Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.535/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Bacsek GyörgyÜgyvédi Iroda (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Fodor ÁkosÜgyvédi Iroda (alperesi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, egyezség érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében - amelybe a felperes pernyertességének elõmozdítása végett xy (xy címe) és xyz (xyz címe) beavatkoztak a Fővárosi Törvényszék
- október
- napján kelt, 21.G.40.952/2011/
- számú ítélete ellen, a felperes által előterjesztett fellebbezése folytán, a
- január
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 300.000 (Háromszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Ezen ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A perben nem álló Z. Kft. mint hitelező a felperes ellen
- június
- napján felszámolási eljárás lefolytatása iránt kezdeményezett nemperes eljárást a GyőrMoson-Sopron Megyei Bíróság (jelenleg: Győri Törvényszék) előtt. A bíróság a
- június
- napján kelt végzésével a felperest értesítette a hitelező kérelméről. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- február
- napján kelt,
- sorszám alatti végzésével a felperes felszámolását elrendelte, felszámolóként az alperest jelölte ki. A felperesi gazdasági társaság ügyvezetője (beavatkozó) a
- március
- napján kelt levelében tájékoztatta a felszámolást lefolytató bíróságot, hogy elkészítette a felszámolás alá került felperes „cash-flow" tervét, ütemtervét, valamint működési tervét, melyet a felszámoló rendelkezésére bocsátott. A felszámolást lefolytató bíróság
- március
- napjára meghallgatást tűzött ki, melyen az adós és a hitelezők a felszámolási eljárás megszüntetése céljából egyezséget kötöttek. A felszámolói munkadíj 10.000.000 forint összegben lett meghatározva. A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen a Ptk.
- §
(2)bekezdésére hivatkozással indítványozta a megkötött felszámolási egyezség felszámolói díjra vonatkozó rendelkezése semmisségének megállapítását. Kifejtett álláspontja szerint a szerződéses szabadság nem korlátlan, a Pp. 148. §
(2)bekezdése alapján az egyezség akkor hagyható jóvá, ha a jogszabályoknak megfelel. A jóerkölcs polgári jogi értelemben a társadalom értékítéletét fejezi ki. A Cstv. 59. §
(1), a Pp. 148. §
(2)és Ptk. 200. §
(2)bekezdésének egybevetéséből következik, hogy az I. rendű alperes javára megállapított 10.000.000 forint összegű felszámolói díj az általánosan elfogadott erkölcsi normákat sérti, annak követelményével ellentétes, így a társadalmi megítélés szerint tisztességtelen, következésképpen a felszámolói díjat megállapító rendelkezés semmis és a Ptk. 237. §
(1)bekezdés alapján a szerződéskötés előtt fennálló helyzet állítandó vissza. Erre figyelemmel az alperes a felszámolói díj cím átvett 10.000.000 forint visszafizetésére kötelezését indítványozta. A felperes másodlagos keresete szerint: a megállapított és utóbb megfizetett felszámolói díj a Ptk. 201. §
(1)bekezdése alapján a szolgáltatás (felszámolói munka, tevékenység) és az ellenszolgáltatás (felszámolói díj) közötti feltűnően nagy értékkülönbség miatt a bíróság végzésével jóváhagyott egyezség felszámolói díjat tartalmazó része érvénytelen, hiszen a felszámolóbiztos nem tett eleget a Cstv. előírásainak, érdemi tevékenységet a felszámoló nem folytatott. Ennek kiküszöbölése céljából 9.700.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult. Érdemi védekezésének lényege szerint az egyezség felszámolói díjra vonatkozó, felperes által támadott része nem a kötelmi jogi szabályok alapján bírálható el, hiszen az nem szerződéses viszony, így reá a Ptk. 200. §
(2), illetőleg a Ptk. 201. §
(1)bekezdése sem alkalmazható. Hangsúlyozta, hogy a felperes és az alperesek között nem jött létre egyezség. A Cstv. 41. §
(1)bekezdése a felszámolási egyezségben részt vevők személyi körét a hitelezők és az adós személyében határozza meg, az alperes ugyanakkor nem hitelezõje, hanem felszámolója volt az adós társaságnak. A Cstv. 59. §
(1)bekezdésének felhívása kapcsán arra utalt, hogy az egyezség esetén a felszámoló díja az egyezség körébe vonható vagyon értékének 5%-a, de legalább 300.000 forint, a felszámolói díj az idézett jogszabályhely alapján sem konszenzustól, sem bírói mérlegeléstől nem függ, az a jogszabály szerinti mértékben került meghatározásra. Az elsőfokú bíróság
- október
- napján meghozott,
- sorszámú ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte a felperest az alperes javára 635.000 forint perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában ismertette a felszámolási eljárás releváns mozzanatait. Rögzítette, hogy az egyezség körébe vonható vagyon értéke a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt 247.986.000 forintban került megállapításra. Az elutasító döntése során felhívta a csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló,
- évi XLIX. törvény (Cstv.)
- §
(1)bekezdését, továbbá az 59. §
(1)és 57. §
(3)bekezdését. Rögzítette, hogy a Cstv. 59. §
(1)bekezdése szerint a felszámoló díjának összege a felszámolás során az eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt - felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - követelések pénzbevételének együttes összege 5%-a, külön hivatkozott arra, hogy az egyezség esetén a felszámoló díja az egyezség körébe vonható vagyon értékének 5%-a, de legalább 300.000 forint. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Fpk. ... számú végzésében a felszámoló díját a jogszabályi rendelkezés alapján állapította meg bruttó 10.000.000 forintban. Hangsúlyozta, hogy a felperes (volt adós gazdálkodó szervezet) és az alperes mint felszámoló szervezet között nem jött létre polgári jogi jogviszony, így a felperes a jogerőre emelkedett végzés felszámoló munkadíjának megállapítására vonatkozó részének részbeni érvénytelenségének megállapítása iránt sem terjeszthet elő alappal keresetet. A felperes a felszámoló állított intézkedésével, illetőleg mulasztásával összefüggésben nem terjesztett elő a felszámolási eljárás során kifogást. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmére tekintettel azt vizsgálta, hogy a felszámolói díjmegállapító rendelkezés az egyezség része-e, amennyiben igen, az a jóerkölcsbe ütközés, avagy feltûnõ értékkülönbség alapján érvénytelennek minõsüle. A felperes további bizonyítási indítványait mint szükségtelen elutasította. A perköltségről a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján határozott. *** Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az első fokú határozat megváltoztatásával elsődlegesen a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján kérte a Fpk. ... szám alatti végzés felszámoló munkadíját megállapító rendelkezése semmisségének megállapítását és 10.000.000 forint, valamint annak késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest; másodlagosan a fenti végzés felszámolói munkadíjra vonatkozó rendelkezésének a Ptk. 201. §
(1)és
(2)bekezdése alapján történő érvénytelenségének megállapítását indítványozta, egyben kérte az alperest 9.700.000 forint főkövetelés és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésére; harmadlagosan az ítélet megváltoztatásával az alperest kártérítés címén 10.000.000 forint és ennek
- március
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni. A perköltség körében önálló fellebbezést is előterjesztett, és abban az alperesi képviselő javára megítélt ügyvédi munkadíj összegének leszállítását indítványozta. A fellebbezési hivatkozás szerint ugyan nem vitatható, hogy a Cstv.
- §-a meghatározza a felszámolónak járó munkadíj összegét, azonban annak megállapításkor figyelembe kell venni a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, továbbá az általánosan elvárható magatartási zsinórmértékét. Hangsúlyozta, hogy a
- június
- napján tartott első fokú tárgyaláson maga az alperes is elismerte, hogy a felszámolónak nem is kellett effektív intézkedést tennie, hiszen az egyezségi tárgyalásra szóló idézést már
- március 26-án megkapta. A fellebbezési érvelés szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon hagyta figyelmen kívül azon bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható annak ténye, hogy az alperes érdemi tevékenységet nem végzett, így a felszámolói díj vonatkozásban az eredeti állapot helyreállításának lenne helye. Az elsőfokú bíróságnak az alperes tényleges tevékenysége alapján kellett volna megállapítania, hogy milyen összegű felszámolói díj formájában indokolt a munka ellentételezése. A Cstv.
- §-ának helyes értelmezése szerint - a kapcsolódó Kommentár alapján - nem volt elzárva a bíróság attól, hogy a felszámoló díját a jogszabályban meghatározott százalékos mértékhez képest alacsonyabb összegben határozza meg. A fellebbezési érvelés szerint az alperes részére megállapított felszámolói díj nem felel meg az anyagi jogszabályoknak és nincs arányban a ténylegesen elvégzett munkával, ezt az alperesi képviselő
- június 28-i nyilatkozata alátámasztja, és így az elvégzett munka és a megállapított díj mértéke sérti a társadalom általános értékítéletét. A fellebbezési hivatkozás szerint az elsőfokú bíróság tévedett akkor is, amikor megállapította, hogy a felperesnek kizárólag érvénytelenségi jogcímeken volt előterjesztett keresete, hiszen
- február
- napján kelt beadványában a felperes már kártérítési igényét előterjesztette az alperessel szemben, az elsőfokú bíróság azonban nem tett eleget a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének, amikor nem adott számot arról, hogy a felperes kártérítési igényét miként bírálta el, illetőleg a bizonyítási indítványokat mi okból utasította el. *** Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult; felhívta a Cstv. 41. §-át és 59. §
(1)bekezdését. Hivatkozott az irányadó ítélkezési gyakorlatra, ennek keretében - többek között - a Fővárosi Ítélőtábla több eseti döntését hívta fel, továbbá kivonatosan ismertette az elsőfokú eljárás során már kifejtett jogi álláspontját. *** A fellebbezés nem alapos. I. A jelen eljárásra irányadó - 2009. szeptember 1-je előtt hatályos - Cstv. 41. §
(1)bekezdése szerint a felszámolást elrendelõ végzés közzétételét követõ 40 nap eltelte után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig a hitelezõk és az adós között bármikor helye van egyezségnek. A felszámolási eljárás során kötött egyezség a felszámolási eljárás adós gazdálkodó szervezet megszűnése nélküli sajátos, az adós és a hitelezők konszenzusán alapuló megszüntetési módja. A törvény szövegéből következően az egyezséget kötő - lényegében szerződő felek az adós és a Cstv. 57. §
(1)bekezdés a)-c) pontjában felsorolt követelések jogosultjainak kivételével a hitelezők. A felszámolási eljárásban kötött egyezséget jóváhagyó végzés ítéleti hatályú határoznak minősül. A Cstv. 45. §
(1)bekezdése határozza meg az egyezség következményét (a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megszűnése), továbbá a jóváhagyhatóság feltételét (az egyezségnek meg kell felelnie a jogszabályoknak). A 45. § utal még a 60. §
(2),
(3)bekezdésére, amely a bíróság eljárási kötelezettségeit határozza meg a jóváhagyás esetén. Ennek megfelelően, ha a bíróság a felek egyezségét jóváhagyja, a Cstv. 60. §
(2)bekezdése szerint döntenie kell többek között a felszámoló díjazásáról is. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt, Fpk. .. számon folyamatba tett felszámolási eljárás során a 22. sorszámú jegyzőkönyvben rögzítetten a felek a Cstv. 41. §
(1)bekezdése szerinti egyezséget kötöttek. A felszámoló és az adós az eljárás során nem kötött - a jogszabályhely szerint nem is köthetett - egyezséget, mindösszesen a bíróság - a már felhívott jogszabályhelynek megfelelően - az egyezséget jóváhagyó végzésében döntött a felszámoló díjazásáról. A
- március
- napján felvett jegyzőkönyvből megállapíthatóan a felszámoló munkadíját megállapító bírói döntés ellen a meghallgatáson jelen levők fellebbezést terjeszthettek elő, azonban jogorvoslati jogosultságukkal nem éltek, ellenkezőleg, valamennyien a kihirdetett végzést tudomásul vették. A bíróság döntése elleni jogorvoslati forma - ahogyan azt a -III. sorszámú végzéshez kapcsolódó jogorvoslati záradék helyesen tartalmazza - a fellebbezés. A bíróság határozata ellen elmulasztott fellebbezést a fél utóbb semmisségére hivatkozással nem pótolhatja kötelmi, avagy kötelmi jellegű jogviszony hiányában. Az eljárásra irányadó Cstv.
- §
(1)bekezdése értelmében az egyezség esetén a felszámoló díjazásának alapja az egyezség körébe vonható vagyon mértéke, melyhez kapcsolódóan a felszámolói díj 12.399.300 forint volt, melyet a felszámoló utóbb, alacsonyabb összegben jelölt meg, a jegyzőkönyv
- oldal
- bekezdésében rögzítetten 8.000.000 forint + áfa összegben. Nem volt elzárva az adós attól, hogy amennyiben a felszámoló nyilatkozatán túl is sérelmesnek tartja a díjazást (ahogy a jegyzőkönyv szerint a felszámoló díjmérséklésre vonatkozó nyilatkozata előtt előadta), úgy jogorvoslati kérelemmel, fellebbezéssel éljen az erre vonatkozó döntés ellen. II. A felperes további, a kártérítés jogcímén előterjesztett kereseti kérelmének elbírálatlanságával összefüggő fellebbezési hivatkozása sem alapos. A felperes
- február
- napján kelt, az elsőfokú bírósághoz
- február
- napján érkezett,
- sorszámú beadványának
- oldal
- bekezdésében - vastagon szedve - a Ptk.
- §
(1)bekezdésére utalt. Az ezt követő
- sorszámú jegyzőkönyvben rögzített érdemi tárgyaláson a jegyzőkönyv
- oldal
- bekezdésében akként nyilatkozott: „A felperes keresete változatlan. A felperes két érvénytelenségi okból kifolyólag, jóerkölcsbe ütközés címén, valamint feltűnően nagy értékkülönbség címén támadja a perbeli egyezséget." További (kártérítési) kereseti kérelem sem szóban, sem írásban nem került előadásra a felperes részéről. A felperes nem terjesztett elő az alperes ellen kártérítés jogcímén határozott kereseti kérelmet, önmagában egy jogszabályhely peres fél általi megemlítése nem minősül elbírálandó kereseti kérelemnek. III. Az elsőfokú bíróság a pernyertes alperes ügyvédi munkadíj formájában felmerült költségének összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló, 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésének a) pontja alapján határozta meg. A polgári perben, az elsőfokú bírósági eljárásban, az ítéletben felhívott jogszabályhely alapján az ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összege 10.000.000 forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%-a, de legalább 10.000 forint. A felperes által kezdeményezett polgári peres eljárásban a perérték 10.000.000 forint volt. A pertárgyérték 5%-a 500.000 forint, ugyanakkor a felhívott IM rendelet 4/A. §-a szerint az ügyvédi díj
- §-ban meghatározott összege a tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza; azt a díj összegén, mint adóalapon felül kell - a külön jogszabály rendelkezései szerint - felszámítani. A jelenleg hatályos általános forgalmi adószabályok szerint az áfa összege 27%, a felhívott jogszabályhelyek egybevetése alapján a perérték 5%-át kitevõ, áfával növelt összegû ügyvédi munkadíj meghatározása helyes volt. Az elsőfokú eljárás során a pernyertes alperest képviselő ügyvéd tevékenységével összefüggésben a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(6)bekezdése alkalmazásának nem volt helye, a jogszabály szerint megállapított ügyvédi munkadíj mérséklésére a kifejtett képviseleti tevékenység módja, köre és a per nehézségi foka nem adott alapot. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges kellõ mélységig a tényállást feltárta, abból a jogszabályoknak megfelelõ következtetésre jutott, ezért az ítéletét a Fõvárosi Ítélõtábla - a fellebbezés tükrében szükséges kiegészítéssel - a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az eredménytelenül fellebbező felperest kötelezte a pernyertes alperes ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltségének megfizetésére. Az ítélőtábla az ügyvédi munkadíj összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdésében és a 4/A. §
(1)bekezdésében foglaltak figyelembevételével határozta meg. Budapest,
- január
- Pálné dr. Mikola Júlia s.k. a tanács elnöke dr. Senyei György s.k.. Vuleta Csaba s.k. elõadó bíró A kiadmány hiteléül: (Szénási Rita) bíró