Bf.373/2013/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő emberölés bűntette; · II.rendű vádlottáltal elkövetett bűncselekmény minősítése helyesen a Btk.282.§

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjába ütköző és a

(3)bekezdés b) pont I. fordulata szerint minősülő bűnpártolás bűntette. A II.r. vádlott büntetését 2 (kettő) év börtönre enyhíti; · a vádlottak a kiszabott szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra; · I.rendű vádlottat terhelő bűnügyi költség összege 5.856.465 (ötmilliónyolcszázötvenhatezer-négyszázhatvanöt) forint. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi I.rendű vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 8.000 (nyolcezer) forint bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Kaposvári Törvényszék B.146/2013/31. számú ítéletében I.rendű vádlottat emberölés bűntette miatt 15 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. II.rendű vádlottat bűnpártolás bűntette miatt 3 év 6 hó börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A törvényszék rendelkezett a bűnjelek kiadásáról és megsemmisítéséről, valamint a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére fellebbezett, az I.r. vádlott esetében a büntetés súlyosítása, míg a II.r. vádlott vonatkozásában eltérő minősítés megállapítása és a büntetés súlyosítása végett. I.rendű vádlottés védője eltérő minősítés és enyhítés, II.rendű vádlottés védője enyhítés végett fellebbeztek. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést az I.r. vádlott vonatkozásában fenntartotta, míg a II.r. vádlott esetében visszavonta. A nyilvános ülésen képviselője útján a tényállás iratok tartalma alapján történő kiegészítése és a bűnösségi körülmények pontosítása mellett az I.r. vádlott vonatkozásában az ítélet megváltoztatását, a kiszabott büntetés súlyosítását, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés módosítását, míg a II.r. vádlott vonatkozásában az ítélet helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése alapján a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az ítélet a Be.351.§

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjában írt okból megalapozatlan. A megalapozatlanság azonban az iratok tartalma alapján a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára - az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette: II.rendű vádlott- az elsőfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdésében írt megállapítástól eltérően - büntetlen előéletű, a bűnügyi nyilvántartás adatai szerint a bűncselekmény elkövetése időpontjában rablás és könnyű testi sértés vétsége miatt volt ellene büntetőeljárás folyamatban (Kaposvári Törvényszék B.146/2013/29/I. számú irat a bűnügyi nyilvántartás adatairól). Az elsőfokú ítélet
3. oldal
4. bekezdését akként pontosítja, hogy a vádlottakkal szemben a Budapesti X. és XI. Kerületi Ügyészség a
5. december 18-án és
6. január
7. napján folytatólagosan elkövetett rablás bűntette miatt emelt vádat (Kaposvári Törvényszék B.146/2013/29-III. sz. irat). Az elsőfokú ítélet
8. oldal
9. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a sértett
10. augusztus
11. napján született (nyomozati iratok
12. oldal). Az elsőfokú ítélet
13. oldal
14. bekezdését azzal egészíti ki, hogy az elszenvedett bántalmazás következtében a magára hagyott sértett a bántalmazást követően legkésőbb másfél óra elteltével a lakásában elhunyt (szakértő1, szakértő2 igazságügyi orvosszakértők véleménye
15. sz. tárgyalási jegyzőkönyv
16. oldal). Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, az a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, feltárta a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat, azokat a logika szabályaival összhangban értékelte. Az ítélet indokolásában meggyőzően számot adott ténymegállapításairól, valamint arról, hogy a vádlottak védekezését mennyiben és miért vetette el. Az elsőfokú ítélet indokolásának a

1. oldal
2. bekezdése helyesbítésre szorul: az igazságügyi genetikus szakértő nem az I.r. vádlottól, hanem a sértettől származó körömnyesedék vizsgálatának elvégzését követően tett megállapítást a DNS-minta I.r. vádlottól származását illetően. Az ítélőtábla a bizonyítékok értékelése kapcsán az alábbiak kiemelését tartja szükségesnek: I.rendű vádlottaz eljárás során tagadta a sértett tényállásban írt, érdes, tompa felszínű tárggyal történő bántalmazását, illetve többszöri megrúgását. Az elsőfokú bíróság a helyszíni szemlén rögzített adatok, az I.r. vádlott vallomása, a cselekmény elkövetése utáni magatartására kihallgatott tanúk, így különösen tanú1 és tanú2 vallomásai alapján tényként állapította meg, hogy az I.r. vádlott
3. december
4. napjára virradó éjjel a sértett lakásában járt, a sértett értékeit magához vette, majd a lakás ajtaját kívülről kulccsal bezárta, a külső ajtót pedig egy madzaggal bekötözte és lekapcsolta a villanyórát. Az is kétségkívül megállapítható volt, hogy a rendőrség kiérkezéséig a sértett lakásába más személy behatolni nem tudott. Mindezen tényekből pedig kétséget kizáró módon az a következtetés vonható le, hogy az I.r. vádlott bántalmazása következtében szenvedte el a sértett mindazokat a sérüléseket, melyeket az igazságügyi orvosszakértők a szakvéleményben rögzítettek. A szakértői vélemény alapján aggálytalanul megállapítható volt, hogy a sértett halála az I.r. vádlottól elszenvedett bántalmazással okozati összefüggésben, heveny légzési-keringési elégtelenség következtében állt be, melyhez az orrcsonttörésből származó vér légutakba kerülése is - valószínűsíthetően eszméletlen állapotban történt belehelése - vezetett. Az elkövetés eszközét ugyan a nyomozás során a sértett arcán talált anyagmaradvány vizsgálatának hiányában nem lehetett azonosítani, azonban az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg tényként azt, hogy az I.r. vádlott a sértett sérüléseinek nagy részét egy érdes, tompa tárggyal történő bántalmazás során okozta. A helyszíni szemle adatai, így a fényképfelvételek is egyértelműen rögzítik, hogy a sértett lakását feldúlták, az elkövető értékek után kutatott. A sértettől elvitt ruhaszárító állványt pedig a nyomozó hatóság az I.r. vádlottól lefoglalta. A bizonyítékok egybevetése alapján az elsőfokú bíróság megalapozott következtetést vont arra a tényre, hogy az I.r. vádlott a sértettet a tényállásban írt módon bántalmazta, értéktárgyait elvitte, a halál beállta e magatartás következménye. A törvényszék II.rendű vádlottölési cselekményben betöltött szerepét, a vádirati tényeknek megfelelő cselekvőségét nem találta bizonyítottnak, ugyanakkor a tényállásban rögzítette azt, hogy a bűncselekmény elkövetése után a közös lakásba visszatérő I.r. vádlottal együttesen égették el az I.r. vádlott ruházatát, a sértettől eltulajdonított ruhákat, cipőket, ezt követően pedig a II.r. vádlott a sértett aranygyűrűjének elrejtésében, illetve értékesítésének megkísérlése során is közreműködött. A sértett ruhái és értéktárgyai megsemmisítése, elrejtése, illetve értékesítése vonatkozásában a vádlottak az eljárás során eltérő vallomást tettek. Az I.r. vádlott a
5. január
6. napján benyújtott írásbeli vallomásában (nyomozati iratok
7. oldal) részletesen előadta, hogy a II.r. vádlott bedobálta mindazon tárgyakat - az aranygyűrű és a ruhaszárító kivételével - a kályhába, amelyeket a sértettől elvitt, elégette a II.r. vádlott tulajdonát képező, de általa használt ruhát és papucsot is. Vallomásában előadta, hogy a II.r. vádlott az aranygyűrűt az udvarban elásta, majd azt
8. december 31-én ........... központjában, a zálogházban megpróbálták együtt értékesíteni. II.rendű vádlotta
9. január
10. napján tartott szembesítés során tagadta azt, hogy a kályhába bármit bedobott volna, az I.r. vádlott ekkor jelen lévő édesapja pedig megtagadta a vallomástételt. Tekintettel arra, hogy a kérdéses ruhanemű és cipők, valamint a csizma az eljárás során nem kerültek elő, e tárgyak sorsát illetően csak a vádlottak vallomása állt rendelkezésre. II.rendű vádlotta nyomozás során a későbbiekben - korábbi vallomásával ellentétben - úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik pontosan arra, hogy az éjszaka folyamán az apósa vagy ő mondta-e az I.r. vádlottnak, hogy dobja be a törölközőket, ágyneműket, ruhaneműket a kályhába. Elismerte továbbá, hogy az I.r. vádlottal ...........n, december 31-én elmentek a zálogházhoz, ő nem ment be, de azt valóban mondta az I.r. vádlottnak, hogy dobja el a gyűrűt (nyomozati iratok 919-
11. oldal). Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása e vonatkozásban nem volt teljes körű, azonban mérlegelő tevékenysége a fentiek alapján nem kifogásolható, a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen értékelve II.rendű vádlottellenmondásoktól terhes vallomását elvetve az I.r. vádlott következetes, tárgyaláson is fenntartott nyomozati vallomása alapján állapította meg a II.r. vádlott magatartását rögzítő tényállást. Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helyesen következtetett a vádlottak büntetőjogi felelősségére és cselekményeik minősítése is nagyobb részt megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. A felmentést célzó fellebbezések ekként nem voltak megalapozottak. Az elkövetés idején hatályos
12. évi IV. törvény 244.§

(1)bekezdése szerinti bűnpártolást az követi el, aki segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön, a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik, vagy közreműködik a bűncselekményből származó előny biztosításában. A

(3)bekezdés a) pontja szerinti minősített eset akkor valósul meg, ha a bűnpártolást a súlyosabban minősülő bűncselekményekkel - így emberöléssel - kapcsolatban követik el. Az elsőfokú ítélet rendelkező része a II.r. vádlott terhére megállapított bűnpártolás bűntette vonatkozásában csupán az 1978. évi IV. törvény 244.§

(1)bekezdését és a

(3)bekezdés a) pontját jelölte meg, ugyanakkor adós maradt az elkövetési magatartás vonatkozásában az

(1)bekezdés a),

1. b)vagy
2. c)pontjának feltüntetésével, az indokolás az

(1)bekezdés b) pontját rögzíti. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított, és a fellebbezési eljárásban is irányadó tényállás alapján úgy találta, hogy II.rendű vádlotta vádlott-társa ruházatának, a sértett ruházatának megsemmisítésével, a bűncselekmény nyomait esetlegesen magukon hordozó bizonyítékok eltüntetésével a büntetőeljárás sikerét igyekezett meghiúsítani, míg az aranygyűrű értékesítésében történő közreműködése a bűncselekményből származó előny biztosításában történő közreműködését szolgálta. Az elsőfokú ítélet meghozatalát követően

1. július 1-jén hatályba lépett a Büntető Törvénykönyvről szóló
2. évi C. törvény (Btk.). Ezért a másodfokú bíróság vizsgálta, hogy az elkövetéskori vagy az elbíráláskori törvény alkalmazásának van-e helye. A 4/
3. (X.14.) BK. véleményben foglaltak értelmében határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, a törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezése a Btk.2.§

(1)-

(2)bekezdés szerinti elbírálás körébe tartozik és alapot ad enyhébb elbírálás okán az elbíráláskori törvény alkalmazására. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az I.r. vádlott bűncselekményét az elbíráláskor hatályos Btk.160.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének, míg a II.r. vádlott terhére megállapított bűncselekményt a Btk.282.§

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjába ütköző és a

(3)bekezdés b) pont I. fordulata szerint minősülő bűnpártolás bűntettének minősítette. Az elsőfokú bíróság által a nyereségvágyból elkövetett emberölés minősítése kapcsán kifejtett jogi indokolás minden tekintetben helytálló, halált okozó testi sértés, illetőleg a rablás, valamint a kifosztás megállapítása szóba sem jöhetett, e körben a védői érvelés elvetésére alapos okkal került sor. Az elsőfokú bíróság indokolásában utalt arra is, hogy miért nem állapította meg a különös kegyetlenséggel történő elkövetést az I.r. vádlott terhére. Az orvosszakértők véleménye szerint a sértett által elszenvedett sérülések egyike sem volt olyan jellegű, amely önmagában vagy akár együtthatásában is a sértett halálához vezetett volna. A sértett halálát végső soron az orrcsont-törés következtében történő vérbelehelés okozta. Kiegészítésre szorul az indokolás annyiban, hogy az I.r. vádlott az emberölést eshetőleges szándékkal követte el. A sértett arcát ért érdes felszínű, tompa tárggyal történő, legalább tíz rendbeli közepes-nagy erejű ütés, illetve a felsőtest legalább tizenegy alkalommal történő megrúgása kétségkívül jelentős testi-lelki szenvedéssel járó elkövetési mód, azonban nem volt az átlagot lényegesen meghaladó mértékben embertelen vagy brutális, így a különös kegyetlenség megállapítását nem alapozhatja meg. A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülmények köréből mellőzendő a sértett betegsége, mert erre vonatkozó adatot az iratok nem tartalmaznak. Az elsőfokú bíróság a II.r. vádlott terhére helytelenül értékelte súlyosító körülményként azt, hogy a bűnpártolást kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény leplezése érdekében követte el, hiszen magatartása éppen emiatt minősül súlyosabban. Az elsőfokú bíróság I.rendű vádlottbüntetését a középmértékkel azonosan határozta meg, mely szükséges és elégséges a büntetési célok eléréséhez. Az I.r. vádlott vonatkozásában értékelt részbeni beismerő vallomás enyhítő, az éjszaka történt elkövetés, a bántalmazás módjának súlyosító hatása pedig kellően tükröződik a középmértéket elérő szabadságvesztés-büntetés mértékében. Ekként az ítélőtábla nem talált okot a büntetési tétel felső határához közelítő szabadságvesztésbüntetés kiszabására, ahogyan a büntetés enyhítésére sem. II.rendű vádlotta bűncselekmény elkövetésekor büntetlen előéletű volt, ezért vonatkozásában - arra is tekintettel, hogy a cselekményt élettársa érdekében követte el - a középmértéket meghaladó szabadságvesztés-büntetés eltúlzottan súlyos, nem igazodik a bűncselekmény tárgyi súlyához, ekként a börtönbüntetés tartamát a másodfokú bíróság a rendelkező részben írtak szerint leszállította. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megállapítása a Btk.38.§

(2)bekezdés a) pontján alapul. Az I.r. vádlott terhére kell megállapítani a sértett toxikológiai vizsgálatával felmerült 68.199 forint bűnügyi költséget, ezért azt az elsőfokú bíróság által megállapított rendelkezéstől eltérően nem az állam, hanem I.rendű vádlottviseli. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. Az ítélőtábla a fentiek alapján a Be.361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva az elsőfokú ítéletet a Be.372.§

(1)bekezdése alapján a bűncselekmények minősítését, II.r. vádlott esetében a szabadságvesztés tartamát, továbbá az I.r. vádlott terhére megállapított bűnügyi költségre vonatkozó ítéleti rendelkezéseket érintően megváltoztatta, míg a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében egyebekben helybenhagyta. A másodfokú bíróság az I.r. vádlott vonatkozásában a kiszabott szabadságvesztés tartamába az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a jogerőre emelkedésig előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk.92.§-a alapján beszámította. A bíróság kötelezte az I.r. vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 8.000 forint bűnügyi költség megfizetésére a Be.338.§

(1)és a Be.381.§

(1)bekezdése alapján. Pécs,

1. január hó
2. napján Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Domonyai Alexa s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.146/2013/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.373/2013/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. január hó
6. napján jogerős és végrehajtható. . Makai Lajos s.k. a tanács elnöke