Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.22.149/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Batki Nikolett jogtanácsos (alperes címe) által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- szeptember
- napján hozott 66.P.20.218/2012/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint együttes első-, és másodfokú perköltséget. A le nem rótt 16.000 (Tizenhatezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A jogerős börtönbüntetésre elítélt felperes megőrzéses fogvatartottként
- szeptember
- napjától
- október
- napjáig az alperesnél az I. objektumban került elhelyezésre. Bevonuláskori írásbeli nyilatkozata szerint nem dohányzik, ezért nem dohányzó zárkába került.
- október
- napjától október
- napjáig a
- számú nem dohányzó, október
- napjától október
- napjáig a
- számú dohányzó zárkába, egy napig a
- számú nem dohányzó, majd a nem dohányzó zárkaként kialakított
- számú zárkában volt. A felperes kifogásolta, hogy nem nyitott körletben volt elhelyezve. A felperes keresetében 450.000 forint nem vagyoni kár megtérítésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy nem dohányzóként három napot dohányzó zárkában töltött. További 300.000 forint kártérítést arra alapítva igényelt, hogy a zárkaajtókat zárva tartották, holott börtönfokozatú elítéltként az elhelyezését nyitott körletben kellett volna biztosítani. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint a felperes korábban hosszú időn át dohányzó volt. Az október 7-i áthelyezésekor birtokában jelentős mennyiségű dohányárut találtak, amelyről a felperes szóban úgy nyilatkozott, hogy az ő tulajdona, mert dohányzik. Nyilatkozatát megerősítette más fogvatartott korábbi panasza, miszerint a felperes nem dohányzóként dohányzik a zárkában. Október 9-én azonban jelezte, hogy nem dohányzó, ezért az alperes intézkedett a felperes dohányzási szokásának megfelelő elhelyezése iránt. Az alperes a felperes dohányzási szokásának figyelembe vételével járt el. A felperes a rövid ideig tartó passzív dohányzás egészségkárosító hatását nem bizonyította. Az elhelyezéssel kapcsolatos kárigény tekintetében pedig az akkor hatályos, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokának 1-1/27/
- számú (IK.BV.Mell.3.) OP intézkedés (továbbiakban: OP intézkedés)
- pontjának megfelelően járt el. Ennek megfelelően biztonsági okból a zárkák nyitva tartásának rendjéről a parancsnok rendelkezik. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 200.000 forint és ennek
- január
- napjától számított kamata megfizetésére. További rendelkezése szerint a 45.000 forint illeték az államot terheli, meghaladó költségeiket a felek maguk viselik. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes befogadásakor írásban rögzítették; hogy nem dohányzó, és e nyilatkozatát nem vonta vissza. Az alperes a felperes dohányzó zárkába áthelyezésekor nem szerezte be a felperes nyilatkozatát dohányzási szokásai megváltozásáról, így az ezzel kapcsolatos nyilvántartási adat nem módosult. A felperes a dohányzó zárkába kerülése után többször, és egyre hangosabban kérte az áthelyezését, amely
- szeptember
- napján megtörtént. A felperes az alperesi nyilvántartásban nem dohányzóként szerepel, a dohányzási szokásának megváltoztatására vonatkozó újabb írásbeli nyilatkozatának a nyilvántartáson történt átvezetéséig elhelyezése nem térhet el a korábbitól. Az a tény, hogy nála cigarettát találtak, jelezheti, hogy dohányzási szokásai megváltoztak, de bizonyosságot csak a nyilatkozata jelenthet. A nem dohányzó felperes elhelyezésével az alperes megszegte a nem dohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló
- évi XLII. törvény (továbbiakban: a nem dohányzók védelméről szóló törvény) alapján a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/
- (VII.12.) IM rendelet (továbbiakban: IM rendelet) 19/B. §
(1)bekezdését. Eszerint a dohányzó, illetve a dohányfüstmentes zárkában vagy lakóhelyiségben való elhelyezés érdekében az elítéltnek a befogadáskor, ezt követően az intézet által valamennyi elítélt számára egységesen kijelölt időpontokban rendszeresen - írásban - nyilatkoznia kell a dohányzási szokásairól. A rendszeres nyilatkozattételre kijelölt időpontok között legfeljebb három hónap telhet el. A
(2)bekezdés alapján, amennyiben az elítélt dohányzási szokásainak megváltozásáról nyilatkozik, az intézet az elítélt kérelmére legkésőbb a soron következő nyilatkozattétel alkalmával intézkedik az elhelyezés megfelelő megváltoztatása iránt. Az OP intézkedés
- pontja kimondja, hogy az elhelyezés során figyelembe kell venni a fogvatartott dohányzó, vagy nem dohányzó voltát. A hivatkozott rendelkezésekből következően az alperes kötelezettsége a megváltozott dohányzási szokás rögzítése. A felperes három napi dohányzó zárkában történt elhelyezése okozhatott volna a felperesnél egészségkárosodást, ezt azonban a felperes nem kívánta bizonyítani, csak a későbbi években esetleg felmerülő káros hatásra utalt. Hivatkozását ugyan az elsőfokú bíróság nem értékelte, azonban álláspontja szerint a felperest sérelem érte. Az alperes jogellenesen járt el a dohányzó zárkába helyezéssel, a felperesnek, mint nyilvántartott nemdohányzónak el kellett viselnie a dohányfüstöt, ami kimutatható egészségkárosodás nélkül is hátrány. Mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a Ptk.
- §-ában, illetőleg a Ptk.
- §-ában meghatározott feltételek fennállnak. Az elsőfokú ítélet részletes indokát adta az elhelyezéssel kapcsolatos kárigény alaptalanságának. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta a követelés jogi alapját. A felperes keresetében nem vagyoni kártérítést igényelt az alperestől, a tárgyaláson pedig arra hivatkozott, hogy alapvető személyiségi jogai sérülése miatt kíván kárigényt érvényesíteni, amelyre a Ptk.
- §-a irányadó. Az elsőfokú bíróság döntését a felperes nyilatkozatától eltérően, a Ptk.
- §-ára alapította, holott a felperes nem igazolta, hogy tényleges kára keletkezett. Amennyiben a felperes a Ptk.
- §-a szerinti személyhez fűződő joga megsértése miatt érvényesíti a nem vagyoni kártérítést, a bíróságnak vizsgálnia kell a nem vagyoni kár bekövetkezését, azt, hogy a felrótt magatartás eredményeként a külvilágban is észlelhető módon csökkent-e a személy testi vagy lelki életminősége. Az ítélkezési gyakorlat szerint a nem vagyoni kártérítés az elszenvedett sérelemért adandó kárpótlás, amelynek mértéke igazodik a jogsértés súlyához. A felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, az alperes csatolta a felperes nyilatkozataival ellentétes bizonyítékokat. A felperes nem bizonyította, hogy dohányzó zárkában nemdohányzóként volt elhelyezve. Az írásbeli felügyelői jelentés szerint a felperes szóban elismerte a nála lévő dohányárú tulajdonjogát, és kijelentette, hogy dohányzó. Az elsőfokú bíróság a jelentést figyelmen kívül hagyta, azt viszont elfogadta, hogy a felperes szenvedett a dohányzó zárkában és hangosan kérte az áthelyezését. Az IM rendelet szerint nem tiltott a fogvatartott másik zárkába helyezése szóbeli nyilatkozata alapján, a büntetés-végrehajtási intézetet nem terheli azonnali intézkedési kötelezettség. A felperes
- október
- napján, pénteken dohányzónak, október 9-én, vasárnap pedig ismételten nemdohányzónak vallotta magát. Az alperes ezért jogszerűen döntött a felperes elhelyezésének megváltoztatásáról. Az elsőfokú bíróság nem értékelte, hogy az áthelyezés hétvégén volt, a dohányzási szokásokkal kapcsolatos nyilatkozatokat a nevelő intézi, a felügyelőt viszont intézkedési kötelezettség terheli. Utalt arra is, hogy a fogvatartottak rendszeresen változtatnak dohányzási szokásaikon. A felperes korábban dohányzó volt, így a felügyelet alappal feltételezte, hogy visszaszokott a dohányzásra. A felperes módosított nyilatkozata szerint
- szeptember
- napja óta dohányzó, az ezt követően tartott bírósági tárgyaláson a dohányfüst okozta egészségkárosodására hivatkozott. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos. Az elsőfokú bíróság ítélete érdemben és részben indokaiban is megalapozatlan. A Ptk.
- §
(1)bekezdése és 349. §
(1)bekezdése alapján a perben a felperesre hárult annak bizonyítása, hogy az alperes a fogva tartásnak a dohányzási szokásával kapcsolatos, és a keresetben kifogásolt szabályait felróhatóan megszegte, és azzal okozati összefüggésben nem vagyoni kára keletkezett. A nem dohányzók védelméről szóló törvény preambulumában megfogalmazottak szerint a törvény célja a nem dohányzók védelme a dohányzás egészségkárosító hatásaival szemben, egyidejűleg figyelemmel az egészséghez, az egészséges környezethez fűződő alkotmányos jogok érvényesülésének elősegítésére, illetőleg a dohányzáshoz, a társadalmi együttélés magatartás-normáinak megfelelő dohányzási szokások megtartásához fűződő jogosultságok, valamint a magánszféra tiszteletben tartására. Az e törvénnyel összhangban álló IM rendelet alapján a büntetésvégrehajtási intézmény a nem dohányzó fogva tartottat füstmentes zárkában köteles elhelyezni. Az ettől eltérő elhelyezéssel a Ptk. 75. §
(1)és
(3)bekezdésére is figyelemmel megsérti az elítélt személyhez fűződő jogát. A Ptk. hivatkozott rendelkezései szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. Nem vitás tény, hogy a felperes megőrzéses fogvatartottként
- szeptember
- napjától
- október
- napjáig az alperesi intézményben tartózkodott, és az alperes a nem dohányzóként nyilvántartásba vett felperest október
- napjától október
- napjáig a
- számú dohányzó zárkában helyezte el. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel az alperes magatartásának jogellenessége csak annak bizonyításával menthető ki, hogy a felperest nem akarata ellenére, hanem egyetértésével helyezte el a dohányzó zárkában. A Ptk.
- §
(3)bekezdése alapján az alperest terhelte a felperes hozzájárulásának bizonyítása. Az alperes bizonyítási kötelezettségének sikerrel eleget tett. A felperes nem cáfolta az alperes ellenkérelméhez mellékelt, a
- november 22-én kelt jelentést és a
- december
- napján készült feljegyzést. A két okirat egyező tartalma igazolja, hogy a felperesnél a
- október 7-i áthelyezése előtt jelentős mennyiségű, a tulajdonában álló dohányárút találtak, és ekkor a felperes akként nyilatkozott, hogy dohányzik. A fenti okiratok tartalmának megdöntésére nem alkalmas a felperes perbeli előadása, miszerint a dohányárút egyéb szükségleteinek kielégítése érdekében fizetési eszközként tartotta magánál. A felperes perbeli nyilatkozatát nyomatékosan gyengíti az általa kétségbe nem vont
- november 23-i jelentés. Ebből kitűnően a
- számú nem dohányzó zárkában elhelyezett felperessel szemben zárkatársa R.Zs. panaszt tett amiatt, hogy a felperes a zárkában dohányzott. A fentieket együttesen értékelve megalapozottan következtethető, hogy a felperes dohányzó zárkába való
- október 7-i áthelyezése beleegyezése alapján történt, amely az alperes magatartásának jogellenességét kizárja. E megállapítást önmagában nem dönti meg, hogy a felperes a dohányzó zárkába történt áthelyezést követően többször kérte elhelyezésének megváltoztatását nem dohányzó voltára hivatkozással. Az alperes jogellenes magatartásának hiányában tehát nem állapítható meg, hogy sérült a felperes személyiségi joga, ami pedig kizárja az alperes kártérítési felelősségének megállapítását. Emellett az ítélőtábla az elsőfokú ítélet okfejtésével szemben utal arra, hogy önmagában még a bizonyított jogsértés megállapítása sem alapozza meg a kártérítési kötelezettséget. A jogellenesség mellett a kártérítés további feltétele olyan nem vagyoni hátrány keletkezése, amelynek reparálása más módon, például pénzbeli előny nyújtásával biztosítható. A felperes a perben ilyen nem vagyoni hátrányt nem nevezett meg. A dohányzás átmeneti eltűrése pedig nyilvánvalóan nem lehetett számára annyira megterhelő, hiszen a dohányzó zárkában való elhelyezése legfeljebb három napig tartott és a felperes a nem dohányzó zárkában való elhelyezése alatt is dohányzott. A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. A pernyertes alperest megillető együttes első-, és másodfokú perköltség - a kifejtett képviseleti tevékenységhez igazodó, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján meghatározott jogtanácsosi munkadíj - és az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerinti fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 239. §-a szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdésén, a 84. §
(1)bekezdés a) pontján, a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(1)-
(2)bekezdésén,
- §-án, és a
- §
(3)bekezdésén alapul. Budapest,
- október
- Fermanné dr. Polák Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. előadó bíró . Hegedűs Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Háló Sándorné tisztviselő