Bf.313/2012/16 – Fővárosi Ítélőtábla

(6)bekezdése szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérletében, ezért - mint többszörös visszaesőt 5 évi és 6 hónapi fegyházra és a közügyek gyakorlásától 6 évi eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámította. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról, és a vádlottat kötelezte a felmerült 178.359 forint bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson az ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül tudomásul vette az ítéletet. A vádlott és védője a kihirdetett ítélet ellen enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.34/2012/

1. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú tanács elnöke intézkedjen a korábbi büntetések végrehajtási adatainak beszerzése iránt, mert a másodfokú ügyészség csak ezt követően tud érdemi indítványt tenni. A BF.34/2012/
2. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Indítványozta továbbá a korábbi büntetésekre vonatkozó ítéleti részt kiegészíteni a végrehajtásukra vonatkozó adatokkal, továbbá az időmúlást mellőzni az enyhítő körülmények köréből, mert álláspontja szerint még nem telt el annyi idő, amely ezt megalapozhatná. A vádlott a Fővárosi Ítélőtáblánál előterjesztette fellebbezésének indokolását, melyben felhívta a figyelmet arra, hogy az ítélet
3. oldal
4. bekezdés utolsó mondata elírást tartalmaz. Hangsúlyozta, hogy rendkívül sok a feltételezés a szakértői véleményben. Részletesen foglalkozott az elsőfokú bíróság által már értékelt bizonyítékokkal, és kifejtette azon álláspontját, hogy ellentmondásosak a megismert bizonyítékok. Rögzítette, hogy a cselekményt a bekövetkezett tényleges eredmény alapján a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző könnyű testi sértésként kellene minősíteni, és erre figyelemmel enyhébb büntetés kiszabását kérte. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében - a tényállást és a jogi minősítést nem vitatva - az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezést tartotta fenn. Indítványozta a büntetés kiszabása során nagy nyomatékkal figyelembe venni a vádlott beismerését, azt, hogy a bűncselekmény elkövetését a sértettől való félelem motiválta, figyelemmel az előzményekre is, valamint arra, hogy a sértett életkora, testi felépítése és tényleges testi ereje folytán is erőfölényben volt a vádlottal szemben. Indítványozta még figyelembe venni azt, hogy három kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, valamint a bekövetkezett időmúlást. További enyhítő körülményként hivatkozott arra, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, hogy a vádlott a sértettől bocsánatot kért, és ő el is fogadta a bocsánatkérést. Ezen túlmenően - álláspontja szerint - enyhítő körülményként kell figyelembe venni azt is, hogy a rendszeres alkoholfogyasztása miatt a vádlott személyiségzavarban szenved. Ezen körülményekre figyelemmel a kiszabott büntetés enyhítését kérte. A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában szintén a büntetés enyhítésére tett indítványt. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet, és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a Balassagyarmati Törvényszék tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállást részben mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott büntetőjogi felelősségét részben elismerte, vitatta azonban, hogy támadó szándéktól vezetve vágta volna meg a sértett arcát. Álláspontja szerint a sérülés dulakodás közben keletkezett. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlott védekezésével szemben sértett vallomása, a kihallgatott nagyszámú szemtanú vallomása, az igazságügyi elmeorvosszakértő, valamint az igazságügyi orvosszakértő véleményei alapján állapította meg. A Balassagyarmati Törvényszék ítélete

1. oldal elejétől a
2. oldal
3. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlotti védekezést fogadta el a tényállás alapjául. Helytállóan állapította meg azt, hogy mind a sértett, mind a nagyszámú tanú vallomása az elsőfokú ítéletben megállapított történeti tényállást támasztotta alá, illetve ezen bizonyítékok nem voltak ellentétesek az igazságügyi orvosszakértő szakvéleményének megállapításával sem. Megállapítható azonban, hogy a vádlott a másodfokú bírósághoz intézett beadványában helytállóan hivatkozott az elsőfokú ítélet tényállásában található elírásra. Ezért a másodfokú bíróság a Be.
4. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján a történeti tényállás

1. oldal
2. bekezdés utolsó mondatának első részét annyiban helyesbíti, hogy: „sértett megpróbálta a kést a vádlott kezéből kiütni,". Ezen túlmenően a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban beszerzett iratok alapján a vádlott bűnügyi előéletére vonatkozó megállapításokat is kiegészíti, így az 1./ pont alatti elítéltetéssel kapcsolatban azzal, hogy: „A vádlott
3. július 26-án feltételes kedvezménnyel szabadult. A feltételes szabadság kedvezményét a Balassagyarmati Városi Bíróság a
4. július 30-án kelt 12.B.525/2008/
5. számú határozatával megszüntette. A hátralévő részt
6. november 30-tól
7. május 14-ig töltötte." A 4./ pont alatti elítéltetésre vonatkozó megállapítást annyiban egészíti ki, hogy: „A vádlott a fenti büntetéséből
8. november 29-én kitöltve szabadult." Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás már mindenben mentes a Be.
9. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla felülbírálata alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Balassagyarmati Törvényszék, amikor vádlottat a Btk. 170. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(6)bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek. A Fővárosi Ítélőtábla osztotta a Balassagyarmati Törvényszéknek az elsőfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdésétől a
3. oldal
4. bekezdéséig kifejtett jogi álláspontját. Ebben az elsőfokú tanács az igazságügyi orvosszakértő megállapításai, és a Legfelsőbb Bíróság
5. számú irányelve alapján helyesen rögzítette, hogy a vádlott egy legalább 20 cm élhosszúságú késsel, egy hirtelen csapó, vágó, felülről lefelé irányuló mozdulattal ejtett sérülést a sértetten, és - a vádlotti kijelentésektől függetlenül - helyesen zárta ki az emberélet kioltására irányuló szándékot. Ugyanakkor a támadott területnek a nyakhoz való közelsége, a nyaki értörzsek potenciális veszélyeztetettsége miatt helytállóan állapította meg, hogy a vádlott eshetőleges szándékkal cselekedett. Látnia kellett, hogy magatartása életveszélyes sérülést is eredményezhet, ennek lehetőségébe azonban belenyugodott. Ugyanakkor csak a szerencsén múlt, hogy a késsel nem a sértett nyakát, hanem az arcát vágta meg, tehát az eredmény rajta kívülálló ok hatása folytán nem következett be. Az elkövetés körülményeinek értékelése, és az abból levont következtetés megfelel a jelenleg hatályos 3/
6. számú BJE. határozatban foglaltaknak. A fellebbviteli bíróság a másodfokú felülbírálat során a Btk.
7. § főszabályában foglaltakra figyelemmel az elkövetéskori büntető törvényt alkalmazta, figyelemmel arra, hogy az egyértelműen kedvezőbb a vádlottra nézve, hiszen a másodfokú elbírálás idején hatályos
8. évi C. törvény kizárja a többszörös visszaeső esetében a feltételes szabadság kedvezményét. A vádlottnak és védőjének az enyhítésre irányuló fellebbezése alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetéskiszabási körülményeket. A másodfokú bíróság azonban szükségesnek láttak a vádlott esetében értékelni azt a körülményt is, hogy a cselekménye viszonylag távolabbi kísérletnek tekinthető. Ezen körülményre, valamint a bekövetkezett további időmúlásra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 4 évi és 6 hónapi fegyházbüntetésre enyhítette. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát, és nem tévedett, amikor a többszörösen büntetett előéletű, többszörös visszaeső vádlottat a közügyek gyakorlásától is eltiltotta, mivel annak gyakorlására méltatlanná vált. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a szabadságvesztés büntetés az elsőfokú bíróság által megállapított mellékbüntetéssel együtt szolgálja megfelelően a Btk.
9. §-ában írt büntetési célokat. A Balassagyarmati Törvényszék ítéletének egyéb, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására, a lefoglalt bűnjelekre, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla -helyes indokai alapján - helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélet kihirdetéséig előzetes letartóztatásban töltött időt a Btk.
10. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a szabadságvesztés tartamába beszámította. A másodfokú bíróság a vádlottat a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a másodfokú eljárás során kirendelt védő díjaként felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. december
2. napján . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke Dr. Mészáros László s.k. s.k. előadó bíró Dr. Török Zsolt bíró A Balassagyarmati Törvényszék ítélete a rendelkező részében írt változtatással jogerős és végrehajtható. ,
3. december
4. napján . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke