Bf.283/2011/19 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(6)bekezdés I. pont) állapította meg, ezért a vádlottat - mint erőszakos többszörös visszaesőt - 4 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, valamint a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelek egy részéről, illetve a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélte ellen az ügyész a tárgyaláson a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.630/2010/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést - kiegészítésekkel - fenntartotta, míg a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat túlnyomó részt betartotta, tévedett azonban, amikor a tárgyaláson meg nem jelent tanú vallomását felolvasta. A Pest Megyei Bíróság a tanú idézhető címének felkutatása érdekében lakhelykutatást nem végzett, ennek hiányában a tanúvallomást sem olvashatta volna fel a tárgyaláson. A fentiekre figyelemmel a tanú vallomását a bizonyítékok közül ki kell rekeszteni, tekintettel azonban arra, hogy a tanú vallomásának a történeti tényállás megállapítása szempontjából nincs jelentősége a bizonyíték kirekesztése a tényállás megalapozottságát nem érinti. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság lényegében megalapozott tényállást állapított meg, az csupán az előéleti adatokkal pontosítandó. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményét is törvényesen minősítette. Tévedett azonban, amikor az eredményben csak a vádlott gondatlanságát látta megállapíthatónak. Az eredmény elmaradásában való könnyelmű vádlotti bizakodásnak semmiféle alapja nem volt. Ebből következően az eredmény tekintetében a vádlottat nem gondatlanság, hanem eshetőleges szándék terheli. E vonatkozásban az ítéleti indokolás helyesbítendő. Az ügyészi érvelés szerint további súlyosító körülmény az erőszakos jellegű bűncselekmények elszaporodottsága. A vádlott előéletére figyelemmel a büntetési célok elérése érdekében vele szemben lényegesen hosszabb tartamú fegyházbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabását látta indokoltnak az ügyészség. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy a vádlott fegyházbüntetésének és közügyektől eltiltásának tartamát emelje fel. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészég
2. december hó
3. napján kelt átiratában továbbá indítványozta, hogy a pótlólag felterjesztett bűnjeljegyzékben szereplő bűnjelek lefoglalását a másodfokú bíróság szüntesse meg és e tárgyakat a sértettnek adja ki. Az ügyész a nyilvános ülésen az átiratokban foglaltakat annak pontosítása mellett, fenntartotta. Kifejtette, hogy a főügyészi átiratba tévesen került, hogy a vádlottal szemben kiszabható büntetési tételkeret 2-től 16 évig terjedő szabadságvesztés. Ehelyett az elkövetéskor hatályos Btk-ra figyelemmel a vádlottal szemben, jelen ügyben 3-tól 12 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. A védő a nyilvános ülésen előadta, hogy nem osztja az ügyészség álláspontját. Vélekedése szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás felülbírálatra alkalmas és helyes az életveszély tekintetében a gondatlan bűnösség megállapítása is. Előadása szerint a vádlott sokáig volt börtönben, ahol máshoz szokott, a sértett megnyilvánulása sem volt szerencsés. A vádlott tevőlegesen vett részt a hátrányos következmények elhárításában. Mindezekre figyelemmel enyhébb büntetés kiszabására tett indítványt. A vádlott úgy nyilatkozott, hogy ha a sértett életveszélyes sérülést szenvedett, akkor nem érti, hogy hogy tudott ekkora távolságot saját lábán megtenni. Az utolsó szó jogán nem kívánt felszólalni. A vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés alapos, míg a védelmi fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi és a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Pest Megyei Bíróság ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat túlnyomó részt megtartotta. Ugyanakkor eljárási szabályt sértett, amikor a tanú vallomását a tárgyalás anyagává tette. A Pest Megyei Bíróság a tanút mindkét címéről idézte a
4. május hó
5. napján megtartott tárgyalásra. A tanú tápiószentmártoni címére kiadott idézése szabályszerű volt, míg a másik idézése „ismeretlen" postai jelzéssel érkezett vissza. Ezt követően az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a tanú szabályszerű idézés ellenére a tárgyaláson nem jelent meg (
6. tárgyalási jegyzőkönyv
7. oldal, 22-es bírósági irathoz csatolt 2 db vétív). A tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint ezt követően a tanács elnöke kérdésére az ügyész indítványt tett a tanú nyomozati vallomásának felolvasására. Az elsőfokú bíróság a tanú nyomozati vallomását, bírósági kihallgatása mellőzésével a tárgyalás anyagává tette (25-ös alszámú tárgyalási jegyzőkönyv
8. oldal). A Büntetőeljárási Törvény csak a törvényben tételesen felsorolt esetekben teszi lehetővé az eljáró bíróságnak, hogy a tanú nyomozás során tett vallomását a tárgyaláson történő kihallgatása nélkül - a közvetlenség elvét nem sértve - felolvassa. Az elsőfokú bíróság tárgyalási jegyzőkönyve, és az indokolt ítélete sem utal arra, hogy mely jogszabályhely alapján látta az elsőfokú bíróság törvényes lehetőségét annak, hogy a tanú nyomozati vallomását a tárgyaláson történő kihallgatása nélkül, a bizonyítás anyagává tegye. Ugyanakkor a Be. rendelkezéseiből adódóan két esetben lett volna erre törvényes lehetősége a Pest Megyei Bíróságnak. A Be.296.§

(1)bekezdés a./ pontja alapján a tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett vallomása akkor tehető a tárgyalás anyagává, ha a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára tekintettel aránytalan nehézséggel járna, vagy az tartós külföldi tartózkodása miatt nem lehetséges. Helyesen utalt a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség arra a körülményre, hogy a fenti körben az elsőfokú bíróság semmifajta lakcímkutatást nem végzett, így nem állapíthatta meg azt az okot, amely megalapozta volna a tanúvallomás fenti jogszabályhelyre történő hivatkozással való felolvasását. A 2011. március hó 1. napjától hatályos Be.217.§

(3)bekezdés h./ pontjának kiterjesztő - értelmezése alapján a vádirat benyújtását követően, ügyészi indítványra felolvasható annak a tanúnak a nyomozati vallomása, akinek a vallomása szükséges a bizonyításhoz, de a személyes megjelenése a tárgyaláson nem indokolt. Az iratokból az is megállapítható, hogy a fenti törvényhely szerinti indítványt az ügyész nem tette meg. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság azzal, hogy a tanút a tárgyalásra idézte, nyilvánvalóvá tette, hogy a tanú tárgyaláson történő kihallgatása a bíróság álláspontja szerint szükséges. Összességében megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett a tanú nyomozati vallomásának felolvasásával, mivel jelen ügyben az ezt lehetővé tevő Be.217.§

(3)bekezdés h./ pontja, vagy a Be.296.§

(1)bekezdés a./ pontja szerinti törvényi feltételek nem álltak fenn. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a bizonyítékok köréből a tanú nyomozás során tett vallomását kirekesztette. A Pest Megyei Bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A rendelkezésre álló bizonyítékokra figyelemmel a tanú vallomásának kirekesztése az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlanságát sem eredményezte (Be.351.§

(2)bekezdés a./ pont). A Pest Megyei Bíróság helyesen alapította az ítéleti tényállást a vádlott bűnösségére is kiterjedő, beismerő vallomásaira, továbbá a sértetti nyilatkozatokra, a sértett tanú vallomását mindenben megerősítő orvosszakértői véleményekre. A fenti bizonyítékok hitelt érdemlőségét tovább erősítették azon tanú vallomások, amelyek az események tekintetében közvetett bizonyítékokkal szolgáltak. A vádlott által a nyilvános ülésen előadottakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakra kíván rámutatni. A Pest Megyei Bíróság dr. Eperjessy István igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson történő meghallgatása során feltette azt a kérdést, hogy a sértett képes lehetett-e a sérülés elszenvedését követően bármilyen mozgásra, így arra, hogy több száz métert megtegyen. A szakértő egyértelmű válasza szerint a sértett képes lehetett 500-1000 métert is gyalog megtenni a sérülés elszenvedését követően. Erre figyelemmel alaptalan a vádlott azon - a nyilvános ülésen előterjesztett - védekezése, amely szerint érthetetlen számára, hogy ilyen sérülésekkel a sértett hogyan tudott ilyen távolságot megtenni. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helyes mérlegeléssel megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, az az alábbi kiegészítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.352.§

(1)bekezdés a./ pontja szerint, az iratok tartalma alapján az alábbiakkal egészíti ki: - - az erőszakos többszörös visszaesői minőségén is túlmenően büntetett előéletű vádlottat első ízben a Pest Megyei Bíróság

1. május hó
2. napján kelt 8.Fk.1061/1990/
3. számú, illetve a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság
4. november hó
5. napján kelt Bf.II.1073/1991/
6. számú határozatával az
7. december hó
8. napján elkövetett halált okozó testi sértés bűntette miatt 1 év 4 hónap fiatalkorúak fogházbüntetésére és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés közkegyelem miatt 1/8 részével csökkent. A vádlott büntetéséből kitöltve
9. november hó
10. napján szabadult. a Nagykátai Városi Bíróság 3.B.414/2000/
11. számú ítélet alapjául szolgáló bűncselekmények elkövetési ideje
12. november hó
13. napja. a Nagykátai Városi Bíróság 3.B.21/2002/
14. számú ítélete alapjául szolgáló bűncselekmények elkövetési ideje:
15. augusztus hó 10-
16. A fenti kiegészítésekkel teljes körűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban eredményesen nem támadható (Be.351.§

(1)bekezdése, Be.352.§

(3)bekezdése). Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is törvényes. A másodfokú bíróság, az elsőfokú bírósággal egyezően a cselekmény elkövetésekor hatályos büntető törvény szerint bírálta el a bűncselekményt (Btk.2.§ első mondata). A cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény ugyanis a vádlottra nézve szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz. Ezen, hátrányosabb büntetőjogi rendelkezések között nem csupán a Btk.83.§

(2)bekezdésében szabályozott

1. július hó
2. napjától hatályos - középmértékhez igazodó büntetés kiszabás követelménye szerepel. Az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó jogkövetkezmények szintén a vádlottra nézve kedvezőtlenül megváltoztak, ugyanis az elbíráláskor hatályos Btk.97/A.§

(1)bekezdése szerint, az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa, szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik (2-16 évig terjedő szabadságvesztés). Míg az elkövetéskor hatályos Btk.97.§

(1)bekezdésének és 97/A.§ c./ pontjának összevetéséből megállapítható, hogy az időbeli hatályra vonatkozó fő szabályt alkalmazva, a vádlottal szemben 3tól 12 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Az elbíráláskor hatályos jelentősebb törvényi fenyegetettségre figyelemmel az elbíráláskor hatályos büntető törvény alkalmazása szóba sem jöhetett. A fentiekre is figyelemmel helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az elkövetéskori Btk-t alkalmazva, a vádlott bűnösségét a Btk.170.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében állapította meg, amelyet a vádlott a Btk.137.§

1. pontja értelmében, mint erőszakos többszörös visszaeső követett el. Törvényes indokokkal mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a vádlotti cselekmény nem minősülhet élet elleni bűncselekmény, Btk.16.§-a szerinti kísérletének, hanem a testi épség elleni bűncselekmény befejezett alakzata szerinti minősítendő. Ugyanakkor tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a bekövetkezett életveszélyes eredmény vonatkozásában a vádlott terhére csupán gondatlan bűnösséget állapított meg. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott által használt elkövetési eszközre, a sérüléssel érintett testtájékra figyelemmel a vádlott nem bízhatott könnyelműen az életveszélyes eredmény elmaradásában. Az elkövetés tárgyi ismérvei mind abba az irányba mutatnak, hogy a vádlott a bűncselekmény megvalósítása során az életveszélyes eredményt előre látva, e következményekbe belenyugodva cselekedett. A bírói gyakorlat szerint a minden ténybeli alapot nélkülöző könnyelmű bizakodás a következményekbe való belenyugvással, azaz a Btk.13.§ II. fordulata szerinti eshetőleges szándékkal azonos (EBH 2004.1009.). Ezért a másodfokú bíróság a Btk.15.§-a szerinti súlyosabb eredmény tekintetében a vádlott eshetőleges szándékát állapította meg. A Pest Megyei Bíróság a büntetés kiszabása során a súlyosító és enyhítő körülményeket túlnyomó részt felsorolta, azonban a súlyosító tényezőknek nem tulajdonított megfelelő nyomatékot. A büntetés kiszabási körülmények részben pontosításra is szorulnak. A másodfokú eljárásban helyesbített tényállás személyi része szerint a vádlott az erőszakos többszörös visszaesését megalapozó cselekményein túl is személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt már büntetve volt, a
2. életévét alig töltötte be, amikor halált okozó testi sértést valósított meg, és ezért őt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. E körülmény további nyomatékos súlyosító tényezőként veendő figyelembe. Ugyanakkor nem minősül súlyosító körülménynek - bár e körülmény súlyosító nyomatéka elenyésző volna - a veszélyes eszközzel történő elkövetés. Az irányadó tényállás szerint a vádlott által használt kés pengehosszúsága a 8 centimétert nem haladta meg. A 175/
3. (X.28.) Korm. rendelet Melléklet a./ pontja szerint a közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül a 8 centimétert meghaladó szúró hosszúságú eszköz. Erre tekintettel a 8 centiméteres pengehosszúságú kés az ilyen jellegű bűncselekményeknek a szokványos elkövetési eszköze, így külön súlyosító körülményként az elkövetési eszköz veszélyes jellege nem volt figyelembe vehető. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az erőszakos többszörös visszaesői minőségét megalapozó büntetésein is túlmenően büntetett előéletű, a testi épség elleni cselekményét ittas állapotban, a korábbi elítéléséből történő szabadulását követően nem sokkal elkövető vádlottal szemben a Btk.37.§-ában meghatározott büntetési célok csupán a főbüntetés súlyosításával érhetőek el. Mindezekre tekintettel a bíróság a vádlottal szemben kiszabott fegyházbüntetést 5 évre súlyosította. Az elsőfokú ítélet járulékos rendelkezései törvényesek, azonban az elsőfokú bíróság az ítélet meghozatalkor még nem rendelkezhetett azon bűnjelek jogi sorsáról, amelyekre nézve a másodfokú eljárás során tett indítványt az ügyészség. Erre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Be.155.§

(2)bekezdése alapján a sértett tulajdonát képező bűnjelek sértettnek történő kiadása felöl rendelkezett. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében egyebekben helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a Btk.99.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélet meghozataláig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. A másodfokú bíróság a Be.381.§

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. Budapest,

1. év január hó
2. napján Dr. Lasso Gabor tanacs elnoke Ujvari Akos eloado biro Nemeth Nandor biro A Pest Megyei Bíróság 16.B.73/2010/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.283/2011/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal
5. január hó
6. napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
7. január hó
8. napján Dr. Lassó Gábor s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: Weszely-Földvárszki Tünde tisztviselő