Bfv.606/2013/10 – Kúria

(1)bekezdés I. fordulat és - a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel - a

(6)bekezdés b) pontja] és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 317. §

(1)bekezdés I. fordulat és - a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel - a

(6)bekezdés b) pontja]. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, vele szemben 21.251.493 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a polgári jogi igényről és a bűnügyi költségről. A kétirányú fellebbezés folytán eljárt Szolnoki Törvényszék a

1. november
2. napján kelt 1.Bf.1097/2011/
3. számú ítéletével V. N. F. terhelt börtönbüntetését 3 évre súlyosbította, valamint rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. Pontosította a terhelt születési helyét és a bűnügyi költség összegét. Rendelkezett továbbá a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen V. N. F. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - tartalma alapján - a Be.
4. §

(1)bekezdés a) pontjára hivatkozással a terhére rótt bűncselekmények törvénysértő minősítése és ezáltal törvénysértő büntetés kiszabása miatt, a másodfokú határozat megváltoztatása érdekében. Beadványában előadta, miszerint az eljárt bíróságok törvénysértően minősítették az ítéleti tényállás I. pontjában írt cselekményt sikkasztás bűntettének. Álláspontja szerint bár a sértett és a terhelt között létrejött adásvételi szerződés kétségtelenül fenntartja az ellenérték kifizetéséig a sértett tulajdonjogát a leszállított áru vonatkozásában, azonban a felek e szerződésben a Bécsi Bíróság fennhatóságát és az osztrák jog alkalmazását kötötték ki, így annak megítélése, hogy a felek között a tulajdonjog-fenntartás kérdésének vizsgálata kizárólag az osztrák jog rendelkezéseinek figyelembevételével történhet meg. Az osztrák jog pedig lehetővé teszi azt, hogy az áru a tulajdonjog fenntartása esetén is továbbértékesíthető legyen. Egyébként is a sértett tisztában volt azzal, hogy a továbbértékesítési vételárból kívánja az ellenértéket megfizetni. E tényállási pont tekintetében sérelmezte továbbá a fuvarozó cégek meg nem keresését a megbízó személye tisztázása körében, valamint vitatta az irányadó tényállásban a terhelt terhére rótt fapellet mennyiségét. Az ítéleti tényállás II. tényállási pontjában írtakkal kapcsolatban előadta, miszerint az eljárt bíróságok törvénysértően minősítették e cselekményt csalás bűntettének, mivel az irányadó tényállás nem tartalmazza azt a körülményt, hogy a terhelt milyen módon ejtette tévedésbe a B. Bt. sértett üzletvezetőjét. Sérelmezte azt is, hogy a tényállás azon tartalmi eleme, amely szerint a terheltnek már a megrendeléskor sem volt szándékában a fizetés, illetve a kifizetést a terhelt anyagi helyzete sem tette lehetővé, minden alapot nélkülöz; erre vonatkozóan nem állt semmiféle bizonyíték, adat, nyilatkozat a bíróság rendelkezésére. A Legfőbb Ügyészség BF.1128/2013/1. számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a megállapított tényállást irányadónak tekintve, a tényállást támadó részben kizártnak tartotta az indítványt, egyebekben mind a bűnösség megállapítása és a jogi minősítés, mind a büntetés kiszabása tekintetében a támadott ítéletek hatályban tartását indítványozta. A nyilvános ülésen a terhelt védője fenntartotta az írásbeli indítványban írtakat. Kihangsúlyozta, hogy az irányadó tényállás nem alkalmas a bűnösség levonására, helytelen a cselekmények jogi minősítése. Indítványát a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjára alapítva kiegészítette azzal, hogy a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségét nem teljesítette, a felvetett problémák, ellentmondások kiküszöbölésére nem került sor, ezen hiba a rendelkezésre álló iratok alapján sem orvosolható, ekként másodlagosan indítványozta a támadott határozatok hatályon kívül helyezését. A Kúria a felülvizsgálatot a Be. 423. §

(1)bekezdésében irányadó tényállás alapján és a Be. 423. §

(2),

(4)és

(5)bekezdéseiben foglaltak szerinti terjedelemben folytatta le. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 423. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban rögzített tényállás az irányadó; a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 419. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Be. 388. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban nincsen helye bizonyításnak. A fentiekből az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mérlegelése nem vizsgálható, a jogerős határozatokban megállapított tényállást irányadónak kell tekinteni. Így nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, ezen keresztül ennek a tényállásnak a támadására, amely a bűnösség megállapításának alapjául szolgált, valamint a - minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés nemének és mértékének vitatására sem. A terhelt védője fentebb részletezett indítványában az I. tényállási pont tekintetében az eltulajdonított fapellet értékének vitatása, a szállító cégek megkeresésének indítványozása, míg a II. tényállási pont tekintetében a tévedésbe ejtés, megtévesztés alapjául szolgáló bizonyítékok hiányára hivatkozása útján az irányadó tényállást támadta, így a felülvizsgálati indítvány e körben a törvényben kizárt. Ezeket az indokokat tehát a Kúria a felülbírálata során figyelmen kívül hagyta. Ezen túlmenően a Kúria a Be. 423. §-ának

(5)bekezdése szerint hivatalból vizsgálta, hogy az ügyben felülvizsgálati okként felsorolt abszolút eljárási szabálysértés [Be. 416. §

(1)bekezdés c) pont, tételesen a Be. 373. §

(1)bekezdés I/

1. b)és I/
2. c)pontja, valamint II-IV. pontja] megvalósult-e, ilyet azonban nem észlelt. Nem alapos a védelemnek az indokolási kötelezettség megszegésére irányuló álláspontja sem. Nem az indokolási kötelezettség teljesítésének kérdése, hogy milyen tényállás alapján milyen jogi döntést hozott a bíróság. Az indokolási kötelezettség feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - tehát felülvizsgálati oknak tekintendő - megsértése akkor állapítható meg, ha emiatt a támadott ügydöntő határozat a büntetőjogi főkérdések (bűnösség, minősítés, büntetés-kiszabás, intézkedés-alkalmazás) tekintetében felülbírálatra alkalmatlan. Ez rendszerint akkor fordul elő, ha a bíróság határozatából a bizonyítékokat értékelő tevékenysége nem nyomon követhető, tehát nem állapítható meg, hogy a bíróság a tényállást mely bizonyítékokra alapozta. A bizonyítékokat értékelő tevékenység érdemi helyessége kívül esik az indokolási kötelezettség teljesítésének kérdésén, az e körben észlelhető esetleges hibák az ítélet megalapozottságát érintik. A támadott határozatok az indokolással szemben támasztott követelménynek megfelelnek, ekként hatályon kívül helyezésre okot adó körülményt a Kúria e körben sem észlelt; a tényállás esetleges megalapozottságának kiküszöbölésére pedig a perújítás jogintézménye szolgál. Érdemben pedig a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát az alábbiak szerint alaptalannak találta. A jogerős határozatokban foglalt, tényállás lényege a következő: a fentiek szerint irányadó V. N. F. terhelt, mint a P. Kft. ügyvezetője 2007. január 24. napján, majd 2007. február 7. napján adásvételi szerződést kötött a romániai S.C. H. S.R.L. nevű céggel arra vonatkozóan, hogy 900 tonna fapelletet 160 EUR/tonna vételáron, illetve 350 tonna fapelletet 120 EUR/tonna vételáron vásárol a romániai cégtől azzal, hogy az eladó tulajdonjogának fenntartását kötötték ki a vételár hiánytalan kifizetésének megtörténtéig. A szerződésben meghatározott fapelletből a romániai cég összesen 697,8 tonna fapelletet szállított le a terhelt cége részére, 2007. január 24. napját követően 2007 április vége - május elejei időszakig. A terhelt a beszállítást követően megkezdte az áruk továbbértékesítését annak ellenére, hogy ezen áruk vételárát a tulajdonjog fenntartása kikötése ellenére még nem fizette meg az eladó cég részére. A terhelt 2007. március 10. napján, 2007. március 19. és 20. napján, 2007. március 20. és 21. napján szállíttatott a fenti áruból Ausztriába, míg 2007. február 7., 13. és március 5-6-7. napjain a B. Bt., mint szállítmányozó bevonásával Olaszországba. Miután a terhelt a romániai cégnek az áru ellenértékét nem fizette meg, őt 2007. március 8. napján a sértett felszólította, hogy amennyiben nem kezdi meg a fapellet árának kifizetését, a szerződésben kikötött tulajdonjog fenntartásáról szóló szakaszt érvényesíti és az árut visszaszállíttatja. A terhelt 2007. március 12. napjától a folyamatos ígérgetései ellenére fizetési kötelezettségének nem tett eleget, annak ellenére sem, hogy a 2007. május 30. napján kötött fizetési megállapodás szerint a terhelt vállalta, hogy három részletben kifizeti a beszállított fapellet ellenértékét. A terhelt azonban ennek a fizetési ígéretének sem tett eleget, a fapelletet részben a fentiek szerint, részben ismeretlen helyre értékesítette. A leszállított 697,8 tonna pelletből a fentiek szerint mindösszesen 5 rakomány, azaz 110,98 tonnát szállíttatott el a sértett romániai cég, egyéb módon 24 tonna került lefoglalásra, összesen 973.555 forint értékben. A terhelt cselekményét összesen 21.251.493 forint értékre (562,82 tonna pellet, 83.822,4 EUR értékben) követte el, amely az eljárás során nem térült meg (I. tényállás). V. N. F. terhelt, mint a P. Kft. önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője 2007 március hó elején ismeretlen helyről indított, interneten küldött e-mail üzenetekben, valamint telefonbeszélgetések során jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtette a B. Bt. sértett üzletvezetőjét oly módon, hogy 2007. március 5-6-7. napjaira vonatozóan M. és különböző olaszországi városok között teljesítendő, mindösszesen 5 db nemzetközi fuvarozási szolgáltatás elvégzésére adott megbízást a sértettnek azzal, hogy ezen szolgáltatások ellenértékét, a nemzetközi fuvardíjakat, 2.343.254 forintot az m-i székhelyű E. L. s.r.l. 5 napos fizetési határidővel, átutalás útján a P. Kft. kezességvállalása mellett - kiegyenlíti a sértett cég javára. A terhelt a P. Kft. önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetői minőségén túlmenően az olaszországi E. L. s.r.l. cég képviselőjeként is feltüntette magát a sértett cég üzletvezetőjével folytatott levelezések és tárgyalások során. A P. Kft. képviseletében eljáró V. N. F. terhelt által adott megbízás alapján a B. Bt. sértett a nemzetközi fuvarokat határidőben, maradéktalanul teljesítette, azonban a terhelt a nemzetközi fuvardíjak megfizetésére vonatkozó kötelezettséget sem határidőben, sem azon túl nem teljesítette, az már az általa közölt megbízás időpontjában sem állt szándékában és erre a terhelt anyagi helyzete, valamint a P. Kft. rossz pénzügyi helyzete miatt reális lehetősége sem volt. A terhelt által megadott milánói címen az E. L. s.r.l. cég nem működött és a terhelt ilyen nevű cégnek nem volt tagja. V. N. F. terhelt cselekményével a B. Bt. sértettnek 2.343.254 forint kárt okozott, amelyből a terhelt általi megfizetéssel 2011. március 10-én 1.227.060 forint térült meg (II. tényállás). A terhelt fenti cselekményeit rendszeres haszonszerzésre törekedve követte el. A büntető anyagi jogszabályoknak megfelelően foglalt állást mind a Szolnoki Városi Bíróság, mind a Szolnoki Törvényszék, amikor a terhelt I. tényállási pont szerinti cselekményét jelentős értékre, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének [Btk. 317. §

(1)bekezdés I. fordulat és - a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel - a

(6)bekezdés b) pontja] minősítette, e minősítése megfelel az anyagi jogszabályoknak. Kétségtelen, hogy a terhelti és a sértetti cég között létrejött adásvételi szerződések teljesítése körében a szerződő felek kikötötték az osztrák jog iránymutatását (nyomozati iratok

1. oldala). Megjegyzi a Kúria, hogy a
2. május
3. napján kelt, lényegét tekintve tartozást elismerő jegyzőkönyvben a szerződő felek a magyar jog irányadóságát, a terhelti cég székhelye szerinti bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki (nyomozati iratok 85-
4. oldala). Ugyanakkor a másodfokú bíróság helyesen mutatott rá, miszerint bár a felek a szerződéses kapcsolataikra szabadon köthetnek megállapodást, a szerződések megszegésével összefüggésben megvalósított bűncselekmény elbírálása kapcsán az alkalmazandó büntető törvény személyi és területi hatályát nem választhatják meg. Ekként az elkövetéskor hatályos Btk.
5. §

(1)bekezdése alapján az olasz állampolgárságú terhelt által Magyarországon elkövetett cselekményeire a magyar büntető törvényt kell alkalmazni, tehát ennek az alkalmazásával kell eldönteni, hogy a cselekmény bűncselekmény-e. Jelen ügyben az nem vitás, hogy a terhelt a tényállásban részletezett cselekményt Magyarországon valósította meg, a Romániából ideszállított fapelletet Magyarországon értékesítette. Azt sem vonta senki kétségbe, hogy a romániai sértett a tulajdonjogának vételár kiegyenlítéséig történő fenntartásával szállította le a fapelletet. Ekként a terhelt által ügyvezetett gazdasági társaság a részére leszállított fapelletnek nem vált tulajdonosává, az csupán „rábízott dologként" került a birtokába. Ebből következően nem gyakorolhatta jogszerűen azokat a jogosultságokat sem - a birtoklás jogát meghaladóan -, amelyek kizárólag a tulajdonost illetik meg. Ilyen, kizárólag a tulajdonost megillető jogosultság a tulajdon tárgyával a véglegesség igényével történő rendelkezés, például a tulajdon átruházása. Ezen a tulajdonosi jogosultság hiányában történő végleges rendelkezés a büntetőjogban a rábízott dolog eltulajdonítása fogalmának felel meg. Megjegyzi a Kúria, hogy az a hivatkozás sem helytálló, miszerint az osztrák jog megengedi az elidegenítést, ha az abból befolyt összeget a vételár kiegyenlítésére fordítják, ugyanis tény, hogy a terhelt az elidegenítésből befolyt pénzösszeg egy részét sem fordította a sértett követelésének kiegyenlítésére. A büntető anyagi jogszabályoknak megfelelően foglaltak állást az eljárt bíróságok akkor is, amikor a terhelt II. tényállási pont szerinti cselekményét jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének [Btk. 318. §

(1)bekezdés I. fordulat és - a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel - a

(6)bekezdés b) pontja] minősítették. Az ítélkezési gyakorlat töretlen abban, hogy csalást valósít meg, aki úgy veszi igénybe más szolgáltatását, hogy ennek ellenértékét rendszerint pénzben kifejezett árát már a szolgáltatás igénybevételekor (a szerződés megkötésekor) sem áll szándékában megtéríteni. Ez a szándék nyilvánvaló akkor, ha nincs is reális lehetősége az ellenszolgáltatás kiegyenlítésére már a szolgáltatás igénybevételekor sem, hiszen ezzel a körülménnyel nyilvánvalóan tisztában van. Az ilyen esetekben a jogtalan haszonszerzési célzat (a szolgáltatás ellenérték fizetés nélküli megszerzése) kétségtelen, s ezzel a célzattal történik a szolgáltató (a passzív alany) tévedésbe ejtése a fizetési szándékot és készséget illetően. A jogtalan haszonszerzési célzattal való megtévesztése a B. Bt. sértettnek egészen nyilvánvaló abból, hogy a terhelt olyan gazdasági társaságot jelölt meg fuvardíj-fizetésre kötelezett címzettként, amelynek ő a képviselője (E. L. s.r.l.) és a fuvardíjfizetésért is az ő képviseletével működő P. Kft. vállalt kezességet. Ugyanakkor a fuvarozási címként megadott helyen, a címzett székhelyén E. L. s.r.l. nem működött, egyetlen ilyen nevű cégnek a terhelt nem volt tagja (üzletrészese). Ezt meghaladóan a fuvardíjat a terhelt a jogerős ítéletig nem fizette ki. Ezen túl reális lehetősége sem volt a fuvarozási szerződés megkötésekor a díj megfizetésére, mert a fapellet raktározási költséget is a sikkasztás cselekményéből finanszírozta. Ezen körülményekből egyértelműen és okszerűen következik a csalás bűncselekményében a bűnösség megállapítása és a jogi minősítés. Mivel a bűnösség megállapítása és a jogi minősítés tekintetében anyagi jogszabálysértést a Kúria nem észlelt, a törvényes büntetési tételkeretek (jelen esetben 2-12 év) között kiszabott büntetés tartamának felülvizsgálatába nem bocsátkozhat. A kifejtetteknek megfelelően a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a támadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályukban fenntartotta. A tolmács díjaként felmerült bűnügyi költséget az állam viseli [Be. 9. §

(1)bekezdés, Be. 74. §

(1)bekezdés a) pontja, Be. 429. §

(1)bekezdés]. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálat lehetőségét a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja zárja ki. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapszik azzal, hogy a Be. 421. §

(3)bekezdése alapján az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. A Kúria a határozatát a Be. 420. §

(1)bekezdésének megfelelően nyilvános ülésen hozta meg. Budapest,

1. november
2. Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Judit s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ