értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, csak azzal a tárgyaláson felmerült vádlotti védekezéssel nem foglalkozott, mely szerint
363. október
364. napján a sértett részére befizetett volna 345.000 Ft-ot Arra is adat merült fel, hogy a vádlott tanulmányi szerződéséből eredő tartozása miatt a sértett a vádlott részére járó járandóságból 351.373 Ft-ot visszatartott (sértett 16-6/
365. számú,
366. január 26-án kelt tájékoztatása, bírósági iratok
367. sorsz.). A vádlotti állítást a saját befizetés kapcsán nem lehetett megállapítani, figyelemmel a Községek Körjegyzőségének
368. május
369. átiratára (bírósági iratok
370. sorsz.), mely szerint
371. október
372. és december
373. között a sértettnek számlájára ilyen befizetés nem történt. A vádlotti járandóságból történt visszatartás azonban kétséget kizáróan megállapítható volt, így ezzel az összeggel a kár részben megtérült, amit a tényállásban is rögzíteni kellett. Utalnia kellett volna az elsőfokú bíróságnak a tanulmányi szerződés rendelkezéseire is a vádlotti védekezés cáfolataként. A tanulmányi szerződés
374. pontja szerint a munkáltató a munkavállaló részére a költségtérítéses képzéshez - félévenként - 500.000 Ft-ot biztosít. Az első félévhez
375. augusztus 15-én, a második félévhez
376. január 15-én. A munkáltató csak a költségtérítéses képzés összegét vállalja. A tanév során felmerülő utazási és szállásköltségeket a munkavállaló viseli. Rögzíteni kellett volna azt is, hogy a Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem számlájára a 4.000 Ft indexmegnyitási díj is befizetésre került (bűnjeljegyzék
377. sorsz. alatt lefoglalt iratok). Ennek elszámolására a tanulmányi szerződés szerint joga volt a vádlottnak. A vádlotti védekezés egyébként arról is szólt, hogy a hamis postai feladóvevényt nem ő készítette és nem is ő csatolta be. Ezt a védekezést is cáfolta azonban az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott írásszakértői vélemény, és az a vitathatatlan tény is hogy a felvett 500.000 Ft-al a vádlottnak kellett elszámolnia. A tényállás
378. pontjához: Az elsőfokú bíróság ennél a tényállási pontnál is hiányosan értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat. A vádlotti előadást ki kell egészíteni azzal a hivatkozással, hogy 200.657 Ft befizetésre került a Kft
379. számlájára, ami a Kft. áfa-bevallásában is szerepelt. Hivatkozott továbbá a könyvszakértői véleményre is, ami rögzítette, hogy a bizonylatok alapján azt lekönyvelték és bekerült a pénztárba. Nyomozati vallomásában a vádlott (nyom. ir.
380. kötet 5093-
381. oldalai) bemutatta a a Kf7t. ügyvezetőjének (a II.r.vádlott)
382. november
383. nyilatkozatát, mely szerint ő 140.000 Ft értékben megtankolta az aratást és a szállítást végző munkagépeket. A 20,23 tonna búzát a a Kft3-ba szállították. A búzát a Kft
384. készpénzfizetési számláján értékesítették és át is vette az 566.440 Ft-ot. Állította ekkor azt is, hogy a tanú1 is ott volt az eladáskor, és az átvett pénzt ő tanú1-nek adta át, aki tudomása szerint befizette a Kft4-nek. Később, folytatólagos kihallgatásakor, amikor elétárták az Rt
386. számú számláját, a
387. július
388. termékértékesítési szerződést, a beszállítói nyilatkozatot, és a
389. július 16-i 15876 bizonylatot, már vitatta, hogy az azokon lévő aláírások tőle származnának. Arra is hivatkozott, hogy akkor betegállományban volt. A vádlott az elsőfokú tárgyaláson,
390. február
391. napján (25.tjkv.13.oldal) a IV.r. vádlott meghallgatását követően észrevételezte, hogy a Kft
393. július
394. napján bocsátotta ki a számlát, és július 17-én 200.657 Ft befizetés történt a Kft. számlájára. A 61.000 Ft áfát levonva, és II.r.vádlott 300.000 Ft-os aratási számláját is, pont kijön ez az összeg. Ez valószínűleg a búzapénz. Erre nézve indítványozta az elsőfokú bíróság által is hivatkozott megkereséseket és bizonyítást. Az elsőfokú bíróság csak utalt ítéletének indokolásában tanú5 nyilatkozatára, de annak tartalmát nem jelölte meg. Ő egyébként nem találkozott a vádlottal, a kolléganői mondták, hogy a vádlott vette át a pénzt. A tanú52 tárgyalási nyilatkozatában (38.tjkv.
395. oldal) a vádlott tagadásával szemben határozottan állította, hogy a vádlott járt ott a szerződést aláírni, a számlát is ő írta alá, a pénzt is ő vette át. Az elsőfokú bíróság az ítélete
396. oldal 2 bekezdésében tanú10 vallomására is hivatkozott, holott őt a tárgyaláson tanúként ki sem hallgatta. Erre figyelemmel ennek a tanúnak a nyilatkozatát ki kellett rekeszteni a bizonyítékok köréből. Tanú45 tanúvallomását sem tartalmazta kellő részletességgel az elsőfokú bíróság ítélete. Beszámolt az önkormányzat területén termett búza átadásáról a Kft
397. részére, a vádlott általi learattatásról és értékesítésről. Arról, hogyan szerzett tudomást a vádlott általi értékesítésről a Kft
398. nevében, hogy a kérdéses számlát nem ő írta alá, és hogy a pénzt a vádlott vette át, amit nem fizetett be a Kft. pénztárába. Beszélt arról is, hogy a Kft. számlatömbje a Polgármesteri Hivatalban volt, és ahhoz a polgármester és a vádlott férhetett hozzá (nyom. ir.
399. kötet
400. oldal). Gyanúsítotti vallomásában (nyom. ir.5337-
401. oldalai) előadta, hogy a vádlott a lakásán kereste meg, hogy írjon alá egy kitöltött utalványt, hogy el tudják adni a búzát. Ő meg se nézte a dokumentumot, úgy írta alá. Egyebekben a nyilatkozata megegyezett a korábbi előadásával, és hangsúlyozta, hogy a vádlott nem számolt el a búzapénzzel. Szükségesnek látta a másodfokú bíróság azt is, hogy utaljon a II.r.vádlott tanúként tett vallomására, mely szerint a vádlott rendelte meg a búza learatását, és az üzemanyagot is ő fizette, ami 100.000 Ft volt. Erre tekintettel munkadíjat nem számolt el. Az aratást tanú15 végezte. Ez volt, amit a malomba vittek (nyom. ir.
402. kötet
403. oldala). A fenti vallomását a II.r.vádlott a gyanúsítotti vallomásában is megerősítette, amikor arról beszélt, hogy az aratásról, szállításról nem állított ki számlát. A vádlott 100.000 Ft értékben tankolt a benzinkútnál a kombájnba és ezzel letudták a költséget. A fenti vallomások cáfolták a vádlotti előadást egyrészt az aratás költségeit illetően, másrészt abban a kérdésben is, hogy a malomban nem a vádlott vette át a pénzt. Helyesen vetette el az elsőfokú bíróság azt a vádlotti állítást is, mely szerint a 200.675 Ft befizetés összefüggésbe hozható lenne az általa a búzáért átvett összeggel. A vádlott védekezésében egy meglévő befizetéshez igyekezett igazítani a költségeket, hogy így azt a búza ellenértékeként fogadtassa el. Ezt azonban a vallomások egyértelműen cáfolták. A búzapénz befizetésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság a könyvszakértői véleményen túl hivatkozott a tanú53 vallomására, de annak tartalmára még csak nem is utalt. A tanú53 tárgyalási vallomásában - nyomozati vallomásával egyezően - beszámolt arról, hogy a készpénzfizetési számlát a búza eladásáról ő bevételként lekönyvelte a Kft
404. könyvelésébe. Készpénzfizetési számla alapján feltételezhető, hogy a készpénz is befolyik, mert annak egyidejű a mozgása. Ő kénytelen volt az alapbizonylat alapján ezt lekönyvelni ((B.41/2006/
405. tjkv.
406. oldala). Szükséges volt még utalni a könyvszakértői vélemény e cselekménnyel kapcsolatos megállapításaira is (nyom. ir.
407. kötet 1981-
408. oldalai), mely azt rögzítette, hogy a könyvelés a bizonylatok alapján a tételt elkönyvelte árbevételként és ez az összeg az elszámolások szerint bekerült a pénztárba, így megjelent a cég házipénztárának egyenlegében. Azonban
409. október 20-án tanú45 feljelentéssel élt, mivel állítása szerint a vádlott az összeget a cégnek nem fizette be. Ezen feljelentése, illetve nyilatkozata alapján a könyvelés kivezette a KI-300022 sz.
410. október 20-i kiadási pénztárbizonylaton a pénztárból és beállította az összeget a vádlottal szembeni követelésként. Így az éves záróegyenlegben már nem szerepel a fenti 566.440 Ft-os tétel. A fenti könyvszakértői vélemény és a tanú53 vallomásának együttes értékelése cáfolta azt, hogy az összeg befizetésre került volna. Mindezek alapján a másodfokú bíróság is kétséget kizáróan megállapíthatónak látta a vádlott felelősségét. A tanú10 tanúkénti kihallgatását ezzel a vádponttal kapcsolatban indítványozta a vádlott, hogy tett-e valóban ellentétes kijelentést. A másodfokú bíróság a tanú kihallgatását a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján szükségtelennek tartotta. A tényállás
411. pontjához: Az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el, amikor azt rögzítette, hogy a könyvszakértői véleményben megállapított vádlotti magatartás mind az elkövetéskor hatályos, mind pedig a jelenlegi Btk. szerint bűncselekmény lenne. Nem tisztázta, hogy a jelenleg hatályos Btk.289.§.

(1)bekezdés b/ pontjában írt két elkövetési magatartás második fordulata megállapítható-e. Ennek érdekében a másodfokú bíróság elrendelte az igazságügyi könyvszakértői vélemény kiegészítését. Az igazságügyi könyv-és adószakértő a

1. április
2. napján készített könyvszakértői vélemény kiegészítésében azt állapította meg, hogy a bizonylati rend megsértése nem idézett elő a sértettnél a Sztv. szerinti megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát. Ezzel a szakértői megállapítással a tényállást módosítani kellett. E tényállással összefüggésben indítványozta a vádlott tanú11 tanúkénti kihallgatását, aki könyvvizsgáló volt, és a havi ellenőrzései során mindent rendben talált. Figyelemmel a kiegészített könyvszakértői véleményre a tanú meghallgatása szükségtelen. A tényállás
3. pontjához: E tényállás kapcsán az elsőfokú bíróság egyrészt nem tett mindenben eleget az ügyfelderítési kötelezettségének, és az indokolási kötelezettségének teljes körű teljesítésével is adós maradt. Egyrészt nem hallgatta meg - bár rendelkezésére állt - a képviselő-testületi ülésről készült hangfelvételt, másrészt nem mutatta be kellő részletességgel a vádlotti védekezést sem. Figyelmen kívül hagyta tanú18 és tanú35 tárgyalási vallomását is. A vádlotti védekezés a tárgyaláson (B.41/2006/
4. tjkv.) az volt, hogy nem látta az értékbecslést, így nem is téveszthette meg a képviselő-testületet. Egyébként is nem egy ár hangzott el, hanem három, és mind a háromról szavazott a testület. Ő nem is rendelkezett a szakvéleménnyel, azt tanú1 intézte a Mérnöki Irodával. Ennek a vádlotti védekezésnek teljesen ellentmond az, hogy a vádlott a
5. április
6. napján tartott másodfokú tárgyaláson - miután a másodfokú bíróság a korábbi tárgyaláson már meghallgatta a testületi ülésről készült magnófelvételt - becsatolta a Mérnöki Iroda Kft.
7. márciusában készített szakvéleményét, állítva, hogy ez az eredeti szakvélemény, amelyben az ingatlan piaci forgalmi értékeként 1.500.000 Ft szerepel. Úgy nyilatkozott ezután, hogy ő erre tekintettel mondott a testületi ülésen 1.500.000 Ft-ot. Arra a kérdésre, hogy ez a szakvélemény miért csak most került elő, azt a magyarázatot adta, hogy több bőröndnyi irata is van, és a legutóbbi tárgyalást követően egész éjszaka ezt az iratot kereste. Korábban azért nem is hivatkozott rá, mert előző védője azt tanácsolta, hogy bizonyos iratokat csak az eljárás végén mutasson be. A másodfokú bíróság ezt a vádlotti előadást nem tudta elfogadni. Az tény, hogy a vádlott az elsőfokú eljárás során is fokozatosan csatolt be különböző okiratokat, melyek egy részének valótlansága megállapításra is került. Nem kivétel ez alól a most becsatolt szakértői vélemény sem. Egyrészt a nyomozás kezdetétől ismert volt a vádlott előtt a Mérnöki Iroda Kft. szakvéleményének tartalma (nyom.ir.
8. kötet,
9. oldal), mely az ingatlan értékét 2.350.000 Ft-ban jelölte meg. Ugyanígy rendelkezésre állt a fenti iroda tájékoztatása is, melyet tanú34 ügyvezető igazgató adott (nyom.ir.
10. kötet,
11. oldala), mely szerint a megbízást a polgármester adta, a szakvélemény 2 példányban készült, melyből 1 példányt postáztak a megbízónak. Tanú34 mind a nyomozás során, mind pedig a tárgyaláson kihallgatta az elsőfokú bíróság, és kétség sem merült fel azzal kapcsolatban, hogy a szakvéleményben nem 2.350.000 Ft került volna meghatározásra. Az egész eljárás, a nyomozati szak, de kiváltképpen a bírósági eljárás meglehetősen elhúzódott, hosszú évekig tartott. Több mint kétséges, hogy a vádlott - bármekkora mennyiségű irat is volt a birtokában - éppen azután találja meg, és csatolja be az általa eredetinek állított szakvéleményt, miután a testületi ülés magnófelvételének meghallgatása után nyilvánvalóvá vált, hogy a testületi ülésen a szakvéleményre utalással jelölte meg a képviselők előtt az 1.500.000 Ft-os összeget. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a vádlott által becsatolt szakvélemény értékelést tartalmazó részét hitelesnek elfogadni nem tudta. Az azonban egyértelműen bizonyítható, hogy a vádlottnak az a korábbi védekezése megdőlt, hogy ő a szakvéleményt nem is látta, mert az kétségtelenül hozzá került a megérkezése után. Megjegyzendő, hogy a becsatolt szakvélemény - az értékelést tartalmazó rész kivételével - tartalmában megegyezik az iratok között elfekvő, és eredetinek tekinthető szakvéleménnyel. Mindez pedig megerősíti a tanú20 azon vallomását (nyom. ir.
12. kötet,
13. oldal), miszerint az érkező postát mindig a vádlott bontotta fel, és hogy a szakvélemény az irataikban nem volt megtalálható, a felsorolásban sem szerepelt, arra csak az lehet a magyarázat, hogy azt a vádlott nem adta át iktatásra. Tanú58 erről hasonlóan nyilatkozott (nyom. ir.
14. kötet,
15. oldal). A Község jegyzőjének tájékoztatása is ezt erősítette meg (nyom. ir.
16. kötet,
17. oldal), melyben azt közölte, hogy a Mérnöki Iroda Kft. küldeménye nem szerepel az önkormányzat iktatókönyvében, az a postából kiemelésre kerülhetett, és erre csak a polgármesternek vagy a jegyzőnek lehetett lehetősége. Tanú20 és tanú58 tanúk a nyomozati vallomásaikat a tárgyaláson is megerősítették, és a vádlottra terhelően nyilatkoztak. Felhasználható volt e tényállás kapcsán - szemben az elsőbírói állásponttal - tanú1 tanúként tett vallomása is. A nyomozás során (nyom. ir.
18. kötet,
19. oldala) elmondta, hogy a vagyonértékelési szakvéleményt avádlott vette ki az irattárból. Arra is nyilatkozott, hogy az értékbecslést ő látta a döntés előtt, azt a vádlott mutatta meg neki, de azt a vádlott nem hozta be az ülésre és 1.500.000 Ft-ot jelölt meg vételárként, amit a képviselők elfogadtak. Ezt a vallomását - tanúként - a tárgyaláson is megerősítette (B.92/
20. sz. irat,
21. tjkv.
22. oldalától kezdődő vallomása). Egyebekben helytállóan értékelte az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat, amikor azt állapította meg, hogy az eladási ár meghatározására a vádlott indítványa és javaslata alapján került sor. Nem értékelte az elsőfokú bíróság - tekintve hogy a tárgyaláson meg sem hallgatta a képviselő-testületi ülésről készült magnófelvételt, ami azért lett volna indokolt, mert tanú18 és tanú39 tárgyalási vallomásai eltérő adatokat tartalmaztak (B.92/
23. sz. iratok,
24. tjkv.
25. oldal és
26. oldal) abban a kérdésben, hogy más összegű vételárjavaslatok is elhangzottak a testületi ülésen. Tanú18 tanú úgy nyilatkozott, hogy amikor az iskoláról szavaztak, volt még két határozati javaslat, tanú54 4.000.000 Ft, és a 3.700.000 Ft-ot pedig ő javasolta. tanú40 is hasonlóan nyilatkozott, de azt is elmondta, hogy amikor a döntés született, akkor 1.500.000 Ft-ról volt szó, mert a vádlott azt mondta, hogy a szakértői vélemény ezt támasztja alá, de ő maga nem látta ezt a szakvéleményt. A másodfokú tárgyaláson meghallgatott magnófelvétel egyértelműen igazolta, hogy az előterjesztést a vádlott tette, és ő jelölte meg a vételárat is, hivatkozva a szakvéleményre. Az is megállapítható volt, hogy ezt a vételárat több képviselő - köztük tanú18 is eltúlzottan alacsonynak találta, és magasabb vételár meghatározását látta volna szükségesnek. Ekkor került megjelölésre részükről a vádlott által is hivatkozott két magasabb összeg, de arról szó sem volt, hogy ezek vételi javaslatok lettek volna. Az is világosan kiderült a felvételből, hogy éppen a vádlott érvelt a szakértői véleményben szereplő, általa 1.500.000 Ft-ban megjelölt összeggel, és részletesen ecsetelte a polgármester érdemeit, hogy ezt az összeget a képviselőkkel elfogadtassa. A védő fellebbezése írásbeli indokolásában indítványozta tanú34 és tanú18 tanúkénti kihallgatását, de ennek okát nem jelölte meg. A tanúk ismételt kihallgatását a másodfokú bíróság nem tartotta indokoltnak. A tényállás
27. pontjához: Ezzel a tényállással kapcsolatban az elsőfokú bíróság a vádlotti védekezéssel szemben számba vett minden feltárt bizonyítékot. A testületi üléssel, a jegyzőkönyvvel, a segélyről szóló határozattal kapcsolatban helyesen fogadta el tanú35 és tanú20 tanúk vallomását. Tanú18 és tanú40 képviselő tanúk egyezően vallották, hogy tudtak a sátorkészítésről, de 300.000 Ft-os segélyt ők nem szavaztak meg tanú19 részére. Egyező vallomásuk szerint 30.000 Ft-os villanyszámla kiegészítésről volt csak szó. Tanú40 tanú a nyomozati vallomásában arról is nyilatkozott, hogy ezen az ülésen nem volt jegyzőkönyvvezető, de talán magnófelvétel készült (nyom. ir.
28. Kötet
29. oldal). Ez a vallomása megerősíti tanú36 állítását, miszerint a vádlott tájékoztatása alapján készítette el a jegyzőkönyvet. Megerősítette tanú20 tanú vallomását az FB.0192299 számú kiadási pénztárbizonylat is, mely 300.000 Ft átmeneti segélyről került kiállításra, melyhez csatolva van tanú22 tanú által írt azon feljegyzés, hogy a jegyző úr ígérete szerint testületi határozat lesz róla. A tanú22 ezzel kapcsolatban úgy vallott, hogy ezt az összeget a vádlott vette át, bár nem írta azt alá, de a rögzített nyilatkozatot tette (nyom. ir.
30. kötet
31. oldaltól felvett vallomása). Tanú20 a nyomozás során arról nyilatkozott - melyre a vádlott is hivatkozott a védekezésében - hogy igazgatási előadóként a segélyekkel ő foglalkozott, ő szokta igényelni az ehhez szükséges pénzt is, de ebben az esetben nem kérte a 300.000 Ft-ot, mert a vádlott azt mondta, hogy más formában történik a rendezés (nyom. ir.
32. kötet
33. oldaltól kezdődő vallomása). Ez az előadása a másodfokú bíróság szerint sem cáfolta, hogy a vádlott a pénzt ne vette volna fel, hiszen a tanú19 maga is vallotta, hogy az általa kért 600.000 Ft-ot a vádlottól megkapta több részletben. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a másodfokú bíróság is kétséget kizáróan bizonyítottnak látta, hogy a vádlott a terhére rótt cselekményeket elkövette. A tényállás
34. pontjához: Az elsőfokú bíróság e tényállás kapcsán nem értékelte a bizonyítási eljárás során felmerült, egymásnak ellentmondó bizonyítékokat teljes körűn, lényeges bizonyítékokat hagyott figyelmen kívül, azokat meg sem jelölte. A vádlotti védekezés ismertetése sem volt teljes körű, hiszen a vádlott már a bírósági eljárás kezdetén arra hivatkozott, hogy a munkaügyi bírósághoz a polgármesteri hivatal által becsatolt irat szerint is 6 db ingatlan került értékesítésre az édesapja részére (B.41/
35. számú irat,
36. tjkv., vádlotti vallomás). Későbbi vallomásaiban is megerősítette ezt a védekezését, és a B.92/
37. szám alatt folytatódó ügyben a
38. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolta is V/107/I. szám alatt a Salgótarjáni Munkaügyi Bírósághoz a polgármesteri hivatal által
39. november
40. benyújtott
41. számú mellékletet, mely a 133/2003.(VIII.11.) számú önkormányzati határozat volt, amelyben mind