Bf.15/2013/7 – Győri Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében, továbbá a Btk.170.§

(1)és

(2)bekezdés szerint minősülő testi sértés kísérletének bűntettében. II.r. vádlott bűnösségét kimondta a Btk.271.§

(1)és

(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében és a Btk.170.§

(1)bekezdés szerint minősülő könnyű testi sértés vétségében. Ezért a bíróság I.r. vádlottat - halmazati büntetésül - 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 200 forintban határozta meg és rendelkezett az így kiszabott 60.000 forint pénzbüntetés átváltoztatásáról annak meg nem fizetése esetére. II.r. vádlottat 1 évre próbára bocsátotta. III.r. vádlottat az ellene Btk.271.§

(1)és

(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett garázdaság bűntette és a Btk.170.§

(1)bekezdés szerint minősülő könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól - a Btk.29.§

(1)bekezdésében meghatározott jogos védelemre, mint büntethetőséget kizáró okra hivatkozással - a Be.6.§

(3)bekezdés c/ pont és 331.§

(1)és

(3)bekezdése alapján felmentette. Rendelkezett a bűnjelek jogi sorsáról és a vádlottak által viselendő, illetőleg a felmentés folytán az állam terhén maradó bűnügyi költségről. A Győri Törvényszék ítélete III.r. vádlottra nézve

1. november
2. napján, II.r. vádlott vonatkozásában
3. november
4. napján jogerőre emelkedett, így nem képezte felülbírálat tárgyát. Az ítéletet az ügyész az I. r. vádlott tekintetében is tudomásul vette. Az ítélet ellen I.r. vádlottvédője - 3 napi gondolkodási időt követően törvényes határidőn belül - a testi sértés bűntettének kísérlete alól felmentés, egyebekben enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. Indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság eljárási hibát nem vétett, de ítéletet megalapozatlan, továbbá a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte. A cselekmény előzményeiről ugyan említést tett, de helytelenül állapította meg, hogy ki kezdeményezte a szidalmazást és a támadást. E körben utalt a a vádlott családja tagjainak vallomására, miszerint ez a személy III.r. vádlott volt, illetőleg
5. tanú nyilatkozatára, aki azt vallotta, hogy a III.r. vádlott esetében kellett aggódni, hogy elragadja az indulat és neki megy a vádlott családjának. Nem is indokolta meg, hogy miért vetette el ezeket a vallomásokat, bár az idős vádlotti-házaspár korából adódóan voltak előadásokban lényegtelen ellentmondások. III.r. vádlottnak a tanúkkal ellentétes vallomásaira figyelemmel kifejtette, hogy felderítetlen a tényállás abban; vajon pontosan hol zajlott le a cselekmény. Nem volt arra bizonyíték ugyanis, hogy az incidens valóban III.r. vádlotték háza előtt volt. Az elsőfokú bíróság az elfogulatlannak nevezett
6. tanú vallomására alapította a tényállást, de nem vette figyelembe, hogy a tanú semmi konkrétumot nem tudott mondani, azon felül nem is nevezhető pártatlannak, mert baráti viszonyban van a III.r. vádlott családjával. A tényállás nem tartalmaz megállapítást arra nézve, hogy III.r. vádlott cselekvősége sérülést idézett elő I.r. vádlottnál, sőt ok-okozati összefüggésben van az I.r. vádlott életveszélyes állapotának kialakulásával, holott ezt az orvos-szakértő véleménye tartalmazta. A sérülés tényét a helyszínre érkező orvos megállapította, de a keletkezés mechanizmusára nem folyt bizonyítás. A bűnügyi technikus nem készített fotókat az I.r. vádlott sérült lábáról, a a vádlott családja tagjai nem is vettek részt a helyszínelésen, az egyoldalúan csak III.r. vádlott részvételével zajlott. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy - a cselekvőségének tényeit mindvégig elismerő - I.r. vádlott riasztás céljából, önvédelmi szándékkal vette magához a riasztó pisztolyt, melyet csak akkor használt, amikor a III.r. vádlott őt megdobta, illetve apjára támadt. Az I.r. vádlott által III.r. vádlottnak okozott sérülések csak könnyű jellegűek voltak, a fegyverhasználatnak a súlyosabb eredmény kiváltására alkalmassága csak feltételezés. A lőporos sérülés keletkezésének módja sem tisztázott, mivel a szakértő nem tudott nyilatkozni arra, milyen testhelyzetben érhette III.r. vádlottat a lövés. Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását; I.r. vádlottnak bizonyítottság hiányában történő felmentését az ellene súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól, illetve a terhén maradó garázdaság bűncselekményért a kiszabott joghátrány enyhítését. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.34/2013/1-I. számú átiratában a vádlottak és védőik által bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárása szabályos volt, a bizonyítékokat feltárva okszerű mérlegelési tevékenység eredménye a tényállás, de kisebb mértékben hiányos és pontatlan, mely az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető. Eszerint a tényállást azzal kell kiegészíteni, hogy az I.r. vádlott által revolverrel a sértett mellkasára irányuló, közelről leadott lövések jelen esetben maradandó fogyatékosság okozására nem voltak alkalmasak. Az ide vonatkozó indokolási rész is mellőzendő. A jogi indokolás körébe tartozónak ítélte és a tényállásból mellőzni indítványozta az
7. oldal első bekezdésében az I.r. vádlott tudattartalmára vonatkozó megállapításokat. Álláspontja szerint a terhelt bűnösségére vont következtetés okszerű volt, ehhez megfelelő jogi indokolást is fűzött, de a cselekménysorozat minősítése részben téves. A súlyos testi sértés kísérletének megállapítását már a tégladarabok III.r. vádlott felé dobálása is megalapozza, a gázfegyverrel történő közeli lövések pedig az I.r. vádlott szándékát egyértelművé teszik. A garázdaság vétsége azonban szubszidiárius bűncselekmény, melynél a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete magasabb büntetési tétellel fenyegetett súlyosabb bűncselekmény, így halmazat nem létesül, hanem csak ez utóbbi állapítható meg. A bűnösségi körülmények kiegészítését indítványozta az eszközhasználattal és a garázda jellegű elkövetési móddal. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott pénzbüntetés nemét, a napi tételszámot és a napi tétel összegét erre tekintettel is arányosnak, továbbá szükségesnek találta. Rámutatott, hogy fel kell hívni a büntetéskiszabás körében a Btk.87.§

(2)bekezdés e/ pontját, mely enyhítő rendelkezés alkalmazásával kerülhetett sor a szabadságvesztés helyett pénzbüntetés bevezetésére. A helyes minősítésre figyelemmel mellőzni kell a halmazatra való utalást. A bűnjelként kezelt tégladarabok tekintetében kifejtette, hogy azok nem az elkövető tulajdonát képezik, a közbiztonságra sem veszélyesek, birtoklásuk jogszabályba nem ütközik, ezért elkobzás alá nem eshetnek, viszont megsemmisítésüknek van helye. Az átirat tartalmának megfelelően az ítélet megváltoztatását, egyebekben annak helybenhagyását indítványozta. A nyilvános ülésen megjelent I.r. vádlott védője a fellebbezést fenntartotta és annak indokolását azzal egészítette ki, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi következtetéssel állapította meg védence felelősségét a testi épség elleni bűncselekményben. Az

1. oldalon rögzíti az ítélet, hogy III.r. vádlott joghatályos magánindítványt terjesztett elő, de nem tartalmazza, hogy ez mire terjed ki, ezt mikor tette meg. A szakvélemény sem állapította meg, hogy a gázfegyver alkalmas volt-e súlyos testi sértés okozására. Hangsúlyozta védence riasztásra irányuló szándékát, mely nem terjedt ki a testi sérülés okozására. A tényállásban tévesen az szerepel, hogy védence nem a sérült személy, hanem az elkövető és III.r. vádlott a sértett. Álláspontja szerint az ellentmondásos vallomások okán csak a tényállás megállapításánál a szakvéleményből lehet kiindulni, akkor pedig az I.r. vádlott sérülésének a téglával megdobással való keletkezését is rögzíteni kell, hiszen erre figyelemmel tette át az ügyet vádtól eltérő minősítés és hatáskör hiánya okán a Soproni Városi Bíróság a törvényszékre. Kérelmét akként módosította, hogy az ítélőtábla elsődlegesen jogos védelmi helyzet miatt, másodlagosan bizonyítottság hiánya okán mentse fel védencét a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól, harmadlagosan osztotta az ügyész álláspontját, miszerint a garázdaság nem bűntett, hanem vétség, mely a testi sértés bűntette mellett nem állapítható meg, ezért jóval enyhébb joghátrány; próbára bocsátás az arányos. A bűnösségi körülmények is ezt indokolják, hiszen jelentős az időmúlás. Az ügyész indítványát annyiban módosította, hogy a tényállás kiegészítendő azzal a megállapítással, hogy mennyire kerülték el az I.r. vádlott által dobált tégladarabok III.r. vádlottat. Az időbeli hatály tekintetében nem tartotta enyhébbnek a
2. évi C. törvény alkalmazását, mert a pénzbüntetés napi tételének alsó határa - az elkövetéskor hatályban volt szabály szerint 100 forintról - 1000 forintra emelkedett. Utalt rá, hogy a III.r. vádlott jogos védelmi helyzetére figyelemmel nincs csoportos garázdaság. A szakvélemény alapján garázdaság felfegyverkezve való elkövetése sem áll fenn. A szabadságvesztés helyett kiszabott pénzbüntetés méltányos, mert az enyhítő szakasz alkalmazása okán a napi tételszám felső határához - az 540 napi tételhez - képest 270 nap körüli mérték lett volna a gyakorlatnak megfelelő. A védő érveire reagálva kifejtette, hogy a törvényszék III.r. vádlott és III.r. vádlott felesége vallomását is figyelembe vette,
3. tanú tekintetében pedig senki nem hivatkozott elfogultságra. A lövés módjára, irányára, a 13 cm távolságból való leadására figyelemmel a riasztási szándék cáfolható. Az ítélet tartalmazza annak érveit, hogy miért nem fogadhatók el vádlottiék vallomásai. E nyilatkozatok szerint ugyanis III.r. vádlott nem is szenvedhetett volna sérülést. A III.r. vádlott sérüléseit leíró dokumentumokban szerepel, hogy a III.r. vádlott homlokán sérült, illetve a védekezésre emelt alkarján. Saját cselekvőségükre egyáltalán nem nyilatkoztak az I-II.r. vádlottak, illetve családtagjaik, arra sem, milyen eszközök voltak náluk, illetve hogyan kerültek a helyszíni szemle adatai szerint a téglarabok III.r. vádlott udvarába. A védelem - az ügyészi álláspont szerint - kizárólag a mérlegelést támadja. Átiratában foglaltaknak megfelelően indítványait fenntartotta. I.r. vádlott az utolsó szó jogán megismételte védekezésében hangoztatott érveit. A garázdaság tekintetében megbánását és sajnálatát fejezte ki, hogy nem tanúsított higgadtabb magatartást, hanem felült a provokációnak. Előadta, hogy családja és maga számára nagyon sértő és elfogadhatatlan az ítéletben a szavahihetőségüknek hiányára tett bírói megállapítás. A helyszínelés egyoldalúságára utalt és kifogásolta, hogy az ő sérüléseinek keletkezése, azok következménye kimaradt az ítéleti tényállásból. Mélyvénás trombózisát azóta is kezeltetni kell. Személyi körülményeire nézve előadta, hogy 2013 júniusától decemberéig munkanélküli volt, Jelenleg egy s.-i általános iskolában félállású napközis tanár, fizetése havi nettó 97.000 forint. ***** Az ítélőtábla a bejelentett védelmi fellebbezésekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§

(1)bekezdése és 349.§

(1)bekezdése alapján felülbírálta, a vádlott és védője felmentésre és enyhítésre irányuló fellebbezését alaptalannak, míg az ügyészi indítványban foglaltakat alaposnak találta. Megállapította, hogy a törvényszék - az ügyészi és védelmi állásponttal ellentétben - vétett ugyan abszolút eljárási szabálysértést, de ez csak II.r. vádlottat érintette, akire az ítélet első fokon jogerőre emelkedett. A törvényszék ugyanis a Be.242.§

(1)bekezdés a/ pontja alapján a kötelező védelemre tekintettel elmulasztott védőt kirendelni a II.r. vádlott képviseletére. A bizonyítékok köréből azonban kizárva a II.r. vádlott - eljárási szabálysértéssel rögzített, ily módon törvényes bizonyítékként fel nem használható - vallomását, megállapítható, hogy e nyilatkozat nem képezte a tényállás alapját, annak megalapozottságát sem érintette, a hiánya nem bontotta meg a bizonyítási rendszert, így nem hatott ki a fellebbezéssel érintett I.r. vádlott vonatkozásában az érdemi felülbírálhatóságra. Olyan perrendtartási hiba I.r. vádlott tekintetében nem történt, amely az ítélet hatályon kívül helyezésére adna okot. A rendelkezésre álló bizonyítékokat az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során teljes körűen bevonta a mérlegelési körbe. A személyi bizonyítékok két csoportra oszthatók. A vádlott családja tagjainak vallomásai képezik az egyik oldalt, a másik a sértetti-házaspár, illetve a szomszédok,

1. tanú és felesége, továbbá a zajokat észlelő, majd a cselekményt követően III.r. vádlotték kertjében lévő tégladarabokat látó
2. tanú, továbbá a veszekedés hangjaitól megijedő
3. tanú vallomásai. A törvényszék kifejtette, hogy I.r. vádlott, II.r. vádlott, II.r. vádlott felesége, és I.r. vádlottné vallomásait azért nem tudja elfogadni, mert ellentétesek az okirati bizonyítékokkal, valamint III.r. vádlott és felesége vallomásaival, illetve a tanúk nyilatkozataival. Az a körülmény, hogy valamennyien egy utcában laknak, önmagában nem alapozza meg a családokon kívülálló tanúk elfogultságát. A cselekmény előzményét képező konfliktus alapjára nemcsak a tanúk nyilatkoztak egybehangzóan, hanem rendelkezésre álltak a vádlotték által kezdeményezett birtokvédelmi eljárás iratai is. Az eszközként használt tégladarabok feltalálási helyét, a pisztolyt, a vasdarabot a helyszínelő rendőrök jegyzőkönyvükben rögzítették, de az I.r. vádlott által hivatkozott, III.r. vádlott kezében látott, fenyegetésre használt botot nem lelték fel. Az I.r. vádlott- állítása szerint - a bottal való támadás hatására vette magához az utcára való kimenetel előtt gázpisztolyát. Meghallgatták a rendőrök a helyszínen lévő mindkét felet, de a nyilatkozatokban senki nem tett említést botról. A fegyver tekintetében értékelte a bíróság a szakvéleményt, III.r. vádlott homlokán, illetve alkarjain keletkezett, védekezésre utaló sérüléseire pedig az orvos-szakértő aggálytalan véleménye, nyilatkozata tartalmazott objektív adatokat. Törvényszék bizonyítékértékelő tevékenysége megfelel a jogszabályi előírásoknak, mérlegelése okszerű, logikus volt. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget téve, helyes tényállást állapított meg, amely csak kis részben megalapozatlan. Ennek oka az, hogy a tényállás személyi része hiányos, mivel az I. vádlott személyi körülményei részben változtak, valamint a történeti tényállás is helyesbítésre szorul a főügyészi átirat iránya szerint (Be.
4. §

(2)bekezdés a/ pont). I.r. vádlott

1. december óta félállásban napközis tanárként S.-ban dolgozik, havi nettó jövedelme 97.000 forint (Bf.15/2013/
2. jkv.). Az ítélet
3. oldal utolsó bekezdését akként módosítja, hogy a gáz-riasztópisztollyal kétszeres csőtorkolat távolságból; 13 cm-ről leadott lövés nem volt alkalmas maradandó fogyatékosság okozására, mivel ténylegesen III.r. vádlott mellkasára irányultak. Az
4. oldal első bekezdésében I.r. vádlott elkövetéskor fennállt szándékára vonatkozó megállapítás a cselekmény minősítésére vonatkozó jogi okfejtés körébe tartozik az ítélet
5. oldal negyedik bekezdéséből viszont mellőzendő a maradandó fogyatékosság bekövetkezési lehetőségére utalás a lövéssel összefüggésben. Az I.r. vádlott által elszenvedett sérülések megállapítását a védelem hiányolta a tényállásból, mely felvetés kapcsán a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a törvényszék a Be.2.§

(3)bekezdése alapján csak abban a körben állapíthatott meg tényeket, amelyet az ügyész a vád tárgyává tett és csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthetett, aki ellen vádat emeltek, illetve csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz. A Soproni Városi Bíróság helyesen járt el, amikor - az akkori vádirat szerint - III.r. vádlottnak I.r. vádlott megdobásával okozott sérülés után beállt állapotra vonatkozó orvos-szakértői vélemény alapján megállapította a vádtól eltérő minősítés lehetőségét, illetve a súlyosabban minősülő testi épség elleni cselekmény esetén hatáskörének hiányát és az ügyet áttette a hatáskörrel bíró törvényszékre. A bizonyítási eljárás eredménye alapján azonban az ügyész nem terjesztette ki a vádat, sőt, annak tényállását végindítványában akként módosította, hogy a III.r. vádlott által I.r. vádlott felé visszadobott tégladarab nem érte el I.r. vádlottat. A másodfokú bíróság sem sértheti a vádmonopólium fent idézett alapelvét. A pontosított tényállás megalapozott és irányadó volt a Be.352.§

(2)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban. A megalapozott tényállás azonos bizonyítékrendszer alapján történő felülmérlegelésére nincs törvényes lehetőség. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett az I.r. vádlott súlyos testi sértés bűntettének kísérlete tekintetében bűnösségére, helyes e bűncselekmény megnevezése is, illetőleg ahhoz fűzött jogi indokolás. I.r. vádlott maga is elismerte, hogy garázda módon cselekedve téglát dobott III.r. vádlott felé, azt sem vitatta, hogy az utcán, más személyek megbotránkozására alkalmas módon kiabált, szitkozódott, a III.r. vádlottra a gázpisztollyal rálőtt. A Legfelsőbb Bíróság

1. Irányelv, illetőleg a helyébe lépő 3/
2. BJE szempontjai alapján a testi épség ellen bűncselekmény tárgyi oldalának elemei; az eszközként használt tégladarabok, a gáz-riasztópisztoly, a használat módja, a lövés távolsága, III.r. vádlott sérüléseinek helye, jellege mind abba az irányba mutatnak, hogy I.r. vádlott szándéka a testi sérülés okozására kiterjedt, és tudata átfogta a 8 napon túl gyógyuló sérülés bekövetkezésének lehetőségét is, melybe belenyugodott. Tévedett azonban a törvényszék, amikor az I.r. vádlott terhére a testi sértés bűntettének kísérlete mellett halmazatban megállapította a társtettesként, csoportosan elkövetett garázdaság bűntettét. Jogos védelmi helyzetben - a személy ellen intézett támadás elhárítása érdekében - kifejtett erőszakos magatartás nélkülözi a kihívó közösségellenességet, ezért garázdaságot nem valósít meg. III.r. vádlott felmentése folytán tehát nincsen csoportos elkövetés, mivel e minősítő körülménynek törvényi feltétele - az alkalmazott Btk.137.§
3. pontja értelmében legalább három fő bűncselekményben való részvétele. A másodfokú bíróság egyetértett a fellebbviteli főügyészség álláspontjával, mely szerint az I.r. vádlott által elkövetett súlyos testi sértés kísérlete mellett csak a garázdaság alapesete valósult meg, amely vétség viszont csak 2 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, tehát a testi sértés bűntettével látszólagos alaki halmazatban áll - abba beleolvad -, mely alapján csak a súlyosabban minősülő, 3 éves büntetési tételű bűncselekmény megállapítására kerülhet sor. Ugyanakkor a testi épség elleni bűncselekményt I.r. vádlott a garázdaságért és könnyű testi sértésért jogerősen marasztalt édesapjával, II.r. vádlottal közös akarat elhatározás alapján, szándékegységben valósította meg, vagyis társtettesként. A fentiek alapján az ítélőtábla I.r. vádlottnak a tényállásban körülírt cselekményeit egységesen 1 rb, a Btk.170.§

(1)bekezdésbe ütköző és a

(2)bekezdés szerint a Btk.20.§

(2)bekezdése alapján társtettesként elkövetettnek minősülő súlyos testi sértés bűntette a Btk.16.§-a szerinti kísérleteként értékelte. A megváltozott minősítés folytán I.r. vádlott tekintetében új büntetést kellett kiszabni. Az ítélőtábla a Btk.2.§-ában írtaknak megfelelően megvizsgálta, hogy az elkövetésekor, vagy a jelenleg hatályos törvény szerint bírálandó-e el a vádlottak cselekménye. A Fellebbviteli Főügyészség álláspontjával egyetértve az ítélőtábla megállapította, hogy a 2012. évi C. törvény rendelkezései - a középmértékes szabály bevezetése és a pénzbüntetés egy napi tétele alsó határának jelentős megemelése folytán - nem tesznek enyhébb elbírálást lehetővé I.r. vádlott vonatkozásában, így a Btk. 2.§-ra tekintettel az elkövetésekor hatályos anyagi jogi szabályok alkalmazásától nem lehet eltérni. Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási tényezőket feltárta, a súlyuknak megfelelően értékelte. További enyhítő körülmény a tartós betegsége, és immár jelentős időmúlás, mely a bűncselekmény elévülési idejét meghaladja. A felmentés és megváltozott helyes minősítés folytán a III.r. vádlott közreható magatartása enyhítő, a garázda jellegű elkövetési mód pedig már súlyosító körülmény, csakúgy, mint a bűncselekmény elkövetéséhez használt gázriasztófegyver különösen veszélyes volta. A helyesbített bűnösségi körülményekre, és a vádlott jelen ügyben elbírált cselekmény köznyugalmat is sértő jellegére tekintettel az első fokon a Btk. 51.§

(1)és

(2)bekezdése alapján - a Btk. 87.§

(2)bekezdés e/ pontjában írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával kiszabott joghátrány nemében, mértékében is helytálló, arányos, szükséges és egyben elégséges a büntetési célok eléréséhez, annak további enyhítésére nem látott lehetőséget a másodfokú bíróság. A Győri Törvényszék Gazdasági Hivatala által Bj.I.524/2010. szám alatt bevételezett 1., 2. és 3. tétel alatt nyilvántartott tégladarabok jogi sorsáról az elsőfokú bíróság tévesen rendelkezett, amikor azokat a Btk.77.§

(1)bekezdés a/ pont alapján - mint az elkövetés eszközeit - elkobozta. E törvényhely

(3)bekezdése értelmében nem lehet elkobozni azt a dolgot, ami nem az elkövető tulajdona. A tégladarabokat a tényállás szerint az utcán vette fel I.r. vádlott, vagyis azok nem az ő tulajdonában voltak. A bűnjelek - az ügyész álláspontot osztva - valóban nem veszélyeztetik a közbiztonságot, birtoklásuk nem ütközik jogszabályba, így más ok sem merül fel, ami az elkobzást megalapozná. Ezért másodfokú bíróság a Be.155.§

(1)bekezdése szerint eljárva lefoglalásukat megszüntette és a

(8)bekezdés alapján megsemmisítésüket rendelte el, mivel értéket nem képviselnek, illetve azokra senki nem tartott igényt. Az ítélőtábla rögzítette továbbá, hogy I.r. vádlott személyazonosító okmányának száma: ..., megváltozott tartózkodási helye: ...szám. Az ítélet egyéb rendelkezései helyesek. A kifejtettek szerint az ítélőtábla a Győri Törvényszék 2012. november 21. napján kihirdetett B.324/2010/12. számú ítéletét I.r. vádlott vonatkozásában a Be.372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtaknak megfelelően megváltoztatta, egyekben a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Győr,

1. január
2. napján Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke Záradék: . Vajda Edit sk. . Csák Csilla sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Ez az ítélet és ezáltal a Győri Törvényszék
3. november
4. napján kihirdetett B.324/2010/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része I.r. vádlott vonatkozásában
6. január
7. jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. január
9. napján . Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: